Ferenci Attila – színművész, Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház

Egy nemzetközi színházi fesztivál számomra mindig különleges élmény. Egyrészt azért, mert
lehetőséget adunk arra, hogy megmutassuk magunkat másoknak, másrészt pedig azért, mert
mi magunk is találkozhatunk másokkal, más színházi gondolkodással, más előadásokkal. Egy
fesztiválnak van egy sajátos, pezsgő hangulata, és ezt most Békéscsabán is nagyon érzem.
Különösen jó érzés volt ide visszatérni, hiszen hét évvel ezelőtt játszottam itt a Balkán Kobra
című előadásban, Katkó Ferenc rendezésében. Az egy nagyszerű produkció volt, és most jó
volt újra látni az ismerős arcokat, visszatérni ebbe a városba, és úgy fesztiválozni, hogy
közben egy kicsit otthon is érzem magam.
Most Erdman: Öngyilkos című drámájának egy egészen sajátos változatával érkeztünk.
Megpróbáltuk ezt a történetet egy kicsit Kárpátaljára hangolni. Tulajdonképpen hazavittük a
darabot, majd onnan hoztuk vissza Magyarországra.
Fontos számunkra, hogy az előadásban valami megjelenjen abból a világból, amelyben mi
élünk. A kárpátaljai nyelvi és kulturális sokszínűségből, abból a sajátos, kicsit balkáni
hangulatból, ahogyan az ottani emberek szórakoznak, mulatnak, gyászolnak, ünnepelnek és
szeretnek. Van ebben valami végtelenül szabad és szabálytalan, néha rendszertelennek tűnő,
mégis valahogy mindig renddé összeálló világ.
Éppen ezért nagyon szeretnénk, ha egyszer ezt az előadást ténylegesen is hazavihetnénk
Kárpátaljára. Jó lenne, ha ott is találkozhatna vele a közönség, hiszen sok szempontból a saját
történetünket, a saját közegünket is beleépítettük.
A békéscsabai fesztiválon pedig jó érzés látni, hogy a közönség is kíváncsi ránk. Úgy tudom,
az előadásunkra minden jegy elkelt, ami egy első alkalommal megrendezett fesztiválon
nagyon jó eredmény.
Azt kívánom, hogy aki most eljön és megnézi az előadásunkat, az ne csak egy estére legyen
kíváncsi ránk. Ha jövőre is meghívást kapunk, remélem, visszatérünk, és együtt
ünnepelhetünk újra a békéscsabai közönséggel.