Békéscsaba 2018-ban ünnepelte a város újratelepítésének 300. évfordulóját. Ennek kapcsán, Seregi Zoltán, a város teátrumának igazgatója felkérte Szente Béla írót, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatóját egy történelmi ihletésű darab megírására, ami méltó megemlékezése lenne az évfordulónak. Ahogy a szerző nyilatkozta, a Szárnyad árnyékában címet egy zsoltár szövege ihlette, amely igazolja, ha egy hívő ember a hite gyakorlásáért útra kel, az Isten támogató védelme vele lesz. Ezt a gondviselést élt meg 300 évvel ezelőtt a Felvidéken néhány család, hogy új otthon reményében vállalkozzon egy hossz útra. A darab megírásához kutatómunkát végzett, amihez irodalmi művek hiánya miatt, csakis történelmi tényekhez tudott nyúlni. (Zsidov Magdolna kritikája)  A január 18-án bemutatott darab két helyszínen játszódik. Az első felvonásban a Heves megyei Belanka folyó partján álló uradalomban indul egy kis közösség története. Az emberek panaszából lehet megtudni, hogy milyen nehéz soruk van, a helyi katolikus földesúr gúzsba köti erejüket és hitüket. Nem is annyira a szegénységet, sokkal inkább azt fájlalják, hogy nem gyakorolhatják protestáns vallásukat, nem építhetnek templomot. Aztán egy szép napon megtudják egy Lovász/Konicsek Tamás nevű (Csomós Lajos), az italt igencsak kedvelő paptól, hogy délen egy Csaba nevű hely van, amely a török támadások miatt elnéptelenedett. Bár néhol lápos, vizes, de vannak zsíros termőföldek is, ahol sokkal jobban meg tudnának élni az emberek, „csak el kell odáig jutni”, és ami a legfontosabb a hitüket is gyakorolhatnák, templomot is építhetnének. A családok vívódnak, mint bárhol a világban: induljanak, vagy maradjanak? A két szerelmes, akik éppen eljegyzésüket ünnepelték, még inkább tanácstalanok. Oravecz Pavel (Balázs Csongor) a vőlegény, legények között táncolja el örömét, ifjú arájának, Bálint Markának (Földesi Ágnes Villő), aki a megtalált boldogságért hálás Istennek. Hosszas tanakodás után néhány család mégis úgy dönt, hogy elindulnak az új földre, az új élet reményében. Mindőjük között leginkább a menyasszony édesapja, Bálint Jakab, szlovák nevén, Jakub Volent (Tege Antal) a leghatározottabb, s annak ellenére, hogy felesége, Doriska (Fehér Tímea) félve tiltakozik, végül mégis sikerül rávennie, hogy próbáljanak szerencsét. Oravecz Mihály (Hodu József) határozatlan, és fiát, a vőlegény Pavelt is lebeszéli arról, hogy elmenjen, aki végül, beteg apja iránti tiszteletből marad. A két szerelmes az indulás előtti utolsó esten, Isten csillagos ege alatt „megesküdnek” és egymáséi is lesznek. A második felvonásban a kis vándorcsoport a szegedi prefektus (Jancsik Ferenc) előtt állva, a beszélgetést fordító irodaszolga (Gulyás Attila) „kiforgatott” tolmácsolásával, fogadalmat tesznek, hogy adófizető, tisztes polgárok lesznek, és vállalták, hogy két éven belül 32 családot hoznak Csabára. Merész vállalás, de hisznek Isten támogatásában. A vándorló családok szószólója, Bálint Jakab közli a prefektussal, hogy ők protestánsok, és templomot is szeretetnének hitüknek építeni. A prefektus, bár tiltakozik, de végül beleegyezik és engedélyt ad a letelepedésre. A helyszínen talált lakosok nem fogadják a jövevényeket szívesen, hiszen elég sok tolvaj, fosztogató keserítette már meg az életüket, nem hiányoznak újabbak. De azt követően, hogy meggyőződnek a vándorok tisztes szándékáról, megbékélnek, s miután az ellentétek elcsitulnak, amihez nagy segítséget nyújt Bánszki György, Csaba első bírájának (Tomanek Gábor) bölcsessége, és felesége (Nagy Erika) higgadtsága. És persze özvegy is van az új helyen, Süvekné személyében (Kovács Edit), aki kiszemeli magának a koros mamlaszt, Pavel Dunát (Gerner Csaba), aki hosszas huzavona után megvallja az érzéseit az asszonynak. A részeges lelkész, Konicsek felesége, Éva (Komáromi Anett) is segít az egyensúly, a békesség megteremtésében. Közben kiderül, hogy Marka a nászuk estéjén várandós maradt, így egyedül, apa nélkül hozza világra gyermekét. A baba megérkezik, de a gyermeket egy sas elrabolja. A lányba reménytelenül szerelmes ifjú, Süvekné fia, Péter (Józsa Bence színihallgató) visszaszerzi a gyermeket. Az öröm akkor teljesedik be igazán, amikor megérkezik Pavel, a gyermek apja is. A legenda megszületett, az élet folyt tovább a remény medrében. A darab a legenda és a valóság határmezsgyéje. Hatalmas szereplőgárdát mozgat. Magyarok és szlovákok egymásra találnak, a két nép közötti harmónia beérik, és miután összecsiszolódnak, megtörhetetlen bizalommal kötődnek egymáshoz. Ha a szeretet Isten és ember iránt legyőzhetetlen, biztosítéka lesz annak, hogy a történelem és az élet viharait át lehet vészelni. Szente Béla nagyszerű történelmi játékával immár irodalmi mű is emlékezik a háromszáz évvel ezelőtti eseményekre, amelyet a bemutató közönsége viharos tapssal köszönt meg. A sokszereplős darabban kiemelkedő alakítást nyújt Tege Antal, a bölcs vezető, apa és férj szerepében. Higgadt, bájos, szerelmes lányának alakjában, Földesi Ágnes Villő megkapó jelenség. Anyja, Fehér Tímea, családját féltő asszonyt alakít, érzékenységgel. A részeges lelkész szerepében Csomós Lajos színes, humoros figurája a darabnak, csakúgy, mint a feleségét alakító Komáromi Anett. Balázs Csongor a vőlegény alakjában elkápráztató táncával, tehetségével hatott a közönségre. Az apját megtört, beteg emberként Hodu József formálja, aki szerepében, szövegében időnként bizonytalan, ennek ellenére az alakítására oda kell figyelni. Az özvegy Süveknét alakító Kovács Edit sodró játéka ebben a darabban is elkápráztatta a nézőket. A fiát, Pétert, a kiváló képességű színihallgató, Józsa Bence „hozza” remekül. Gerner Csaba, az idősödő, tébláboló udvarló szerepében megnyerő, humoros figura. Csaba első bírájaként Tomanek Gábor higgadt, okosan érvelő embert alakít méltó eleganciával. A felesége, Nagy Erika, szerepe szerint nagyszerű társa férjének. A prefektus alakjában Jancsik Ferenc, idős, becsapható, fáradt embert ad. Irodaszolgájaként Gulyás Attila minden hájjal megkent játékos, mégsem „sikerült” ellenszenvessé tennie magát. A Balassi Táncegyüttes tagjainak tánca emeli és színessé teszi a darabot. A táncokat ifjabb Mlinár Pál koreografálta. A zenei betétek a kiváló zenészek játékát dicséri, zenei vezetőjük Rázga Áron.  A darabot Seregi Zoltán vitte színpadra rendkívül színvonalasan. A mesteri, mindig az adott szituációra hangolódó díszleteket és a jelmezeket Juhász Katalin életszerű hitelességgel és mértékkel oldotta meg. A darab minden vonatkozásban méltó színrevitele Békéscsaba 300 éves érfordulójának.   

A Szárnyad árnyékában című történelmi játék nem csak programdarab, messze túlmutat az alkalmi, évfordulós megemlékezésen. Szívhez szóló, lélekemelő történet a múltból, elődeinkről, emberi helytállásról, az otthon, a hit és a közösség erejéről. Korabeli forrásokból merítő, értékes irodalmi alkotás és színházi előadás, gondolatébresztő a mának, legenda a jövőnek. (Niedzielsky Katalin kritikája) Szente Béla történelmi kutatásokba bocsátkozott, anyakönyvi dokumentumokat, korabeli összeírásokat használt fel színdarabja megírásához, forrásait meseírói fantáziájával és színházi tapasztalatával gazdagította. Elmondása szerint irodalmi emlékeket, családi legendákat, meséket Csaba múltjából nem talált. A történet a betelepítés idején játszódik, az 1717 és 1719 közötti két esztendőt öleli át. A helyszín a Hont vármegyei Csall, a szegedi prefektúra és Csaba. Szereplői azok az evangélikus tótok, akik szülőföldjüket elhagyva indultak útnak, hogy az akkori Csabán új hazát, biztonságot és olyan helyet találjanak maguknak, ahol hitük szerint élhetnek. A cím – Szárnyad árnyékában – visszatérő kifejezés a protestáns zsoltárokban. A szerző a „Mert segítségemre voltál,/ és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem” (Zsoltár 63,8.) mottót választotta a négy tételben megkomponált színjáték elé, jelezve, hogy hősei a vallásuk miatt keltek útra az ismeretlen felé, és a jó Isten vigyázott rájuk, hogy védőszárnyának árnyékában megérkezhessenek Csabára. A védőszárnyakkal szembeállítja a misztikus, a gonosz erőket, a ragadozó, rabló madarakat, héjákat, sasokat, amelyek művében az emberek életére törnek, álmaikat veszélyeztetik, csecsemőt rabolnak. S a darab elején megpendített motívum újból és újból visszatér, míg végül „beteljesedik”. Amikor a jó emberek a gróf rendeleteinek ismertetése után szökésüket fontolgatják, az öreg Oravecz Mihály vissza akarja tartani földijeit, s valljuk be, neki is megvannak a jogos érvei. Elkeseredettségében héják támadásával fenyegetőzik, már-már megátkozza szegényeket. Az öreg később nagybetegen még elvánszorog Csabára, hogy lássa unokáját és átadja neki az örökségét, de a gyermeket addigra a madarak elrabolták, az öreg meghal anélkül, hogy láthatná. Egy másik ilyen szép motívum a templom, amitől a Felvidéken megfosztják a hívőket – az imaházat magtárnak kell használni -, a szegedi prefektúrán titkolják, de minden vágyuk, hogy új hazájukban templomot építhessenek. Jakub Volent és felesége arról ábrándozik, hogy igazi templomban igazi pap előtt újra megesküsznek. A Belanka folyót emlegetik – a vizéből korsóban hoznak Csabára -, a partján sétáltak, amikor lányuk születését várták, és Csabán Belankának keresztelik unokájukat… Az előadás magyar nyelvű, pedig a szereplők tótok, magyarok és németek. Hivatkozásokból, megjegyzésekből tudjuk, hogy hol, mikor, ki beszél idegen nyelven, ki nem érti éppen a másikat. A nyelvi sokszínűség a darab legfőbb humor- és poénforrása, ebből születik a legtöbb helyzetkomikum, amit a színészek nagyszerű alakításukkal fűszereznek. Egészen parádés jelenet játszódik le a prefektúrán, amikor az irodaszolga úgy „tolmácsol”, hogy teljesen mást közvetít a prefektus és a letelepedést kérelmezők között. Felejthetetlen rész, amikor Süvekné üzletet akar kötni Dunajjal, bikáját kéri két tehenéhez, hogy legyenek kisborjak. Nyelvtudás híján a dolgot mozdulatokkal magyarázza, amiből partnere semmit sem ért, majd jön a segítség, és a mezőgazdasági ügyletet egészen más irányba terelik…     Az otthonkeresés drámájából Seregi Zoltán igazgató rendezett a Jókai Színház sokoldalú, összeszokott társulatával emlékezetes előadást. Ebben a produkcióban adott minden, hol sírni, hol nevetni kell, vagy a nevetéstől sírni. Szenvedélyes, konfliktusokban, fordulatokban gazdag előadás, csupa lüktetés. Leánykéréssel, mulatsággal kezdődik, és hirtelen váltással drámai kijózanításba fordul: a gróf fejükre olvassa nyomorúságukat és még imaházuktól is megfosztja az evangélikus tótokat. Rögtön világos, mi itt a helyzet. Menni vagy maradni? Túlélni vagy belepusztulni? Két felvonáson át megrázóan tömény drámai és bájosan humoros jelenetek váltják egymást, mulatásra szenvedés jön, születésre halál, találkozásra megint elszakítás, búcsú, ahogyan áldásra átok, és rosszra jó gyors egymásutánban, míg végül eljutunk a megnyugvásig, a katarzisig. Külön büszkeséggel töltheti el a mai nézőket, amikor arról beszélnek a színpadon, hogy akkoriban Csaba volt a hívószó, az álmok földje, az a hely, ahol termékenyek a földek, és katolikusok, reformátusok, evangélikusok, magyarok és szlovákok békességben élnek együtt. Igazi értékes színház, ahonnan az élményt magával viszi és nem felejti el az ember.  A szövegkönyv még férfi darabnak tűnhet, amely azt sugallhatja, ki írta akkor a történelmet, hozta a lényeges döntéseket, de az előadásban méltó partnerek az asszonyok, ami a rendezés és a kiváló alakítások érdeme. A Csabára település szószólóját (Jakub Volent) komoly, felelősségteljes, becsületes, irányító személyiségként kelti meggyőzően életre Tege Antal. Jan Szekerka figurája Koleszár Bazil Péter hiteles alakítása. Pavel Duna alakjában Gerner Csaba sajátos humorával nagyszerű, felejthetetlen. Csomós Lajos kiváló a bár részeges, de templom- és közösségépítő pap, Koni szerepében. Kár, hogy küldetéséhez képest az előadás végén kicsit „eltűnik”, „Berénybe kocsizott…, itt már nincs dolga…” Ami azt jelenti, Csabán már van templom, de ott még ezután kell felépíteni. Gulyás Attila az irodaszolga alakjában kimagasló, „tolmácsolása” emlékezetes marad. Tomanek Gábor (Bánszki György) Csaba első bírójának szerepében a hivatalosság helyett az emberséget képviseli, Hodu József az öreg Oravecz Mihály figuráját meghatóan játssza. Fiát, Pavelt Balázs Csongor személyesíti meg ügyesen. Földesi Ágnes Villő (Marka, Bálinték lánya) összetett szerepet, nagy ívet játszik hitelesen. Fehér Tímea (Volentné, Doriska) a feleség és az anya feladatát ötvözi határozottan. Kovács Edit az özvegy Süvekné szerepében kiváló, emlékezetes alakítást nyújt. A pap, Konicsek feleségét Komáromi Anett, Bánszkinét Nagy Erika kelti kedvesen életre. Süvek Péter szerepében Józsa Bence színészhallgatót látjuk.   A színpadkép nagyon szép, látványos, mintha egy történelemkönyvet lapozva megelevenedne a múlt. Az első felvonásban hatásos a forgószínpad bevetése, háttérben a kék égbolt a vonuló felhőkkel, minden tájkép. A másodikban a viharfelhők, az árnyképek nagyszerűek, az új lakosok szorgoskodása, a héják támadása kivételes színházi légkört teremt. A vándorlás, a hivatali ügyintézés és a lakások helyszíneinek kidolgozottsága után a templom megépítése viszont háttérbe szorul. Az igényes díszletet és a különböző népcsoportokra jellemző öltözeteket Juhász Katalin tervezte. A drámai jeleneteket a legnemesebb néptáncos és népzenei hagyományokat felvonultató balassis táncosok kapcsolják össze, foglalják szépen keretbe, a színvonalas koreográfia ifj. Mlinár Pált és csapatát dicséri. Rázga Áron zenei vezetőnek és remek muzsikusainak köszönhető, hogy eredeti népzene szól, és templomi énekek, zsoltárok, közös imák teszik az egész kompozíciót még emelkedettebbé. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM/ Nyári Attila