Épp csak megkezdődtek a Tizenhárom almafa című színpadi játék próbái márciusban, amikor veszélyhelyzetet hirdettek, júniusban viszont újrakezdhette a munkát a társulat és Kiss József rendező. Őt kérdeztük a szépen kibomló, derűs és egyben vidámnak ígérkező előadásról. -Az évadunk Trianon jegyében telik, és a nemzettragédia kapcsán sokunknak eszébe jut Wass Albert munkássága. Miért épp erre a kisregényre esett a választásuk? -Igazgató úr ötlete volt. Ugyan nem is közvetlenül Trianon után játszódik, hanem az 1940-es években, amikor a II. bécsi döntés visszacsatolta Észak-Erdélyt Magyarországhoz, de a problémakör tulajdonképpen ugyanaz. Mózsi, a vadőr a főszereplő (Tege Antal megformálásában), különleges figura – kertjét kettévágja a határ, és ő nem tud ezzel mit kezdeni: tanulatlan, iskolázatlan, de mély bölcsesség és rengeteg derű van benne. -Ha jól tudom, a Nemzeti Színházban is nemrég mutatták be a darabot. -A Nemzeti előadásában, Vidnyánszky Attila rendezésében felhasználnak egyéb korabeli dokumentumokat is, a mi előadásunk szövege kilencvenöt százalékban az eredeti kisregényben olvasható. Más a rendezői felfogás, a színpadi gondolkodás is. Nálunk a ritkán használt pástszínpad lesz a befogadó tér – kétoldalt ülnek majd a nézők -, de hagyományos eszköztárat, színészközpontú előadást mutatunk be. -A csonkra vágott, aztán kihajtó almafák elég egyszerűen értelmezhető szimbólumai a műnek. Lesz még több is? – Jelkép maga a pást is: a szűk tér, ahol a kisember él. Az egyik végén Mózsi háza: fölötte templomot idéz, sejtet a díszlet. Itt jelenik meg az Úristen: Mózsi meg ő összetartoznak, egy házban („egyházban”) laknak. A vadőr minden gondolata Istentől fogan. A másik oldalon élők nem elég okosak, nem elég intelligensek, nem érnek fel velük. Ott van a jellegtelen külvilág, amely nem otthonos, nem szép, nem okoz örömet. – Mózsi a kisember a nagypolitikában, aki tisztán akarja tartani a lelkét, ha jól gondolom. – A főszereplő sok helyzetet megjár: a katonaságot, a háborút, már-már szürreális találkozást a román képviselővel, disznóólba vetik, társaival trágyában fekszenek – de ő minden helyzetben megtalálja a kiutat, és meg tud maradni tiszta embernek. -Szomorú, borongós előadásra számíthatunk? – Nem a tragédiát akarjuk bemutatni, hanem a csodát! A mi Mózsink a székely Švejk – ha az ember a Švejkre gondol, akkor nem a tragédiát látja, hanem mulatni akar, ráadásul a mi Mózsink egyáltalán nem együgyű, ő a környezeténél sokkal okosabb. Nagy utazás lesz a nézőnek, tanulságos és szórakoztató. Delikát mulatság, elegánsan, finoman, kevés eszközzel dolgoznak a színészeink. -Milyen zenét hallhatunk, mi jellemzi majd a látványvilágot? – A zeneszerző Cári Tibor: maga is erdélyi, tavaly a POSZT lejobb színházi zeneszerzője lett. Azt kértem tőle, hogy ne az autentikus, fonós-bandás-táncházas zenét halljuk, hanem legyen világzene, ilyen módon önmagán is túlmutat a darab problematikája. A díszletet Horesnyi Balázs tervezte – nem meghökkentő, hanem nagyon-nagyon szép és felemelő. Ugyanezt tudom elmondani Nagy Viktória gyönyörű jelmezterveiről is. Nagy utazás lesz a nézőnek: szép és felemelő. (Szilágyiné Szabó Ágnes) Wass Albert: Tizenhárom almafa (rendező: Kiss József), a főszerepben Tege Antal. Bemutató: 2020. augusztus Hamarosan riportot olvashatnak Nagy Viktória jelmeztervezővel.
