A móriczi világ színpadra vitele nem idegen Csomós Lajostól, a 2003-as Úri muriban Ködmön András munkást, a 2016-os Légy jó mindhalálig előadásában Gyéres tanár urat játszotta. Két dráma, két kisebb karakter után most a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték főszereplője. Van egy kis közöm Móricz Zsigmondhoz, ahhoz a jellegzetes világhoz, amelyet a régi előadások óta szinte a zsigereimben érzek. Az Úri muriban tapasztalhattam, hogyan néz ki ott a kis- és nagybirtokosok élete, akiknek vannak földjei, állatai, van miből mulatozni. Most ugyanaz a környezet. Különbség, hogy itt az előadás elején van a mulatozás, az Úri muriban a második felvonásban. Aztán a Légy jó Gyéres tanár uránál is volt némi bepillantásom Móricz művébe – emlékezett vissza korábbi szerepeire Csomós Lajos. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül vígjáték, az előző kettő dráma volt, és itt Balázs, a nyíri birtokos figuráját kelti életre, ami abszolút főszerep. Vígjátéknak írta a szerző, azért eléggé keserédes darab. Persze lehet sokat nevetni, majd kiderül, hogy a nézők nevetnek-e. Mi mindenesetre úgy játsszuk, hogy nevessenek. Vígjáték, de drámával kezdődik, hiszen tart a mulatozás, amit nem bír az asszony, ezért visszaköltözik a nevelőanyjához, Zsani nénihez. El akar válni! Ami azért akkoriban, a 19. század végén, a 20 elején nem volt szokványos dolog. Annak a világnak az volt éppen az egyik szépsége, hogy komolyabb erkölcsök uralkodtak. Mi az, hogy elválni?! Szépen visszamész az uradhoz, majd bocsánatot kér tőled – mondja Pólikának a nagynéni. Balázs kedveli a mulatozást, Pólika nem. De utána megy a férfi, és azt mondja: vagy hazajössz, vagy megyek a kocsmába, és addig iszom, amíg értem nem jössz. Makacs mind a kettő, a lány is, a fiú is. Ez a makacsság, önfejűség a másik konfliktus. Pólika nem akarja, hogy Balázs igyon, akiben persze van némi huncutság is, amikor a kocsmával fenyegetőzik. A végére elsimul minden konfliktus. A lényeg, hogy nagyon szeretik egymást, kompromisszumot kötnek, megegyeznek, hogy nem lesz több muzsikaszó. Csomós Lajos úgy véli, Katkó Ferenc szereti a nótákat, és azt akarja, ne csak stílusában, hanem hangulatában és zeneileg is eredeti, autentikus legyen a darab. S nem diktatórikus rendező, nem felejti el, hogy ő maga is színész. A rendelkezőpróbán még megmondja, mit szeretne, de ha utána jót lát a színészektől, hagyja őket játszani. Legfeljebb egy-két jelenetben még megkéri őket, hogy erre vagy arra figyeljenek. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

Móriczcal, az Úri murival először kötelező olvasmányként még a középiskolában találkozott Csonka Dóra. A Színitanház másodéves hallgatójaként Bezerédi Zoltán egyhetes kurzusán az Úri murival és a Kivilágos virradatiggal foglalkoztak, rengeteget beszélgettek a dzsentri világról, az egész móriczi életműről. Most Pólika szerepére készül. Amikor megtudtam, hogy benne leszek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadásban, rögtön azok az emlékek ugrottak be, nem is kellett nagyon utánanéznem a dolgoknak, mert akkor Bezeréditől olyan sok információt kaptunk videókkal, képekkel és egyáltalán az ő tudását és átadta nekünk. Ez meghatározta a kapcsolatomat Móriczhoz, egyébként nem játszottam még darabjában. A színésznő úgy fogalmazott, hogy még keresi Pólika figuráját. Párhuzamosan játszik Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című mesében. Pólika nekem nagy feladat azért is, mert szeptember óta erősebb karakterű nőket játszottam, és itt nem szabad, hogy nagyon indulatos, vehemens legyek. Az a kiindulópontja a darabnak, hogy Pólika közli a férjével, hogy most már neki elege van a mulatozásból. De figyelnem kell és ez a rendező instrukciója is, hogy nem szabad túlmennem egy bizonyos szinten. Ügyesen kell ezeket a konfliktusokat kezelnem, nehogy a néző azt mondja, hagyja már ott ez a férfi ezt a nőt. Úgy szeretném felépíteni a szerepet, hogy meglegyen a belső igazságom, ne legyek agresszív, vissza kell fognom magamat, lehet bájosan is veszekedni. Igyekszik viselkedését a csalódottságából és a fájdalmából kibontani, hiszen végignézi, hogy az ő kedves férje miként mulat szebbnél szebb nőkkel, miközben persze nagyon szereti Balázst. A legfontosabb, hogy nagyon szerethető, jóságos karakter legyen Pólika, aki szereti a férjét, de a férje őt megbántja. Mind a ketten jót akarnak, készek is végül a kompromisszumra. Ezért lehet és kell is ezt ma játszani, mert attól, hogy az 1800-as évek végén vagyunk, ugyanazok a konfliktusok ma is férfi és nő között, s ma is csak kompromisszumokkal működnek a kapcsolatok. Az előadásban Pólika nem énekel, nem táncol. A szép hangú színésznőnek ez nagy kihívás, ugyanakkor jó érzés, hogy komoly prózai szerepben is kipróbálhatja magát. Hálás, mert úgy érzi, tud fejlődni, és ez a figura sokat hozzátesz a zenei darabokhoz is. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM