A Fővárosi Nagycirkusz Antarktisz gyermekei – Jégbe zárt cirkuszvilág augusztus 2-ai előadásának második része előtt a cirkusz művészei, munkatársai és közönsége egy perces csenddel emlékezett az áldozatokra. Vadász Gábor, a Jókai Színház színművésze, a Játékszín idei Kránitz Lajos-díjának tulajdonosa, az Életrevalók című produkció sztárja, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának kíséretével elénekelte a roma himnuszt.  

Háromszáz táborozó gyereket lát vendégül a Fővárosi Nagycirkusz és a Magyar Teátrumi Társaság a Festett mosoly című clown-/bohócgáláján július 26-án este a Szarvasi Vízi Színházban.   A Körös-parton ezekben a napokban zajló Lauder Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor gyerekei nagy érdeklődéssel figyelik a gála Izraelből érkezett artistaiskolás csapat, a Goodman Clowns pantomim bohóc csoport munkáját. Nem csak a miatt izgatottak, hogy színpadon láthassák a fiatal nevettetőket, hanem, hogy személyesen is találkozhassanak velük. A ma esti gálaműsorra ezért szinte a teljes tábor, háromszáz gyerek kivonul a Fővárosi Nagycirkusz és a Magyar Teátrumi Társaság meghívására a Szarvasi Vízi Színházba.    A vidám gálaműsorban fellép továbbá a csupa bájos, fiatal hölgyből álló ukrán artistaiskolás pantomim bohóc formáció, a PlanSHET,  a lengyel-amerikai bohócházaspár, Anka Wojtkowiak Williams és Jim Williams, a Baross Imre Artistaképző Intézet ősszel induló clown-/bohócképzésének előkészítő nyári táborának résztvevő diákjai, az ukrán erőemelő formáció, az Atlantisz-csoport, a Fővárosi Nagycirkusz zenekara, valamint a Békéscsabai Jókai Színház két musicalszínésze, Gábor Anita és Nagy Róbert.   Az est konferansziéja Greifenstein János bohóctréner, díszvendége pedig Eötvös Tibor, az Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezetének elnöke lesz. A gálaműsort Fekete Péter Jászai-díjas rendező állítja színpadra. 

Hosszan tartó, súlyos betegség után június 2-án elhunyt S. Albert Gábor, vagy ahogy mindenki becézte, Fater. A Jókai Színházban az elmúlt években a La Mancha lovagja, A kőszívű ember fiai, Az öreg hölgy látogatása, a Szent Péter esernyője, a Chioggiai csetepaté és a Koldusopera című előadásokban volt látható. A búcsúztatására, hamvainak hajóról történő Dunába szórására 2017. július 26-án, 9 órától kerül sor a Pesti alsó rakpart utolsó kikötőjéből, a Dráva utca és a Révész utca közötti szakaszon. Emlékét szeretettel megőrizzük.

Idén 29. alkalommal rendezték meg Kisvárdán a Magyar Színházak Fesztiválját, huszonöt társulat huszonhárom produkciójának bemutatásával, június 16. és 24. között. Az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a Maszk Egyesület közös produkciójában létrejött Tündéri című „minimál-szürreál" musical az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját, a zsűri különdíját nyerte a seregszemlén. Kovács Dezső kritikája. Két férfi, egy nő. Bezárva, összezárva. Egy szobában, aminek elveszett a kulcsa. Egyiküknek pisilnie kellene. (Pisálnia, hogy pontosak legyünk.) S a lépcsőn talál egy halott nőt. Aki egyszercsak ott van. Hever a földön, a lábuk előtt. Vizsgálgatják, méregetik. Mi a csudát lehet kezdeni egy halott nővel, aki persze még meleg, mintha életjeleket is adna, sőt. Ha nő, legyen nő. De hát nem az. Alaposabb férfiszemle kideríti: „B.meg, ennek a nőnek nincs pinája”. Széttárják a lábát, úgy szemlélgetik. Pulzusát mérik, szájon át mesterséges lélegeztetést alkalmaznak, alaposan hozzákészülődve a művelethez. Aztán egyikük, aki találta, kezdeményezi, hogy nyilvánítsák tündérnek. Mert a tündérek már csak ilyenek. Hiányzik belőlük ez meg az. Ellenben jótét lelkek, akik mindig jót tesznek a buta kisfiúkkal. Merthogy férfihősünk gyerekkorában ábrándozott ilyen csodatevő tündérről, csak sose jött össze valahogy a nagy találkozás. Talán majd most. És akkor van még a zene. Nem is akármilyen: dúsan habzó, delikát. Stílusok között szörfölő. Ez a sokfelé sikló finom muzsika világokat köt össze. A valóságost az irreálissal. A jelenvalót a képzeletbelivel. Csúszkálunk ide-oda. Sokszor nem tudjuk, hol vagyunk. Itt és most, vagy valahol, valamilyen elvont térben és időben? A zene az origó az előadásban. Értelmezni kellene. Expresszionista kabarérevüt látunk, vagy brechti songokba oltott ironikus lokálzenét, blaszfémikus beütésekkel? Az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület előadásának elég hosszú története van, a szegedi Thealteren mutatták be, még 2013-ban. Azóta megjárt számos fesztivált, besöpört számos díjat, jelölést, sok helyen játszották, sikert sikerre halmozott. Négy év alatt, feltételezem, sokat változott. A zenés előadásoknak is megvan a kihordási idejük, ámhogy a Tündéri ennyi ideig életben tudott maradni, nyilván nem egészen a véletlen műve. Kellett hozzá a kortárs román szerző, Theo Herghelegiu darabja, a rendező, Tapasztó Ernő látásmódja, rendezői radikalizmusa, ahogy könnyű kézzel össze tudta csomózni az abszurdba hajló matériát és a virulens muzsikát. S kellettek hozzá a színészek (Harsányi Attila, Tege Antal, Éder Enikő), s a zenészek (Borsos Pál, Luci Chirian, Cosmin Harbel), akik képesek kitölteni a nem túl mélyre hatoló textus kitöltetlen helyeit, üresjáratait, megtölteni azt élettel, humorral, frivol érzékiséggel. Az előadás legfőbb erénye a valóságosnak s a szürreálisnak egymásba úsztatása, valami olyan groteszk lebegés, amely egyszerre játékos, drámai, súlyos és könnyed, humoros és vicces. És még szórakoztató is. Az előadás élvezeti értékét jótékonyan növelik a humorforrásul is szolgáló idegen nyelvű szövegbetétek, az angolul, németül, oroszul, románul, franciául elgajdolt nóták. Kiváltképp az a dalocska, amelyben a két férfi arról értekezik, mi kellene még a tündér összeszereléséhez, s a zár feltöréséhez: csavarkulcs, fogó, ráspoly, ilyesmik. Harsányi Attila adja egyik clown-t, Tege Antal a másikat. Stan és Pan egy Beckett-abszurdból. Tűzijátékokat csiholnak egymásból és önmagukból. Alkalomszerűen dalra fakadnak, sztepptáncolni kezdenek, cirkuszi akrobaták lesznek, konferansziék, egy ironikus revü sztárjai. Harsányié az örök kételkedő, a kitaposott cipőjű slemil figurája. Tegéé a lehengerlő, magabiztos macsóé. Harsányi mindenben bizonytalan, legfőképp önmagában. Tege magabiztosságba csomagolja benső ambivalenciáját. Hozzájuk társul a talányos nőalak. Éder Enikő nemcsak egyik zeneszerzője az előadásnak, hanem enigmatikus nőalakot formál. A nőiség kvintesszenciáját, akivel a férfiak nemigen tudnak mit kezdeni. Ráncigálják ide, oda, de a lány, Zelma sem tétlenkedik. Kis könnyű hacukában táncikál, ujja köré csavarva férfiakat. Aztán meg fekszik, kiterítve. A halottnak látszó lány fölkorbácsolja az érzékeket. Éder Enikő ironikus songokat daloló nőalakja roppant vonzerővel hódító vamp. A végzet asszonya s elvarázsolt lény. A megtestesült, elvarázsolt férfiálom. Tapasztó Ernő rendezése a metaforikus térkezelésnek, s a műfajok határvidékein pendliző elemelt, ironikus, abszurd színházcsinálásnak a mintadarabja. Hatásos előadás, amely minimális eszközhasználattal képes maximális hatást elérni. Végig érzelmi hullámvasúton ülünk, zuhanunk egyik végletből a másikba. Némely jelenetekben csak kóstolót kapunk az abszurd színpadi fogalmazásmódból, amelyet jótékonyan felold a leleményes zenei matéria. Pompás mulatság, de lételméleti dimenziókat kár lenne keresni benne. Kovács Dezső Forrás: kisvárdai lapok 

Június 16-a és július 15-e között 18 előadást láthattak a nézők a Csabai Nyár programsorozat első, a Békéscsabai Jókai Színház által szervezett részében. A sorozatot műfaji sokszínűség jellemezte: vígjáték, musical, operett, valamint zenés, verses est színesítette a kínálatot. A Jókai Színház a Balkán kobra című zenés komédiával képviseltette magát, de a Baross Imre Artistaképző Intézet Jókai Színházban működő Színitanházának hallgatói is felléptek a Musicalek az éjszakában című zenés esttel, valamint a Sweet Charity című musicallel. „A Jókai Színház TeÁtrium udvarában, valamint a Városháza Díszudvarán tartottuk az előadásokat, rossz idő esetén pedig a Csabagyöngye Kulturális Központban. Igyekeztünk az évszaknak megfelelő, jó hangulatú előadásokkal szórakoztatni nézőinket. Valamennyi előadás teltházas volt, sőt több esetben pótszékeket is el kellett helyeznünk. Nagy öröm, hogy összesen 5600 néző választotta nyáron is a színházi programokat.” – mondta Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója. A legnagyobb érdeklődés a Játékszín Életrevalók című előadását övezte, amelyben Vadász Gábor, a Jókai Színház színművésze játssza az egyik főszerepet Hirtling István partnereként. Az eredetileg tervezett két előadás után közkívánatra egy harmadikat is a programba kellett illeszteni az Életrevalókból. A Szolnoki Szigligeti Színház, a Pesti Magyar Színház, a Magyar Zenés Színház, a Spirit Színház, a Karinthy Színház, a Cervinus Teátrum, az Újszínház, valamint a kecskeméti Katona József Színház előadásait csodálhatták az érdeklődők. Olyan ismert művészek léptek fel Békéscsabán, mint például Pindroch Csaba, Gáspár Kata, Egyházi Géza, Hegyi Barbara, Kerekes József, Pikali Gerda, Cseke Péter vagy éppen a megunhatatlan Szomor György. A Jókai Színház évadnyitó előadása szeptember 8-án lesz, amit közkívánatra megelőz augusztus 25-én a Macskajáték című Örkény-klasszikus, addig is a Szarvasi Vízi Színházba minden este ellátogathatnak a színházi élményre vágyók.

Értesítjük kedves Közönségünket, hogy a ma esti A nadrág című produkció, a Karinthy Színház előadásában, a várható rossz időjárás miatt a Csabagyöngye Kulturális Központban lesz megtartva.  

A mai napon megoldódott a rejtély. Nem is egy, mindjárt kettő. Egyrészt megtaláltam, hol lehet Taipeiben szemüvegtokot kapni!!! Valószínűleg a kedves hölgy a shopping mallban szintén itt vette. Vagy máshol. Illetve még egy szuper kis könyvesboltot is találtam, úgyhogy részletes várostérképem is van most már, mert ezek az ingyenes turista térképek elég becsapósak.  Egyébként a metrón a mozgólépcsőkön minden ember szép libasorban áll, és automatikusan beáll a lépcső jobb oldalára, hogy aki sietni akar az hadd "előzzön" balról. Ezt ugyan sehol nem láttam kiírva, de mégis mindenki önkéntes fegyelemből teszi. Ez persze csak egy apróság, de ettől mindjárt olyan érzésem van, hogy itt olajozottan működnek a dolgok.  A lényeg, hogy ma eljutottunk a világ 10 legmagasabb épületének egyikébe. Taipei 101. Mondani sem kell a név az emeletek számára utal. Mi a 91. emeleten található teraszig mehettünk fel, mint turisták, az azt követő 10 emeletet elnézve, megjegyeztem, hogy máshol már ennyi is komoly magasságnak számít!  Egy ilyen hihetetlen magas toronyból letekintve az embert elszédítik a gondolatok. Milyen lehet egy ilyen magas helyen élni? Mindig azt látni, ahogy lent az utcán, mint a hangyák száguldoznak a társadalom résztvevői. Valaki taxival, valaki gyalog vagy biciklivel, esetleg luxuscirkálóval. A lényeg innen föntről ugyanaz. Futkároznak, jönnek, mennek, építenek, házat vesznek, eladnak és közben…?  És közben nem vesznek vala észre semmit? Azért nem kis teljesítmény egy ilyen lemeztektonikai szempontból nem veszélytelen helyen, egy ekkora tornyot felépíteni. 2004. december 31-én adták át, fantasztikus, tűzijátékkal tarkított show keretében, és még ebben az évben – még éjfél előtt 🙂 – a világ legmagasabb épületévé is nyilvánították. Lám a határidők csodákra képesek. 502 méter magas, és 61 liftje van. A világ legnagyobb zöld épülete, az utcán elhelyezett emléktábla tanúsága szerint, melynek liftje mind a mai napig a leggyorsabb tudomásom szerint. 17 m/s sebességgel közelíti meg a csúcsot, ami nálunk 35 másodpercbe telt – mértem az órámmal. Magassági rekorder csúcsát – amit egyébként a Kuala Lumpurban található Petronas Buildingtől bitorolt el sajnos csak 2008-ig sikerült megtartania, amit tőle a Burj Khalifa orozott el Dubaiban.  Fantasztikus ez a verseny, ez mutatja, hogy az építészet micsoda óriási tetterő. Sokkal több, mint szimbolikus cselekedet, hiszen ezután a teljes tájkép látványát határozza meg alapvetően. Nem véletlenül akartak már anno Sineár földjén "összefogni" a népek, mondván "építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet…" Ez a toronyépítési hajlam megmaradt, az évezredek sodra nem tudta ezt megtörni. Elég csak a hatalmas piramisokra, a mezopotámiai zikkuratokra vagy a középkor hatalmas katedrálisaira gondolni. Akkoriban a templom volt a legmagasabb, de tulajdonképpen nem változik ez, hiszen minden kornak megvan a maga "vallása" és a maga temploma. Ma talán a pénz templomai emelkednek a legmagasabbra. Lenyűgözőek!! Egy másik úti célunk a Demokrácia Tere. Itt található a Chiang Kai-shek Memorial Hall. Valamint a National Concert Hall és a National Theatre, a Nemzeti Színház. Gyönyörű keleti stílusban épült komplexum. Persze minden a legmodernebb. Különös íz Taipeiben ez a fajta keveredés. Modernség és tradíció. Kelet és nyugat. A színház könyvesboltjában Shakespeare-t is olvashatnék, ha bírnám a nyelvet. A büfé pedig nagyon ötletes módon kézi díszlethúzókkal dekorálva. Megittunk itt egy kávét. A központi téren pedig megnéztük a díszőrség koreográfiáját. Nagyon látványos.  Az OISTAT egy színházi technikusokat, szcenográfusokat és színházi tervezőket tömörítő nemzetközi szervezet. Minden évben kiírja az úgynevezett TIP (Technival Invention Prize) elnevezésű pályázatot, melyre különleges, egyedi és innovatív színpadi technikai megoldásokkal várják a pályázókat a színházi szakma minden területéről. Idén összesen 13 munkát válogattak be a világkiállításra:  3 díjazott, 3 különdíjas, és 7 kiállításra beválogatott. Az utóbbiak közé került be egy magyar csapat: Egyed Zoltán díszlettervező és Vámos Zoltán videó-tárvezető a Békéscsabai Jókai Színházból Tajvanon is bemutathatja az egyedülálló színpadtechnikai megoldását. A csapat július 1. és 9. között rendszeresen vloggal jelentkezik a jokaiszinhaz.hu, az fnc.hu és a felevizio.hu oldalakon, valamint a Facebookon. Tajvanról jelentünk – tartsanak velünk minden nap! Bővebben: http://www.fnc.hu/hirek/item/681-szinhaztechnikai-siker-technical-invention-prize-magyar-szinhaztechnikai-fejlesztesnek http://jokaiszinhaz.hu/hir/szinhaztechnikai-siker-technical-invention-prize-magyar-szinhaztechnikai-fejlesztesnek https://szinhaz.org/csak-szinhaz/kulissza-csak-szinhaz/2017/06/28/intelligens-folia-repiti-tajvanra-bekescsabai-szinhaz-szakembereit/