Bezerédi Zoltán, a Katona József Színház színművésze egyszemélyes produkcióval szerepel az Ibsen Stúdiószínházban novemberben. A Bagatell összeállítás Ady Endre, Babits Mihály, Esterházy Péter, Háy János, József Attila, Petri György, Marin Sorescu, Spiró György, Szabó Lőrinc, Térey János és Vörösmarty Mihály műveiből ad válogatást. Az estet az ifjúsági bérletesek kapják ajándékba.
A Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület felkérésére léptek fel a Jókai Színház művészei a pénteken megrendezett jótékonysági esten, amely a sérült gyermekek és felnőttek élhetőbb, teljesebb életének javítását tűzte ki célul. A csekély állami támogatáshoz jutó non-profit intézmény a befolyt összeget az épületeik korszerűsítésére fordítja. A Jókai Színház műsorában népszerű musical slágerek csendültek fel Gábor Anita és Nagy Róbert előadásában, Ferencz Dorottya, Földes Roxána, Litauszki Enikő és Balog Richárd közreműködésével. Örülünk, hogy segíthettünk!
Izgalmas témát választottak a november 2-ai ARTista Caféra a Fővárosi Nagycirkuszba: ember és állat viszonyát, együttműködését a porondon. Vannak, akik azt vallják, cirkusz nem létezik állatszámok nélkül, a kisgyerekek például rajongva imádják ezeket a produkciókat. Mások az ellentétes nézőpontot képviselik a kérdésben: az állatokat nem szabad emberek által épített épületekben idomítva mutogatni. Vannak országok, ahol betiltották a közelmúltban az állatszámokat a cirkuszokban. A legtöbben talán a középutas véleményen vannak: lenyűgözi őket ez a fajta különleges partnerség, főleg, ha tudják, megfelelő körülmények között tartják az állatokat, sőt, akadnak olyan idomárok is, akik családtagként élnek együtt az állataikkal. Az est moderátora Fekete Péter, a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztos lesz. A vendégek között köszönthetjük az állatos számokkal dolgozó, többgenerációs cirkuszi család két tagját, Richter Józsefet és ifj. Richter Józsefet. A Fővárosi Nagycirkusz őszi műsorából, a Balance-ból az állatos számok előadóit: az olasz oroszlánidomárt, Denny Monticot valamint Eva Christ. A német hölgy az este folyamán be is mutatja majd a macskaszámát. A pódiumbeszélgetés hozzászólói között lesz állatkert igazgató, etológus, állatvédő, vakvezetőkutya-oktató és állatorvos is. Szokásukhoz híven műsorszámokkal inspirálják a beszélgetést: a Békéscsabai Jókai Színház fiatal művésze, Nagy Róbert A dzsungel könyve című musicalből énekel részletet és ad elő egy állatos verset, Tallián Mariann színésznő-hegedűművész pedig hangszerével készül meglepetés produkcióra. A Fővárosi Nagycirkuszban köszönthetjük majd Mundruczó Kornél filmrendezőt, a nemrég nagy sikert aratott, egy egész kutyasereget szerepeltető Fehér isten című film alkotóját. Az ARTista Cafét most is kötetlen beszélgetés zárja kávé és tea mellett a Dallmayr cég jóvoltából, ahol szűkebb körökben megvitathatják az este felvetett kérdéseit. Az est ingyenes, ugyanakkor regisztrációhoz kötött a www.mitnekedcirkusz.hu oldalon keresztül. Minden hónap első hétfőjén új cirkuszművészeti témával várnak mindenkit az ARTista Caféban, legközelebb december 7-én a street art témáját járják körbe: miként és milyen formákban szólítja meg a művészet már az utcán a közönséget. Forrás: mitnekedcirkusz.hu
Mára Békéscsabán köztudott, hogy a hónap első hétfő estjén az Ibsen Stúdiószínházban különleges egyetemi rendezvény vár mindenkit, aki nem akar lemaradni a tudomány nagy eseményeiről. A következő alkalommal rendhagyó időpontban, pénteki napon várjuk az érdeklődőket. November 6-án, 18.00 órától az Ibsen Stúdiószínházban Zalán Tibor Babérkoszorú- és József Attila-díjas költővel, íróval, a Jókai Színház dramaturgjával beszélget színházról, irodalomról, művészetről a sorozat ötletgazdája és háziasszonya Kovács Edit színész, esztéta, valamint közreműködik Presits Tamás színművész is. Az előadássorozat célja felhívni a színházat, a művészetet szerető békéscsabaiak figyelmét azokra az értékekre, amelyek képesek kiszakítani az embereket a szürke hétköznapokból, katarzist kiváltva felszabadítani őket a mindennapok szorongásai alól.
BEOL | Fantasztikus hangulatban telt a Nyilas Misi kerestetik gála szombaton a Békéscsabai Jókai Színház csordulásig megtelt Vigadójában. A teátrum stábja ezt megelőzően végigjárta a megyét, és meghallgatta azt a 144 gyermeket, akik benne szerettek volna lenni a színház januári bemutatójában. A döntés ugyanakkor az lett: egyelőre nincs döntés. A Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond klasszikusban Nyilas Misi nem sanszot, hanem pakkot kapott. A szombati színházbeli gálán viszont lehetőséget kaptak a bizonyításra a kiválasztott fiúk, akik jelentkeztek szereplőnek a darab csapatába.► Tovább
Szombaton rendeztük Nyilas Misi kerestetik címmel a Légy jó mindhalálig című musical szereplőválogatásának a döntőjét a Vigadóban. A gyerekek nagyszerű produkciót nyújtottak, a zsűri képtelen volt dönteni és a közönségszavazatokat is szinte egyenlő mértékben kapták a Nyilas Misi jelöltek. A szakmai bizottság, Seregi Zoltán rendező vezetésével úgy döntött, hogy nem dönt. Mind a három Nyila Misi jelöltnek (Kozák Ádám, Bolla Márton és Uhrin Andor) megadja a lehetőséget, mindannyian elkezdhetik próbálni Nyilas Misi szerepét a Jókai Színházban. A döntőn résztvevő összes gyerek jól teljesített, bekerült az előadásba, a pontos szereposztás később dől el.
csabaimerleg.hu | Szeptemberben nagyszabású szereplőválogatást hirdetett a Jókai Színház, melynek nagy része lezajlott, de a legfontosabb kérdésekre eddig nem érkezett válasz. A terveknek megfelelően a színház megmozgatta az egész megyét, a két békéscsabai helyszín mellett a szakmai bizottság és a teljes stáb ellátogatott Szarvasra, Gyulára, Szeghalomra és Orosházára is, hogy megtalálja a Légy jó mindhalálig című musical gyerekszereplőit. ►Tovább
A Tóth Géza által rendezett darab alapját Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot című műve adta. Valóban szeretik az egerek a sajtot, hiszen a cselekmény egésze egy sajtkészítő műhelyhez kötődik, jelentős részben ott is játszódik. Nem lenne „igazi” gyerekdarab, ha nem lenne benne emberszereplő és természetesen ellenség, aki nem lehet más, mint a macska, pontosabban a Nagy Macskamágus. Mégsem nevezhető tipikusan gyerekdarabnak, egyrészt az erkölcsi tanulság, másrészt az ellenség személye miatt. A mondanivaló ugyanis nem a szokványos „boldogan éltek, míg meg nem haltak” happy enddel zárul (ez a vége természetesen, hiszen gyerekeknek szól), hanem azzal a nagyon fontos üzenettel, hogy a különbségek, különbözőségek keresése helyett inkább fókuszáljunk arra, amiben hasonlítunk, ami összeköt minket. A szerelmi vonal sem hagyható el, a szürke egér (Soma) és a fehér egérlány (Fruzsi) a szüleik minden ellenkezése ellenére sem tud parancsolni az egymás iránt fellobbanó érzéseknek. Az ellenség tulajdonképpen nem is létezik, csupán kitaláció: egy teremtett lény, amit egy varázsegér (Pascal) alkotott meg. Az ellenség is azért létezhet, mert megteremtjük, nem azért, mert egyébként is jelen van. Ezt a megoldást nagyon frappánsan mutatja be a darab és a karaktereket játszó színészek (Vadász Gábor – Nagy Macskamágus, Harcsa Boglárka/Réger Wanda szh. – Pascal, a varázsegér) is ügyesen láttatják. Nem maradhat el az „emberszereplő” (Zakariás – Presits Tamás) sem: mintegy narrátorként meséli el a történetet, gördülékenyen, érthetően. Jozefina (Csonka Dóra szh.) pedig imádni valóan sertepertél körülötte madárként. A szürke egér vs. fehér egér párharcból is kapunk némi ízelítőt. A fehéregér-család (Albin papa – Nagy Róbert, Szeréna mama – Tatár Bianka, Fruzsina – Gábor Anita) tökéletes példája a kicsit sznob, kicsit úrhatnám, kicsit fellengzős társadalmi rétegnek. Ennél a családnál fantasztikusan vegyül a modernitás és a nosztalgikus vonal: Fruzsi bőröndje a máig megunhatatlan Hello Kitty személyre szabott változata, ami rögtön megdobbantja a gyerekek szívét, Szeréna mama pedig a „Jaj cica!” kezdetű örökzöld operettslágerrel gyújtott ismerős fényt a tanár nénik szemében. Az állandóan magukkal cipelt és természetesen mindenkinek megmutatott családi portrén Little Stuart és Speedy Gonzales is szerepel, tehát a nagyobb gyerekeknek, frissen végzett tanító néniknek is megvolt a felismerés. A szürkeegér-család egészen más: Lidi mama (Fehér Tímea) a főnök, Márton papa (Szabó Lajos) pedig kénytelen ezzel egyetérteni. A fiuk, Soma (Ragány Misa) pedig a srác a szomszédból: életvidám, tekergő, de ha szólnak neki, rögtön ott terem. Muszáj neki, mert Lidi mama nem épp kompromisszumkész; amit mond, az úgy igaz (akkor is, ha nem). Márton papa pedig – a kisebb ellenállás felé haladva – inkább nem reklamál, csak végrehajt. Az lenne a csoda, ha két ilyen család találkozása zökkenőmentes lenne. Nem is az, de azért gyerekdarab, hogy minden szép és jó legyen a végére, a varázslatnak köszönhetően sikerül a két családot összebékíteni. Láthatunk még sok-sok kisegeret, akik tornamutatványokkal, mondókákkal színesítik az egyébként sem színtelen darabot, sőt egy picivel több akrobatikát, légtornát is elbírt volna. A díszlet Fecsó Andrea, a jelmez pedig Papp Janó munkáját, fantáziáját dicséri. Az átjárók, mint a sajtban a lyukak jól használhatók, a színészek is otthonosan mozognak bennük. A jelmezek pedig olyan pontosan tükrözik a hovatartozást, hogy ha nem szólalnak meg a szereplők, akkor is megállapítja egy gyerek is, hogy ki kinek a kije. Egészében nézve egy színes, szórakoztató, tanulságos, pörgős darabot láthatunk, ami egyértelműen elnyeri a gyerekek tetszését, de a felnőttek számára is kellemes szórakozást nyújt. Lezó Nóra
Az Egerek című mese előadásunk kapcsán egérke- és sajtkészítő versenyt hirdetett színházunk: arra kértük a gyerekeket, hogy saját készítésű munkáikkal lepjenek meg minket. Hozzák is a szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb műveket a megye településeinek iskoláiból, óvodáiból. A gyerekek hihetetlen kreativitásról tesznek tanúbizonyságot: készültek egérkék textilből, fakanálból, gyurmából, fából, őszi termésekből, krepp papírból, sajtok hungarocellből, kartonból. A kis alkotók rajzoltak, festettek, színeztek, ragasztottak, hajtogattak, de még horgoltak is. Nincs még vége a versenynek, továbbra is várjuk az alkotásokat, melyeket az előadás előtt lehet névvel és címmel leadni az aulában.
csabaimerleg.hu | Neil Simon: Mezítláb a parkban című darabjának olvasópróbája kedden kezdődött el a Békéscsabai Jókai Színházban. Tege Antal ezúttal nem színészként, hanem rendezőként mutatja meg a tehetségét. A két főszereplőt Gubik Petra és Czitor Attila eleveníti meg a színpadon. ► Tovább
A magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt a reneszánsz humanista, Janus Pannonius, aki életében volt már költő, püspök, politikus és száműzött áruló is. Azonban az ember lehet bármilyen tehetséges és kitartó, végül a halál úgyis utoléri, és akkor bármit megadna azért, hogy ne vigye magával a túlvilágra. Zalán Tibor az államférfi mögött megbújó embert mutatja be darabjában. Szilágyi Viktor írása Az egy felvonásos darab több, mint hatvan percen keresztül mutatja be Janus Pannonius haláltusáját, aki korának egyik legműveltebb és legbölcsebb egyénisége volt. A halál küszöbén álló férfi, gyötrő lázálmában élete fontosabb szereplőit látja viszont. Egykori szerelmei, barátai, rokonai, tanárai és maga Mátyás király is végső konklúziókra kényszerítik az államférfit, filozófiájával és életével kapcsolatban. A főszereplő olykor gőgös viselkedése megrendül a hallottak kapcsán. Az eleinte felháborodott Janus Pannonius méltatlannak találja halálának helyszínét és okát, az idő haladtával pedig, inkább a félelem és a bűnbánat keríti hatalmába őt. Utolsó óráiban már csak az ápolására kirendelt cselédlány van mellette, akit haldoklása közepette volt szerelmeinek, majd édesanyjának hisz. A kétszereplős drámában szinte végig Bartus Gyula egyedül játszik a színpadon, ami igen nagy kihívás lehetett a Jászai-díjas színésznek, hiszen nem csupán a haldokló Janus Pannoniust kellett eljátszania, hanem az államférfi fontosabb barátait, ellenségeit, tanárait is. Egy embernek kellett megannyi figurát megtestesítenie. A feladatot azonban látszólag játszi könnyedséggel sikerült teljesíteni, számtalan arcát mutatta meg a karakterek megelevenítésénél és hitelesen adta elő a különböző korú és jellemű férfiakat a költő múltjából. A cselédlány szerepében Komlósi Kata színihallgató méltó társa volt a színpadon. Az mű nem Janus Pannonius munkásságával, a királlyal való politikai nézeteltéréseivel kívánt foglalkozni, hanem szeretné megmutatni az embert, és annak utolsó, fájdalmas óráit, amikor számot kell adnia mindenről, amit életében cselekedett. A darab megnézéséhez nem szükséges jól ismernünk a poeta doctus életét és munkásságát. Az előadás után sem valószínű, hogy jobban fogjuk ismerni Janus Pannoniust, mivel a mű témája túlmutat az államférfin. A minden emberrel egyszer bekövetkező halál az, ami a főszerepet játssza a cselekményben és az örök kérdés: vajon mi lesz a világgal nélkülünk és mit sikerült hátrahagynunk?
hir6.hu | Mi kell az élethez? Teszi fel az egyik legalapvetőbb költői, vagyis szerzői kérdést a Mezítláb a parkban című Neil Simon-darab, s persze frappánsan meg is válaszolja: az élethez az is kell, hogy néha levegyük a cipőnket és sétáljunk egyet a parkban… ► Tovább
Zalán Tibor Janus Pannonius utolsó, elképzelt óráit megelevenítő, Midőn halni készült című drámáját mutatta be színházunk kedden este Merő Béla rendezésében, Bartus Gyula főszereplésével. A darab a reneszánsz kor általunk kevéssé ismert zsenijének végóráit pergeti le könyörtelen élességgel és őszinteséggel, számvetését életével – halálával, boncolgatja bonyolult kapcsolatát Hunyadi Mátyással, és közvetett módon ugyan, de felmutatja a kor bonyolult politikai erővonalait. Voltaképpen egy, a mű egészén végigvonuló vízió fogja össze a darabot, amelyben Janus az állandóság. A darabban egyetlen segítője Janusnak egy cselédlány, akit hol az életében előforduló nőknek, hol pedig az édesanyjának lát. A cselédlány szerepében Komlósi Katalin színihallgató. Néhol meghökkentő, pikáns részletekkel tarkított a darab, ezzel együtt gondolkodtat és katarzist nyújt.
Hogyan válik egy legépelt, spirálozott példányból, jelzésszerű díszletből, kellékekből egy színpadi alkotás? Lezó Nóra blogja. 2015. 11. 13. Valami befejeződik Ez a nap is eljött 🙂 hetek óta tartó intenzív munka eredményét láthatjuk a ma esti premieren (ami péntek és ráadásul 13.-a). Némi javítás, kihúzás a szövegben, sok-sok szövegtanulás, instrukciók, előbb jelzésszerű, mostanra valódi kellékek, díszletek, csiszolgatások, vadhajtások lemetszése – ez jellemezte az elmúlt heteket. A szereplők a magukévá tették a karaktereket, eggyé váltak velük. Innentől kezdve a darab megkezdi önálló működését. Mindenkinek szívből ajánlom megnézésre és hiszem, hogy építő jelleggel hat majd az édesanyjával/gyermekével való kapcsolatára. 2015. 11. 12. Elő a zsepikkel! Nem akarom lelőni a poént (hihi, micsoda asszociáció), de aki egy kicsit érzékenyebb lelkű és még ráadásul édesanya is, az feltétlenül hozzon magával zsepit. Akik ugyanis már látták (pl. most a főpróbahéten), mind végigsírták. Ezt csak azért mondom, hogy legyen mire számítani. Kihagyni nagy kár lenne, mert párját ritkítja az a darab, ami ekkora hatással van egyszerre több emberre. 2015. 11. 11. Az utolsó délelőtti próba Ma volt az utolsó délelőtt, amikor ezt a darabot próbáltuk. Holnap este hétkor nyilvános főpróba, pénteken pedig premier. Egy érdekes, izgalmas, nem szokványos, de mégis mindenki számára ismerős témájú darab készült az elmúlt néhány hétben. Különösebb zökkenők nélkül zajlottak a próbák, megvannak a fogyókellékek (azért fogyó, mert elfogy, elhasználódik, minden előadásra be kell szerezni, pl. csoki), a díszlet, a hang, a világítás. Még este lesz egy próba, utána már élesben megy. 🙂 2015. 11. 11. Együtt élünk, vagy csak egymás mellett? Megint egy sokakat érintő kérdés… a mamahotel kapcsán már írtam erről. Hiába élnek egy fedél alatt, töltik együtt a nap 24 óráját, Jessie-nek és Thelmának még mindig vannak olyan titkai, tervei, vágyai, amikről a másikuk nem tud. És amikor ezek kiderülnek, az természetesen a meglepetés erejével hat rájuk, nocsak-nocsak. Nem azzal van probléma, hogy vannak saját gondolataik, dehogy. Hanem azzal, hogy olyan, eddig feltáratlan titkokról szedték le a tetőt, amiket ha időben (korábban) ki-/átbeszélnek, talán másképp alakult volna az életük. Maga az együttélés ténye még nem garancia a másik (meg)ismerésére. Ismét egy paradoxon: azzal bútorozunk össze, akit ismerünk, akivel jó együtt lenni, akihez szeretünk hazamenni és egyszer csak az derül ki, hogy mennyire nem tudunk egymásról semmit. Tanulság: okosan válasszuk meg, kivel élünk együtt és ha már ugyanaz a kulcsunk a közös kecóhoz, ne hagyjuk elmenni a másikat magunk mellett és mi is tartsunk vele lépést. 2015. 11. 10. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve Mind ismerjük azt a helyzetet, amikor jót akarunk valakinek (jellemzően egy hozzánk közel álló embernek), de rosszat teszünk vele mégis. Ilyenkor minket is mardos a bűntudat, hogy mit kellett volna másképp csinálnunk, hogyan kellett volna segítenünk. Nem hibáztathatjuk magunkat, mert minden bizonnyal a jó szándék és a segíteni akarás vezérelt minket abban, hogy a szeretett embernek megkönnyítsük az életét, de egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: nem élhetjük a másik életét. Ami szerintünk jó neki, az nem biztos, hogy számára is megfelelő. Tisztelnünk kell annyira a másikat, hogy hagyjuk neki, hadd járja a saját útját és akkor nyújtjuk felé a segítő kezet, amikor ő kéri. Nagyon sok szülő esik ebbe a hibába, mert azt hiszi, ő ismeri a legjobban a gyerekét, tehát kétséget kizáróan tudja, mi a legjobb neki. Ott szokott elcsúszni a dolog, hogy vagy nem ismeri igazán, vagy nem tudja, mi a jó neki. Thelma, Jessie anyja is ezt a hibát követte el. 2015. 11. 10. „Én leszek, aki rendbehozza majd az életed…” Van a darabban egy mondatnyi utalás az éneklésre. Nem volt kikötve, hogy melyik dalból kell énekelni, próbán találták ki (nyilván nem a Boci, boci tarká-ra esett a választás; az eléggé nevetséges lett volna). Ez az egy sor viszont olyan beszédes, olyan sokatmondó és annyira jellemzi a darabot, hogy jobbat nem is találhattak volna a lányok, akár Freud-i elszólásnak is mondhatnám. Ugyanakkor ott van benne az a csipetnyi paradoxon, ami szintén végigvonul a darabon, jelen esetben: ő rontotta el, de rendbehozni is ő akarja. De ki az az ő? Majd kiderül 🙂 2015. 11. 09. „Nagy utazás az életünk” Jessie az életet a buszozáshoz hasonlítja: zötykölődünk, melegünk van, nagy a zaj, de haladunk, jó esetben. Még jobb esetben előre. Nagy közhely, de épp ezért igaz: az utazás, az úton levés a lényeg, nem is annyira a cél. Jessie-nek célja sincs és úton sincs (és busza sincs, hihi). Mit tehet ilyenkor az ember? Azt, amit Jessie. 2015. 11. 09. Sajtónyilvánosság Elérkeztünk a bemutató hetéhez, vagyis a főpróbahéthez 🙂 Mától kezdve délelőtt és délután is próba van, a délutánin a sajtó is megjelent. Interjúk, fotózások zajlottak egész délután és este. Hirtelen meglepően sokan lettünk, majdnem olyan volt a próba, mintha nyilvános lenne. 2015. 11. 07. „Vajon büszke lenne-e a kisgyerek, aki voltál, a felnőttre, aki lettél?” Ez az idézet jutott eszembe a mai próbán, Jessie-t hallgatva, miközben a gyerekkoráról mesélt. Ha mi is megnézzük a gyerekkori képeinket, ahogyan ő is tette, mi jut eszünkbe azon kívül, hogy cukik voltunk? Eszünkbe jut valami egyáltalán? Ilyennek képzeltük a felnőttkori önmagunkat? Jobb vagy rosszabb lett a végeredmény? Javíthatunk rajta, ha nem vagyunk elégedettek? 2015. 11. 06. Összpróba A mai nappal megvolt az első összpróba, ami azt jelenti, hogy először ment le a darab egyben. Kicsit hosszabb volt a tervezett időtartamnál, de ez elsőre teljesen rendben van (az lenne szokatlan, ha nem így történne). Ez fontos része a próbának, mert a rendező is, a színészek is, a műszak is először „szembesül” az egész darabbal, egyben. Ilyenkor még lehet csiszolni, ha valami nem működik, nem passzol, hiányzik, túl sok van belőle, stb. Ez a mostani összpróba gördülékeny volt, nem volt probléma sem a díszlettel, sem a kellékekkel, sem a szöveggel. 2015. 11. 05. Mamahotel Napjaink jelensége, amikor 30+-os felnőttek otthon laknak a szülőknél. Vagy dolgoznak, vagy nem, vagy már megint/még mindig tanulnak. Azért érdekes ez, mert a darab idejében ez nemigen volt szokás, viszont tetten érhetjük. A mama házába lakik a lány, de mégis a lány visel gondot a mamára. Ez az érdekes kettősség megy végig az egész darabon: ki kinek a gyereke vagy a szülője? Megesik, hogy a gyerek gondot visel az idős és/vagy beteg szülőre, tehát létrejön a szerepcsere, itt viszont nem annyira idős (főleg nem beteg) a mama. Akkor miért? Erre is választ adnak. 2015. 11. 05. Állnak a falak Na, most már megvan a díszlet is, működik, hallatszik, látszik minden. Így egészen más perspektívába kerül a darab, kezd előadás-formája lenni. 2015. 11. 04. Ízelítő a díszletből Ismerős? Horgolás a fotelon, a tévén, a szekrényen és minden elképzelhetetlen felületen. Nippek a tévé tetején. Tárcsázós telefon. Csokisdoboz. Régi teafőző (lehet, hogy nem az, de szerintem 10-ből 10-en erre használták). Ezt látjuk, itt történik minden. 2015. 11. 04. Irónia nem egy ország…. …ahol az irónok laknak 😀 Inkább ember. Együtt lehet vele élni, el lehet kerülni, lehet vele csak alkalomadtán randizni, de nem érdemes figyelmen kívül hagyni, mert így is-úgy is utolér, ami viszont csúnya találkozást eredményez. Inkább legyen barát, mint ellenség, már csak azért is, mert nem bunkó, csak őszinte. Már a címben is megismerkedünk vele, a darabban pedig – ha figyelünk – tetten érhetjük. Kérdés, hogy ki, mikor, miért és hogyan találkozik vele. 2015. 10. 29. Fölösleges ember. Tényleg létezik ilyen? Első olvasatra abszurdnak tűnhet: mindenkire szükség van, mindenki valamilyen életfeladattal jön a világra, mindennek van oka, célja, ésatöbbi, ugye. De mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nem jók semmire, nem tudnak igazán semmit, nem képesek érzelmek adására-vevésére (és itt most nem a pszichiátriai esetekről van szó). Mi a teendő akkor, ha valaki ezt felismeri magában? Változtat ezen? Hogyan? A darabban ezt a kérdést boncolgatják és meg is adják rá a választ. 2015. 10. 28. Látszanak a körvonalak. Ahogy egyre előrébb haladunk az időben, úgy válik egyre láthatóbbá a darab. Immár nem csak ceruzával vannak megrajzolva a darab körvonalai, hanem elkezdődött a tinta használata is. Egyre magabiztosabb vonalvezetéssel alakul a mű, az instrukciók kezdenek szárba szökkenni, a karakterek lassacskán életre kelnek. Van még munka, de a vadhajtás egyre kevesebb. Most már csak a szövegek pontosítása van hátra, a hangsúlyok, mimikák kidolgozása az elsődleges. Érdekes megfigyelni, hogy válik egyre inkább a szereplők sajátjává a karakter. Már kezd eltűnni a „magánszemély”, erőteljesebb a megformálni kívánt anya és lány. Előkerülnek tehát a színesceruzák, bár a használatuk még bizonytalan kicsit. 2015. 10. 23. Édes, mint a ……..? Egy kis gasztro-élmény: a szereplők esznek a darabban. Nincs konkrét étkezés, inkább nasinak mondanám, ugyanis csokit majszolnak. Édességet. Mi lehet édes? A bűn, a méreg, a bosszú, az élet, a szeretet, az élmény és… az anya is az. Mind ismerjük a szer-etet szójátékot. Mindig a lány etet. És mindig az anyját, senki mást. A lány ad, az anya pedig (be)kajálja. Szó szerint is és átvitt értelemben is bekajál mindent, amit a lányától kap. Elveszi, el- és befogadja. Persze néha ellenkezik, ami nem meglepő, hiszen emberből van, de az elutasítás távol áll tőle. A lány ezzel természetesen tisztában van, de nincs benne manipuláció. Egyértelmű helyzetet teremt, egyértelmű közléseket tesz, egyértelműen cselekszik. Felnőtt. A történetben még az innivaló is édes: kakaó, ami mindannyiunknak visszahozza a gyerekkort. Ez az anya érdeme, kivételesen ő készíti. Itt megjelenik egy kettősség: kakaót csinál a (felnőtt) gyerekének, de közben ő maga a gyerek, akit csokival etetnek. Mindeközben egészen intenzív, családias beszélgetés zajlik kettejük között, már-már idillikus. Édesek. 2015. 10. 21. Született feleségek, avagy anyák és lányok A próbákat nézve eszembe jutott a mindenki által ismert és méltán népszerű Született feleségek néhány karaktere: Susan és Julie, Felicia és Beth. Anyák és lányok. Susanék esetében felcserélődtek a szerepek: Julie volt az anya, pedig nem volt köztük jelentős korkülönbség, ahogyan az ilyen szerepcserés viszonyoknál általában lenni szokott. Feliciáék esetében (a nő, aki levágta az ujját) pedig az anya mindenen és mindenkin uralkodni vágyó, mindenkit saját szolgálatába állítani akaró karakter, aki a saját lányát (Beth) is csupán egy eszközként használja. Ettől még az sem tartja vissza, hogy távol élnek egymástól, Felicia konkrétan a sitten van. Mi köze a sorozatnak a darabhoz? A darabban az anya karakterében valami furcsa elegyet alkot ez a két sorozatszereplő. Teljesen különbözőek és persze nem egy az egyben ugyanaz a kettő, de félelmetesen hasonlóak: egyszerre gyámolításra szoruló gyerek és a lányát saját szolgálatába állítani akaró anya. 2015.10.20. Valami elkezdődik…. Egy kétszereplős dráma van kibontakozóban a Jókai Színház Stúdiószínházának deszkáin. Anyát és lányát látjuk az otthonukban, életüket kb. másfél órába sűrítve. Az anya-lánya viszony lehet jó, rossz, viharos, harmonikus, ellentmondásos, de akármilyen is: hatással van mindkét fél személyiségére. Ebben a darabban egy olyan kapcsolatba nyerünk betekintést, amely mindannyiunk számára ismerős, akár úgy, hogy hallottunk efféléről, akár úgy, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk/tuk meg. Mindannyiunkkal megtörténhet a darab egy-egy szituációja; a teljes történet azonban egyikünkkel sem történt meg. Stúdiódarab, tehát testközelből, premier plánban tárul elénk az élet egy darabja. A díszlet jelentős része már megvan, a kellékek is javarészt, a jelmez is nagyjából. A játék kibontakozóban, a szöveg még feldolgozás alatt. A példányokat (szövegkönyveket) áthúzások, átírások, kisebb-nagyobb jegyzetek tarkítják. A megismerés már megtörtént, most az ismerkedés van középpontban. Sűrű és intenzív a darab. A produkció körvonalai ceruzával már meg vannak rajzolva.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Lady Oscar olvasópróba a Sík Ferenc Kamaraszínházban
A két ünnep között is játszik a Békéscsabai Jókai Színház
Bemutattuk Tamási Áron Ördögölő Józsiás című tündérjátékát, amit a Békés megyei iskolások közül sokan fognak látni az elkövetkező időszakban. Lépjenek fel velünk a színpadra, ahol Seregi Zoltán igazgató mesél kicsit az előadás jellegzetességeiről.
3 0
Ördögölő Józsiás a Békéscsabai Jókai Színházban
Kiss Kata jelmeztervező, Kerekes Judit koreográfus és Halasi Imre rendező vendégeskedtek a Művészbejáróban az Anconai szerelemesek bemutatója kapcsán. Az előadás, a 70-es évek Olaszországa, az italodisco és a retro életérzés is szóba került. Üljön le velünk egy kávészünetre, és nézze meg milyen vidám előadást láthat Békéscsabán!
Jegyét itt válthatja meg az Adria partjára:
https://bit.ly/3D6MnaZ
9 0
Anconai szerelmesek a Művészbejáróban
