Miért kockáztatja valaki az életét estéről estére? Mit érez egy artista, amikor hat méter magasan repül a nézők feje fölött? Mi az artistalányok szépségének titka? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat, ha november 17-én ellátogat a Recirquel Újcirkusz Társulat előadására, illetve az azt követő közönségtalálkozóra.  A Társulat Cirkusz az Éjszakában című előadása felettébb izgalmas perceket tartogat a nagyérdeműnek. Extravagánsan misztikus ruhákba öltöztetett kilenc artista, egy hipnotikus hangon időnként dalra fakadó tűzvörös hajú narrátor, valamint zongorista kísérőjük olyan álomszerű utazásra invitálja a közönséget, amit lehetetlen visszautasítani. Az előadás során a Társulat tagjai egy közös utazáson vesznek részt, ahol megkísérlik elérni, és beteljesíteni az emberiség ősidők óta áhított vágyát: a repülés tudományának elsajátítását. A fikció szerint az artistaművészek egy elveszett vándorcirkusz nyomába erednek, és az epizódszerű jelenetek során felfedezik saját személyiségük legmélyebb részeit is.   A Recirquel Újcirkusz Társulat egy olyan közép-kelet-európai – magyar újcirkusz irányzatot hozott létre, amely méltó helyet foglal el a mára már világszerte népszerű francia és kanadai kortárs cirkuszművészet mellett. A Társulat előadásait a Müpa három éve telt ház előtt játssza. Tavaly Franciaországban, az újcirkusz hazájában, hétezer néző előtt nagy sikerrel mutatkoztak be, azóta többek között a Szerb Nemzeti Színházban, és a holland Cultura Nova Fesztiválon kápráztatták el a közönséget. A közeljövőben Párizs, Bogotá és Montréal fogja színesíteni nemzetközi turnéhelyszíneik sorát. Egy országos cirkuszmisszió vette kezdetét azzal a céllal, hogy a cirkuszművészet megújuló irányzatát, a franciák és a kanadaiak (Cirque du Soleil, 7 Fingers) által megteremtett és világszerte népszerűvé vált újcirkusz műfaját, és annak magyar képviselőjét, a Recirquel Társulatot a vidéki színházak közönségének körében is közkedveltté tegye. Az újcirkusz a tánc és a színház szimbolikus kifejezőeszközeivel történetet mesél, miközben az artistaművészek az életükkel játszanak. A Cirkusz az Éjszakában című előadás 2015. november 17-én és 18-án látható a Jókai Színházban. A páratlanul kedvező 500 -, illetve 1500 Ft-os jegyár is a misszió része, nem a bevétel a fontos, hanem hogy minél többen megismerkedhessenek az újcirkusz műfajjal. Az előadást követő beszélgetés során a művészek színfalak mögötti életébe és titkaiba nyerhet betekintést a látogató. Várunk mindenkit november 17-én 20.45-kor a Jókai Színházba. A beszélgetés után lehetőség nyílik fényképek készítésére a Társulat tagjaival és az artista eszközökkel.    A közönségtalálkozóra a belépés díjtalan: az aznapi előadásra érvényes jeggyel látogatható, illetve egyéb esetben regisztrációhoz kötött.           CIRKUSZ AZ ÉJSZAKÁBAN A Recirquel Újcirkusz Társulat előadása   2015. november 17-18. 19.00 2015. november 18. 14.30   Szereposztás   Alkotók: Író, koreográfus, rendező: Vági Bence Zeneszerző, zenei rendező: Sárik Péter Zeneszerző, elektronikus hangszerelő: Terjék (Fiddler) Gábor Világítástervező: Pető József Jelmeztervező: Kasza Emese Sminkmester: Ipacs Szilvia Fodrász: Marton Ádám   Közreműködők: Narrátor: Siménfalvy Ágota Zongora: Lengyel Zoltán   Artisták: Biritz Ákos, Farkas László, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Kapitány Olívia, Lakatos Leonetta, Pintér Áron, Veress Zsanett, Wittmann Csilla   Az előadás időtartama: 80 perc, szünet nélkül.  

Békéscsaba, mesei időkben. Migránsveszély – csakhogy ezúttal japán gasztroszamurájok fenyegetik a kolbász-biznisz egyensúlyát. A békéscsabai közönség már többször kacaghatott Orbán János Dénes művein; itt az újabb alkalom, hiszen az Erős csabait kívánok! drámapályázaton övé lett az egyik első díj. A Szabadság, kolbász, szerelem című nyertes darabot felolvasó színházi keretek között, október 21-én, 19 órától Árkosi Árpád rendezésében ízlelhetjük meg. Aki eljön, azt is megtudhatja, miként kényszerültek a jenkik arra, hogy csabai kolbászt tűzzenek ki a Fehér Ház homlokzatára. A Jókai Színház és a Bárka elkötelezett támogatója a kortárs magyar dráma ügyének. Ugyanakkor a színház és a folyóirat annak is számtalan tanújelét adta már, hogy a minőség jegyében az egyetemes és a regionális, lokális érdekek és értékek összekapcsolásának híve. Ezen kettős törekvésének újabb eredménye az Erős csabait kívánok! elnevezésű irodalmi-színházi projekt, amely szervesen kapcsolódni kíván azokhoz a helyi törekvésekhez, amelyek a 2013-ban hungarikummá választott csabai kolbász további népszerűsítését szolgálják. A meghívásos drámapályázat célja olyan új, színpadi előadásra szánt, esztétikailag értékes irodalmi alkotások, drámák megírásának elősegítése volt, amelyekben valamilyen módon hangsúlyos szerepet kapnak a több mint százéves csabai kolbász gasztronómiai, kulturális, társadalmi tradíciói, amelyek ország-világ szerte továbbviszik a csabai kolbász hírét. Műfaji megkötés nem volt, a történelmi tragédiától, a társadalmi drámán, az abszurd vígjátékon, krimi-paródián át a musicalig számos lehetőség állt nyitva a szerzők előtt. A Jókai Színház és a Bárka lehetővé tette a pályázatban résztvevő írók számára a csabai kolbásszal kapcsolatos történelmi és szakmai források, írásos dokumentumok megismerését. Biztosította a terepszemle, az anyaggyűjtés technikai lehetőségeit, anyagi feltételeit. A meghívással öt jeles kortárs magyar író élt, így öt olyan új magyar dráma született, amelyekben a csabai kolbász központi szerepet kap. A szakmai zsűri mindegyik darabban talált figyelemre méltót, s végül megosztott 1. díjban részesítette Orbán János Dénes: Szabadság, kolbász, szerelem és Vörös István: Pisztoly az asztalon című darabját, és a színház vállalta a két mű felolvasó-színházi bemutatását, a folyóirat pedig a publikálását. 3. díjat kapott Sarusi Mihály: Álompuszta című darabja és különdíjban részesült Pozsgai Zsolt és Szil Ágnes. Orbán János Dénes: Szabadság, kolbász, szerelem című darabjának felolvasó-színházi bemutatója október 21-én lesz, a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában, Vörös István Pisztoly az asztalon című darabját szintén felolvasó-színházi keretek között, november 12-én láthatják az Ibsen Stúdiószínpadon.  

A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság, a Bárka és a Békéstáji Művészeti Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2015. október 19. (hétfő) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, az Irodalom és képzőművészet, karöltve estek második felvonására. Vendégeink: Kiss László és Kukár István. Derűs alföldi beszélgetés-performansz – vetítéssel, kisprózával, s mi szem-szájnak ingere. Háttérben a nagy magyar táj: szex, víz, ugar. Az esten Kiss László Kukár Istvánt, Kukár István Kiss Lászlót kérdezi. A belépés nemcsak ingyenes, tanácsos is. És a java még hátravan! Mindenkit szeretettel várnak.

Újabb rendhagyó színházi előadás készül a Békéscsabai Jókai Színházban. A magyar Művészeti Akadémia felkérésére Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője a hatvanas, hetvenes évek betiltott színdarabjaiból (Mészöly Miklós Az ablakmosó, Weöres Sándor A kétfejű fenevad, Illyés Gyula Kegyenc és Székely János Caligula helytartója) állított össze egy estét. A hatalom és az annak alávetett ember viszonyát faggató darabok részleteinek előadása között a szerkesztő moderátorként is közreműködik. A rendező Tege Antal, a bemutatóra október 26-án kerül sor Budapesten a Vigadóban. Fotó: Locskai Henriett

Két hónap – hat bemutató: az amerikai Marsha Norman Jóccakát, anya… című darabja már a hatodik premier lesz a Jókai Színház 2015-16-os évadában. Seregi Zoltán megbízott igazgató az első olvasópróbán azt mondta: a színmű jól illeszkedik abba a koncepcióba, hogy a színészeiknek minél jobb szerepeket adhassanak, ugyanakkor a darabválasztással sokféle közönségigénynek tudjanak megfelelni. Csiszár Imre rendező kijelentette: cselekménye nincs a színműnek, de a világon a legfontosabb dologgal foglalkozik, élet–halál kérdésével. (Niedzielsky Katalin riportja) A színház 1-es próbatermében, ott fenn a tetőn már eleve valami rejtélyes, misztikus hangulat uralkodik. Talán azért, mert oly’ sok emlékezetes monodrámát, stúdiódarabot láttunk már ebben a nagyon fekete környezetben, ahol jól működnek a fényeffektusok, hatásosak a színek, főleg a vörös és a fehér. A középen megvilágított hosszú asztal körül úgy ülünk, mint valami kihallgatáson, vallatáson, pedig ez csak a Jóccakát, anya… próbafolyamatát indító megbeszélés október 13-án, aztán pont egy hónap múlva, november 13-án, pénteken premier. Nem sok szék kellett a színészeknek, rövid a stáblista, csak ketten játsszák a darabot; az anya, Thelma Cates szerepét Kovács Edit, Jessie-ét, a lányáét Tarsoly Krisztina. Két tervező, pár közreműködő, és még a sajtó munkatársai is bőven elférnek az asztalnál, a családias, alkotó körben. Különösnek, izgalmasnak ígérkezik az új bemutató, ebben a légkörben nem is történhet másként. Várjuk a beavatást, vagy legalább azt, amit előzetesen el lehet árulni a közönségnek egy készülő produkcióról… Seregi Zoltán rétegdarabnak nevezi a kortárs szerző művét, amelynek tartalma valóban nem ígér könnyed szórakoztatást, inkább az elgondolkodtató színház kedvelői értékelhetik majd. Marsha Norman műve komoly dilemmáról szól: Jessie Cates bejelenti, véget vet az életének, és ezzel bizony feladja anyjának, Thelmának a leckét. Mit tehet egy anya leánya megmentéséért? Hogyan tudja meggyőzni a középkorú, epilepsziás nőt (egy elrontott házassággal és drogfüggő, törvénykerülő fiúval a háta mögött), hogy ne adja fel, inkább folytassa az életét? Képes-e elhitetni a lányával, hogy érdemes élni? Vissza lehet-e hozni bárkit onnan, ha már erős az elhatározása? Na és a lány? Mi járhat annak a fejében, aki ilyen rettenetes elhatározásra jut? Milyen előzmények készítik elő a döntést? S egyáltalán gyengeség vagy bátorság kell ahhoz, hogy… Mindenesetre két nagy szerep. A Tévedések vígjátéka után az idén ez már a második békéscsabai rendezése Csiszár Imrének. A Jászai-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész szubjektív élménnyel kezdte az olvasópróbán a bemutatóval kapcsolatos mondandóját. Megtudtuk, hogy nagy öröm számára Marsha Norman művének színpadra állítása, amivel régi vágya teljesül. Még évekkel korábban felkérte Marton László, hogy a Vígszínházban rendezze meg a darabot, de akkoriban külföldi útja és más munkái miatt ez nem valósulhatott meg. Később Lendvai Zoltán rendezésében a Pesti Színház játszotta a darabot. Csiszár Imre elmondta, hogy közben többször próbálkozott, javasolta bemutatásra több igazgatónak a Jóccakát, anyát, de nem sok eredménnyel. Ezért is fontos, hogy végre fogadókészségre talált. Norman művét 1983-ban mutatták be a Broadway-n, akkor elnyerte a Pulitzer-díjat dráma kategóriában, valamint az év legjobb darabjának járó díjat és a kritikusok díját is. A szerző legismertebb munkáját sikerrel játszották Londonban, számos helyen a világban és magyar színházban is. –   A Jóccakát nem szól semmiről, nincs cselekménye, ami nem ritkaság a világirodalomban – avatta be a hallgatóságot Csiszár Imre a részletekbe. – Az előadás egy órás együttlét lesz nekünk, a színészeknek, a közönségnek, ami úgy kezdődik, hogy Jessie közli: öngyilkos lesz. Nekünk pedig egy óránk van arra, hogy kiderüljön, ez alatt az idő alatt beváltja-e az ígéretét, vagy sem. Rajtunk múlik, hogyan töltjük meg ezt az egy órát tartalommal, mondandóval. Látszólag naturalista darabról van szó, mindenképp kísérletről; nem lesz szünet, és remélem, több szempontból is nagyon izgalmas előadást hozunk létre. A darabválasztás miatt és az elhangzottak után kihagyhatatlan a kérdés: Csiszár Imre hisz a színház nevelő hatásában? –   Feltétlenül! Major osztályában végeztem, aki Brecht-rajongó volt és abban hitt, azt tanította nekünk is, hogy tanítva kell szórakoztatni, és szórakoztatva kell tanítani. Tehát nem elég, ha a közönség jókat rötyög az előadáson, ennél többet, valami plusz élményt is adjon a színház: új tudást, információt, élményt, legalább addig, amíg haza nem érünk, foglalkoztasson bennünket mindaz, amit hallottunk, láttunk! Nagy kérdés persze, hogy mindezt, illetve a nevelő hatást hogyan érhetjük el – mondta a rendező. – Ha konkrétan erre a darabra vonatkozik a kérdés, akkor azt mondom, hogy véleményem szerint a negatív példával is lehet nevelni. Amit látok, azt nem akarom, azt elutasítom! A két szereplővel nem élete csúcsán találkozunk. A lány azt mondja, nem az vagyok, akit vártatok. Ha egy újszülött érkezik, nagyon várjuk. Madách-tól is tudjuk, a gyerek később, felnőttként válhat pimasszá, gonosszá, ez a „nem sikerült érzés”. A kedvcsinálóhoz még hozzátartozik, hogy Csiszár Imre hangsúlyozta: természetesen nem azt akarják az előadással sugallni, hogy mindenki, aki mélyponton van, lője főbe magát. Arra viszont szeretnék ráirányítani a figyelmet, hogy „hogyan nem szabad élni, hogyan nem kellene egymás megnyilvánulásaira reagálni”. A rendezői instrukciók után a sajtó – a hagyományoknak megfelelően – elhagyta a termet, és elkezdődött a munka a színészek számára. Niedzielsky Katalin Fotó: Locskai Henriett