Az élet nem áll meg, a show folytatódik, ahogyan a lendület és a fejlődés is – nyilatkozta egybehangzóan a távozó és a megbízott direktor; és természetesen ezt reméli a közönség is. Mint ismert, augusztustól Fekete Péter a Magyar Cirkusz és Varieté irányításáért felel, munkáját a Békéscsabai Jókai Színház élén megbízott igazgatóként Seregi Zoltán veszi át. Az új vezetővel, a teátrum eddigi igazgatóhelyettesével pályájáról, békéscsabai éveiről, munkáiról, a váltásról, színházi eszményéről, célkitűzéseiről és az őszre várható pályázatról beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) – Mielőtt az aktuális helyzetről váltanánk szót, nézzünk pár állomást Seregi Zoltán szakmai múltjából! Gyermekszínészként kezdted, majd a film és a tévé után, az utóbbi években végleg elkötelezted magad a színház és a rendezés mellett. Miért? – Lehet így fogalmazni, bár színház rendezői szakon végeztem, rendezőként is kezdtem, dolgoztam több színháznál. S később, a kilencvenes években, a színház mellett is forgattam televíziós és dokumentumfilmeket, egy sorozatot például 1993-ban és 2003-ban. Talán a színház áll legközelebb a szívemhez. – Békéscsabára 15 évvel ezelőtt szerződtél, ami a színházi szakmában igen hosszú időnek számít, főleg a vidéki teátrumoknál nem szokás ennyi évadon át „maradni”. Ilyen jól érzed magad városunkban, a Jókai Színházban, vagy minek köszönhető a hűség? – Igen, ennyire jól érzem itt magam! Nagyon megszerettem Békéscsabát, a színházat, a társulatot, és hozzám nőtt az iskola is, amit 2001 óta vezetek, a 14 évi munkám az oktatásban szintén fontos, erős eleme ennek a kötődésnek. Kezdetben Konter László volt az igazgatója a Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolájának, aztán 2001-től, amikortól bevezették az OKJ-s képzést, újjászerveződött a tanári kar, a bölcsész és színházi végzettségem révén lettem igazgatóhelyettes. Majd miután a Színitanház az alapítványtól a Harruckern János Közoktatási Intézményhez került 2009-ben, onnantól lettem szakmai vezetője. – Rendezőként jöttél, s úgy tudom, korábban nem pályáztál az igazgatói posztra; nem is vettél részt sosem az időszakonként ismétlődő csatározásokban. Mióta vagy igazgatóhelyettes, ki bízott meg, hogyan szólt a felkérés? – Egyszerű a válasz: korábban nem pályáztam, négy éve kért fel Fekete Péter, hogy legyek igazgatóhelyettes, most is az vagyok. Ez egy természetes, automatikus átvétel, ha az első számú vezető távozik, kell valaki, aki átveszi a munkáját, az intézmény irányítását, és ez a második ember. Tehát a pozíció miatt most engem bíztak meg, hogy irányítsam a színház működését, amíg megszületik a pályázat, illetve a végleges döntés. – Augusztus elsejétől vagy megbízott igazgató; számítottál erre a felkérésre, vezetőváltásra? Mikor szólt Neked Fekete Péter, netán tudatosan készített fel az utódlásra? – Nem számítottam rá, nem volt szó róla, pontosan nem lehetett előre tudni. A társulat előtt elmondta Péter, hogy a cirkuszért, csakis a cirkuszért előfordulhat, hogy itt hagyja a színházat; de hangsúlyozta, hogy csak akkor, ha valóban az egész magyar cirkuszművészet megújításáért, a cirkusz művészi rangra emeléséért dolgozhat, ha erre a fontos küldetésre lehetőséget kap. – Nos, lehet, hogy az utódlás talán nem, de a távozás szerintem azért – ahogyan mondani szokás – az utóbbi hónapokban már meglehetősen benne volt a levegőben… – Biztosat nem lehetett tudni, még akkor sem, amikor Péter már miniszteri biztosként tevékenykedett. Végül a június végi kormányülésen született meg a döntés. Azt valóban közölte a társulattal, hogy van esély a távozására, ha a kormány úgy dönt, elvállalja. Elmondta, csak akkor megy, ha az új cirkusz- és előadóművészeti központ létrehozásáért dolgozhat, ami óriási dolog. Tusványoson is elhangzott, hogy a Nemzeti Színházat, az Operettet, az Operát és a cirkuszt egyformán kiemelten, nemzeti ügyként kezelik. – Hogyan fogadták a művészek, a színház dolgozói a társulati ülésen a direktor bejelentését? – Kicsit váratlanul jött számukra, de megértették, támogatták. Nagyon jól összecsiszolódtunk az elmúlt években, a társulat és a vezetés között a munkában és emberileg is nagyon jó a kapcsolat, az együttműködés, ami továbbra is megmarad. Péter ezután a cirkuszt irányítja, beolvasztja a színházi tapasztalatait, de nem fogunk elválni, a közös munkálkodás megmarad. Elmondta sokszor, hogy nem búcsúzik, azt nem is lehet annyi közös év után; a lelke egyik fele itt marad velünk, a színészeink pedig máris járnak fővárosi cirkuszi fellépésekre, és ezt az együttműködést még szorosabbra fűzzük a jövőben. Marad tehát az élő, a rendszeres kapcsolat, ez a lényeg. – Mit szólt a társulat az igazgatói megbízásodhoz? – Az az álláspont alakult ki, hogy ha én átveszem a vezetést a pályázat kiírásáig, az a garancia arra, hogy nem változik semmi. Nem is szükséges hirtelen semmilyen jelentős átalakítás, hiszen a színház komoly eredményeket, sikereket ért el az elmúlt években, ezt a felfelé ívelést, fejlődést szeretnénk megtartani. Úgy gondoljuk, a fenntartónak is megnyugtató ez az átmeneti megoldás, elégedett a munkánkkal, ha valaki idegen jönne máshonnan, nem biztos, hogy ilyen simán történnének a dolgok. – Nem változik semmi, marad az együttműködés; de mégis milyen felfogással látsz neki a munkának, milyen teátrumot akarsz működtetni? Melyek a legfontosabb (megbízott) vezetői célkitűzéseid? – Mindenekelőtt most biztonságosan kell elindítani az új évadot és meg kell írnom a pályázatot. Ahogyan már említettem, nagy változásokat nem tervezek, nem is szükséges, mert a Jókai Színházé egy jól felépített, sikeresen működő társulat. S amíg nem végleges egy vezető kinevezése, nem is lenne ízléses új programot, nagy változásokat meghirdetnie. Természetesen más habitusú ember vagyok, ha bizalmat kapok, bizonyos hangsúlyok máshová kerülhetnek. – Akkor úgy kérdezem: hogyan foglalnád össze színház(vezető)i ars poeticádat? – Röviden: közönség, társulat, fenntartó. Bővebben: a közönség igényét kell nem kiszolgálni, hanem szolgálni, művészi munkánkkal a társulatnak és a szakmának, valamint a fenntartó elvárásainak kell minél jobban megfelelni. A hármas célt úgy kell elérnünk, hogy közben mindig stabil legyen a gazdálkodás, nem fogyhat el a pénz, a közpénzzel bánni nagy felelősség, eddig így működtünk, ezután is így kell, ezen a téren sem változhat semmi. Péter azt mondta: a tandemben eddig ő ült elől, én hátul, most helyet cserélünk, de velünk marad, segít a háttérben, mi pedig ezután is kikérjük az ötleteit, véleményét. Emberi dolog, hogy ha valaki már ennyire megszeretett egy közösséget, ilyen sok energiát fektetett bele, mint ő, egyszerűen nem tudja itt hagyni. Azt ígérte, egy-két hónaponként pár napra biztos idelátogat, erre neki is szüksége van. Nem elválásról van tehát szó, csak különköltözésről, de a kölcsönös segítség marad. Egyébként színházi ars poeticám a régi, nagyon határozott, és az is marad: célom a közérthető minőség, olyan művészi színvonalon szeretnénk előadásokat létrehozni, amit mindenki megért, és ez nem könnyű feladat. – A nyilatkozatokban, amikor a kollégáidról beszélsz, akikre leginkább számítasz a munkád során, Tege Antalt és Katkó Ferencet említed név szerint. Miért, milyen feladatokkal bízod meg a két művészt? – A tehetséges fiatalok hozzám képest másik korosztályt képviselnek, és abban a színházban, amely a térségben egyetlenként – a népszínházi koncepciónak megfelelően, ami nem könnyű feladat – minden korosztály igényét szolgáló műsortervet kell megvalósítani. Ehhez sokféle látásmód kell, nagyon fontos más generációk véleményét meghallgatni, mert ők másképpen látják a világot, máshoz értenek, más stílust képviselnek, eszközeikkel más rétegeket tudnak megszólítani. Tege Antal és Katkó Ferenc számos alkalommal bizonyította már, hogy szakmailag rájuk lehet számítani, velük kell a csapatszellemet erősíteni. Mindketten játszanak, rendeznek és tanítanak is az iskolában. – Az új évad műsortervét még Fekete Péterrel közösen állítottátok össze; marad-e időd rendezésre, és ki igazgatja a jövőben a színiiskolát? – Egerben rendeztem télen a Légy jó mindhalálig című előadást. Amikor Péter eljött megnézni, kérte, hogy vigyázzanak a díszletre, mert az, a jelmezek és a koreográfia marad, de itteni művészekkel a Jókai Színházban is megrendezem a darabot, amit éppen 25 évvel ezelőtt láthatott a békéscsabai közönség. A Színitanház szakmai vezetését szeretném megtartani, éppen most indítom az új tanévet. Ha végleges lesz a kinevezés, lehet, hogy kevesebb óraszámban tanítok, de mivel a szakmai gyakorlat a színházban történik, mindenképp figyelemmel kell kísérnem az oktatást, az iskola munkáját. – A Légy jóval a színházak közötti együttműködés, az előadások „jobb kihasználtsága” is folytatódik, az iskolában is jellemző a folyamatosság. Mikorra várható az igazgatói pályázat kiírása, s tudható-e így előzetesen, hogy lesz-e több hazai vagy távolabbi jelentkező? – Őszre várható a pályázat; hogy hányan indulnak az igazgatói posztért, majd akkor derül ki. Niedzielsky Katalin
