Remek felütéssel indít Verebes István rendezésében a Pezsgős vacsora – a könnyed dallam megelőlegezi a felhőtlen szórakozást. Legelőször Szabó Sándort ismerjük meg, az alkotói válság sújtotta írót Bartus Gyula személyesíti meg, akinek úgy tűnik, erős karmája van az efféle szerepekhez, tudniillik a Családi ágy című vígjátékban ugyancsak művészt játszik, míg a Trianonban újságíróként láthattuk.  Szeretőjével épp szakítófélben van, mégis meg tud maradni gáncstalan úriembernek: Máriától (Komáromi Anett) kapcsolatuk romjain méregdrága gyűrűvel búcsúzik, Böskét pedig visszaadja az Albertirsáról épp Cserkeszőlőbe vonatozó szüleinek. Egyedül riválisát, Kálmánt (Nagy Róbert) csipkedi meg, a vígjáték szabályai szerint azonban szükség is van az ilyen polémiára, hiszen alkalmat ad a szellemes párbeszédekre.  Böske szerepében a Színitanház frissen végzett hallgatóját, Kiss Viktóriát láthatjuk. Kiváló énekhangja, ahogy a darab fogalmaz: ártatlan bűnössége a fiatalság varázsát viszi a darabba. A két főszereplő alakítását figyelni annál is érdekesebb, mivel nemrégiben még osztályfőnökeként tekinthetett Bartus Gyula színművészre. (Kettejük közös munkájáról hamarosan riportot olvashatnak.) Komáromi Anett visszafogott, mégis szenvedélyes alakítása alapján fogalmat alkothatunk a száz évvel ezelőtti sztárkultuszról: kékróka keppjében, elegáns ruhájában a múlt századelő csillagaival ér fel, remekül énekel és táncol – figyeljék csak meg zseniális belépőjét a második felvonásban! Nagy Róbert a Mi, muzsikus lelkek eléneklésével, rokonszenves alakításával a Latabár Kálmán nevével fémjelzett komikusokat juttatta eszembe. Vidovenyecz Edina alakítása Elvira, a házvezetőnő szerepében gyönyörűen példázza, hogy egy mellékszerepben is lehet átütő alakítást nyújtani. Elvira tulajdonképpen a darab szerzőinek szócsöve: úgy szolgálja gazdáját, hogy közben egy pillanatra sem alkuszik meg saját elveivel, és mindig kimondja, ami a szívén fekszik. Aranka (Nagy Erika) és Gáspár (Szőke Pál), a két Kolozsvár után sóvárgó szülő biztosítja Böske számára a hátországot, amely nem más, mint egy ide-oda csatolt, szimbólumként is értelmezhető vasúti kocsi. Mindketten kimozdíthatatlanok: Gáspár a menetrendet bújja, és számtalanszor biztosítja társait arról, hogy ő bizony fatalista, míg Aranka alig hagyja el kimustrált fodrászszékét. Az ő ellenpontjaik Irmuska (Veselényi Orsolya) és Aladár (Csurulya Csongor), torzsalkodásuk rendkívül szórakoztató. A csetlő-botló, rövidlátó könyvesbolti segéd, Lajos (Puskás Dániel) méltó párja Böskének: bizonyára szórakoztató életük is lesz együtt, hiszen a lány aligha hagyja majd unatkozni. Az író fehérben tartott legénylakását és a szülők szedett-vedett vagonhajlékát egyszerre láttató díszletet Mira János tervezte, a társadalmi különbségekre finoman utaló jelmezek Cselényi Nóra munkái. Ki kell emelni még Rázga Áron kiváló zongorajátékát, amely az előző századelő némafilmjeinek moziját csempészi az értelmezésbe. A darab végén a magyarázkodó jelenet aláfestő zenéje végtelenül szellemes, telitalálat, aki érti a zenei humort, az nem fog csalódni! A Pezsgős vacsorát keretbe foglalja a nagyszerű, korban hozzáillő zene, a finálé a nyitányhoz hasonlóan extravagáns. Aki könnyed szórakozásra vágyik, mindenképpen meg kell néznie – utána pedig nekünk magunknak is jólesik majd egy kis pezsgő. (Szilágyiné Szabó Ágnes)  

Verebes István rendezi a Pezsgős vacsorát Békéscsabán. – A Pezsgős vacsora igazi luxus lesz a számunkra, hogy stílusosan kérdezzek, hogyan került tálcára az ötlet? – Nem az én választásom volt, ezt ajánlotta fel a színház. A magam részéről igazítottam rajta. Az alapdarab üzenete ugyanis nem állt összhangban a műfajával. Én nem szeretem, ha egy darab az aktuálpolitikának bármelyik vonulatában képviselteti magát. Jó kaland volt, hogy azokat a tévedéseket, melyek kételyeket keltettek bennem, korrigáljam, hogy megfeleljenek egy normális értelmezésnek, egy kiegyensúlyozott, se ide, se oda nem húzó értelmezésnek. Azt akartam, hogy a darab mutassa meg, hogy abban az időben hogy éltek az emberek. Az mindig kaland számomra, hogy ha valami számomra nem tetszetős, nem ízléses, átformáljam olyanná, ami elfogadható a közönség minden rétege számára. – Miben lesz ez más rendezés, mint a többi Pezsgős vacsora? – Ötven éve vagyok a pályán, tüntetek azzal, hogy nincs stílusom. Minden előadás más legyen, a darab feleljen meg a mai kor színházkultúrájának. Nem avítt, hanem hiteles, és a humora ne legyen öncélú. A bugyutaságai legyenek kedvesek, vegye észre a néző, hogy ez egy játék. Egy komolytalan darabnak nem szabad úgy látszania, hogy ez nagy sorskérdésekről szól. – Különlegesség is lesz a színpadon? – Egyszerre lesz látható az író elegáns rózsadombi legénylakása és az Albertirsán veszteglő vagonban lakó házaspár élete. A vígjáték 1921-ben játszódik, a fentiek adnak neki egy kis pikantériát. – Izgalmasnak látszik a bemutatóig eljutni. – Minden helyzetet dalok kommentálnak majd. -Slágerek? – Nem. A kor melódiái. Nemlaha Györggyel formáztuk a szövegeket. Könnyed stílusú, a korba illő melódiákat hallhat majd a közönség – Milyen volt 2020 őszén rendezni, az otthonától távol? – Hetvenhárom évesen, félve a koronavírustól még mindig van kurázsim dolgozni az emberek között. Hősiességnek élem meg. A színház komolyan veszi a védekezést, de háborús a helyzet. Ne üljön ránk ez a pimasz vírus! – Hogy érzi magát köztünk Békéscsabán? – Huszonegy éve már dolgoztam itt. Ez a darab nem szereti Budapestet, azt mondja a főszereplő kislány, „mert Pesten nem lehet igazat mondani, nem hiszik el, csak ha hazudok”. Vidéken ismerik egymást az emberek, számomra is megnyugtatóbb. A színház biztosít számomra egy parasztházat, abszolút fölszerelt, az emberek pedig kedvesek. – Sok sikert kívánok a bemutatóhoz! (Szilágyiné Szabó Ágnes)  

Július másodikán mutatjuk be a Pezsgős vacsora című vígjátékot, Verebes István rendezésében. A színmű férfi főszereplőjét, Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművészt kérdeztem. – A darabban Szabó Sándor, az író leszel. Milyen karaktert szeretnél kibontani? – A karaktert megszabja az író, ebből kell kiindulni. Budapesti, fővárosi, menő, Molnár Ferenc-i nagyság. Nehéz erről beszélni, mert a darab mutatja meg, hogyan reagál a történésekre. – Nem akarsz jelzőket ragasztani rá? – Nem fiatal már, de találkozik egy fiatal lánnyal, akivel jó beszélgetni és jó együtt lenni. Entellektüel környezetben él, sikerei vannak, ebből adódóan magabiztos, kialakult egyéniséggel rendelkezik. Laza, nem problémázik, de válság van az életében. – Általában komoly hangvételű darabokban szerepelsz, fajsúlyos figurákat alakítasz. Most viszont jól áll neked ez a vígjátéki szerep. – Örülök, ha ezt mondják a kollégák! Igazából nem kötnek a műfajok, Merő Béla barátom a Bolha a fülbe című előadásával igyekezett cáfolni a fenti kijelentésed, hogy csak komoly darabokban játszom. Amikor elkezdek egy ilyen volumenű munkát, mint most a Pezsgős vacsora próbafolyamata, akkor a szakmában eltöltött évek alatt felgyűlt tapasztalatok érvényüket vesztik. Drámai értelmezések, kitörések helyett spleennel kell játszani. Máskor különös jelentőséget akarunk adni az életnek a színpadon – most pont az ellentétét kell csinálni. Könnyed jelenlétre van szükség. Tanulok ezzel az előadással, Verebes Istvántól, amit ő tud, azzal nem találkoztam eddig. Bízom benne, hogy a könnyebb vígjátéki jelenlét jót tesz. Mindig elölről kezdem az életet, amikor új dologba fogok. Kell fejlődni. Nem tudja az ember, hogy mi fog meghatározóan hatni rá a továbbiakban. – Úgy tudom, énekelni is fogsz. Elárulod, hogy mit? – A húszas évek dalait, valamint a Karády és Fényes Szabolcs nevével fémjelzett darabokat. A duettekkel, közös dalokkal együtt hét dalt énekelek. A kollégákkal szinte megszületett a házi operett-társulat (nevet). A meglévő énektudást is el kellett felejteni, nagyon letisztult, emberi lesz. Egyszerűen kell létezni a színpadon. (Szilágyiné Szabó Ágnes)

Békebeli vígjátékot, a Theodor Mouche nyomán Stella Adorján és Békeffi István által írt Pezsgős vacsora című darabot mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház július másodikán, Verebes István Jászai Mari-díjas művész rendezésében. Békeffi István, akiben többek között a filmszalagról is ismert Janika íróját tisztelhetjük, egy sikeres színpadi író, Szabó Sándor (Bartus Gyula Jászai Mari-díjas) és egy bolti kifutólány (Kiss Viktória színészhallgató) szilveszteréji kalandját meséli el. Ám az új változatban, amelyet Nemlaha György készített, és Verebes István rendez, a színhely az első világháború utáni Budapest. A főhős, Szabó Sándor, a népszerű író mellé most egy cserfes, ábrándozó erdélyi kislány kerül, aki a valóság helyett füllentésekben, egy képzelt világban talál vigaszt. Böske vagonlakó az egyik pesti állomáson, ahol Erdélyből menekült szüleivel (Nagy Erika, Szőke Pál) összezárva, egy vagonban él, míg nővére, Irmuska (Veselényi Orsolya) egy banktisztviselő kitartottja. A kezdeti idill után azonban hamarosan feltűnik a hiúságában sértett fővárosi színésznő is, az író szeretője (Komáromi Anett), és természetesen kezdetét veszi a bonyodalom. Igazi vígjáték: helyzet- és jellemkomikum, fordulatos történet, kacagtató karakterek, fülbemászó dallamokkal megtűzdelt játék, amelyben a nyíltszívű, ártatlan kislány rendbe hozza az író lelkivilágát, férjet szerez magának, és elhiteti – reméljük, a közönséggel is – hogy a szeretet, a szerelem, az emberekbe vetett hit – a történelmi földrengések hatását is segít begyógyítani.   Mira János díszletében egyszerre lesz látható az író fényűző rózsadombi lakása és a lány szüleinek egyszerű vagon-otthona. A darab muzsikája a korhoz illeszkedő, könnyed, de slágerré nem kopott dallamokból áll majd. Bízunk benne, hogy a közönség örömét leli a zenés vígjátékban!