
SZÍNMŰVÉSZ, rendező
csatlakozás éve A SZÍNHÁZHOZ: 2017
„Magamat nem, de amit csinálok, azt komolyan veszem” – HOBO
Az én történetem
Eszem ágába se volt színházzal foglalkozni, csak az a „fránya” kíváncsiság…, ami hála ISTENNEK ma is megmaradt, és hajt előre újabb és újabb felfedezések felé.
Így kerültem a Színházzal kapcsolatba, és a Jókai Színházhoz is ez hozott, pontosabban a színház mellett működő iskolába, majd a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházba (kétszer is – először színészként, majd művészeti vezetőként), aztán a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakára, később a szatmárnémeti Északi Színház – Harag György társulatához, és végül vissza a Békéscsabai Jókai Színházhoz. Az aprót nem számolom ide.
A SZÍNHÁZ számomra lehetőség: egyrészt a saját lelkem és szellemem terápiájára, másrészt – és ami fontosabb, elmesélni történeteket, karaktereket, döntéseket más emberek okulására, előidézni a nézőben a felismerést a saját, vagy általános léttel kapcsolatban, melynek felismerése következtében a „nem vagyok egyedül, velem is megtörténhet” gondolata áll. Ezáltal a nézőt átkísérni egy ismerős világba, ahol a megtisztulás, felismerés, KATARZIS áll.
A Jókai Színház deszkáin, ami számomra emlékezetes az az első:
És a sok APRÓ, valamint a rendezések:
Legbüszkébb:
Értesüljön elsőként új előadásainkról és eseményeinkről!







