Az én történetem

Érzékeny gyerekként inkább visszahúzódva figyeltem a többieket. Nem kötött le az iskolai rendszer, de a mesékben, versekben feloldódtam.

A versenyeken ért sikerélmény. A színjátszó csoportokban viszont nem találtam magam, de keretekre volt szükségem. Egy alkalommal stúdió helyett a Jókai Színház felé kanyarodtam, mert nyílt napot tartott az iskola. A munka aha-élményként csapódott le bennem, így felvételiztem az induló osztályba.

Az utolsó gimnáziumi évvel párhuzamosan kezdtem színészmesterséget tanulni. Két év után a Pesti Magyar Színiakadémián, jóval később az SZFE-n végeztem. Szabadúsztam, majd 2016-ban tértem vissza először Békéscsabára

Felnőttként meghatároz minket a hatóerő alapélménye, sokszor tudattalanul. Én az adok- kapok egyensúlyában hiszek, most már a színpadon is ezt keresem. De minél több aspektusban, minél szélesebb érzelmi skálán tapasztalhattam meg magam ebben a játékban, annál nagyobb elhivatottságot éreztem. Mindeközben megtalált a szerelem, és az anyaság is.