Ahol az iskola templom, a tudás hatalom, szeretettel nevelik és arra tanítják a gyerekeket, hogy „Az élet szép,/ az élet minden…”, onnan olyan munícióval indul a jövő nemzedéke, amely mindhalálig érvényes. Ha közben megaláztatások, méltatlanság, igazságtalanság éri az embert, akkor is. Kocsák Tibor és Miklós Tibor Móricz Zsigmond regénye alapján készített musicaljéből Seregi Zoltán rendezett lélekemelő, emlékezetes előadást a Békéscsabai Jókai Színházban. (Niedzielsky Katalin kritikája) Sokan máig emlegetjük a Légy jó negyed évszázaddal ezelőtti (kimondani, leírni is sok), 1992. áprilisi bemutatóját és az akkori békéscsabai szereplőgárdát. Klasszikus műveknek, nagyszerű feldolgozásoknak és értékteremtő, színvonalas előadásoknak „jár” ez a hosszú távú emlékezet, ami túlmutat egy esti jó szórakozáson, kellemes élményen. Nyilas Misi szomorú története gondolatokat is ébreszt, őszintesége, elszántsága és meghurcoltatásai miatt szívünkbe zárjuk a kisfiút, miközben csodálattal bámuljuk a tekintélyt parancsoló régi iskola, alma mater falait, légkörét. Miért ne merném leírni?! Igen, az új Légy jó mindhalálig előadásból sokat lehet tanulni az élet igazán lényeges dolgairól, a szeretet, a tisztesség, a jóság, a megbecsülés, a kötődés, az emberség fontosságáról. Valószínű, Seregi Zoltán rendezésére és a nagyszerű alakításokra ezért is emlékezni fogunk a következő pár évtizedben. Meglepő a filmes keret a színpadon: mint látvány és költészet egyszerre átöleli a cselekménysort és az előadást. Az előjátékból rögtön megtudjuk, hogy aggodalomra nincs ok, hiszen happy end lesz, mert Nyilas Misi nem adja fel, mégsem futamodik meg, csak rettentő fájdalmában tört ki belőle az a „Nem akarok debreceni diák lenni… Én meg akarok halni!!!” kiáltás. A filmbejátszásban azonban immár tanárként, karmesterként vezényli diákjait, akik az egri református templomban a XLII. zsoltárt éneklik. A felnőtt Nyilas Misit megszemélyesítő Czitor Attila jelenetei a vásznon azt is jelzik, hogy saját visszaemlékezései peregnek szemünk előtt, így elevenednek meg a debreceni diákévek, a gyerekcsínyek, de főleg a rettenetes meghurcoltatás, megaláztatás, amit el kellett szenvednie. Remek ötlet a forgószínpad és a filmvetítés ötvözete, fokozza a feszültséget, jelzi az események felgyorsulását, a szoborrá merevedett figurák az összes szereplőt felvonultatják. A történet igazán cselekménydús, fordulatokban gazdag, izgalmas, a színpadkép a huszadik század első felének hangulatát, az ódon kollégium légkörét idézi, a zene nagyon szép, jók az alakítások, ügyesek a gyerekek. Nyilas Misi szegény családból került a híres debreceni református kollégiumba, otthon tisztességre nevelték, itt szorgalmas, jeles tanuló, akinek az otthonról küldött pakk szent. Tanárnak készül, de hogy családját támogassa, már diákként magántanítványt és felolvasást vállal, Doroghy Sanyikát korrepetálja, a vak Pósalaky úrnak az újságot olvassa fel. Török János azonban ellopja tőle Pósalaky nyertes lutriszelvényét, hogy a pénzből megszöktethesse Bella kisasszonyt. Itt kezdődnek a bonyodalmak, hősünk kálváriája. Osztálytársai csínytevéseivel és a kollégiumi szigorral szemben Misi legfőbb pártfogója, védelmezője Valkay tanár úr, aki felismeri tehetségét, külön foglalkozik vele, munkát szerez neki, a tanári inkvizícióval szemben megvédi, kiáll ártatlansága mellett, igazi főszereplő. Érdekes figura az igazgató, aki az intézmény autonómiájára hivatkozva elzavarja a kollégiumból a rendőrt, mondván, saját diákot csak a tanári fegyelmi bizottság hallgathat ki. Török mesterkedésének köszönhetően Misi nagy bajba keveredik, ellene szólnak a bizonyítékok, sikkasztással vádolják, mert megtalálják a zsebében azt a tízforintost, amit Török János csempészett oda. Mindezt látni kell a jóságos tanároknak is. Hiába derül ki végül Misi ártatlansága, az átélt csalódások, meghurcoltatások és megaláztatások miatt nem akar többé debreceni diák lenni. Az igazgató úgy véli, lehet sárospataki is, a lényeg, hogy tanuljon. A tanári kar súlyos tévedése láttán Valkay sem akar maradni, lemond az állásáról. Szép jelenet, hogy amikor menni akar, szembejönnek a diákok, mint ha csak vissza akarnák tartani. Reméljük, nem is engedik el, mert az ilyen tanárokért kár lenne! A január 21-ei premieren Nyilas Misi szerepét Bolla Márton játszotta, kedvesen, meggyőzően ábrázolva a törékeny gyermek felnőtt elszántságát, önérzetét. Biztos vagyok benne, hogy a másik szereposztásban Kozák Ádám ugyanilyen komoly felkészültséggel, tudással és elkötelezettséggel nyeri el a közönség elismerését. Igazgatóként a Jászai-díjas Bartus Gyula hatásosan egyesítette az igazságosságra törekvő, határozott intézményvezető és a humánus pedagógus alakját, aki tudatában van a nagy múltú kollégium tekintélyének és a gyermekszív törékenységének. (Kalapos László jelenetének emléke szorongatta a szívemet.) Valkay tanár úr hálás szerepében (a múlandó lexikális ismeretek helyett életszeretetre tanítja a zsiványokat, nem mellesleg ismeri őket, törődik velük és van bátorsága, tartása, hogy kollégáival meg a törvénnyel szemben, akár állását kockáztatva is kiálljon a védelmükben) Katkó Ferenc átélt játékával kimagasló alakítást nyújtott. A gyermek másik pártfogója, segítője Nagy úr, aki szintén munkát szerez Misinek, vigasztalja, jó tanácsokkal látja el, ezt a figurát Ragány Misa játszotta fiatalos hévvel, hitelesen. „Jaj ne! Jaj ne! Ne akarj te felnőtt lenni sohase!” refrénű leckéje emlékezetes. A szigorú tanárok inkább a poroszos rend, fegyelem, törvény képviselői, követői, nem a gyermekszív esetei: Gyérest Csomós Lajos, Sarkadit Tomanek Gábor (24 éve is), Báthoryt Mészáros Mihály keltette markánsan életre. Fantasztikus jelenetük az ítélőszék a magasban, amikor a trió vádolja és bűnösnek kiáltja ki a mélyben lenn egyedül védekező ártatlan kisfiút. (Aki élt már át hasonló igazságtalanságot, tudja, miről beszélek. Jellemző, hogy Valkay távolabb áll a bíráktól, „ügyvédként” próbálja Misit menteni.) István bácsiból kedves, atyáskodó, mégis óvatos pedellust formált Jancsik Ferenc. A Doroghy család tagjai közül kimagasló Liszi Melinda, aki Viola kisasszonyt, a vénlányt megrázó lírai erővel és humorral keltette életre; a fináléban – magánya, kilátástalan sorsa ellenére – éppen ő biztatja Misit, hogy „Az élet szép…” Doroghyné tragikus figurájába Fehér Tímea csempészett vicces elemeket, Bellából Köböl Lilla tündérlányt formált. A fiát mentő Török nénit Nagy Erika játszotta hitelesen, Török bácsit Szőke Pál sok humorral. Vadász Gábornak olyan jól sikerült a kalandor, hódító Török János figurája, aki szerelmét akarja megmenteni az elszegényedett családból, hogy már majdnem megbocsátjuk bűneit. De hát ott van szegény Misi, a cél mégsem szentesítheti az eszközt! A tékozló fiúval, vagyis a gyerekkel szemben a „csak” lányt, Ilonkát Gábor Anita alakította ügyesen. A Doroghy és a Török család egyébként külön-külön tanulmányt is megérdemelne – szociográfiai, történelmi, irodalmi jelenség -, részletes tárgyalása azonban nem fér a musical műfajába. Különös világ az, ahol a vak látja a lényeget! Pósalaky úr a bűn, bűnös, illetve erkölcs, erkölcsös „tantárgyat” oktatja, a Liszt Ferenc-díjas Vikidál Gyula dala most is az előadás egyik felejthetetlen jelenete. (A régi előadásban Valkay tanár urat játszotta Hodu Józseffel felváltva.) Doroghy Sanyika, Orczy, Gimesi, Böszörményi, Fitos és a többiek alakját is kettőzött szereposztásban láthatja a közönség. Gyerekekkel dolgozni tanév közben nem kis vállalkozás! Kiváló gyermekcsapat alakult, nagyszerű osztály, akik – Galambos Hajnalka korrepetitor érdeme – énekből csillagos ötöst érdemelnek. S talán egyszer majd színészként, zenészként folytatják, ahogyan elődeik. Gulyás Levente karmester kitűnő zenészeivel nagyban hozzájárul a siker, az igazi színházi légkör megteremtéséhez, a felejthetetlen élményhez. Csak azt nem értettem, hogy a szűnni nem akaró, igazán hálás premiertapsra miért nem intett legalább egy ráadást, hogy „Az élet szép…”, vagy hogy „Semmi sincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát”. A forgószínpad lehetőségeit felvonultató díszletet már méltattam az elején, de tartozom még az íróasztallal. Az óriási, faragott lábú, tekintélyt parancsoló bútordarab – mint az egész történetet átfogó építmény – jó ötlet az egykori alma mater hangulatának megidézésére (díszlettervező Juhász Katalin). A diákok matróz egyenruháját, a tanárok elegáns öltözetét, illetve a korabeli divatot, társadalmi rangot tükröző ruhákat Vesztergombi Anikó tervezte, a koreográfiát Topolánszky Tamás (Harangozó Gyula-díjas). Mindenkinek van egy kedvenc tanára, iskolája, storyja, mondása a régi szép időkből, és ezek az évek múlásával bizony felértékelődnek. Nyilas Misi története emlékezetünkbe idézheti a már majdnem elfelejtett dolgokat, tévesen elavultnak hitt, félresöpört tantárgyakat, ha voltak egyáltalán olyanak, amelyek értékrenddel, erkölccsel foglalkoztak… Köszönjük, Valkay tanár úr, hogy az élet szeretetére, Pósalakynak, hogy emberségre tanított! Az igazgató úrnak, hogy visszahozta az iskola tekintélyét, Seregi tanár úrnak pedig a színházat köszönjük, ahol harangszóra kezdődik a felvonás! Niedzielsky Katalin
