Az országban egyedülálló sorozat keretében három év alatt 3×7, azaz 21 tudományos előadáson kapott betekintést a hallgatóság a művészetek, a filozófia és az esztétika rejtelmeibe Békéscsabán. A Mindentudás Színházi Egyeteme folytatódik, az idei évadnyitó előadást október 5-én Gyenge Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár tartja A sorsszerűség mítosza – Oidipusz és a Labdakidák címmel az Ibsen Stúdiószínházban. Kovács Edit színművészt, esztétát, a program házigazdáját először arra kértem, értékelje az elmúlt időszak tapasztalatait, majd az új repertoárról beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) –   Nagy öröm számunkra, hogy ebben a városban ennyire érdeklődő és hűséges a hallgatóság, amin minden meghívott előadó meglepődik. Büszke vagyok a törzsközönségünkre azért is, mert ritkaság, hogy hétköznap, munka után vállalkoznak a nehéz előadásokra. A sorozat indításakor az volt a célunk, hogy felkeltsük a nézők érdeklődését a színház iránt, információkkal szolgáljunk a bemutatók jobb megértéséhez. S talán még azt is elérjük, hogy otthon hozzáolvasnak ahhoz, amit hallanak, látnak – kezdte Kovács Edit a tapasztalatok összegzését, majd a színház feladatáról és az ismeretterjesztő előadások céljáról is szólt. –   A sorozat sikere azt is bizonyítja, hogy a közönséget nem szabad lebecsülni, az emberek igényesek, minőséget várnak és fogékonyak az útmutatásra, ha az szakszerű és szórakoztató. Abban bízunk, hogy a tudományos előadásainkkal hozzásegítjük az embereket a világ jobb  megismeréséhez, világlátásuk alakításához és a világban való eligazodásukhoz. A színház feladata ugyanis nem az, hogy kinyilatkoztasson tételeket, hanem inkább az, hogy az emberi sorsokon, történeteken keresztül felvessen problémákat, mintákat adjon, amelyek közül aztán a nézők válogathatnak, amelyeken elgondolkodhatnak. A Mindentudás útmutató lehet a színházi produkciókhoz.   –   Változott-e valami az elmúlt évek során a kezdeti elképzelésekhez képest? –   Míg a legelső évadban inkább általános, elméleti áttekintést igyekeztünk adni a művészetekről, különösképpen persze a színházról, filozófiai és esztétikai irányzatokba avattuk be a publikumot, a második évtől már konkrétan a bemutatókhoz kapcsolódtak a Mindentudás előadásai. Közben figyeltünk arra, hogy megtartsuk a komoly, tudományos, ugyanakkor ismeretterjesztő, szórakoztató jelleget. Tulajdonképpen az ókori görögöktől vettük a példát, akik igen képzettek, jártasak voltak a mitológiában, amit a korabeli drámaírók előszeretettel dolgoztak fel.   –   Maradjunk mindjárt a görögöknél és a mitológiánál! Az első előadás október 5-én a sors, a sorsszerűség fogalmát taglalja. –   A sorsszerűség óriási szerepet játszott a görög drámákban, amelyek megértéséhez elengedhetetlen a fogalom tisztázása, a mitológiai összefüggések, személyek ismerete. Ugyanakkor manapság egészen másképp vélekedünk a sorsról és a sorsszerűségről, mint az ókori görögök vagy akár a korábbi századokban élők. Gyenge Zoltán professzor izgalmas előadást tart majd, amelyben Schelling értelmezését, Oidipusz tragédiáját, Szophoklész, Arisztophanész, Euripidész felfogását is megvilágítja, egészen Sigmund Freud teóriájáig. Azt hiszem, sokakat érdekel, hogy akkor ki vagyunk-e szolgáltatva a végzetnek, vagy tehetünk egyáltalán valamit, irányíthatjuk-e a sorsunkat.   –   November 2-án Zalán Tibor Babérkoszorú- és József Attila- díjas költővel, íróval, a Jókai Színház dramaturgjával beszélgetsz színházról, irodalomról, művészetről. –   Tavaly újdonságként vezettük be, hogy az első programunk október elején nem előadás volt, hanem egy beszélgetés Művészet és hatalom címmel, amelyben megszólalt Csiszár Imre rendező és Herczeg Tamás szociológus. Ezt a műfajt szeretnénk most folytatni Zalán Tiborral, aki immár nyolc éve házi szerzőnek számít Békéscsabán, és tavaly kapta meg a Babérkoszorú-díjat. Minden színháznak fontos feladata, hogy úgy működjön egy város életében, mint egy szellemi központ, ehhez pedig az kell, hogy ilyen emberek csatlakozzanak az alkotómunkához, mint Zalán Tibor, aki a maga szellemiségével képes gazdagítani ezt a műhelymunkát, fenntartani a pezsgést. Színházunk otthont ad a kortárs irodalomnak is, ilyen szempontból ugyancsak fontos a rangos író jelenléte, akinek értékesek a tapasztalatai, amelyeket még fiatal diplomásként a rendszerváltás idején szerzett. Arctalan nemzedék című esszéje a ’80-as évek irodalmi életével foglalkozik, pontosan látta a kor lényegét, a hatalom és a kortárs irodalom kapcsolatát.   –   A Lila ákác a tervek szerint májusi bemutató lesz, Szép Ernő talán legismertebb művéből készült film is. –   Rákai Orsolya, az MTA tudományos főmunkatársa tart izgalmas előadást december 7-én a regényről és a színdarabról. Úgy gondolom, az előadás és a bemutató is fontos hiánypótlás, amellyel Szép Ernő munkásságára és varázslatos nyelvezetére is emlékezünk.   –   Kállay Géza egyetemi tanár tavaly a Lear király jobb megértéséhez szolgált sok információval, január 4-ei témája a Tévedések vígjátéka. –   Az egyik legkiválóbb hazai Shakespeare-kutató nagyon hasznos útmutatást nyújtott korábbi előadásával Lear rendkívül bonyolult alakjának, szerepének értelmezéséhez, amikor összefoglalta, mire kell a nézőnek figyelni. Kíváncsian várjuk, milyen adalékokkal szolgál az éppen műsoron lévő vígjátékhoz.   –   A Bánk bánhoz, a dráma megértéséhez, korszerű értelmezéséhez is jól jöhet a segítség. Érdekesség, hogy a márciusi bemutatót Szabó K. István rendezi, aki Darvay Nagy Adrienne színháztörténésszel együtt tartja a február 1-jei előadást.   –   Szabó K. István nem ismeretlen a Jókai Színházban, tavaly rendezett nálunk a drámaíró versenyen. Bánk bán, a „magyar Hamlet” címmel tart előadást; a cím is jelzi, nagyon izgalmas estének nézünk elébe. Katona József bonyolult szövegén már dolgozik Zalán Tibor dramaturg, hiszen nagyon régi, a nyelvújítás előtti írásról van szó. Izgalmas kérdés, hogyan lehet egy ilyen művet ma  színpadra alkalmazni, milyen kihívást jelent ez a jelenkor színészeinek – a rendező ebbe is beavat majd. S kiderül, miért hasonlítja a színháztörténész Katona drámáját Shakespeare művéhez.   –   Két „táncos” téma zárja az idei sorozatot. Március 7-én Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője a táncról általában beszél, ehhez kapcsolódik majd az április 4-ei Hastánc – színház című előadás. –   Változás volt tavaly, hogy Rényi András az előzetesen meghirdetett programmal ellentétben El Kazovszkijról, az orosz származású, Kossuth-díjas magyar képzőművészről tartott előadást, most „az egyik leglátványosabb, mégis  legrejtélyesebb” műfaj bemutatását vállalta. Sok híres filozófust, esztétát (Arisztotelésztől és Platóntól Hegelen át egészen Lukács Györgyig) foglalkoztatott már a tánc világa, mégis máig sokan nem tudnak vele mit kezdeni, legtöbbször „a színháznak alárendelt, járulékos művészetnek” tekintik. Szmolinka Eszter Mahasti, a többszörös világbajnok Holdfény Lányai művészeti csoport  vezetője, koreográfusa és Rembeczki Eszter, szintén Holdfény-táncos, valamint filozófia- és színházelméleti szakember a hastánc különös formanyelvét ismerteti meg az érdeklődőkkel. Hogyan lehet a keleti táncok segítségével fontos dolgokat közölni a világról? A szórakoztató táncban is lehet mély tartalom, érdemes utánagondolni, mélyebb összefüggéseket keresni? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ az előadóktól. A Bernarda Alba háza és a  flamenco sikere után úgy gondoltuk, érdemes újabb táncos témát választanunk, megmutatni, hogy a háremhölgyek erotikus, misztikus mozgásánál bizony több a hastánc. A két előadó nemcsak beszél, hanem táncos bemutatót is tart a publikumnak.   –   Abban bízva köszönöm meg a beszélgetést, hogy túl sokat talán nem árultunk el, kedvcsinálónak viszont eleget. A hagyomány folytatódik, találkozzunk minden hónap első hétfőjén 18 órakor a Mindentudás Színházi Egyetemén! Niedzielsky Katalin