Magyar Idők | Nagyszabású, mégis történelmi poroktól és pátosztól mentes Bánk bán-bemutatóval üli nemzeti ünnepünket a Békéscsabai Jókai Színház. Szabó K. István rendezésében, Zalán Tibor friss szövegváltozatával igazi örök érvényű produkciót sikerült színpadra állítani. ► Tovább
Március 15-én Békéscsabán beszédekkel, koszorúzással, ünnepi műsorral emlékeznek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Délelőtt, többek között, a A mi Petőfink címmel – irodalmi matiné várja az ünneplőket a Pilvax (Fiume) Kávéházban, a Jókai Színház művészeivel. Március 15. 8.30: Ökumenikus istentisztelet a Deák utcai református templomban 9.15: Térzene a Kossuth téren 9.30: Koszorúzás a Kossuth-szobornál 10.15: Központi ünnepség a városháza előtt 11.00: Sétakocsikázás 11.30: A mi Petőfink – irodalmi matiné a Pilvax (Fiume) Kávéházban a Jókai színház művészeivel Beszédet mond Szarvas Péter polgármester A Békéscsabáért kitüntetés és a Békéscsabai Életműdíj átadása A Békéscsabai Jókai Színház műsora Kísérő programok: játszóház, Gábor Áron rézágyújának kipróbálása, Kádár Ferkó fotószínháza, ismerkedés a haditáborok hangulatával. Munkácsy Mihály Múzeum 13.30: Rendhagyó történelem óra, dr. Jároli József: Békéscsaba, Békés megye 1848-49-ben 14.20: Viselet és fegyverbemutató 15.00: Csákó- és kokárda-készítés
Katona József 1819-ben befejezett, majdnem 200 éves Bánk bánjából Zalán Tibor költői műfordításának, szellemiségének, dramaturgiai csiszolásának köszönhetően nagyszerű dráma született. A Békéscsabai Jókai Színház izgalmas, gondolatébresztő előadásában Szabó K. István rendező a történelmi ikon és a mára kifáradt pátosz helyett a töprengő, lelkiző embert állította középpontba, megformálását Demeter Andrásra bízta. (Niedzielsky Katalin kritikája) Nem attól nemzeti egy dráma, hogy vészkorszakban, történelmi sorsforduló idején íródik vagy mutatják be, sokkal inkább attól, hogy örökérvényű igazságaival, maradandó értékeivel, hiteles karaktereivel bármely korszak közönségét képes megszólítani. A klasszikusok, a remekművek ilyenek – nemzetiek, európaiak, világszínvonalúak, egyetemesek -, amelyeket éppen az említett erényeik miatt nem is kell aktualizálni, mert minden ilyen beavatkozás fölösleges és méltatlan lenne az eredeti szándékhoz, üzenethez. Időnként gondosan leporolni, újra fordítani, akár magyarról magyarra, korszerűsíteni, „átvezetni”, ahogyan Zalán Tibor Katona József Bánk bánját, hogy a szöveg nyomtatásban és a színpadon egyaránt élvezetes legyen a jelenkor számára, az viszont nagyon hasznos befektetés. Goethe Shakespeare-ről mondta, hogy „színdarabjai egytől egyig ama titkos pont körül forognak (melyet még egyetlen filozófus sem látott meg, s nem definiált), hol énünk sajátlagossága, akaratunk feltételezett szabadsága összeütközik a nagy egész törvényszerű menetével”. Mondhatta volna a német klasszikus akár Katona drámájáról is, amelyben számos ilyen titokzatos, fix pont található: nemzeti érdek és idegen hatalom, hűség (a hazához, a hitveshez) és hódítás, csábítás ütközése, ármány és szerelem, tisztesség és cselszövés, nyomor és pazarlás, megbecsüléssel szemben megaláztatás. Az idegen királyné intézkedik, átépíti a palotát, mulatságot rendez, kidobat mindent, ami régi és magyar. Mindezt okkal zokon veszik a nagyurak, nem csak a magyarok, a hatalom féktelen dorbézolását látják, az ország kifosztásától, a nemzeti vagyon széthordásától félnek, hagyományaik lábbal tiprásáról, megaláztatásról beszélnek. Tiborc panaszából a nép szenvedése csendül ki, mindezt fokozza az udvari ármánykodás, hogy Ottó szemet vetett Bánk feleségére, Melindára. Ha a történet kortalan, márpedig az írói és rendezői szándék szerint az, akkor a helyszín és a szereplők is cserélhetők, helyettesíthetők. Hogy ki beszél itt áthallásról, párhuzamokról, utalásokról a mai viszonyokra?! Mindenki! Ha csak nem vak és süket, mint Bánk bán a dráma elején. Csöppet sem erőltetett a hasonlat a színpadi történet és a mai események között, hiszen emberi gyarlóság és társadalmi igazságtalanság mindig is volt, a nemzeti értékek, érdekek és a közös Európa céljainak összehangolása aktuálisabb, nehezebb kihívás, mint valaha. Eddig „csak” a globalizáció, az általános értékvesztés fenyegette az emberiséget, ma már a megfékezhetetlennek látszó erőszak, terrorizmus és a népvándorlás, a migráció is. Ilyen világméretű problémák megoldásához különösen nagy szükség lenne a felelősségteljes, egyensúlyt, megállapodást kereső, béketeremtő személyiségekre, közösségekért, nemzetekért kiálló, igazi nagy formátumú államférfiakra. Mivel azzal kezdtem, hogy mitől és mitől nem nemzeti egy dráma, idekívánkozik, hogy a színház sem attól nemzeti, hogy rámutatnak, ráfogják, kinevezik, hanem éppen attól, hogy nem marad vak és süket, vagyis érzéketlen a világ dolgaira, hanem olyan bemutatókat tart, amelyek nehéz időkben is az emberiség legnemesebb erkölcsi és kulturális értékeit tartják ébren. No de „a hazát, avagy Önnön becsülését menti-e Bánk?” A kérdés jogos, mert az udvartól való távolléte és tájékozatlansága miatt a német (Biberach) nyitja csak fel a szemét. Amíg Melinda nem keveredik gyanúba, csitítani próbálta a lázadó nagyurakat, a panaszkodó Tiborcot, de amint folt kerül hitvese és saját becsületére, rádöbben helyzetére, országa, nemzete meggyalázására, s ezzel saját feladatára, küldetésére is. Sajnos azonban – a közeli érintettség vagy egyszerűen az emberi gyarlóság, gyengeség miatt – elveivel ellentétesen cselekszik, indulat, düh lesz úrrá rajta, leszúrja a királynőt, ez a személyes tragédiája, bukása. A főszerepben Demeter András a magyar színpadokon megszokott, erőteljes Bánk bán helyett – akitől népe a megváltást várja -, egy töprengő, lelkiző férfit, összetört férjet, (túl) halk szavú embert formál. A nézőtérről felöltőben jön a színpadra, kortalan figura, polgár. A sors nyilván nagyobb keresztet rakott vállára, mint amit elbírhat. Netán korán küldte, ahogyan lelki rokonát, Hamletet? Komoly, megfontolt, következetes gondolkodót kelt életre Demeter András. A király iránti hűség, a törvényesség tisztelete vezérli, nemes elveket vall, még hangulatváltozásai is elfogadhatók, de játéka határozatlan, nem elég meggyőző. Kovács Edit Gertrudis királyné nagyon bonyolult szerepében emlékezetes alakítást nyújt: saját hazáját imádja, ilyen szempontból Bánk bán méltó ellenfele. Büszke, előkelő, hatalmaskodó, ambiciózus, a feltétlen engedelmesség híve, konfliktushelyzetben kegyetlen, gúnyolódó, a megalázottakkal szívtelen. Földesi Ágnes Melinda, a büszke, öntudatos és szerető feleség, anya alakját hitelesen kelti életre, rajongó és esendő. A csábító célpontja, ártatlannak, bűntelennek mondja magát, mégis áldozat, aki Ophelia sorsára jut. A fiatal színésznő játékában nagy ívet formál hatásosan, alakítása lírai, megrázó. (Sem a szövegből, sem az előadásból nem egyértelmű, hogy Ottó elérte-e a célját, de a tragédia szempontjából nem is érdekes; már a gyanú önmagában gyalázat, becsületsértés, ami megtorlás után kiált.) A Jászai-díjas Bartus Gyula talán a legszenvedélyesebb nagyúr, Petur bán figurájában nem a hőbörgő magyarkodást, hanem az őszinte embert, az igazi hazaszeretetet, a bölcs világlátást helyezi előtérbe, ami elismerésre méltó, játéka kiemelkedő. Mikhál bánként Mészáros Mihály a testvéri és a hazaszeretet, a hűség szép példáját adja hitelesen. Aláhúzza mindezt, hogy nem is magyar származású, akárcsak Simon (Katkó Ferenc markáns alakítása), mindketten Melinda bátyjai. Erős csapat, összehangolt játék, dicséret illeti a három nagyurat. Biberach, a számító, gonosz összeesküvő figuráját Tege Antal formálja határozottan, meggyőzően, feltűnő szakmai fölénnyel. Ottó, meráni herceg szerepét Czitor Attila játssza kiválóan. A „becstelen bíboros”, akinek múltjához gyilkosság tapad, Melinda kegyeiért harcol, a dráma kulcsfigurája. A taszító csúszó-mászó alakot a színművész bravúros mozgással is domborítja. Ottó és Biberach minden kettőse az előadás motorja, kimagasló jelenete. Jancsik Ferenc már bejövetelével légkört teremt, Tiborca megrázó, emlékezetes alakítás, a megzenésített monológ remek ötlet, kiemelkedő része a produkciónak. Nagyon lírai, szívszorító figurát formál Liszi Melinda a csalódott szerelmesből, thüringiai Izidórából. II. Endre magyar király szerepében Presits Tamás átélt, meggyőző alakítást nyújt. A Békétlenkedők (Vadász Gábor, Gulyás Attila, Szabó Lajos) kellő humorral fűszerezik a jeleneteket. Az árva gyerekek kórusa hatásos nyitány, majd a finálé velük szép keretet ad a történetnek, és elgondolkodtató mementó! Verebes Ernő a kortalan előadáshoz kortalan, egyszerre régies hangzású és modern zenét szerzett. Három vonós stilizált népzenét játszik, Tiborc panaszához a Békétlenek kannán, gongon ütőznek. Az 1213-as történet eklektikus díszletben játszódik. Mira János olyan teret tervezett, amelyben a romok történelmi korokat idéznek, az építkezés, az állványok az örök változást jelölik. Fenn már kész a palota reneszánsz homlokzata, lenn még az átalakítás, a munkálatok nyomai: kidobott bútorok, portrék, zászlók. A színpad elején zongoraféle, hangjára nem emlékszem. De benne víz – meglepő kellék -, amelyben Melinda és Bánk önmagát látja, mondjuk, a tükör. Olykor a vízcsobogás kap szerepet a hatásos csendek mellett… Nem hagyományos történelmi drámát látunk, és már régen leszoktattak bennünket arról, hogy korabeli jelmezeket várjunk. Rátkai Erzsébet az „expresszív eklektika” jegyében a karaktereket öltözteti: az uralkodókat feketébe, a magyar urakat szőrmébe, Melindát először előkelőnek, majd áldozatként fehérbe, Izidórát vörösbe, aztán szürkébe, Ottót lilás öltönybe, nagy kereszttel, Bánk bánt az elején felöltőbe, kalapba, mint egy polgárt a mából. Szabó K. István Bánk bánban elsősorban az embert mutatja fel, rendezése a személyes felelősségről, a közösség, a nemzet iránti elkötelezettségről, hűségről és becsületről gondolkodtatja el a nézőt, tükröt tart a hatalmaskodóknak és a cselszövőknek (reméljük). De ennél talán még messzebbre is megy, komoly figyelmeztető, mementó. Azt üzeni: ha az embert, egy közösséget abban a hitében, meggyőződésében alázzák meg, ami számára szent (Isten, haza, becsület, szerelem), akkor azért előbb-utóbb elégtételt vesz. Fellázad és harcol az igazáért, az önbecsülésért, vagy legalább megpróbálja, akkor is, ha elbukik. Ha a személyes csalódás társadalmi igazságtalansággal társul, a darab történelmünknek is tükröt tart, és az elégtétel már nem csak magánügy. Drámában még a gyermekkórus sem oldozhat fel az előadás végén a jövő iránti aggodalomtól. De nem maradnak árvák, ugye?! Niedzielsky Katalin
Katona József örökérvényű remekműve várta a díszbemutató közönségét szombaton este színházunkban: a Bánk Bánból Szabó K. István rendezésében minőségi előadás született Békéscsabán. Teátrumunk tizenharmadik bemutatójának a díszelőadása frenetikus sikerrel zajlott le, a zúgó taps megérdemelten szólt az alkotóknak, a színészeknek. Az est házigazdája a BÉKÉS DRÉN Környezetvédelmi, Víz- és Mélyépítési Korlátolt Felelősségű Társaság volt. A darab valójában az 1848-as forradalom után vált a magyar drámairodalom ikonikus nemzeti drámájává. Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője e mű alapján írta meg leghíresebb operáját. Ez az ármányokkal és intrikákkal teli szerelmi-történelmi dráma komoly kritikája az idegen elnyomásnak, éppen ezért a mai napig aktuális, Békéscsabán is szíven találta a díszbemutató közönségét. A vastaps után az est további része a színház vigadótermében folytatódott, ahol az étkeket a Békéscsabai Szakképzési Centrum – Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző iskolájának diákjai szolgálták fel, most is a Venesz-díjas Prohászka Béla szakácsolimpikon ajánlásával. A kóstolható borokat az Európai Borlovagrend Dél–alföldi Legátusa biztosította. Az esten népdalokat énekelt Rakonczai Kata Bíborka, de felhangzottak Erkel Bánk bán című operájából is részletek: a Bordalt Mészáros Mihály színművész, Melinda áriáját Galambos Hajnalka énekművész, a Hazám, hazám című áriát Réti Attila operaénekes előadásában élvezhette a díszbemutató közönsége, zongorán kísért Rázga Áron. A műsort Morvai Noémi vezette, a jó hangulatról a Jam Beam zenekar gondoskodott. Az előadást egészen április elejéig tekintheti meg a közönség.
Katona József nem érhette meg a Bánk bán színházi ősbemutatóját, már három éve a föld alatt nyugszik, amikor 1833. februárjában barátja, Udvarhelyi Miklós jutalomjátékul választhatja a darabot. A meg nem értett, elveszett, újra feltalált, betiltott „nemzeti dráma” elindul a mítosszá válás útján; aminthogy a Bánk bán színpadtörténete is szorosan összekapcsolódik a magyarság legnagyobb örömeivel, legfájóbb szenvedéseivel. A közönség kívánatára tűzik műsorra 1848. március 15-ének estéjén, önkényuralmak idején a cenzúra tilalomlistáját vezeti, színháznyitások és bezárások ünnepi eseményeit szépíti. A Békéscsabai Jókai Színház március 11-én mutatta be a Bánk bánt Szabó K. István rendezésében, Demeter Andrással a címszerepben. Ez az ármányokkal és intrikákkal teli szerelmi-történelmi dráma komoly kritikája az idegen elnyomásnak, éppen ezért a mai napig aktuális. Nem kell különösebb élettapasztalat ahhoz, hogy erős párhuzamokat vonjunk a darabban történtek és az életünkben lejátszódó folyamatok között, mindenki akaratlanul találhat (és talál is) áthallásokat színpad és mindennapi élet között. Az előadásban II. Endre király szerepét Presits Tamás, Gertrudis királynét Kovács Edit, Ottó meráni herceget Czitor Attila, Melindát Földesi Ágnes játssza. Mikhál bánként Mészáros Mihályt, Simonként Katkó Ferencet, Peturként Bartus Gyulát, Myskaként Csomós Lajost láthatja a közönség. Biberachot Tege Antal, Tiborcot Jancsik Ferenc kelti életre. Rátkai Erzsébet jelmezei szándékokat, állapotokat, viszonyokat rögzítenek, nem kötődnek a történet valós idejéhez. Mira János díszlettervező történelmi korokat és a mai kort idéző játékteret állított színre. Verebes Ernő zeneszerző egy archaikusan kortárs zenét írt egy sokféleképpen megszólaló kamarazenekarra. A gyerekkórus ellenpontként hat a nagy drámában, csúfolódó árva gyerekek ők, akik szimbolizálják az ország sorsát. Három zenész pedig stilizált népzenét játszik a színpadon. Az előadást márciusban és április legelején láthatják a nézők. Fotó: A-Team/Nyári Attila
Katona József Bánk bán című darabját Szabó K. István rendezésében mutatja be színházunk. A címszerepben Demeter András színművészt láthatja a közönség, a Békés Megyei Hírlap vele készült interjúja alább olvasható. Pár éve azt nyilatkozta, szinte mindenki szentségtörést követ el, aki hozzányúl Katona József művéhez. Miért? – kérdezte lapunk a Bánk bánt alakító Demeter Andrást. – A percepció miatt. Minden színpadi, de akár irodalmi mű esetében igaz, hogy kialakul róla egy saját elképzelés. Vannak olyan szerzemények, melyek továbblépnek ezen, és a vélemény paradigmává válik. Egy olyan szintre lépnek ezáltal, hogy minden más ellentmondásnak tekintető. A darab, akárhányszor játszották, valamilyen torzításokon keresztülment, ez vezetett oda, hogy szinte vétek hozzányúlni. – Azt is mondta, hogy a Bánk bán hús-vér emberekről szól. Milyen ember Bánk bán? – Nagyon is hús, nagyon is vér. Nem egy lángész, de nem is buta. Átlát mindenféle cselszövésen, mesterkedésen, képes összerakni az információt, van benne nyomozói véna. Túlságosan következetes azonban egy eszméhez, a király iránti hűséghez, és változtatni csak a törvény eszközeivel akar. Ennek lesz áldozata: egy hirtelen felindulásból elkövetett ember- ölés miatt minden más fordulatot vesz. Itt teljesedik ki a személyes tragédia. Azt teszi reflexből, ami ellen küzdött. – Nehéz volt hozzányúlni ehhez a karakterhez? – Nincs olyan figura, amelyikhez könnyű lenne. Mindegyiknek megvan a maga titka. Meg kell tudni fejteni, és ami a legnehezebb, meg kell tudni mutatni. Ezt azonban minden szerepnél be kell járni, ebben Bánk bán sem különbözik a többitől. A nehézsége az, hogy Katona József műve egyedien tömör, az egész a ki nem mondott dolgokra épül. Többet gondol, mint amit mond – ezt nehéz megcsinálni úgy, hogy a történet mégis érthető legyen.
Behir.hu | Miből van az igazi Szélkirály ruhája? Biztos kékből és levegőből – suttogta a jelmeztervező verseny eredményhirdetésén az egyik óvodás. Mivel azonban kékből és levegőből nehéz volna jelmezt készíteni, rajzok készültek, de szebbnél szebb tüllből, textilből, színes papírokból álmodott jelmezeket is küldtek a gyerekek a Jókai színház felhívására. ►Tovább
A felelősség kérdésére fókuszálva állította színpadra Katona József Bánk bánját Szabó K. István rendező. Az előadás premierje március 11-én lesz a Békéscsabai Jókai Színházban. Tovább»
Terasz. hu | Tizennégy évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan, a budapesti Nemzeti Színház avató előadásának, Az ember tragédiájának a bemutatójára készültem. Most a nemzeti drámapanteon másik legfontosabb művében tesz ismét próbára a színész-sors Magyarországon, Békéscsabán a Jókai Színházban. Egy olyan címszerepben, amely a szédítő magasságok és a tátongó mélységek szélsőséges koncentrátuma. ► Tovább
Mostanra hagyománnyá vált színházunkban, hogy mesedarabjainkhoz kötődően hol saját készítésű hóvirággal (Négy évszak), hol papír farönkkel (A kolozsvári bíró) hol meg ládikákkal (Ládafia) érkeznek a nebulók egy-egy előadásunkra. A gyerekek és pedagógusaik is nagy örömmel fogadták korábbi, hasonló kezdeményezéseinket. Most arra kértük a vállalkozó kedvű gyerekeket, hogy öltöztessék fel saját elképzeléseik szerint a Szélkirályt! Tervezz jelmezt a Szélkirálynak! – szólt a felhívásunk. Közel kétszáz jelmezterv érkezett, a sok ötletes pályamű közül a csoportos díjat a Mackó Kuckó Óvoda Süni csoportja érdemelte ki, akik jutalmul a Szélkirállyal tölthetnek el egy délutánt, beleshetnek a kulisszák mögé: bejárhatják a színházat a pincétől a padlásig. Két egyéni díjazottunk: Perlaki Luca a Lencsési Általános Iskolából, valamint Bihari Iringó a Mezőkovácsházi Általános Iskolából, akik a szelek szárnyán nézhetik meg Békéscsabát, vagyis egy 2 személyes sétarepülésen vehetnek részt. A "beszállókártyákat" Szegfű Gergő a Békés Airport repülésirányító tisztje nyújtotta át a kis jelmeztervezőinknek. Elmondta, hogy a sétarepülés mellett a kislányok körbenézhetnek a hangárban, a szélzsák segítségével megmérhetik a szél erősséget. További díjazottjaink, akik postán kapják meg nyereményeiket: 1. Palotás Ákos, Békéscsaba 2. Galbicsek Zsombor, Békéscsaba 3. Csóti Csenge , Mezőkovácsháza 4. Ale Dóra Sára, Mezőkovácsháza 5. Eszenyi Bence Zsolt, Mezőberény 6. Galgóczi Márk, Békéscsaba 7. Nagy Anna, Békéscsaba 8. Csorba Jázmin, Orosháza 9. Nádházi Réka , Orosháza 10. Lukács Tímea Telekgerendás 11. Schneider Zsófia Békéscsaba 12. Rumon Nóra, Mezőkovácsháza
Tizennégy évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan, a budapesti Nemzeti Színház avató előadásának, Az ember tragédiájának a bemutatójára készültem. Most a nemzeti drámapanteon másik legfontosabb művében tesz ismét próbára a színész-sors Magyarországon. Egy olyan címszerepben, amely a szédítő magasságok és a tátongó mélységek szélsőséges koncentrátuma: „mint vándor a hófúvásokban, úgy lelkem ingadoz határtalan”. Nemhiába tartották Bánkot egy időben a magyar férfiideálnak. Babits Mihály is épp e tragikus sorsú államférfi példájában látta meg a „nemzeti karakter” megtestesülését. A „Francia Hamlet”, azaz a Lorenzaccio Hercege, az eredeti Shakespeare-dráma „Hamlet-i Királya”, valamint a Német Hamletnek nevezett Faust után, kiváltképp nagy örömet – és még nagyobb kihívást – jelent számomra a „Magyar Hamlet” megszemélyesítésének a lehetősége. És ami még ennél is fontosabb: szerencsém van kiváló kollégákkal, jó hangulatban, együtt, valódi társas-játékot játszani! Egy olyan városban, amelyben a színész-ember rögvest otthonra lel! Ráadásul egy olyan színházban, amelyet varázslatos emberek laknak, de annyira nyitottan, hogy a messziről érkező is rögtön úgy érzi: „idehaza” van!
Adott két harmincas férfi. Az egyik vándorol épp, a másik megérkezett. Az egyik keresgél, a másik már megtalálta. Két idegen. Mi a kapocs kettőjük között? Miért találkoznak épp itt, épp most? Mit tud adni egymásnak ez a két ember? Ha az egyik enni kér, a másik ad? Ha az egyik nem találja a szavakat, a másik adja a szájába? Mi a közös bennük? Otthont keresnek és szabadságot. Hol az otthon, mi a szabadság? Hogyan érnek össze az álmok, itt és most, ki az, aki jön és ki az, aki megy? A darab kérdéseket vet fel, amelyre mindenkinek magának kell megadnia a végső választ: ki vagyok Én és ki vagy Te. Vándor vagy befogadó? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Bodor-Gerner által írt és színpadra állított, sírós-nevetős angol nyelven játszott egyfelvonásos március 8-án és 10-én, 19 órakor az Ibsen Stúdiószínházban.
Seregi Zoltán igazgatót kérdeztük a Bánk bán bemutatója kapcsán. Mi a Bánk bán bemutatásának aktualitása? Nagyon nem szeretem ezt a kifejezést. Egyrészt a klasszikusok mindig időszerűek – ezért tudtak fennmaradni –, másrészt nem hiszek abban, hogy a színháznak úgymond aktuálisnak kellene lennie politikailag, társadalmilag. Sokkal inkább hiszem, hogy erkölcsi, emberi értelemben kell tudnia megszólítani a közönséget, ez pedig amúgy is a klasszikus remekművek sajátja. Ezen kívül a Bánk bán magyar dráma, a magyar kultúra egyik fundamentuma, amelynek mindig ott kell lennie a magyar színpadokon, mert hozzátartozik az életünkhöz, a történelmünkhöz, a szellemiségünkhöz, az identitásunkhoz. De mindig vannak áthallások egy történelmi darab esetében… Áthallások mindig vannak, de éppen a remekmű okán. Hiszen olyan erkölcsi konfliktusokat, igazságokat fogalmaz meg, olyan emberi helyzeteket, viszonyokat ábrázol, amelyek minden korban érvényesek. Szegényes, leegyszerűsített gondolkozásra vall egy történelmi darabot valós vagy belemagyarázott aktualitás miatt egészében a mába helyezni. Ezáltal számtalan jelentésrétegétől, értékétől fosztjuk meg, gyakorlatilag lebutítjuk. Sajnos ez a felfogás nagy divat manapság. Pedig a jól eljátszott szituáció, a pontosan értelmezett karakter, az elmondott szöveg és az érzékletes látvány elég ahhoz, hogy közel hozzon egy régi darabot a mához. Persze csak a remekművek esetében. Ilyenkor éri viszont az a vád az alkotókat, hogy múzeumi előadást hoztak létre… A legtöbb nem kortárs előadásnak legalább három ideje van. Amikor játszódik, amikor írták – és amikor játsszák. Ez a három kor mindenképpen jelen van az előadásban. Akár akarjuk, akár nem. A Bánk bán alapvetően arról szól, hogy a magyarságot egy idegen hatalom uralja, egy idegen kultúra telepedik hagyományaira, átépíteni, átformálni akarva azt, és a hőst, akinek ezt a helyzetet meg kéne oldani, még egy ezzel összefüggő magánéleti konfliktus is bekeríti. A darabbéli történelmi szituáció, rövidebb szakaszoktól eltekintve, folyamatosan meghatározta a magyarság életét. Szinte minden korban. Ma is küzdünk a nagy európai beolvasztás ellen. És ez a mi előadásunk látványvilágában erősen megmutatkozik. Kezdve II. Endre korától, egészen néhány mai részletig. A díszlet, a jelmez, a kellékek, bútorok, zenék átívelnek a történelmi korokon, miközben mindegyikből megjelenítenek valamit. És ettől sokkal több, gazdagabb, sokrétűbb lesz az előadás, mintha csak a középkori királyi udvarban, vagy – ne adj isten – a mai Magyarország egy helyszínén játszódna a Bánk bán. Mit jelent, hogy „átvezette” Zalán Tibor? Zalán Tibor egészen kivételes munkát végzett. Úgy lett a dráma minden szava érthető, követhető, hogy közben mintha Katona eredeti szövegét hallanánk. A költőisége, az archaikussága, a verselése, a szellemisége nem változott. Szükség volt erre, hiszen Katona szövegének egy része olvasva is nehezen érthető, hát még a színpadon hallva, ahol nem lehet visszalapozni. Ez igazi újdonság. A franciáktól loptuk a kifejezést, akik így jelzik, ha például Molière eredeti szövegét a mai fül számára „lefordítják”, átvezetik a régies nyelvet a mába.
Krónika Online | A felelősség kérdésére fókuszálva állította színpadra Katona József Bánk bánját Szabó K. István nagyváradi rendező. Az előadás premierje március 11-én lesz a Békéscsabai Jókai Színházban. ► Tovább
Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője, betegsége miatt, a március 7-re meghirdetett előadás, az Ibsen Stúdiószínházban elmarad. Terveink szerint az előadást egy későbbi időpontban műsorra tűzzük. Megértésüket köszönjük!
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Lady Oscar olvasópróba a Sík Ferenc Kamaraszínházban
A két ünnep között is játszik a Békéscsabai Jókai Színház
Bemutattuk Tamási Áron Ördögölő Józsiás című tündérjátékát, amit a Békés megyei iskolások közül sokan fognak látni az elkövetkező időszakban. Lépjenek fel velünk a színpadra, ahol Seregi Zoltán igazgató mesél kicsit az előadás jellegzetességeiről.
3 0
Ördögölő Józsiás a Békéscsabai Jókai Színházban
Kiss Kata jelmeztervező, Kerekes Judit koreográfus és Halasi Imre rendező vendégeskedtek a Művészbejáróban az Anconai szerelemesek bemutatója kapcsán. Az előadás, a 70-es évek Olaszországa, az italodisco és a retro életérzés is szóba került. Üljön le velünk egy kávészünetre, és nézze meg milyen vidám előadást láthat Békéscsabán!
Jegyét itt válthatja meg az Adria partjára:
https://bit.ly/3D6MnaZ
9 0
Anconai szerelmesek a Művészbejáróban
