Február 8-án, pénteken 17 órától Karczag Ferenc Jászai Mari-díjas színművésszel tereferélhetnek az érdeklődők a Művész Kávéházban. A művész meghívásának apropója, hogy február 18-án az ő rendezésében láthatja a közönség Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című zenés mesejátékot a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán. A beszélgetést a Kállai-díjas Kadelka László vezeti.
Székely János Dózsa című monodrámáját február 27-én és 28-án 19 órakor láthatja a közönség a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában. A Gyulai Várszínház és a békéscsabai teátrum produkciója Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész előadásában tavaly nyáron a Székely János napok keretében először Gyulán, majd ősszel Budapesten, a Nemzeti Színházban került színre. A darabot Árkosi Árpád rendezte. Az előadás létrehozói hisznek abban, hogy csak a szenvedés megtapasztalásán keresztül élhetjük, érthetjük meg létezé-sünk, „küldetésünk” értelmét. Amikor a Dózsát „játszó” színművész (Bartus Gyula) az izzó trónusról a megfeszítettre emeli tekintetét, a szeretetről tesz vallomást, aminek áraként mindig darabokat kell adnunk önmagunkból. Csak így válhat igazzá próféciája: „E csúfos trón, szándékuk ellenére/ A népi sors igazi jelképévé lesz”. Fotó: https://gyulaivarszinhaz.hu/archivum/9617
2018-ban emlékeztünk Békéscsaba újratelepítésének 300. és várossá válásának 100. évfordulójára. Az ünnepségsorozat tavaly a Jókai Színházban megrendezett gálaműsorral kezdődött és február 2-án este a Szárnyad árnyékában című történelmi játék díszbemutatójával zárult. Az est házigazdája nem is lehetett más, mint Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata. Szente Béla évfordulós darabjának előadása után a Vigadóban Seregi Zoltán, a színház igazgatója azzal köszöntötte a vendégeket, hogy a méltó megemlékezések lezárásához méltó házigazdára leltek. Külön üdvözölte Szarvas Pétert, a megyeszékhely és Babák Mihályt, Szarvas polgármesterét, valamint Koltay Gábor Balázs Béla-díjas, Érdemes művészt, aki jelenleg a Jókai Színházban rendezi Hitchcock Pszichóját. Szarvas Péter ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy „a darab alkalmas arra, hogy visszatérjünk a múltba, 1718-ba, az akkori Csabára, ami az ígéret földjét jelentette őseink számára”. Tisztelettel tartozunk azoknak, akik bátran elindultak, hogy új hazát keressenek maguknak, és sosem voltak tétlenek, sosem voltak restek, szorgalmasan dolgoztak: kiásták az Élővíz-csatornát, két templomot, utat, színházat építettek, a háborúban harcoltak, helyt álltak. Nekik köszönhetjük, hogy Békéscsaba nagyszerű település ma is, ahol jó élni. A mi dolgunk, hogy vigyázzunk rá, ehhez kell az erős hit, ami nekik is volt, és a hit megtérült, a várost elindították a fejlődés felé. Erős hit nélkül nem lehet haladni, építkezni, hit nélkül elgyengül a lélek, a kéz. A darab azt is üzeni, hogy közösségben lehet élni, dolgozni, az ember akkor sikeres, ha együttműködik – hangsúlyozta a polgármester, majd megköszönte a szerzőnek, a rendezőnek a szereplőknek az emlékezetes előadást. A közönség előadás után nagy tapssal jutalmazta a színvonalas előadás szereplőit, és ováció fogadta a színészeket – többek között Tege Antalt, Koleszár Bazil Pétert, Gerner Csabát, Csomós Lajost, Balázs Csongort, Gulyás Attilát, Tomanek Gábort, Földesi Ágnes Villőt, Kovács Editet, Fehér Tímeát, Komáromi Anettet, Nagy Erikát – akkor is, amikor bevonultak a Vigadóba. Seregi Zoltán, az előadás rendezője Horváth Szabolcs műsorvezető kérdésére elmondta, hogy Szente Bélát ő kérte fel a darab megírására, a szerzővel folyamatosan konzultált, aki Tege Antalra írta Jakub Volent szerepét. A színművész erre úgy reagált, hogy az emberségre helyezte a hangsúlyt, amikor felépítette a figurát. A vezető szerepet úgy fogta fel, hogy annyira rossz helyzetben éltek, azon változtatni kellett, és valakinek a csapat élére kellett állni. Hirtelen haragja pedig tehetetlenségéből fakad, és szerette a szerző instrukcióit. Ifjabb Mlinár Pál koreográfus elmondta, hogy a korabeli táncok nem maradtak fenn, azokat rekonstruálni kellett, tudták, hogy honnan jöttek őseink, valószínűleg ezeket a táncokat járhatták. A ruháknál, zenénél könnyebb dolguk volt, mert ott abszolút eredeti, korhű anyaggal tudtak dolgozni. A köszöntők és a szereplők megszólaltatása közben Csonka Dóra és Gulyás Attila színművész népszerű dalokat énekelt, a zenéről Vozár M. Krisztián gondoskodott. Különleges, a színdarab hangulatához illeszkedő ünnepi menü emelte az est színvonalát, megkóstolhattuk az „Alföldi folyók kincsét”, „Őseink hagyatékát”, a káposztás-, brindzás-, füstölt csülkös sztrapacskát, az „Isten hozott!” pecsenyét. Természetesen volt csabai kolbász, a Kolbászklub ajándéka. Aki tehette, finom borokat kortyolhatott, desszertnek a „Csabai álom” zárta a sort. A Békéscsabai Szakképzési Centrum diákjai nagyon kedvesen és udvariasan szolgálták ki a vendégeket. Niedzielsky Katalin Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
Nagy érdeklődés mellett zajlott február 1-jén a Baross Imre Artistaképző Intézet, Előadó-művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Táncművészeti Iskola Színitanház Tagintézményének nyílt napja, ahová általános iskolásokat vártak a szervezők. A megjelent érdeklődőket Tuskáné Papp Erzsébet, a Színitanház intézményvezető-helyettese köszöntette, majd elmondta, hogy a program célja az iskola és az itt folyó képzés szélesebb körben történő megismertetése. Az intézményben több mint 25 éve folyik színészképzés, emellett az idei tanévben indult artista és színházi táncos képzés, melyek felépítése speciális, két részből áll: a közismereti tárgyakat a Békéscsabai Bartók Béla Szakgimnáziumban, a szakmai tárgyakat pedig a Színitanházban sajátíthatják el a tanulók. A köszöntő után egy zenés mesejátékot láthattak az érdeklődők a Színitanház hallgatóinak előadásában és Katkó Ferenc, a Jókai Színház művészének rendezésében. A nyílt nap következő részében Murainé Szakáts Ildikó, a Budapesti Artistaképző Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket, elmondta, hogy az artistaképzést elvégző hallgatókra komoly karrierlehetőségek várnak, az elhelyezkedési arány százszázalékos, nagyrészben külföldi munkahelyeken. Ezután két részből álló bemutató következett: a táncelőadásban az Orosházi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola Csillag tánccsoportját, az artista programban pedig a Budapesti Artistaképző Intézet növendékeit és a Színitanház artista tanulóit láthattuk. Az esemény zárásaként a látogatók megtekinthették az iskola új gyakorlóhelyét, ahol Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója és a tagintézmény vezetője köszöntötte a megjelenteket. Örömmel adott hírt arról, hogy az intézmény egy új táncospróbahelységgel bővült a belvárosban, a Szabadság téren. Fotó: A-TEAM, Lipták Szabolcs
Közel fél évszázada dolgozik a Jókai színházban Bojczán István. Munkásságát, odaadását 2015-ben Magyar Bronz Érdemkereszttel, 2016-ban Magyar Teátrum Díjjal ismerték el, mindezek mellett a színház örökös tagja. Sokan nem is tudják, hogy pontosan mi is az ő munkaköre, de ha a színházban bármire szükség lenne, őt hívják. Fotó: Lehoczky Péter
A Szárnyad árnyékában című történelmi játék díszbemutatójának házigazdája február 2-án, szombaton este a Jókai Színházban Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata. Előadás után a Vigadóban folytatódik az ünneplés, ahol a szereplőkkel találkozhat a közönség. Szente Béla Szárnyad árnyékában című történelmi játékát Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulójára írta Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatójának felkérésére. A darab azoknak a szlovák családoknak állít emléket, akik evangélikusok lévén felvidéki szülőföldjüket elhagyva indultak útnak, hogy az akkori Csabán új hazát, biztonságot és olyan helyet találjanak maguknak, ahol hitük szerint élhetnek. Az otthonkeresés drámájából Seregi Zoltán rendezett emlékezetes előadást, amelyben többek között Tege Antal, Koleszár Bazil Péter, Gerner Csaba, Csomós Lajos, Hodu József, Balázs Csongor, Gulyás Attila, Tomanek Gábor, Földesi Ágnes Villő, Kovács Edit, Fehér Tímea, Komáromi Anett, Nagy Erika nyújt emlékezetes alakítást. A díszbemutató mindig kiemelkedő esemény a színház életében, így lesz ez most is, amikor az ünnepelt, Békéscsaba város a házigazda. Az előadás után a Vigadóban folytatódik az ünneplés, ahol Seregi Zoltán igazgató üdvözli a vendégeket. Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Szarvas Péter polgármester mond köszöntőt. Az est egyik fénypontja, amikor a színészek bevonulnak a Vigadóba, és Horváth Szabolcs műsorvezető megszólaltatja az alkotókat és a főszereplőket. Csonka Dóra és Gulyás Attila énekel, szórakoztatja a közönséget. A zenéről Papp Lilla és Vozár M. Krisztián gondoskodik. Az ételsor a színdarab hangulatához igazodik, lesz „Alföldi folyók kincse”, haltepertő, a főétel neve „Őseink hagyatéka”. A káposztás-, brindzás-, füstölt csülkös sztrapacskához, „Isten hozott!” pecsenyéhez különleges borok illenek, végül a „Csabai álom” desszert zárja a sort. Mindez a BSZC (Békéscsabai Szakképzési Centrum) tanárainak és diákjainak munkáját dicséri. Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
Zelei Miklós: Az Isten balján – Situs inversus című művét láthatja a közönség február 9-én 19 órakor a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában. Az Ady Endre életét megidéző különleges színdarab február 11-én Bécsben, a Balassi Intézetben, 12-én a Pozsonyi Magyar Intézetben vendégszerepel. „A történet szerint, Ady Endrének nem sikerül meghalnia 1919 telén. A Situs inversus – Isten balján című darabban éppen ezért konstancai internáltként több túlélési esélyt kell latolgatnia – írja a darab szerzője, Zelei Miklós. – Legyen hajógyári törzsgárdatag, esetleg a szekuritáté ellenőrzésével és irányításával vállalja el a Konstancai Harcos című román napilap szerkesztését? Álházasságengedély megszerzésével próbáljon átjutni az anyaországi paradicsomba, ahol majd a kezdődő demokrácia egyik pártja frakcióvezető-helyettesének instrukciói nyomán országimázsjavító költeményeket írhatna, de ha okosan hallgat, esetleg akkor is cseng a kassza. A szerepeket, az összes színre lépőét, maga Ady játssza vagyis Katkó Ferenc, talán azért is, hogy a színház kedvet csinálhasson a tudattöbbszöröződés és -hasadás korszerű (trendi) állapotához. A darab minden eddigi Ady-képet felülír.” A merész időutazás kivételes szellemi kalandot ígér, gondolatébresztő, emlékezetes előadás, amelyben Katkó Ferenc sokoldalú alakítást, kimagasló teljesítményt nyújt. A vetítés Heltai Ákos munkája, az előadást Köllő Miklós rendezte.
Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, zenész, a Ghymes együttes alapító tagja jól ismeri a gyermekek lelkivilágát. Már pályakezdőként általános iskolában tanított, és azóta is, egész életművével, munkásságával nemzedékeket oktat a zene szeretetére, a kultúra megbecsülésére. Mesekoncertek és gyermekalbumok sorozata fűződik a nevéhez. Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című mesejáték zeneszerzőjével az új bemutató születéséről, a gyerekek művészeti neveléséről, a színház esélyeiről és felelősségéről beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) Énekelni, zenélni a gyerekeknek – ez mindig szívügye volt. De mennyiben más egy mesejátékhoz zenét komponálni, mint koncertezni vagy más műfajban alkotni? Amióta csak zenélek, foglalkoztat a kérdés, hogyan és milyen zenét lehet a gyerekeknek adagolni ahhoz, hogy érezzék a szépségét, a saját kultúrájukat szeressék meg elsősorban, ne valami idegen kultúrát. Főiskolás korom óta tudom, meg kell ismertetni a gyerekekkel a saját népzenéjüket, környezetüket, ez a legfontosabb. A Ghymes együttessel készítettünk gyerekeknek koncertanyagot, évtizedeken át játszottunk rengeteg helyen. Ennek én voltam a vezetője, én raktam össze a műsorokat, amit nagyon szerettem. Biztos voltam benne, hogy a főiskola befejezése után nem akarok tanítani; aztán mégis elkezdtem, és rájöttem, milyen csodálatos dolog a tanítás. Észrevettem, hogy az ének-zenekönyvekben megjelent dalok nem ismertek, és mindig volt valami tankönyvszaga az egésznek. Akkor arra gondoltam, hogy ha ezek a dalok megelevenednének, sokkal nagyobb lenne a befogadókészség, ezért koncertszerűen csináltuk meg azt, amit a gyerekek egyébként is tanultak. Ennek eredményeként úgy sajátították el a tananyagot, hogy észre se vették, velünk énekeltek, nagy hangulatú koncertek voltak azok évtizedeken keresztül. Innen a tapasztalat, és ha felkérnek egy ilyen mesejáték zenéjének megírására, akkor van sejtésem arról, hogy milyen a gyerekek lelkivilága és mi az, amit be tudnak fogadni. Tapasztalataim és emlékeim alapján írtam most a dalokat Mátyás aranyszőrű bárányához, olyan dalokat, amik jól énekelhetők. Sosem akarom didaktikusan nevelni a gyerekeket, hanem úgy, hogy a próza, a mesejáték a zenével kompakt, kész, kerek egész legyen. Hogyan zajlik általában az alkotási folyamat? Megkapja a mesét, a szövegkönyvet, arra komponál, vagy párhuzamosan jön az ihlet, esetleg előbb születik a zene? Az igazmondónál konkrétan úgy volt, hogy Zalán Tibor, akivel régi jó barátok vagyunk, írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket. Először ezt kaptam meg, el kellett olvasni, hogy bele tudjak mélyülni ebbe a mesevilágba, aztán elkezdtem foglalkozni a szövegekkel. Egyrészt vannak érzéseim, feljegyzéseim, ha valami megérint, akkor azt feljegyzem, később felhasználom. Nagyon inspiráló hangulatú az egész mese, tréfás, vidám, amit szintén nagyon élveztem. Kölcsönösen alakítgattunk rajta a szerzővel, kérdeztem, hogy ezt-azt lehet-e másképp, tényleg nagyon jó a mese vonulata, izgalmas a sztori, nagyon jók a figurák. A szereplőkkel tegnap találkoztam, kicsit énekeltünk, alakítgattunk a mesén Karczag Ferenc rendezővel. Mint zeneszerző, miután együttműködött az íróval, egyeztetett a rendezővel, követi a próbákat, esetleg bele is szól, vagy inkább rábízza a művét a rendezőre és a színészekre? Hogyan zajlott ez tavaly nyáron, a Zenta, 1697 című rockopera színpadra állításánál? Konkrétan a rendezésbe, ha csak egy mód van rá, nem szólok bele. Ha a rendezés és a zenei megoldások között problematika van, vagy meg kell oldani egy helyzetet, akár a zenéhez is hozzányúlunk, ha hosszabb vagy rövidebb tételek kellenek, akkor ezeket meg kell tenni, és fontos, hogy közös munka legyen. Nyilván van a rendezőnek is elképzelése. A Zenta, 1697 című rockoperát Pataki András rendezte, megkapta a zenei anyagot, előtte már többször konzultáltunk. Megkaptam a darabot, a próbafolyamatnál ott voltam, láttam, mi történik, közösen megoldottunk mindent. Szerintem minden darabnál ez a megoldás, hogy az előadás végül kerek egész legyen. Miért fontos a népköltészet, a népzene, a magyar történelem megismertetése a mai közönséggel és főleg a fiatalabb nemzedékkel? S milyenek a lehetőségei, esélyei erre a művészetnek, a színháznak? Elég rossz tapasztalataim vannak, szkeptikus vagyok. Nagyon hiányosan ismerjük a saját történelmünket. Amikor az Álmos legendája című balettet mutattuk be a Soproni Petőfi Színházban, szúrópróbaszerűen megkérdeztem tanult barátaimat, hogy ki volt Álmos, és tízből talán egy tudta. Pedig legalább egyetemet végzett felnőttektől elvárható lenne, hogy többet tudjanak. Talán nem tanítják, vagy nem figyelünk oda kellőképpen a fontos eseményekre. A zentai csata volt az az esemény, amikor az oszmán birodalmat egy óriási nagy keresztény liga összefogásával meg tudta állítani, világtörténelmi jelentőségű volt az, hogy Savoyai seregének sikerült kiűzni és visszaszorítani az oszmán terjeszkedést. Erről sem tanultunk. Mi ott Szlovákiában, mint felvidéki magyarok nyilván nemigen hallunk erről, de Magyarországon sem tudják. Óriási anyag a történelmünk, mindenki mindent nem ismerhet, de a főbb eseményeket illene, főleg az ilyen pozitív kicsengésűeket, mint a zentai csata, a győzelmeinket ismerni és ünnepelni kellene. Ha egyetemet végzett felnőttek sincsenek ezzel tisztában, akkor kik adják át a tudás a fiataloknak, hogyan lehet őket megnyerni? Nehezíti a dolgunkat a digitális világ térhódítása, milyen esélyei maradnak a művészetnek? Színházba sokan járnak, ott mindig teltház van, az jó, ott ül 350-400 ember, de hol van a többi? Főleg az idősebb korosztály jár, be kell hozni a fiatalokat. Ugyanakkor készülnek mesedarabok, mint most is. Nagyon fontos a szülők felelőssége, nekem van két gyerekem, elvittük őket, most már huszonévesek, mennek maguktól színházba. Lehet kritizálni az iskolát, de a közvetlen kapcsolat a család, a két szülő, rajtuk múlik, mit lát a gyerek. Nekünk a színházban az a felelősségünk, hogy a darab jó legyen, sziporkázó, és ha már eljönnek, akkor ne úgy menjenek haza, hogy legközelebb meggondolják… Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
A Szárnyad árnyékában című történelmi játék lesz a témája a Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat következő előadásának február 4-én, hétfőn 18 órától a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulója alkalmából írt színművet a színház számára Szente Béla, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója. Az író és Dr. Jároli József helytörténész, nyugalmazott főlevéltáros segítségével a város múltjában kalandozhatunk és nyomon követhetjük, hogyan válik színdarabbá a történelem. Az est vendégeivel Kovács Edit színművész, esztéta beszélget.
A Békéscsabai Jókai Színház – folytatva a hagyományt – Szarka Gyula és Zalán Tibor: AZ IGAZMONDÓ JUHÁSZ ÉS AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY című zenés mesejátékának bemutatójához kapcsolódva újra alkotásra invitálja gyermekközönségét. A közismert népmesében Mátyás királynak van egy igazmondó juhásza és egy aranyszőrű báránya. A szomszédban élő Burkus király kételkedik abban, hogy valóban létezik-e olyan juhász a világon, aki mindig igazat mond. Ezért fogadást ajánl: bebizonyítja, hogy ha elcsalja Mátyás király kincsként őrzött aranyszőrű bárányát, akkor igenis hazugságon tudja kapni a juhászt. A tét pedig nem kevesebb, mint Mátyás és Burkus fele-fele királysága. Arra kérjük a mesekedvelő gyermekeket, hogy készítsék el Mátyás király híres-neves aranyszőrű bárányát! Az alkotásokat az előadás előtt névvel, címmel és telefonszámmal együtt kérnénk leadni az aulában. Nagyon fontos a pontos, jól látható elérhetőség, mert az alapján tudjuk értesíteni a nyerteseket. A különleges alkotásokat természetesen most is díjazzuk, értő zsűri dönti el, melyik bárányka a legszebb, legötletesebb.
Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című mese írója, Zalán Tibor úgy véli, a költészet és a fantasztikum határán mozgó magyar népmesekincset a kortárs szerzőnek nem szabad felhígítani. A József Attila-díjas költő, a Jókai Színház dramaturgja a zenés mesejáték február 18-ai ősbemutatójával kapcsolatban azt is elmondta, hogy a gyermek- és a felnőtt közönséghez szóló darabnak egyformán érdekesnek, izgalmasnak kell lenni; és azzal a színházi előadással, amely igazán megragadja a nézőt, okostelefon, laptop, tablet nem tud versenyezni. (Niedzielsky Katalin interjúja) – A magyar népmesék világa és az igazságos Mátyás király legendája mire „kötelezi” vagy mire inspirálja a kortárs szerzőt, ha a mai gyerekeknek ír mesét? – Feltétlen hűségre, és önmaga megvalósítási szándékainak a visszafogására kötelezi. A népmesék sok-sok mesélőn és ezeknek a sokszorosára tehető mesét hallgatón átszűrt, szinte végleges, a végletességig zárt szövege a szerkesztettségi tökéletességet közelíti meg. Ezt a rendkívül ökonomikus, ugyanakkor állandóan a költészet és a fantasztikum mezsgyéjén át-vissza mozgó világot egyszerűen emberiség elleni merénylet felhígítani, szétbarmolni akár egy koncepció, akár a modernitással járó dekonstruktív divatok miatt. A másik fontos megjegyzése a kérdésben, hogy itt egy olyan királyról van szó, akit a magyar nép, fantáziájában, az igazságossággal köti össze; ő testesíti meg a néptudatban a „jó királyt”. Miközben tudjuk, hogy jó király, a szó erkölcsi értelmében, nincs, hogy a valóság, nevezzük történelemnek az ezt megközelítő tudományt, megcáfolni látszik Mátyás király „jó”-ságát is. De ez már egy másik konyhaasztal másik dagadó tésztája. Feltétlenül inspiráló ebben a mesében – mint minden igazán jó mesében – a történet kortalansága. Megmagyarázom. A juhász-mese a magyar reneszánsz idejéhez köthető, de mesemorfológiai szempontból ugyanolyan időtlen, vagy időn kívüli, mint bármelyik más népmese. Történetesen, ha nem Mátyásnak hívnák a királyt, nem történnék semmilyen komolyabb sérülés magán a mesén. Ráadásul, esetünkben nem a király a főszereplő, hanem a juhásza, nem Mátyás az igazmondó, hanem az ő pusztán furulyálgató szolgája. És feltétlenül inspirálónak kell lennie a szerző felé annak, hogy a vékonyka meseszálat egész délelőttöt-délutánt betöltő cselekményes mesévé bővítse ki a nélkül, hogy változtatna az eredeti történeten, vagy, urambocsá, meghamisítaná azt. – Mi a különbség, mennyiben más a meseírás és a felnőtteknek szánt darab megalkotása? – Látszólag – és valójában – semmi különbség nincs. Lényegtelen hülyeségeket lehetne elősorolni erre a kérdésre, úgymint: kevesebbet lehet gyerekdarabban káromkodni, egyszerűbbnek kell lennie a szüzsének, nem lehetnek benne riasztó-ijesztő effektusok sem nyelvileg, sem a cselekmény szerint, jónak kell lennie a végkifejletnek… A kérdés azonban ennél fontosabb és összetettebb. Nem is a meseírásnál ragadnám meg a felvetését, mert a mesét a legtöbb (egészséges) felnőtt és minden gyerek (mert még mentálisan egészséges, nem rontotta el a társadalom…) egyaránt szereti. Hanem ott, hogy más korosztályok más igénnyel ülnek be a színházba. Nekem – ebben az esetben – arra kell koncentrálnom, hogy a gyerekek elvárásainak feleljen meg az általam színpadra átrakott, egyébként, valamennyiük számára már ismert, mese. Érdekesnek kell lennie (maradnia) a történetnek, erősebb vonalakkal megrajzoltnak a jellemeknek; akár a romantikáig visszahátrálva kétpólusúvá kell tenni a színpadot, a jók és a rosszak két oldalává, végig fenn kell tartani a feszültséget; ki kell alakítani a játék elején a várakozást a nézőtéren ülőkben, és ezt csak a fináléban szabad kioltani; nyelvileg változatosnak, de rendkívül szabatosnak kell lennie az elhangzó szövegeknek (ami a teljes nyelvkészlet felhasználását jelenti, beleértve természetesen, szükséges vagy indokolt esetben, a szleng, a jassznyelv, akár az argó használatát is…); nem nélkülözheti a szöveg, így a színpad sem, a humort, mind nyelvi értelemben, mind jellem- és helyzetkomikum értelmezésben is; biztosítani kell a gyerekek számára a szereplőkkel való azonosulás, illetve az azoktól való elhatárolódás lehetőségét… hosszan sorolhatnám, mi a különbség a kétféle elvárásnak megfelelő kétféle írásmód között, de én az egyezést tartom a legfontosabbnak: mind a gyermeknézőt, mind a felnőttet, komolyan kell venni, annak a tudatában kell írni mindkettőnek, azzal a felelősséggel, hogy a megnézés napján azt viszik magukkal haza, amit a színpadról kapnak, úgy változnak vagy formálódnak a lelkükben, viselkedésükben, ahogyan a nagyon is nem direkt színpadi intenciók számukra azt kívánatossá teszik, sugallják. – A legkisebbek már tableten, laptopon nőnek fel, jó esetben, ha a szülők olvasnak nekik, látnak mesekönyvet. Hogyan lehet ezeket a gyerekeket színházba csábítani, ott elvarázsolni? – Én jobbnak látom a helyzetet! Rengeteg új és jó kortárs mesekönyv van piacon, és a klasszikus mesék teljes tárháza hozzáférhető a gyerekek és az őket még irányító szüleik számára. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekekben, ha egészen kicsi koruktól megfelelően foglalkoznak velük, igénnyé válik a mese és vers befogadása, mindennapi kenyerünkhöz hasonlóan mindennapi versük és meséjük megadását kérik a szüleiktől, nagyszüleiktől. (Zille és Zalán unokám minden este, lefekvés előtt, megnéz két, általuk választott diafilmet – egy régi vetítőmasinának hála –, ezt követően egy-két mesét és néhány verset hallgat meg a napot lezáró esti imádság előtt, s ha mindez megvan, nyugodtan és megbékélve hajtja álomra kicsi fejét.) Tudom, nincs ez így mindenhol. De így, vagy hasonlóan kellene lennie! Valamennyi gyerek szereti a modern technika csili-vili kütyüit. Okostelefon, tablet, laptop. Ez önmagában nem rossz, mi több, természetes, ha! Ha ezeket annyit és arra használják, amennyi és ahogyan az épülésüket szolgálják. A szülők és óvónénik, illetve tanító- és tanárnők-bácsik feladata és felelőssége, hogy a gyerek eljusson a színházig. Ha bent van, onnantól kezdve már mi jövünk, itt kezdődik a mi felelősségünk. (Ölni tudnék, amikor meghallom – mert valahol a színház terében figyelemmel követem az előadásokat – a pisszegő óvónőket és tanítókat, tanárokat a nézőtéren. Nem az ő dolguk fegyelmezéssel lekötni a gyerekeket! Ha az előadás nem viszi magával őket, hiábavaló és fölösleges mindenfajta pisszegés. Márpedig, ha a gyerekek – akár hangosan is – egymással akarják megosztani az élményüket – minden gyerek másként reagál ugyanarra az erős ingerre –, ne utasítsák a „felügyelők” rendre őket. Azaz, a rájuk ügyelő pedagógusok ne váljanak felügyelőkké, váljanak kísérőkké inkább, akiknek akkor nő meg a szerepe, amikor vége az előadásnak, és következik az élményfeldolgozás közösen, vagy kinek-kinek magában.) – Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány zenés mesejátékként kerül színpadra. Milyen költői és zenei eszközöket vetnek be az alkotók, hogy elvarázsolják a gyerekközönséget? – A mostani Mátyás-darab megírásakor én a nyelvi megragadást tartottam a legfontosabbnak. Tudom, hogy a gyerekek szeretik a rímes-csengő megoldásokat, de nem a kötött vers kattogását, a színpadról, ezért makáma-szöveget alkottam meg, azaz, rímes prózában beszélnek a színpadon, ami a természetes beszéd és a költői beszédforma között van; mondjuk úgy, hogy egyfajta mesenyelv. A másik nagy csáberő, valahány ilyen jellegű előadás esetén, a zene. Valamennyi gyerek felkapja a fejét, ha megszólal a színpadon, a zene, ha megszólítja őket, és szeretik hallgatni, értelmezni az onnan feléjük küldött énekeket. Esetünkben Szarka Gyula, a hihetetlenül, ám teljesen megérdemelten népszerű Ghymes együttes énekes-zeneszerzője volt felelős a zenék megírásáért; hosszú hónapok közös munkájával olyan zene született, amely egyaránt kielégíti mind a gyermekközönség, mind az őket színházba elkísérő felnőttek igényeit. Ha e kettővel, nyelvvel és zenével magunkkal tudjuk, már a nyitó jelenettől fogva, ragadni a nézőtéren ülő gyerekközönséget, akkor nincs megállás a fináléig, mert a cselekmény mozgalmas, a díszlet izgalmas, a jelmezek színesek, a színészek jók és lelkesek… Kérdem én, milyen okostelefon, laptop vagy tablet tudhat ezzel versenyezni? Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
A Csabagyöngyében megrendezett gálán átadták a Békéscsaba Kultúrájáért kitüntetéseket. A díjat ebben az évben Tóth Péternek és a Békéstáji Művészeti Társaságnak ítéltek oda. Fotó: Imre György
A háromágú tölgyfa tündére című mesedarab bemutatóját február 1-jén, pénteken 9.30 órától láthatja a közönség a békéscsabai Színitanház nyílt napján, a végzős színész osztály előadásában. A premiert további négy előadás követi a Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában. A produkció létrehozására a Baross Imre Artistaképző Intézet (amelynek tagintézménye a békéscsabai Színitanház) pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alap 2018. évi kiírására. A pályázat célja új színházi produkciók megvalósítása volt, kiemelten magyar szerzők műveinek, ősbemutatók, magyarországi bemutatók, pályakezdő alkotók és előadók közreműködésével létrejött produkciók létrehozásának támogatása. Az iskola által benyújtott pályázatot a NKA támogatja, a bemutató megvalósulásához a Jókai Színház is jelentősen hozzájárult. A zenés darab alkotója Puskás Dániel (zenei társszerző Udvaros Zoltán), az iskola harmadik évfolyamos színész hallgatója, aki már több darabot írt és mutatott be a közönségnek, maga is működtet egy amatőr színjátszó társulatot. A dramaturg, rendező Katkó Ferenc színművész, rendező, az iskola tanára. Az előadás koreográfiáját a szintén a Színitanházban végzett táncos, Vozár Virág készítette. A szereplők a harmadéves színész osztály tanulói, valamint néhány táncos, pályakezdő színész, és fellépnek tanulmányaikat folytató színészek is. Mint ismert, a Színitanház gyakorlati képzőhelye a Jókai Színház, így a hallgatók már a képzés alatt színpadi tapasztalathoz juthatnak. A látvány, fény- és hangeffektusok, a háttérvetítés kivitelezői a színház dolgozói és a színháztechnikus hallgatók. A háromágú tölgyfa tündére című mesedarab az általános iskolák felső tagozatos tanulói számára szervezett nyílt napon látható február 1-jén. A program a színész hallgatók zenés előadásával kezdődik, majd sajtótájékoztató lesz, ahol Murainé Szakáts Ildikó, az Artistaképző Intézet igazgatója és Seregi Zoltán, a békéscsabai tagintézmény vezetője (a Jókai Színház igazgatója) ismerteti a képzés részleteit. Utána az artisták és a táncosok tartanak bemutatót a budapesti és a békéscsabai iskola tanulóinak részvételével.
A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában a január 25-ei Tereferén a Kállai-díjas Kadelka László Dr. Erdész Ádámmal, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatójával beszélgetett. Kadelka László vendégét polihisztornak nevezte, hiszen tevékenysége, munkássága rendkívül szerteágazó. Megtudtuk, hogy Erdész Ádám életútja Mezőberényből indult, személyiségére nagy hatással volt a mezővárosi erkölcsi világ értékrendje. 1975-ben érettségizett a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát történelem-könyvtárszakon, ahol nagy hatással volt rá módszertan szempontjából Hahn István, valamint Szabad György szemlélete. Mestereitől tanulta, mennyire fontos a modernizáció és a nemzeti eszme szerepének egyensúlyban tartása. A diplomamunka írása közben megismerkedett Szabó Ferenccel, a Békés Megyei Levéltár akkori igazgatójával, aki közvetlenül a tanulmányai befejezése után meghívta munkatársnak az intézménybe. A Terefere során betekintést kaptunk egy levéltár sokrétű tevékenységi körébe: a maradandó, történeti értékű iratok gyűjtése, az alkalmazási iratok gyűjtése, könyvkiadás, kutatások segítése, valamint közművelődési programok szervezése. Korunk meghatározó jelensége, a digitalizáció ezen a területen is nagy hatással bír, elindult különböző tudományos adatbázisok kiépítése, melyek interneten keresztüli elérhetősége is biztosított. Doktori disszertációját Erdész Ádám a Mezőhegyesi Ménesbirtok történeti fejlődéséből írta, elsősorban társadalompolitikatörténeti szempontból, de emellett feldolgozta gazdasági fejlődését és katonapolitikai szerepét is. Békéscsaba város újratelepítésének 300 éves évfordulójával kapcsolatban hallhattunk Implom József és Markovicz Mátyás helytörténeti munkáiról, valamint másik kutatási területéről, a Kner-család Békés megyei kultúrtörténeti szerepéről. Dr. Erdész Ádám számos szakfolyóirat szerkesztője, munkatársa volt, illetve a mai napig a Bárka című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat szerkesztője. Szakmai elismeréseivel kapcsolatban kiemelte a kapott tálentum legjobb tudás szerinti és a közösség javára történő hasznosítását. Mint mondta, az elismerések közül a legfontosabb számára a Mezőberény városa által adományozott díszpolgári cím, valamint a 60. születésnapjára elkészült, 26 kollégája tanulmányait tartalmazó, életpályáját bemutató tanulmánykötet volt. Megtudhattuk, hogy bár a levéltárak tartózkodnak a közvetlen politizálástól, de nagy visszhangot kapott a Révész Sándor által írt Aczél és kora kötethez kapcsolódó, recenziókat tartalmazó tanulmánykövete. Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
A nagyváradi Szigligeti Színház ad otthont keddtől szombatig az erdélyi magyar színházak 2017-ben létrejött érdekvédelmi szervezete éves fesztiváljának, a MAFESZT-nek.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Lady Oscar olvasópróba a Sík Ferenc Kamaraszínházban
A két ünnep között is játszik a Békéscsabai Jókai Színház
Bemutattuk Tamási Áron Ördögölő Józsiás című tündérjátékát, amit a Békés megyei iskolások közül sokan fognak látni az elkövetkező időszakban. Lépjenek fel velünk a színpadra, ahol Seregi Zoltán igazgató mesél kicsit az előadás jellegzetességeiről.
3 0
Ördögölő Józsiás a Békéscsabai Jókai Színházban
Kiss Kata jelmeztervező, Kerekes Judit koreográfus és Halasi Imre rendező vendégeskedtek a Művészbejáróban az Anconai szerelemesek bemutatója kapcsán. Az előadás, a 70-es évek Olaszországa, az italodisco és a retro életérzés is szóba került. Üljön le velünk egy kávészünetre, és nézze meg milyen vidám előadást láthat Békéscsabán!
Jegyét itt válthatja meg az Adria partjára:
https://bit.ly/3D6MnaZ
9 0
Anconai szerelmesek a Művészbejáróban
