A fösvény ősbemutatóját 1668-ban tartották Franciaországban, Molière-rel a főszerepben, ám a siker elmaradt, mindössze hét-nyolc alkalommal volt látható az előadás. Mára azonban a komédia nagy sikerű klasszikussá vált, Magyarországon harminc fölötti a jegyzett bemutatók száma. A Jókai Színházban Merő Béla álmodta színpadra a darabot, Bartus Gyula színművésszel a főszerepben. A fösvény egyszereplős komédia, jutalomjáték a címszereplő számára, hamisítatlan parádéra, sziporkázásra ad lehetőséget. Bartus Gyula színművész is lubickol a szerepben, hitelesen kelti életre a saját koránál jóval öregebb, visszataszító vénembert. „Valahogy úgy hozta nekem eddig az élet, hogy nem játszottam még Molière-t. Pedig nagyszerű darabokat írt, és magát a commedia dell’arte műfaját is kedvelem, szeretem játszani. Sok nagyszerű bohóctréfát, és hihetetlen karaktereket, figurákat lehet megvalósítani általa a színpadon. Félreérthető és nevetséges helyzetek tömkelegével lehet találkozni a műfajon belül, és így Molière műveiben is. Nagyszerű és igazán felemelő érzés és lehetőség a darabjaiban játszani.” – mondta el a Jászai-díjas művész. Molière fantasztikusan értett a jellemek kicsavarásához, eltúlzásához; zseniális dialógusokat írt az egymást leleplező és furfangban túlszárnyaló figurákról. Úgy írta meg ezt a művet, hogy számos páros jelenet van benne, amelyeknél különösen fontos az egymásra figyelés, mely ebben az előadásban nagyon is érzékelhető. A társulat tapasztaltabb színészei Kovács Edit, Hodu József, Mészáros Mihály, Csomós Lajos, Vadász Gábor, Szabó Lajos, Nagy Róbert gondoskodnak arról, hogy Molière színházában érezzük magunkat. Hiba lenne azonban miattuk kevesebb figyelmet fordítani a színinövendékek ígéretes alakításaira, akik maradéktalanul teljesítik a vállalásukat: valamennyien  az átérzett tét súlyával „játszanak". Hozzák az elvárhatót, jó nézni őket, nem lógnak ki az előadásból. Különös zene kíséri a kulcspillanatokat és a változásokat – az előadáshoz Oleksandr Gonobolin, Ukrajna Érdemes Művésze zeneszerző írt archaikusan kortárs zenét. Petrovszki Árpád jelmezei a történet valós idejéhez kötődnek, a színpadra kerülő ruhákra a barokk és rokokó korszak felvonultatása jellemző. A darabot Merő Béla, az ifjabb korosztályok avatott ismerője, rendezte, Zalán Tibor dramaturg kurtította nézhető és (ma) elviselhető hosszúságúra. Az előadást megelőzően kor- és korszakismertetőt kapunk a francia felvilágosodás jeles századáról és a commédia del’arte figuráiról, amelyek többek között Molière darabjaiban lettek irodalmi és drámai értékűvé. Aztán elindul a színpadon a fergeteges játék, a nézőtéren pedig az ugyancsak fergeteges nevetés.  A hálás közönség illő tapssal köszönte meg a mulattatást.

Október 10-én, hétfőn 15 órától lesz Moliére A fösvény című vígjátékának bemutatója a Békéscsabai Jókai Színházban, a Jászai-díjas Bartus Gyula címszereplésével, Merő Béla rendezésében. A közel 400 éve keletkezett műben Molière nem ítélkezik. Csupán pontos képet rajzol arról, hogyan viselkedik az ember különböző helyzetekben. Shakespeare után Molière a világ színházainak legnépszerűbb, legtöbbet játszott szerzője. Arisztophanészt tekintik ugyan a komédia atyjának, a komédia klasszikus, példaadónak tekintett formáját azonban Molière alakította ki. Jean-Baptiste Poquelin, ismertebb színpadi nevén Molière (1622–1673) francia drámaíró és színész, a modern komédia megteremtője. Molière legismertebb művei: a Képzelt beteg, Tudós nők, Az úrhatnám polgár, A fösvény, A mizantróp, Tartuffe. Molière 1622. január 15-én született Párizsban. Az apa jómódú kárpitos, udvari szállító, fiát a jezsuiták előkelő gimnáziumába járatta. Jean-Baptiste tanulmányai végeztével megszerezte az ügyvédi oklevelet, érdeklődése azonban már kora ifjúságától kezdve a színházhoz vonzotta. Megismerkedve a színész Béjart családdal, Jean-Baptiste beleszeret a legidősebb Béjart lányba, a szép és tehetséges Madelaine-be, majd a család színész tagjaival társulatot alapít. Az első kísérlet azonban kudarcba fullad, az Illustre Théâtre megbukik. Ezt követően társaival vándorszínésznek áll, és 14 éven keresztül járják a környékbeli kis falvakat. Ekkor veszi fel az egyik kis francia falu után a Molière nevet, hogy édesapjának ne kelljen a színész fia miatt szégyenkeznie. Hosszú évek telnek el, mire visszatérnek a fővárosba: a párizsi bemutatkozás XIV. Lajos király jelenlétében igen sikeresnek bizonyul, a társulat nemcsak játszási engedélyt, hanem saját színházat is kap. Itt mutatja be 1659-ben Molière első, immár klasszikussá vált remekművét, a Kényeskedőket, majd sorra következnek a világ színházi repertoárján állandóan műsoron tartott remekművek. A Molière-bemutatók sikerét csak fokozza a művei által megtámadottak – kigúnyolt irodalmárok, színházi emberek, az udvarban csellengő, léhűtő ifjú arisztokraták, márkik – felháborodása. Azonban a többség, a nevetők, Molière-t pártolják, s maga a király is kegyeibe fogadja: vele rendezteti udvari ünnepségeit. Molière életének talán legismertebb momentuma az az utolsó pillanat, amikor a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesik, majd néhány órával később saját otthonában meghal. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik, immár vállalkozó szellemű pap megérkezése előtt, elérte. Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el. Földi maradványait 1792-ben a Panthéonba, majd 1817-ben a Père Lachaise temetőbe helyezték át.