Kövérkirály – díszlet
Mikó Csaba: Kövérkirály mesejáték Játékidő: 60 perc, szünet nélkül. Király Szabó Lajos Ilona Csonka Dóra szh. Édes/Janefonda Liszi Melinda Sós/Casanova Vadász Gábor Savanyú/Vállalkozó Biró Gyula Keserű/Öngyilkos Jelölt Csomós Lajos Éhség Fehér Tímea Súgó: Veselényi Orsolya Ügyelő: Halász Péter Díszlet-jelmez: Egyed Zoltán Zene: Király Péter Rendezőasszisztens: Müller Zsófia Rendezte: Czitor Attila Olvasópróba: 2016. március 16. Bemutató: 2016. április 18.
Szép Ernő: LILA ÁKÁC szerelmes história öt képben, két részben Csacsinszky Pali Gulyás Attila Tóth Manci Köböl Lilla Bizonyosné Komáromi Anett Angelusz papa Tege Antal Bizonyos úr Katkó Ferenc Zsüzsü Jancsik Ferenc Majmóczy Czitor Attila Mínusz Szabó Lajos Stefi Gábor Anita Lili Veselényi Orsolya Mili Nagy Erika Juci Tatár Bianka Hédi Rádai Boglárka GNM szh. / Cserna Lili szh. Józsi Korom Gábor szh. Táncosok: Bereczki Karina Anna szh., Cserna Lili szh., Csonka Dóra szh., Fazekas Döníz szh., Pribojszki Annamária, Rigler Renáta Zenészek: Zongora: Gulyás Levente, Szaxofon/Klarinét: Bogdán Gábor, Gitár: Fábián Béla / Téglás Gergely, Cselló: Juhász Edit, Nagybőgő: Pfeff Márton, Dob: Tímár Tamás Súgó: Roszik Ivett Ügyelő: Szepsi Szilárd Díszlettervező: Bujdosó Nóra Jelmez: Kiss Kata Korrepetitor: Galambos Hajnalka Zenei vezető: Gulyás Levente Világítástervezés: Komoróczky Gábor Dramaturg: Zalán Tibor József Attila- és Babérkoszorú-díjas Koreográfus: Fejes Kitty Rendezőasszisztens: Kiss Kata Rendező: Katkó Ferenc Szép Ernő örökösének az engedélyét a Hofra Kft. közvetítette. www.hofra.hu A Díszbemutató házigazdája a Linamar Hungary Zrt. Olvasópróba: 2016. március 30. Bemutató: 2016. május 13. Díszbemutató: 2016. május 21.
Moliére klasszikus vígjátékát, A fösvényt adták elő a Békéscsabai Jókai Színház művészei az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium diákjainak január 22-én, a Himnusz születésnapján, a magyar kultúra ünnepén. A vendégjáték „A színház házhoz megy” sorozat keretében valósult meg, amelynek célja a középiskolások érdeklődésének felkeltése az irodalom, a műalkotások iránt. A produkciót – Merő Béla rendezésében, Bartus Gyula Jászai-díjas színművésszel a címszerepben – négy első osztály tanulói látták. (Niedzielsky Katalin írása) Az iskolai színházteremben műsorlap és kiállítás várta a közönséget, ráhangoló tájékoztató az előadáshoz, rajzos szereposztás a karakterek jellemzésével és a színészek fotójával. A teátrumi hangulatot, díszletet barokkos paravánnal és néhány kellékkel, asztallal, fotellal igyekezett jelezni a „vándortársulat”. Farkasné Csató Katalin köszöntőjében nagyon rendhagyó irodalomórának nevezte ezt a különös alkalmat, amelyen – régi fontos kultúraközvetítő küldetésének eleget téve – előadást hozott a színház a fiataloknak. A magyartanárnő elmondta: a Tartuffe a tananyag része, A fösvény a másik olyan jelentős komédiája Moliére-nek, amely majdnem 400 éves, de máig örökérvényű, szereplői akár mai jellemek is lehetnének. Végül azzal adta át a porondot a művészeknek, hogy az előadásra biztosan emlékezni fognak a diákok, amikor majd órán tárgyalják a szerzőt és korát. A bevezetőt Bartus Gyulától hallottuk, pontosabban A fösvénytől, aki immár teljes díszben, Harpagon jelmezében mutatta be a vígjáték francia íróját, pályájának alakulását, a Napkirály (XIV. Lajos) megrendelésére született műveinek sorsát. Beavatta a nézőket a XVII. századi vásári komédiázás, a francia farce és az olasz commedia de’ll arte műfajának lényegébe, majd színpadra szólította a társulat tagjait, az előadás szereplőit, akik ezután – egymást jellemezve – léptek a publikum elé. A történet szórakoztató és tanulságos, az előadás hatásos felütéssel, asztali csókjelenettel kezdődött: Valér (Harpagon inasa) és Eliz (a főhős lánya) az egyik szerelmespár, Cléante (Harpagon fia) és Marianna lesz a másik, de itt még nem tartunk. A bonyodalmak és persze a komikus helyzetek akkor gyorsulnak fel, amikor kiderül, hogy a zsugori, pénzhajhász öreg feleségül akarja venni Mariannát, persze kizárólag tetemes hozománya miatt. A további vagyonszerzés érdekében még saját lányát is képes lenne házasságra kényszeríteni a gazdag Anzelm úrral, de Eliz ellenáll. Cléante apjától akar kölcsönt felvenni, hogy elnyerje szerelmét. Fruzsina, a házasságszerző is fizetséget remél szolgálataiért, de Harpagonnál ez teljességgel reménytelen. Ráadásul kiderül az asszony számára, hogy a lány undorodik az öregtől, és pont a fiát szereti. Harpagonnak is gyanús lesz gyermeke reakciója, ezért úgy tesz, mint ha javára lemondana a lányról, de ezzel csak leleplezi, később kitagadja. Fecske, Cléante inasa megkaparintja Harpagon pénzesládáját, az öreg tombol, bírósághoz fordul. További helyzetkomikumokban egymást gyanúsítják, vádolják a szereplők, annyi a félreértés, hogy itt már csak külső erő segíthet. Ekkor toppan be csupa fehérben az elveszettnek hitt Anzelm úr, Harpagon ellentéte, mint valami eszmei lény. A jövevénynek hála, lehullanak a leplek, megtudjuk, ki kicsoda valójában. S Anzelm úr mindent fizet, a két pár esküvőjét és még Harpagon bírósági költségeit is. A vén harácsoló visszakapja a pénzesládáját, tehát everybody happy. Nem olyan vidám azonban a darab kicsengése: ez a Harpagon annyira fösvény, zsugori, hogy már kegyetlen és szívtelen is! Saját gyermekeitől is sajnálja a pénzt, vagyonának halmozása többet ér neki, mint a fiatalok boldogsága. Miközben megalázza szolgálóit, fiát, lányát, mindenkit, nevetségessé és visszataszítóvá teszi magát, semmi emberi vonás nem szorult bele ebbe az öregbe. Moliére a 17. századi francia társadalom figuráit gúnyolta ki kíméletlenül a vásári komédia eszközeivel, a népi humorból merítő vígjátékában, amit Merő Béla rendezésében a szereplők hangsúlyos karakterekkel, erőteljes mimikával, jellegzetes mozgással, harsány színekkel keltettek életre. Az ironikus felnagyításon, a mulatságos bohózaton jót nevettünk, de aztán el is gondolkodhatunk: miféle visszásságok, milyen jellemhibák? Mennyire voltak jellemzőek és károsak akkor? Na és most?! A szerző nem kevesebb képességet tulajdonított a vígjáték műfajának, mint hogy képes az embereket javítani, jobbá tenni. Ars poeticája szerint éppen ez a dolga, feladata, hogy a hibákat felmutassa, a közönséget megnevettesse, és ezzel a jelenségeket támadja. Ha jól megnézzük, nemcsak Harpagonban, hanem a többi szereplőben is akad egy adag rátartiság, számítás, finomkodás, rafinéria, amit ügyesen bevet célja elérése érdekében. De mindegyiknek meg tudunk bocsátani, egyedül ennek a vénembernek nem, mert benne semmi nyoma jóságnak, szeretetnek, ami szánalmat válthatna ki a nézőből. Belegondolni is rettenetes, hogy Harpagonok, ilyen undorító, kártékony figurák manapság is él(het)nek körülöttünk. Elképzelhető szánalmas változatuk is, akinek, ha másért nem, akkor előrehaladott koruk, nehéz sorsuk, teljesítményük, stb. miatt vagy mert szorult beléjük egy pici szeretet, megbocsátunk, elnézők, megértők lehetünk. Bartus Gyula saját koránál jóval öregebb, lepukkadt vénembert játszott átélten, hitelesen, olyan visszataszítót, hogy kizárta az együttérzést, a részvétet. Cléante figurájában Vadász Gábor meggyőzően építette fel a kisemmizett fiú és a hősszerelmes konfliktusát. Elizből Komlósi Kata határozott lányt formált, akinek van bátorsága szembefordulni apjával, harcolni a szerelméért. Nagy Róbert Valérja ugyancsak hatásos figura, érdekei, érzelmei szerint ügyesen váltogatta a szerepeket. Nála jobban csak Csomós Lajos (szakács, kocsis és bíró egy személyében) forgatta a köpönyegeket, remek alakítást nyújtott. Fruzsina (a házasságszervező) szerepe is összetett, Kovács Edit szépen ötvözte az üzleti rafinériát a megértő női lélekkel. Mariannát, a szerelmes lányt Cserna Lili ügyesen formálta, Szabó Lajos inasként igazi nagy nevettetőt játszott. Mészáros Mihály a mesebeli megváltó alakjában egyesítette mindazt, amit Harpagonban hiányoltunk: a szülői gyengédséget, szeretetet, példamutatást és a nagyvonalúságot. A Jókai Színház vendégjátéka, Merő Béla színvonalas rendezése és a művészi alakítások remélhetőleg felkeltik az ifjúság érdeklődését Moliére és A fösvény világa, mondandója iránt, az olvasáshoz és a színházlátogatáshoz. Talán az előadás élménye, a görbe tükör, az erkölcsi lecke gondolatokat is ébreszthet arról, hogy melyek az igazi értékek az életünkben, és érdemes-e feláldozni személyes kapcsolatainkat, szerelmet, barátságot, szeretetet anyagi javak, érdekek, érvényesülés érdekében. Niedzielsky Katalin Fotó: Locskai Henriett
Ahol az iskola templom, a tudás hatalom, szeretettel nevelik és arra tanítják a gyerekeket, hogy „Az élet szép,/ az élet minden…”, onnan olyan munícióval indul a jövő nemzedéke, amely mindhalálig érvényes. Ha közben megaláztatások, méltatlanság, igazságtalanság éri az embert, akkor is. Kocsák Tibor és Miklós Tibor Móricz Zsigmond regénye alapján készített musicaljéből Seregi Zoltán rendezett lélekemelő, emlékezetes előadást a Békéscsabai Jókai Színházban. (Niedzielsky Katalin kritikája) Sokan máig emlegetjük a Légy jó negyed évszázaddal ezelőtti (kimondani, leírni is sok), 1992. áprilisi bemutatóját és az akkori békéscsabai szereplőgárdát. Klasszikus műveknek, nagyszerű feldolgozásoknak és értékteremtő, színvonalas előadásoknak „jár” ez a hosszú távú emlékezet, ami túlmutat egy esti jó szórakozáson, kellemes élményen. Nyilas Misi szomorú története gondolatokat is ébreszt, őszintesége, elszántsága és meghurcoltatásai miatt szívünkbe zárjuk a kisfiút, miközben csodálattal bámuljuk a tekintélyt parancsoló régi iskola, alma mater falait, légkörét. Miért ne merném leírni?! Igen, az új Légy jó mindhalálig előadásból sokat lehet tanulni az élet igazán lényeges dolgairól, a szeretet, a tisztesség, a jóság, a megbecsülés, a kötődés, az emberség fontosságáról. Valószínű, Seregi Zoltán rendezésére és a nagyszerű alakításokra ezért is emlékezni fogunk a következő pár évtizedben. Meglepő a filmes keret a színpadon: mint látvány és költészet egyszerre átöleli a cselekménysort és az előadást. Az előjátékból rögtön megtudjuk, hogy aggodalomra nincs ok, hiszen happy end lesz, mert Nyilas Misi nem adja fel, mégsem futamodik meg, csak rettentő fájdalmában tört ki belőle az a „Nem akarok debreceni diák lenni… Én meg akarok halni!!!” kiáltás. A filmbejátszásban azonban immár tanárként, karmesterként vezényli diákjait, akik az egri református templomban a XLII. zsoltárt éneklik. A felnőtt Nyilas Misit megszemélyesítő Czitor Attila jelenetei a vásznon azt is jelzik, hogy saját visszaemlékezései peregnek szemünk előtt, így elevenednek meg a debreceni diákévek, a gyerekcsínyek, de főleg a rettenetes meghurcoltatás, megaláztatás, amit el kellett szenvednie. Remek ötlet a forgószínpad és a filmvetítés ötvözete, fokozza a feszültséget, jelzi az események felgyorsulását, a szoborrá merevedett figurák az összes szereplőt felvonultatják. A történet igazán cselekménydús, fordulatokban gazdag, izgalmas, a színpadkép a huszadik század első felének hangulatát, az ódon kollégium légkörét idézi, a zene nagyon szép, jók az alakítások, ügyesek a gyerekek. Nyilas Misi szegény családból került a híres debreceni református kollégiumba, otthon tisztességre nevelték, itt szorgalmas, jeles tanuló, akinek az otthonról küldött pakk szent. Tanárnak készül, de hogy családját támogassa, már diákként magántanítványt és felolvasást vállal, Doroghy Sanyikát korrepetálja, a vak Pósalaky úrnak az újságot olvassa fel. Török János azonban ellopja tőle Pósalaky nyertes lutriszelvényét, hogy a pénzből megszöktethesse Bella kisasszonyt. Itt kezdődnek a bonyodalmak, hősünk kálváriája. Osztálytársai csínytevéseivel és a kollégiumi szigorral szemben Misi legfőbb pártfogója, védelmezője Valkay tanár úr, aki felismeri tehetségét, külön foglalkozik vele, munkát szerez neki, a tanári inkvizícióval szemben megvédi, kiáll ártatlansága mellett, igazi főszereplő. Érdekes figura az igazgató, aki az intézmény autonómiájára hivatkozva elzavarja a kollégiumból a rendőrt, mondván, saját diákot csak a tanári fegyelmi bizottság hallgathat ki. Török mesterkedésének köszönhetően Misi nagy bajba keveredik, ellene szólnak a bizonyítékok, sikkasztással vádolják, mert megtalálják a zsebében azt a tízforintost, amit Török János csempészett oda. Mindezt látni kell a jóságos tanároknak is. Hiába derül ki végül Misi ártatlansága, az átélt csalódások, meghurcoltatások és megaláztatások miatt nem akar többé debreceni diák lenni. Az igazgató úgy véli, lehet sárospataki is, a lényeg, hogy tanuljon. A tanári kar súlyos tévedése láttán Valkay sem akar maradni, lemond az állásáról. Szép jelenet, hogy amikor menni akar, szembejönnek a diákok, mint ha csak vissza akarnák tartani. Reméljük, nem is engedik el, mert az ilyen tanárokért kár lenne! A január 21-ei premieren Nyilas Misi szerepét Bolla Márton játszotta, kedvesen, meggyőzően ábrázolva a törékeny gyermek felnőtt elszántságát, önérzetét. Biztos vagyok benne, hogy a másik szereposztásban Kozák Ádám ugyanilyen komoly felkészültséggel, tudással és elkötelezettséggel nyeri el a közönség elismerését. Igazgatóként a Jászai-díjas Bartus Gyula hatásosan egyesítette az igazságosságra törekvő, határozott intézményvezető és a humánus pedagógus alakját, aki tudatában van a nagy múltú kollégium tekintélyének és a gyermekszív törékenységének. (Kalapos László jelenetének emléke szorongatta a szívemet.) Valkay tanár úr hálás szerepében (a múlandó lexikális ismeretek helyett életszeretetre tanítja a zsiványokat, nem mellesleg ismeri őket, törődik velük és van bátorsága, tartása, hogy kollégáival meg a törvénnyel szemben, akár állását kockáztatva is kiálljon a védelmükben) Katkó Ferenc átélt játékával kimagasló alakítást nyújtott. A gyermek másik pártfogója, segítője Nagy úr, aki szintén munkát szerez Misinek, vigasztalja, jó tanácsokkal látja el, ezt a figurát Ragány Misa játszotta fiatalos hévvel, hitelesen. „Jaj ne! Jaj ne! Ne akarj te felnőtt lenni sohase!” refrénű leckéje emlékezetes. A szigorú tanárok inkább a poroszos rend, fegyelem, törvény képviselői, követői, nem a gyermekszív esetei: Gyérest Csomós Lajos, Sarkadit Tomanek Gábor (24 éve is), Báthoryt Mészáros Mihály keltette markánsan életre. Fantasztikus jelenetük az ítélőszék a magasban, amikor a trió vádolja és bűnösnek kiáltja ki a mélyben lenn egyedül védekező ártatlan kisfiút. (Aki élt már át hasonló igazságtalanságot, tudja, miről beszélek. Jellemző, hogy Valkay távolabb áll a bíráktól, „ügyvédként” próbálja Misit menteni.) István bácsiból kedves, atyáskodó, mégis óvatos pedellust formált Jancsik Ferenc. A Doroghy család tagjai közül kimagasló Liszi Melinda, aki Viola kisasszonyt, a vénlányt megrázó lírai erővel és humorral keltette életre; a fináléban – magánya, kilátástalan sorsa ellenére – éppen ő biztatja Misit, hogy „Az élet szép…” Doroghyné tragikus figurájába Fehér Tímea csempészett vicces elemeket, Bellából Köböl Lilla tündérlányt formált. A fiát mentő Török nénit Nagy Erika játszotta hitelesen, Török bácsit Szőke Pál sok humorral. Vadász Gábornak olyan jól sikerült a kalandor, hódító Török János figurája, aki szerelmét akarja megmenteni az elszegényedett családból, hogy már majdnem megbocsátjuk bűneit. De hát ott van szegény Misi, a cél mégsem szentesítheti az eszközt! A tékozló fiúval, vagyis a gyerekkel szemben a „csak” lányt, Ilonkát Gábor Anita alakította ügyesen. A Doroghy és a Török család egyébként külön-külön tanulmányt is megérdemelne – szociográfiai, történelmi, irodalmi jelenség -, részletes tárgyalása azonban nem fér a musical műfajába. Különös világ az, ahol a vak látja a lényeget! Pósalaky úr a bűn, bűnös, illetve erkölcs, erkölcsös „tantárgyat” oktatja, a Liszt Ferenc-díjas Vikidál Gyula dala most is az előadás egyik felejthetetlen jelenete. (A régi előadásban Valkay tanár urat játszotta Hodu Józseffel felváltva.) Doroghy Sanyika, Orczy, Gimesi, Böszörményi, Fitos és a többiek alakját is kettőzött szereposztásban láthatja a közönség. Gyerekekkel dolgozni tanév közben nem kis vállalkozás! Kiváló gyermekcsapat alakult, nagyszerű osztály, akik – Galambos Hajnalka korrepetitor érdeme – énekből csillagos ötöst érdemelnek. S talán egyszer majd színészként, zenészként folytatják, ahogyan elődeik. Gulyás Levente karmester kitűnő zenészeivel nagyban hozzájárul a siker, az igazi színházi légkör megteremtéséhez, a felejthetetlen élményhez. Csak azt nem értettem, hogy a szűnni nem akaró, igazán hálás premiertapsra miért nem intett legalább egy ráadást, hogy „Az élet szép…”, vagy hogy „Semmi sincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát”. A forgószínpad lehetőségeit felvonultató díszletet már méltattam az elején, de tartozom még az íróasztallal. Az óriási, faragott lábú, tekintélyt parancsoló bútordarab – mint az egész történetet átfogó építmény – jó ötlet az egykori alma mater hangulatának megidézésére (díszlettervező Juhász Katalin). A diákok matróz egyenruháját, a tanárok elegáns öltözetét, illetve a korabeli divatot, társadalmi rangot tükröző ruhákat Vesztergombi Anikó tervezte, a koreográfiát Topolánszky Tamás (Harangozó Gyula-díjas). Mindenkinek van egy kedvenc tanára, iskolája, storyja, mondása a régi szép időkből, és ezek az évek múlásával bizony felértékelődnek. Nyilas Misi története emlékezetünkbe idézheti a már majdnem elfelejtett dolgokat, tévesen elavultnak hitt, félresöpört tantárgyakat, ha voltak egyáltalán olyanak, amelyek értékrenddel, erkölccsel foglalkoztak… Köszönjük, Valkay tanár úr, hogy az élet szeretetére, Pósalakynak, hogy emberségre tanított! Az igazgató úrnak, hogy visszahozta az iskola tekintélyét, Seregi tanár úrnak pedig a színházat köszönjük, ahol harangszóra kezdődik a felvonás! Niedzielsky Katalin
behir.hu | Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata 2016. január 23-án, szombaton 19 órai kezdettel, a Jókai Színház Vigadójában rendezi meg a városi jótékonysági bált, amelyre szeretettel várják az érdeklődőket. A sztárvendég Gubik Petra és Szomor György lesz. ► Tovább
A SZÍNHÁZ HÁZHOZ MEGY Molière: A fösvény vígjáték két részben Fordította: Illyés Gyula HARPAGON, Cléante és Eliz apja, Marianna széptevője Bartus Gyula Jászai-díjas CLÉANTE, Harpagon fia, Marianna szerelmese Vadász Gábor ELIZ, Harpagon leánya, Valér imádottja Komlósi Kata szh. VALÉR, Anzelm fia, Eliz szerelmese Nagy Róbert MARIANNA, Cléante imádottja; Harpagon is szereti Cserna Lili szh. FRUZSINA, házasságszerző Kovács Edit CLAUDE ASSZONY, Harpagon cselédje Lakatos Viktória szh. / Viszmeg Szilvia szh. SIMON, pénzközvetítő Korom Gábor szh. ANZELM, Valér és Marianna apja Mészáros Mihály JAKAB, Harpagon szakácsa és kocsisa Csomós Lajos FECSKE, Cléante inasa Szabó Lajos KESZEG, Harpagon inasa Petri Viktor szh. ZABSZÁR, Harpagon szolgája Szabó Zoltán szh. RENDŐRBIZTOS Antoni Gyula szh. Súgó: Viszmeg Szilvia szh. Ügyelő: Korom Gábor szh. Játéktér: Merő Béla Jelmez: Petrovszki Árpád Rendező: Merő Béla Olvasópróba: 2015. november 18. Bemutató: 2015. december 12.
A közel száz éve született Móricz-regény musical változatát csütörtökön este Seregi Zoltán rendezésében mutatta be a Jókai Színház, Kocsák Tibor zenéjével és Miklós Tibor szövegkönyvével. A kortárs, de már klasszikusnak számító darab élő zenekarral, szcenikai újítások mellett szólalt meg teátrumunkban és 24 év után újra hatalmas sikert aratott. A színházi adaptáció az 1991-es ősbemutató óta országszerte –sőt külföldön is – sok bemutató megélt már, s mint minden sikertörténet, a Légy jó mindhalálig sem kerülheti el a sorsát: ennyi év után újra életre kel a történet, melynek üzenete napjainkban is épp oly eleven és aktuális, mint annak idején. Nyilas Misi története olyan alapmű, amely mindig és mindenhol fontos. Olyan erkölcsi kérdésekkel foglakozik, amelyek mai világunkban elhalványulni látszódnak. Bár mindenki ismeri a történetet, a nézőtéren ülve újra együtt szurkolunk Nyilas Misinek, dúdoljuk magunkban a dalokat, és együtt nevetünk a vicces jeleneteken.
newjsag.hu | Majdnem kész. Már csak egy arasznyira a nagy vízválasztó, avagy véget ér a megerőltető próbaidőszak. Sokféleképpen lehet megközelíteni a nyilvános főpróba mögött rejlő tartalmat, egy azonban biztos: január 19-én este Kozák Ádámnak ez jelentette a debütálását a szülei és a többi szereplő hozzátartozói előtt. Az ősbemutatóval ellentétben ekkor még a földszint üresen tátongott, az egyedüli mozgolódást a középen helyet foglaló technikai személyzet és a darab újra színpadra álmodói jelentették. ► Tovább
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
254 megtekintés 2024. október 4.
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
93 megtekintés 2024. szeptember 23.
1 0
Szabó Magda: Kígyómarás - Jókai Színház
226 megtekintés 2024. szeptember 19.
5 1
Hunyady Sándor: A három sárkány, avagy a három nagynéni
383 megtekintés 2024. május 25.
4 0
2024/2025-ös évad - Békéscsabai Jókai Színház
204 megtekintés 2024. április 26.
5 0
Találkozzunk a 2024-2025-ös évadban is! - Jókai Színház
76 megtekintés 2024. április 25.
2 0
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |