A színház és a képzőművészet izgalmas kapcsolata volt a téma a Mindentudás Színházi Egyetemén legutóbb, december elsején az Ibsen Stúdiószínházban. Rényi András előadásához El Kazovszkijnál izgalmasabb figurát aligha választhatott volna, hogy a festészet, szobrászat, látvány és az élő előadások közös rejtélyeit megvilágítsa hallgatósága számára. Mielőtt azonban a magyar kortárs művészet 2008-ban elhunyt kiválóságának híres performance-aiba, a Dzsan-panoptikumokba pillanthattunk be, Kovács Edit színművész, a sorozat házigazdája – mint mindig, most is – tartalmas színházelméleti, esztétikai bevezetővel adta meg az alaphangot. (Niedzielsky Katalin beszámolója) A színház mindig keresi az újabb és újabb kifejezési formákat. Az 1930-as évek egyik különös színházi gondolkodója, a francia Antonin Artaud, aki a 20-as években színészként lépett fel, társulatánál a színészi tréningek improvizációs gyakorlatait Edgar Allen Poe versei és – talán meglepő módon – japán festők képei ihlették – kezdte mondandóját Kovács Edit. – Talán ezeknek a tréningeknek is köszönhető, hogy Artaud markáns  véleményt fogalmazott meg a színház szerepéről. „A színházzal nem az a célunk, hogy darabokat adjunk elő, hanem hogy kivetítsük az anyagi valóságba mindazt, ami a szellem eldugott, sötét zugaiban rejtőzik” – írja Kiáltvány egy elvetélt színház ügyében című művében. „A szavak költészete helyett a tér költészete jöhet létre, …a térbeli költészet, amely a szóképekkel egyenértékű anyagi képeket tud teremteni” – olvasható Artaud Könyörtelen színház című könyvében, a Lucas von Leyden Lót lányai című festményének leírásában, a Rendezés és metafizika című fejezetben. Louis Jouvet-nak így írt Artaud 1931-ben: „Úgy hiszem, a közönség türelmetlenül várja, hogy a színház végre ugyan azt az élményt nyújtsa számára, mint a festészet és a zene, vagy a költészet.”   A francia esztéta elképzelése szerint tehát a színház nem verbálisan közöl gondolatokat, hanem gondolatokat ébreszt, hiszen a művészet az ember szellemére hat – hangsúlyozta Kovács Edit. – Míg Artaud a színház területéről érkezik a képzőművészet határához, addig ma esti művészünk, El Kazovszkij a képzőművészet területéről indulva jut el a színházművészetig. Ezen a határmezsgyén kalandozunk Rényi András segítségével, aki művészettörténész, esztéta, az ELTE BTK Esztétika Tanszékén és a Magyar Táncművészeti Főiskolán oktat docensként, 2008 júliusától az ELTE Művészettörténeti Tanszékének intézetvezetője. Kutatási területei: Rembrandt, Caravaggio, a művészeti hermeneutika (szobrászat, kép- és tánc), valamint a modernitás-posztmodernitás kérdései. Rényi András bevezetőjében elmondta: El Kazovszkij, az orosz származású, Kossuth-díjas magyar képzőművész gyönyörű nő volt, de női testébe férfi lélek szorult, és a férfiakat szerette. A test és a lélek azonosságának hiánya adta drámai életműve témáját, intenzitását, hiszen eleve boldogtalanságra volt ítélve. A performance mint univerzális kifejezési eszköz kapóra jött számára, mivel tárgya a szerelmi vágy, amely beteljesülésre tör, de korlátokba ütközik. El Kazovszkij neve elválaszthatatlan a Dzsan Panoptikumoktól. Mint megtudtuk, egy régi szerencsétlen kapcsolata ihlette, amely egész életét meghatározta, rituálék sorát építette rá, évente megrendezte. Éry-Kovács András felvételét láttuk az utolsó performance-ról. Az alkotó szerint a performance lényege, hogy az sokkal jobban kapcsolódik a mindennapokhoz, mint egy-egy zárt színházi alkotás szereplőkkel, jelmezekkel, megírt történettel. Meglepő, radikális gondolattal rukkolt elő El Kazovszkij, amikor közölte: a művészet nem zárt világ. Nagy a szerepe a zenének, főként Berlioz, Csajkovszkij, Mahler, Wagner műveinek, vagyis a 19. századi romantikus műveknek El Kazovszkij alkotásaiban – hangsúlyozta Rényi András. – Performance-aiban a szerző maga vándorállatnak, tigrisnek, ösztönlénynek, vadállatnak tünteti fel magát, ilyen maszkkal jelenik meg a képeken, bálványt teremt, és a figurákat a maga távcsövével kelti életre. Amit látunk, az színházszerű, látványos, mégsem színház. A kiválasztott fiúból lesz a bálvány, allegorikus figurák jelzik az időt, az idő múlását, a szöveg 30 éve szinte ugyanez, ismétlődik. Az előadó megmagyarázta: a fétis, a bálvány azért van El Kazovszkij szerint, mert hatalmat tulajdonítunk neki, alárendeljük magunkat, a bálványimádat tehát mindig egyirányú. A Janus-arcok, Ámor és az összes figura jelmeze harsány, ordenáré, vásári, a felcicomázottság direkt a rossz ízlést jelzi. A balerina figurája fontos motívum: a szépséget, az elérhetetlen célt, a beteljesületlen vágyat szimbolizálja.   A francia Gautier szerint a balett arról szól, hogy ott férfinak nincs helye. A balerinát kell csodálni, imádni. El Kazovszkij is ezt a nézetet vallotta, hiszen a 19. századi romantikus férfitudatban nőtt fel, miszerint a nő ékszer, a férfi erős, a nő legyen csodálni való. Uralkodó férfiként szeretné magát ábrázolni, mégis boldogtalan, mert nem tud azonosulni ezzel a szereppel. Fontos motívum El Kazovszkij különös művészi világában a látcső. Erről Rényi András a következőket mondta: Egyirányú cselekvés, mert aki néz a látcsővel, uralkodik a kiválasztott látvány, a nézett tárgy, személy felett. Gautier szerint a kukkoló, a leselkedő takarásban van, úgy gyakorolja vágyát, hogy szubjektuma, a látvány kiszolgáltatott. Amikor az ember néz, cselekszik, sokat elárul az, hogyan nézünk a másikra, ha például végignézünk egy nőn, mint egy szexuális objektumon, az illetlen dolog. Fontos, hogy amikor látok, engem is látnak. A látás tehát viselkedés, a kukkolás viszont visszaélés a látással, mert a kiválasztott nem tud védekezni. Ilyen értelemben nem sok a különbség a politikai ellenőrzés, a megfigyelés és a pornó között, a tekintet uralkodik, a kukkoló tekintete. El Kazovszkij számára is az volt lényeges, hogy ki uralkodik ki fölött. A távcsővel megszűnik a távolság, így válik az eszköz a testközelség metaforájává. A testi birtokba vétel vágya mozgatja, de a birtokba vétel nem sikerül, mert a 19. századi romantikus nevelés tiltja, és a kukkokó annak akar megfelelni. Az előadás vége felé levetített videóból kiderült, a táncos fiúk a rendezői instrukciónak megfelelően szerepet játszottak. El Kazovszkij szereplői nem színészek, nem játszanak semmit, ugyanakkor önmagukat sem adhatják, hiszen jelmezeket viselnek. De lötyög rajtuk a ruha, ami jelzi: a rájuk aggatott holmival, a felöltöztetéssel tulajdonképpen személyiségüktől, vagyis az identitásuktól fosztják meg őket. Ezzel is át lépünk egy határt. Kovács Edit a látottakat, hallottakat azzal zárta, hogy Rényi András előadásában az El Kazovszkij által jegyzett performance-ok segítségével az alkotás folyamatát kísérhettük végig. Majd a művésznő Petőfi Sándor A XIX. század költői című verséből idézett:  "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd." Mint mondta: Kazovszkij sem a saját konkrét, személyes problémáját meséli el műveiben, viszont a személyes probléma szublimálása során mindenki számára élvezetes performance-okat hozott létre. Szokatlan, izgalmas videókat, képeket láttunk, amelyekkel az előadó azt mutatta be, hogyan „használ” a művész szép, fiatal testeket, kapcsol antik mitológiai, európai kulturális és egészen modern, személyes motívumokat, hogy látványos, hatásos, akár drámai produkciókat, rituálét, szertartást teremtsen. Miközben mondandója mindvégig a nemi identitás, a szépség meghódítása, uralkodás és kiszolgáltatottság, hódítás és szerelem dilemmái, performance és színház lehetőségei körül forog.   A Mindentudás Színházi Egyetemének következő előadását 2015. január 5-én Kállay Géza tartja Shakespeare világáról és a Lear királyról, valamint az évad végén bemutatásra kerülő Tévedések vígjátékáról. Niedzielsky Katalin

Szép hagyománya vannak annak teátrumunkban, hogy minden gyermek előadásunk kapcsán játékot hirdetünk a vállalkozó kedvű gyerekeknek.  Holle anyóról tudható, hogyha megrázza párnáját hullani kezd a hó. Most arra kérjük kis színház barátainkat, hogy készítsenek párnácskákat Holle anyónak, hogy minél több hó eshessen idén télen. Az alkotásokat az előadás előtt lehet névvel és címmel, valamint az óvoda, vagy iskola nevével leadni az aulában. A különleges alkotásokat természetesen díjazzuk, értő zsűri dönti el, melyik alkotás a legszebb, legötletesebb.

Szinház.hu | Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója új produkcióra készül a Művészetek Háza Gödöllő és a Békéscsabai Jókai Színház közös együttműködésében. ►Tovább

A teátrum idei évadának ötödik bemutatóját az Egerek és embereket, Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója rendezte, aki már két alkalommal is színpadra vitte a darabot, amelyet ma már inkább lehet klasszikusnak tekinteni, mint kortársnak.  John Steinbeck Nobel-díjas amerikai regényíró 1937-ben írta meg az "Egerek és emberek" című kisregényét, amelyet később színpadra és filmre is adaptált. Sikere azóta is változatlan, a film újra és újra képernyőre kerül világszerte, színpadi megjelenése szinte mindig szívfacsaró siker. – Az író alapműve a barátság, a kiszolgáltatottság és a jövő-ábránd kisregénye. Ezek a tematikus motívumok, s a rajtuk keresztül megjelenő emberi értékek, mint a szeretetvágy, az önzetlenség, a szolidaritás, – illetve az utánuk való vágy- teszik ma is égető fontossá és aktuálissá a történetet. Előadásunkban azt a kérdést feszegetjük, amelyet szeretnénk, ha a néző is feltenne magának: hány őszinte barát vesz körül bennünket? – hangsúlyozta a rendező. Pataki András maga tervezte a látványkereteket is. A régi amerikai farmok gazdasági épületeit idéző hézagos deszkafal, emeletes faágyak, mosdótál, néhány szalmabála jelzi a váltakozó helyszíneket, a munkások szállását, az istállót, a folyópartot. A jeleneteket a rendező Max Reger D-moll Toccatájával kötötte össze, melyet a legendás Skorpió együttes billentyűse, Papp Gyula interpretálásában hallhatott a közönség. A templomi hangulatú orgonahangzás apokaliptikus dimenziója felerősítette a drámai hatásokat. A főbb szerepekben Csomós Lajos, Katkó Ferenc, Kovács Frigyes (Jászai-díjas), Bartus Gyula (Jászai-díjas) Gulyás Attila, Szabó Lajos, Gubik Petra, Czitor Attila, Jancsik Ferenc, Koleszár Bazil Péter, Gulyás Attila és Ormándy M. Keve. A játék két idénymunkás különös, összetett és tragikus kapcsolatáról szól. Mindketten hisznek egy álomban, hogy egyszer majd lesz egy kis házuk, kicsi földdel, állatokkal. Lennie örökös, visszatérő álma, hogy ő gondozza majd a nyulakat. Hogy mindennek mennyi a realitása, az sose derül ki… De talán nem is igazán fontos. A közös álom összetartó ereje a lényeg, az őszinte barátság a kapocs, amelynek igazi mibenlétét csak a darab végére értjük meg igazán. Az Egerek és emberek előadás érdekessége, hogy az egyik szereplő Johnny, a menhelyi keverék kutya, akinek ez az első színpadi fellépése és, aki továbbra is nagyon várja örökbefogadó gazdiját.