A meghirdetett és elmaradt előadások pótlásának időpontját a Kormány 41/2020. (III. 11.) Korm. rendelete 4.§ d) feloldásakor, a veszélyhelyzet elmúltával hozzuk nyilvánosságra. Nézőink ekkor eldönthetik, elfogadják-e az előadások pótlására megadott időpontot, vagy a jegyek árának visszafizetését kérik. Bérlettulajdonosaink későbbi időpontban tekinthetik majd meg bérletes előadásaikat. Kérjük, mindenképpen őrizzék meg jegyüket és bérletüket.
Az új koronavírusjárvány terjedésének megakadályozására szigorú intézkedéseket, veszélyhelyzetet rendelt el a kormány március 11-ei ülésén. Többek között megtiltotta a 100 főnél nagyobb beltéri és az 500 főnél nagyobb kültéri rendezvények megtartását. A döntések legkésőbb március 11-én éjfélkor lépnek életbe, és visszavonásig érvényesek. A Békéscsabai Jókai Színház tájékoztatja közönségét, hogy a kialakult helyzet miatt a nagyszínpadi előadásainak megtartását március 11. éjféltől határozatlan időre felfüggeszti, így elmarad Krúdy Gyula: A vörös postakocsi című színjátékának bemutató előadása is. A Sík Ferenc Kamaraszínházban viszont megtartja a színház a Szerelem, ó! című előadást (90 fő), valamint a Két összeillő ember című előadást a Sík Teremben (40 fő), A Szív hídjai című előadást az Intimtérben (40 fő).
Az amerikai turnét későbbre halasztják, az itthoni előadásokat egyelőre megtartják, de fokozott óvatossággal, a fertőtlenítések és takarítások számának növelésével mindent megtesznek a Békéscsabai Jókai Színházban a közönség és a dolgozók biztonsága érdekében. A koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetről Seregi Zoltán igazgató tartott sajtótájékoztatót március 11-én délelőtt a Jókai Szalonban. Eredetileg a színház tíznapos amerikai turnéjáról szólt volna a sajtótájékoztató, de az élet, a világszerte erősödő járvány a programot átrendezte, így az utazás elhalasztásáról és a szükséges óvintézkedések bevezetéséről számolt be az igazgató. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Anyanyelvi előadások a diaszpórában című tavalyi kiírására a kaposvári Csiky Gergely Színházzal együtt pályázott a teátrum. Az Amerikai Egyesült Államokba március 15-ei ünnepi műsorral, mesejátékkal, monodrámával utaztak volna a hazai művészek. Azt szerettem volna bejelenteni, hogy március 13-án repülünk New York-ba, de ma már csak arról szabad felelősséggel nyilatkozni, hogy a pályázat megvalósítását elhalasztjuk – jelentette be Seregi Zoltán. – Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a színház mindent megtesz a közönség és a dolgozók biztonsága érdekében. A közönségforgalmi helyeken kézfertőtlenítőt helyezünk el, pánikra nincs ok, szeretném megnyugtatni a közönséget, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a nézők és a kulturális események ne kerüljenek veszélybe. Az igazgató a pályázattal kapcsolatban elmondta, hogy a Jókai Színház az elmúlt évek során számos alkalommal szerepelt külföldi fesztiválokon és kiemelten kezeli a határon túli magyarság számára a művészeti élmény biztosítását. Mint hangsúlyozta, a színházi előadások segíthetnek abban, hogy a diaszpórában élők ne veszítsék el identitásukat, kötődésüket a magyar nyelvhez és a magyar kultúrához. Fotó: Rácz Attila
Elhalasztotta tíznapos amerikai turnéját a Békéscsabai Jókai Színház. A Békéscsabai Jókai Színház az elmúlt évek során számos alkalommal szerepelt külföldi fesztiválokon, több európai országban is járt, ahol leginkább a határon túli magyarságnak nyújtott sokszínű előadó-művészeti élményt. Seregi Zoltán igazgató közölte, hogy a mindennapi művészeti feladatai mellett elkötelezte magát a külföldön élő magyarok nemzeti érzését erősítő programok lebonyolítása mellett is. Hangsúlyozta, hogy ezen alkalmak során tapasztalhatjuk meg leginkább a magyar nyelv közösségépítő, összekötő erejét, a magyar kulturális hagyományok gazdagságának határainkon kívül élő magyarságra tett társadalmi hatását. A Békéscsabai Jókai Színház a március 15-i nemzeti ünnephez kapcsolódó előadássorozatot szervezett a diaszpórában élő magyarságnak. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával a Jókai színház művészei tíz napos vendégszereplésre utaztak volna az Amerikai Egyesült Államokba. Mint azt a szerda délelőtti sajtótájékoztatón az igazgató elmondta, a koronavírus miatti intézkedésekből kifolyólag elhalasztották az utazást. Kiemelte: jelenleg új időpontot nem tűztek ki az utazásra, de a pályázat határideje október 30-a, ezért vélhetően augusztus 20-án, vagy október 23-án szerepel az Egyesült Államokban a társulat. Hozzátette: a szereplés elhalasztása volt a legbölcsebb döntés a korona vírus okozta jelenlegi helyzetben, hiszen nem kockáztathatták meg azt, hogy a visszautazást követően karanténba kerüljenek a színművészek. Seregi Zoltán továbbá ismertette, hogy a vírus miatt több óvintézkedést is bevezettek az intézményben. Több helyen helyeztek el tisztítószereket, kézfertőtlenítőket. A nézőtér az előadások előtt és után fertőtlenítve van és a háttérben is odafigyelnek a kellő higéniára. Mint mondta: a színház mindent megtesz a közönség és a színeszek biztonságáért. Hozzátette: jelenleg nem számolnak azzal, hogy bármely előadást el kellene halasztani. Az igazgató mindenkit biztatott arra, hogy továbbra is látogassa a színházat, amennyiben egészségesnek érzi magát. Információink szerint „A vörös postakocsi” című előadás bemutatója a kitűzött időpontban, március 13-án pénteken, 19 órától lesz megtartva.
Csiszár Imre A vörös postakocsival az érzelmek átélésének fontosságára szeretné felhívni a nézők figyelmét, színjáték helyett krúdyádaként határozza meg a darab műfaját és totális színházat rendez. A Békéscsabai Jókai Színház bemutató előadását március 13-án láthatja a közönség. (Niedzielsky Katalin interjúja) A vörös postakocsi című regény színpadi változatát először Krúdy Gyula írta meg, aztán „visszavonta”. Mit érdemes tudni a mű előéletéről? Nagyon különleges színdarabról van szó, ami először regényként látott napvilágot, de már az sem volt szokványos, mert Krúdy nem úgy ír, ahogyan Móricz, Mikszáth vagy Jókai. A regény először folytatásokban jelent meg újságokban, és a nézők azért vették a lapot minden héten, hogy tudják, mi történik Rezeda Kázmérral a következő folytatásban. Utána kiadták regény formájában, aztán írt belőle Krúdy színpadi változatot, ami valóban nem aratott közönségsikert. Bár akadt kritikus, aki azt mondta, új hang a magyar drámaírás történetében; ami igaz is, mert a magyar dráma ebben az időben elsősorban a naturalizmus gyökereire épített, mint Móricz Zsigmond és a későbbiekben Molnár Ferenc. Krúdy világa nem tűri a naturalizmust, emelkedett világ, sokkal közelebb áll a szürrealizmushoz. A hatvanas évek elején készült egy átirat, amit a Vígszínház játszott, most Bártfay Rita dramaturg szövege kerül színpadra. Miért volt szükség új változatra? A Vígszínházban Radnóti Zsuzsa dramaturg és Kapás Dezső rendező elővette A vörös postakocsi színpadi adaptációját és több más Krúdy-művet is, a Szindbádot, novellákat, esszéket. Ami így született, az tulajdonképpen nem is színdarab, hanem egy krúdyáda, tartalmaz mindent, ami az íróra a legjellemzőbb, úgy is mondhatnám: Krúdy-kvintesszencia. Persze van cselekménye, vannak konfliktusai, remek jellemek, de mégis átlengi az egész darabot egyfajta álomszerűség, vízió, ami köré a rendezői víziót is fel lehet építeni. Amikor a színház megkeresett, hogy válasszak a magyar irodalomnak ebből a korszakából egy alkotót, úgy gondoltam, nem a divatot követjük, hanem valami olyasmit vállalunk, amit eddig kevés magyar színház tűzött műsorra. Ennek egyik oka, hogy Krúdy nyelve sem könnyű, mert úgy ír prózát, hogy az már majdnem vers, elég kemény körmondatokban fogalmaz, sok mindent akar elmondani, sok gondolat, érzés van a szövegében, ettől az feldúsul. Az egyszerű kifejezések is rengeteg asszociációt keltenek, ettől a szöveg sokrétű, amin némileg ez a mostani dramaturgia könnyített, másrészt rövidített egy kicsit. Erre azért volt szükség, mert egyrészt eltelt pár évtized, másrészt, ami nagyon fontos: ha ez egy krúdyáda, akkor a szöveggel együtt kapjon domináns szerepet a mozgás, a zene és a látvány. Ez a szó legnemesebb értelmében vett totális színház, ahol a művészeti ágaknak – zene, képzőművészet, szöveg, mozgás – egyenrangú szerepet kell játszaniuk, egyformán kifejezőnek kell lenniük. Brahms, Saint-Saëns, Berlioz, Ziehrer zenéje az érzelmekre hat, és ez azért fontos, mert Krúdy érzelmes szerző, az érzelmekre apellál. A négy képben kiemelt szerepet játszik a mozgás és a látvány is. A cselekmény izgalmas, és a négy kép igen különböző helyszíneken játszódik. Ez a darab elszigetelten három embernek, Alvinczinek, Rezedának és a lánynak a története, ebből a kvázi szerelmi háromszögből azonban Krúdy nagyon erős kitekintést ad a világra. Az első kép egy izolált polgári világban játszódik, ahol üvegbúra alatt, majdnem rabként tartja Alvinczi a lányt. Ezt a polgári miliőt a rend határozza meg, a balatonfüredi promenád nyugalma, eleganciája, kimértsége, ez egy erősen gátak és kordonok közé szorított világ. Ezzel szemben a második kép az elszabadult balatonfüredi Anna-bál világa, ahová elviszi a főhős a lányt, amiből ki akarja menteni, inkább már bachália, mint Anna-bál, meg akarja kérni a lány kezét öreg korára. A harmadik kép egy kuplerájban játszódik, Rezeda az együttélés után megunta a lányt, el akarja passzolni, amibe az majdnem belepusztul. Alvinczi menti meg és visszaviszi a vidéki kastélyba. A negyedik képben kihalt a világ, eltűnik a főhős, a végén megérkezik, meghalni jön haza. Mit nyújthat Krúdy műve, mit üzen a mai rendezés a közönségnek? Remélem, nagyon sokat. Az egyik, amit nagyon szeretnék üzenni, hogy a világunkban igenis legyen fontos szerepe az érzelmeknek. Aki megfosztja magát az érzelmektől, letagadja, visszafojtja vagy szégyelli azokat, nagyon sok mindentől megfosztja magát; nem éli meg, csak félig az életét. Az embert az határozza meg, hogy mennyire tudja átélni az érzéseit, a fájdalmakat, az örömöket, a gyönyört, a boldogságot, a gyászt. A másik egy tanulság; van egy paradox mondás, hogy mit kell tenni, ha meg akarjuk nevettetni a Jóistent. Azt kell neki mondani, hogy terveink vannak. Az élet egy csomó véletlenen múlik, hiába tervezzük, a sors, a világ, néha az érzelmeink teljesen váratlan helyzeteket okoznak. Erről is szól a darab, hogy mit lehet tenni, hogy ezeket ne elszenvedjük, hanem tanuljuk meg beépíteni az életünkbe, ne legyünk kiszolgáltatottak az érzelmeinknek, a szélsőségeket tudjuk megnyirbálni, az életünket próbáljuk meg a normalitás keretein belül leélni. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
Szerelem, vígjáték, kitűnő színészek – mindez csupa hívószó, és a közönség jól szórakozik. Murray Schisgal vígjátékának bemutatóját március 6-án a Sík Ferenc Kamaraszínházban láthattuk Liszi Melindával, Csomós Lajossal és Tege Antallal, Katkó Ferenc rendezésében. (Niedzielsky Katalin kritikája) Egyedül a kivilágított vízparti sétány nyugodt és elegáns, mert a többi szereplő bizony egyik sem százas, mindnek van valami defektje. Aztán a vígjáték sem tűnik annyira viccesnek, minél több éles helyzetben megnyilvánulnak, kitálalnak ezek a fura figurák. A meglepő az, hogy a sok hülyeségük ellenére mégsem távolodunk el tőlük, hanem inkább – ha megértést nem is, de – együttérzést keltenek, s már kezdünk drukkolni nekik, hogy jobbra forduljon a sorsuk. A stúdiódarabokban szeretjük a színészek közelségét, a kiváló alakításokat, ami itt különösen fontos, sőt kötelező, de ez a sétány most remekül kitágítja a teret, van magaslat, mélység és levegő, folyó valahol lenn, ahol csobbanni és ahonnan visszatérni is lehet. Az impozáns díszlet hihető környezetet varázsol, hogy abban három kiváló színész életre keltsen három eléggé bolondos alakot. Mire jó a véletlen találkozás 25 év után, a vízparti terápia, ahol kiönthetjük a szívünket, túllicitálhatjuk barátunkat a bajaink felsorolásában, ahol egyáltalán beszélhetünk és meghallgathatnak? Az már a dráma határát súrolja, hogy egy ilyen beszélgetéshez, terápiához először majdnem öngyilkosnak kell lenni. Akárcsak az, hogy a kommunikáció bizony beteges ösztönöket és gyilkos terveket is felszínre hozhat, aztán felemelő, amikor elhangzik annyi szép gondolat az élet értelméről, arról, hogy valamiben mindenkinek bíznia kell, és szerelem, szeretet nélkül nem is élet az élet. Hasznos a terápia, ami a másik ember megértéséről szól, hatásos a grafikon a szexuális együttlétek sűrűségéről és a sok poén, amely alkalmat kínál, hogy párhuzamot vonjunk saját tapasztalatainkkal. De kikkel is van itt dolgunk? Az egyik szereplő nem látja élete értelmét, öngyilkos akar lenni, a másik a feleségétől akar megszabadulni, mert másik nőt szeret. Kiderül, mindkettőjük gyerekkora maga a pokol volt, és a házasság sem sokkal jobb. Késsel jönnek a találkára, hogy megszabaduljanak a másiktól?! S akinek betelik a pohár, elég, hogy egy kutya lepisilje, máris a folyónak kell mennie?! Van itt minden, tánc, meggyőzés, hipnózis, próbatétel, álom és valóság, móka és kacagás. Közben felfokozott ritmusban nagy váltások, szerepcserék, öngyilkos és vigasztaló, tettes és áldozat gyakran változik, ahogyan a fellángolások és a kiábrándulások is jönnek, mennek. De mivel mégsem dráma, aki leugrik a mélybe, vissza is jön onnan. Az amerikai szerző Szerelem, ó! című darabja (Karinthy Ferenc fordításában) csak három szerepet kínál, de abban aztán kitombolhatják magukat a színészek, hiszen mindegyik karakter ezer arcát mutatja meg, cserélgeti gyors váltásban rövid idő alatt, jutalomjáték a színésznek, élmény a nézőnek. A két régi osztálytárs, barát közül Milt Manville-t, a sikeres vállalkozót, a nős embert Csomós Lajos játssza, Harry Berlint, az öngyilkosjelöltet, aki éppen a folyóba akarja vetni magát, Tege Antal. Mindketten nagyszerű alakítást nyújtanak, jól megnevettetik a közönséget, miközben mélyen emberi vonásokat is kitűnően felmutatnak. Az Ellent, a túlképzett, katonás nőt alakító Liszi Melinda kiváló társ ebben a trióban. Milt, hogy barátját megmentse, még saját feleségét is felajánlja a barátjának, aztán kiderül, nem teljesen önzetlenül, hiszen szabadulni akar tőle, hogy a barátnőjével élhessen. Ellen sem tökéletes, a házassága Milttel főleg nem az, hajlandó Harryvel is megpróbálni. Az, hogy az előadás nagyjából úgy fejeződik be, ahogyan elkezdődött, vagyis mindhárom szereplő ott tart, ahol az elején, csak azt mutatja, amit már az elején is tudtunk: senki sem tökéletes, senki sem tanult túl sokat a történtekből, minden marad a régiben. A kétrészes vígjátékban a három színész az élet számtalan ellentmondásáról rántja le a leplet. Arról, hogy azért ne röhögjünk és ne is sírjunk túl sokat vagy fölöslegesen, az abszurd műfaja „gondoskodik”. Humor, irónia, szatíra, paródia, bohózat súlyosabb drámai végkifejlet nélkül – ez mind kikapcsolódásnak tökéletes, bár még felkavaró is, ha a szituációk mélységét, a poénok tartalmát magunkkal visszük. Amit látunk, az persze túlzás, sűrítmény, felfokozott, lehetetlen, értelmetlen, képtelenség. Mondhatjuk, el is toljuk magunktól, mert ilyen úgysincs. Jóllehet a valóság olykor – ahogyan a borzalmas krimiket, világjárványról és terrorista támadásokról szóló rémfilmeket – felülmúlja ezt az abszurditást is… Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
Kerekes Elek festőművész kiállítása nyílik a Békéscsabai Jókai Színházban, Krúdy Gyula: A vörös postakocsi című előadás premierje előtt, március 13-án, pénteken 18.30 órakor. Kerekes Elek 1953-ban született Nyíregyházán. Berecz András festőművész és Tóth Sándor szobrászművész szakkörében sajátította el a szakmai alapokat. 1983 és 1988 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Klimó Károly, Menráth Péter, Veress Sándor és Varga Dezső vezette tanulmányait. 1988-ban diplomázott festő-restaurátor szakon. Tanulmányúton járt Kanadában, az USA-ban, Svédországban, Görögországban, Olaszországban és Németországban. 1976-tól szerepel kiállítóművészként, mellette illusztrációs munkákat végez és restaurál. 1999 és 2001 között a budapesti Lurdy Galéria 1-3 kurátora volt, 2006-2008 között a nyíregyházi Galéria 1-3 kiállítótermét vezette. Nyíregyházi olvasó emberként megragadó volt számára Krúdy világa, módszeresen könyvről-könyvre olvasta történeteit. Rendkívül érzékletes megjelenítő ereje az olvasás pillanatában vizuális képpé alakította a történéseket és az azokban szereplő figurákat, nagy hatással volt rá Huszárik Zoltán Szindbád című filmje is. Emlékei szerint 1997-ben festett 2-3 hozzá kötődő figurális képet, mivel egyre jobban érdekelte a téma, 2003-ban készítette az első Krúdy-sorozatot, amely 25 képből állt. Az anyagból az első kiállítást 2003 decemberében rendezték a sóstói Krúdy Vigadó termeiben. A kiállítás, amely a Békéscsabai Jókai Színház meghívására jött létre, Krúdy Gyula: A vörös postakocsi című színjátékának premierje előtt, március 13-án 18.30 órakor nyílik meg. A megnyitó ünnepségen énekel Gulyás Attila, a teátrum színművésze, gitáron kísér Tóth Gábor. A kiállítás megtekinthető előadások előtt 18 és 19 óra között, a kiállított képek megvásárolhatók.
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi színjáték Alvinczi Eduárd Bartus Gyula Jászai Mari-díjas Alvinczi Esztella Földesi Ágnes Villő Alvinczi Piroska Tarsoly Krisztina Özv. Báji-Bágyiné Nagy Erika Rezeda Kázmér Czitor Attila Montmorency kisasszony Fehér Tímea Unghonberky úr Csurulya Csongor Bizay, a nemzet bárója; Brestyik Szabó Lajos Sylvester, titoknok Jancsik Ferenc Steinné Lipiczay Franciska Kovács Edit Jászai Mari-díjas Tizenhárom Sári Cserna Lulu Ugocsiné Veselényi Orsolya Pimpi úr; 1. kártyás; 2. szerelmes Szabó Szása Udvarmester Hodu József Esterházy Tomanek Gábor Szomorú ember; 2. kártyás Szőke Pál Víg ember Lénárt László 1. csalódott férfi; 1. szerelmes Koleszár Bazil Péter 2. csalódott férfi Lévai Attila 1. kéjenc Berta János 2. kéjenc Balázsi Róbert 3. kártyás; 3. szerelmes Kopanyicza András 1. színész Janis Zoltán 2. színész Puskás Dániel 1. színésznő Boldog Ágnes 2. színésznő Király M. Alexandra szh. Fuvola tanárnő Lehoczki Orsolya szh. 1. szerelmes nő Fónagy Jázmin szh. 2. szerelmes nő Fazekas Döníz szh. 3. szerelmes nő Gulácsi Réka szh. Fred Továbbá: Bereczki Karina, Földes Roxána, Kőrösi Berta, Medovarszki Petra, Kocsik Zsombor, Laczkó Patrik, Szabó Luca, a Balassi Táncegyüttes táncosai: Hankó Bence, Mlinár Zsuzsa, Mlinár Pál, Mlinár Péter, Nagy Balázs, Vig Péter Súgó: Roszik Ivett Ügyelő: Szepsi Szilárd Játéktér: Csiszár Imre Jelmeztervező: Szakács Györgyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szcenikus: Egyed Zoltán Dramaturg: Bártfay Rita Rendezőasszisztens: Sallai Zsóka Mozgástervező: Lisztóczky Hajnalka Rendező: Csiszár Imre Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Olvasópróba: 2020. február 4. Bemutató: 2020. március 13.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Jókai Színház Podcast - Bozsó József
2 0
Jókai Színház Podcast - Tege Antal
11 0
Jókai Színház Podcast - Katkó Ferenc
9 0
Legyen ön is a Békéscsabai Jókai Színház bérletes nézője!
5 0
Jókai Színház Podcast - Felkai Eszter
8 0
