A Mester szerepében Varga Miklós. A darab ihletett módon szólt a kétezer éves keresztény tanítás változatlan érvényességéről, időszerűségéről is. Ismeretes, hogy Koltay Gáborral – és A Megfeszített szerzőjével, Koltay Gergellyel – közel négy évtizede számos nagysikerű produkcióban dolgoztunk együtt, s ez a rockopera kiemelkedő állomása közös munkáinknak. A Mester alakja és az általa képviselt gondolatok, az ő tanítása különösen közel állnak hozzám, hiszen római katolikus vagyok, s hívő embernek tartom magam. Meggyőződéssel vallom, hogy a szeretet olyan emberi szükségszerűség, ami nélkül nem lehet értelmes életet élni. Függetlenül attól, hogy ma milyen társadalomban élünk, azok a közösségek maradtak meg, amelyek erkölcsi normái között a szeretet az első helyen szerepelt. Ez a történelem egyik legnagyobb tanulsága.    

Koltay Gergely Kossuth-díjas zeneszerző gondolatai. A 2000. évi Milleniumra készülődvén gondolataimban minduntalan összerímelt a kétezer éves kereszténység, s az ezeréves magyar állam példázatossága. Úgy éreztem, Krisztus megfeszítésének története nagyon is jelenkori történet, hiszen a Jónak és a Rossznak a küzdelme, változatos formákat öltve nap, mint nap zajlik körülöttünk a világban. Ilyen értelemben a bibliai történet bemutatásán keresztül érvényesen lehet szólni a magyarság megfeszítéséről is, megidézve történelmünk mártír hőseit. Inspirálólag hatott rám Tóth Sándor katolikus költő Magyar Passió színpadi műve, s mindenekelőtt a Biblia, amelyből sok eredeti szöveget emeltem át. A korábbi rockoperáinkhoz hasonlóan A Megfeszített is a Kormorán több mint negyven éve kialakított, s úgy vélem, karakterisztikus zenei nyelvén szól. Ez felöleli egyrészt a közép- és kelet-európai népzene elemeit, de beleépül a szimfonikus és rockzenei hangzásvilág is. A kihívást ez alkalommal a bibliai téma jelentette, s ehhez kapcsolódóan például olyan, első hallásra talán „szentségtörőnek” tűnő vállalkozás, mint a Miatyánk vagy az Üdvözlégy Mária imádságok megzenésítése, amelyek legnagyobb örömünkre megérintették a közönséget. A produkció eddigi sikere számomra egyértelműen azt bizonyítja, hogy ebben az értékveszített világban az emberekben mind nagyobb az igény az erkölcsi megújulásra. S mind többeket érint meg a Mester tanítása: „Csak a szeretetből építhetsz jövőt.”  

Bedőcs Imrével, A Megfeszített egyik főszereplőjével beszélgettünk. – Nem ismeretlen számodra a Mester szerepe – hányadszor bújsz a jelmezébe? – Pontosan nem tudom megmondani. A Felvidéki Rockszínházzal – ahol 2009 óta játszom én ezt a szerepet – számtalanszor vittük színre a rockoperát. Többek között Prágában, Ostravában, a Felvidéken és természetesen Magyarországon több helyszínen is. 2017-től pedig a Magyarock Dalszínház is repertoárjára tűzte a darabot, akiktől szintén én kaptam a megtisztelő felkérést a Mester szerepére. Már velük is több mint 20 előadáson vagyunk túl. Talán nem túlzok, ha azt mondom, már legalább félszázszor játszottam a szerepet. – Milyen újdonságokat hozott ez a békéscsabai próbafolyamat? – Újdonság, hogy egy kőszínház társulata viszi színre a darabot. Én magam még csak szabadtéri színpadoktól művelődési házak színpadán át, sportcsarnokokban megrendezett előadásokig működtem közre. A színhely itt lehetővé teszi a grandiózusabb díszletet. Megjelenik a jó és a rossz oldala: a pénz és a szer oldalán pompás palotában él a Vezér. A Mester térfelén egy tipikusan erdélyi környezet tárul fel, középen pedig a hármas halom helyezkedik el. Már maga a díszlet is sugallja, hogy a krisztusi történet térben és időben áthelyeződik. – Mindenütt máshogy kell játszani? Itt hogy fogod? – Eddig két különböző rendezésben játszottam, ez a harmadik. Amit próbálok megtestesíteni, az a Mester jelleme. Szilárd hite van, nagyon magabiztos, olyan tudással rendelkezik, amitől az ő karaktere nyugodt és méltóságteljes, karizmatikus tud maradni, bár természetesen egyes helyzetekben megcsillan, hogy ő is hús-vér ember. Amikor a Lány megtér, a Mesterhez közeledik, egy-egy pillanatra látható, hogy ő meginog, aztán ismét a hitébe és a küldetéstudatába kapaszkodik. A keresztúton pedig természetesen látható rajta a fizikai fájdalom.  – Beszélnek egy különleges medencéről is, ami itt készült a színházunkban. – A Lány a Mesterhez fordul, aki megtéríti őt, amit egy keresztelési jelenet koronáz meg, és a Lány példáját a nép is követi. Ehhez építették a nem mindennapi díszletet. – Hogy érzed magad Békéscsabán ebben a különleges próbafolyamatban, amikor néha 40 fokot mérünk? – Élményekkel teli, kellemes ez az időszak, amit itt tölthetek, örülök, hogy megismerhettem a várost és az itt élő embereket. Lenyűgöző ez a meghitt nyugalom és az emberek őszintesége.                                                                           Fotó:  A-Team/Nyári Attila                                                                                        (Szilágyiné Szabó Ágnes)  

Varga Miklóssal Takács Erika beszélgetett. Hogyan éli meg hogy újra a Mester szerepében léphet színpadra? Nagyon pozitívan, mert annak idején, mikor erre a szerepre az ezredfordulón felkérést kaptam, nem tudhattam azt, hogy ez lesz életem egyik legszebb szerepe, és ez be is bizonyosodott az ősbemutatón, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Számomra ez egy nagyon kedves darab, két okból is: egyrészt mert Jézust, a Mestert megszemélyesíteni egy fantasztikus dolog és nagyon nagy tisztesség, másrészt, mert ez egy szenzációsan jó darab. Tele olyan dalokkal, amelyek egytől- egyig fülbemászóak, tehát énekelni is nagyon jó ezt a szerepet és eljátszani is, így mindenképpen egy rendkívül pozitív élmény volt. Engem ugyan kicsit meglepett, hogy most is engem kértek fel, hiszen -bár eltelt húsz év az ősbemutató óta – a Mester harminc év körül volt, ebben a darabban viszont az ő szerepe elvileg egy kortalan szerep is lehet. Arról nem beszélve, hogy egy régi harcostárssal, Koltay Gábor rendezővel dolgozhatom újra együtt, akinek köszönhetően számtalan sok szép szerepet kaphattam és sok csodálatos előadást élhettem meg. Hány alkalommal találkozhat majd Önnel a csabai közönség? Miután színházi szerepről van szó, lesz egy váltótársam is, Bedőcs Imre, aki már próbálja a darabot a jelenleg is zajló próbafolyamatok során, vele közösen fogjuk megosztani a játéknapokat, fele-fele arányban, a terv szerint 9-9 előadást. Miért ilyen elfoglalt mostanában, milyen produkciókon dolgozik, amikor nem itt, Békéscsabán próbál? Az én életem 1983, az István, a király bemutatója óta kettős síkon fut: az egyik a zenés színház, a másik pedig a hagyományos rockszínpad. Én egyiket sem adtam föl a másik kedvéért és a két dolog tökéletesen kiegészíti egymást. Olyannyira, hogy a mai napig is játszom a saját zenekarommal is rockszínpadokon valamint szólófellépéseket is vállalok. Két hét múlva fog megjelenni egy vadonatúj CD lemez a trianoni évforduló kapcsán, Ébredés címmel és mellette a zenés színházak is foglalkoztatnak. Folyamatosan játszunk például a komáromi Magyarock Dalszínházzal, ott a Fehérlaposok című darabban játszom, amely a felvidéki kitelepítettekről szól. Szóval színházi felkérések is vannak és olykor valóban nehéz egyeztetni ezeket a dolgokat, bár most sajnos ebben a korona vírusos időszakban ez az egyeztetés egyelőre könnyebbnek tűnik, mert sokkal több sajnos a lemondás, mint a felkérés. Ezzel kapcsolatosan én nagyon-nagyon bízom benne, hogy itt a járványügyi helyzet nem fogja megint előhozni azt, hogy a színházaknak is be kell zárni, hiszen ezt a színdarabot már májusban be kellett volna mutatnunk a tervek szerint, de akkor sajnos a járványügyi helyzet közbeszólt és ezért halasztódott el őszre. Én őszintén bízom abban, hogy nem lesz újabb halasztás és be tudjuk mutatni és végre tudjuk játszani a közönségnek.