Az Alul semmi bemutatójával megint egy olyan előadás született Békéscsabán, amely magasra tette a lécet, beírta magát a színháztörténetbe, és a világ nagyvárosainak színpadján bárhol megállná a helyét. Terrence McNally szövegíró és David Yazbek zeneszerző Broadway-musicaljét emberi sorsok hiteles ábrázolása, nagyon eredeti, igényes zene, kiváló színészek és zenészek játéka teszi emlékezetessé. (Niedzielsky Katalin kritikája) A 2018-19-es évad utolsó nagyszínpadi premierjeként még pár hétig láthatja a közönség az 1997-es angol filmkomédia és az azonos című 2001-es musical utódját, de az előadás színvonala és a nagy siker alapján könnyen megjósolható, hogy az később is repertoáron marad… A Jókai Színház bemutatóját óriási várakozás előzte meg, és a közönség minden este nagy izgalommal figyeli a fejleményeket, amiben nyilván nagy szerepe lehet az ismert chippendale-, azaz sztriptíztörténetnek. Az előadásnak, Tege Antal rendezésének talán a legnagyobb értéke mégis az, hogy ennél sokkal többet nyújt, nem marad a felszínen, az előzményekhez képest mélyebbre ás az emberi problémákban és lelkekben. Miközben bontakoznak ki a színpadon a sorsok és a jellemek, egyre kevésbé érdekes, hogy a végén ki tolja le a nadrágját, mert  izgalmasabbá válik és együttérzéssel kell figyelni arra, hogy ezek az emberek mekkora nyomás alatt szenvednek, micsoda áldozatokat kell hozniuk, mekkora megalkuvás árán jutnak el odáig, hogy reflektorfényben levetkőzzenek…   A Peter Cattaneo rendezte filmben még az angliai Sheffield, az egykori virágzó acélipar fellegvára a helyszín, a musicalben és a mostani színpadi változatban már az amerikai Buffaló, ahol az acélmű bezárásával véget ér a jólét, és a munka nélkül maradt emberek a túlélésért küzdenek, kétségbeesetten keresnek új állást, megélhetési lehetőséget. A gazdasági, szociális gondokat csak fokozza a szereplők magánéleti problémája. Jerry például tartozik a gyerektartással (volt felesége újból férjhez akar menni), félő, hogy elveszíti imádott fiát. Dave házassága is veszélybe került, felesége és barátja között vívódik, nem tudja, kinek feleljen meg. Az örök vesztes, ráadásul meleg Malcolm öngyilkosságra készül, kipufogógázzal akarja megölni magát, Dave és Jerry megmenti, ezzel ismét értelmet ad az életének. Harold, az egykori gyárigazgató „volt valaki”, most pedig otthon hazudik a feleségének, mert nem meri bevallani, hogy kirúgták. De sorolhatnánk tovább a szereplőket, mindenkinek megvan a maga keresztje. Kontrasztok kiemelésére épít, és ezzel hatásosan bánik az előadás. A chippendale-show látványos felütés, a nők sort állnak, őrjöngenek érte; a második kép szürke, fekete, reménytelen, itt ismerjük meg a munkanélküli férfiakat. A műsor alatt a férfi wc-ben zajló leleplező jelenet fantasztikus: a két jó barát, Jerry és Dave elrejtőzik, így kihallgatja a nők diskurzusát az erősebb nemről. Jerry a sztiptíz népszerűségéből meríti az ötletet és szervezi a csapatot, hogy vetkőzőszámmal keressenek pénzt. Különös, hogy legjobb barátja sokáig ellenáll, a stábhoz elsőként pedig éppen az öngyilkosjelölt Malcolm csatlakozik. Minél jobban közeledik a fellépés időpontja, annál inkább erősödnek a próbán a félelmek, a kétségek alkalmasságuk felől. Jerry egyre csak biztatja, erősíti társait, hogy ők éppen egyéniségükkel különbek a kigyúrt selyemfiúknál, és azokkal ellentétben majd „végig csinálják”. Dave és Harold talál munkát, szeméremsértésért üldözik a csapatot, a bajtársiasság jegyében mégis készek kiállni, kivéve éppen Jerryt, a szervezőt! Nagy az érdeklődés, a nézőtéren ott ül mindenki, aki számít, veszíteni valójuk nincs, a hezitáló Jerryt fia győzi meg, hogy neki is ott a helye. The Full Monty – ez a kifejezés az angol szlengben azt jelenti: teljes egész, abszolút minden. Minden vagy semmi. Blastik Noémi találó fordításában: Alul semmi. Jerry egyfolytában mondogatja, hogy ők mások, mint a chippendale-ek, és végig csinálják, hiszen így adták el a jegyeket, miközben a többiek folyamatosan tiltakoznak, védekeznek, aztán rászánják magukat. A Jókai Színház közönsége pedig két és fél órán keresztül találgathat: Mi lesz ebből? Hogyan oldható meg, hogy a látvány a történésből fakadjon, de mégis a jó ízlés határain belül valósuljon meg a show? A hat hős a fináléban végül megszabadul munkásruhájától, még a tangájától is, a védősisak éppen időben a megfelelő helyre kerül, így popsikat látunk, mást nem. De ez a nagy nyilvánosság előtti összvetkőzés (Alul) semmi ahhoz a lecsupaszításhoz, kitárulkozáshoz képest, ami az attrakcióig a kétségbeesett, megalázott, kiszolgáltatott lelkekben végbemegy. Mint már annyiszor, most is egy erős, összeszokott csapat kápráztatja el a nézőket. A hat kiváló főszereplőhöz új színfoltként csatlakozott és máris belopta magát a közönség szívébe Kovács Áron (Harold Nichols, az igazgató). Csomós Lajos (Jerry Lukowski) és Katkó Ferenc (Dave Bukatinsky) kettőse (volt már ilyen, az Egerek és emberekben!) felejthetetlen. Gulyás Attila (Malcolm Macgregor) alakítása megrázó, szívszorító, Szabó Lajos (Ethan Girard) kiválóan ötvözi az emberséget a humorral. Gerner Csaba (Noah T. Simmons, a Csődör) nagyon eredeti, kimagasló alakítás. De az egész népes szereplőgárda megérdemli a „The Full Monty- dícséretet”: Szente Éva, Csonka Dóra, Liszi Melinda, Nagy Erika, Földesi Ágnes Villő, Veselényi Orsolya,  Fehér Tímea, Mészáros Mihály, Hodu József, Jancsik Ferenc, Czitor Attila és a többiek is. Jerry kisfiának (Nathan) szerepét kettőzve Nyúl Bence és Cseh Sebestyén játssza, fontos figura, nemcsak megható a gyerek a színpadon, hanem az apja tetteit nagyban meghatározza. Hiába, az élő zenét nem pótolja semmi, ha musical, akkor zenekar kell! Gulyás Levente zenei vezető a zongoránál és karmesterként kitűnő zenekarával abszolút profi főszereplő. A fúvósok játéka felejthetetlen, trombitán Resetár Attila, Bíró Tamás, harsonán Resetár Dávid, Kalmár Zoltán, szaxofonon, klarinéton, fuvolán Kepenyes Pál, Bogdán Gábor játszik nagyszerűen, a zongorát Rázga Áron szólaltatja meg, gitáron Fábián Béla/Téglás Gergely, basszus gitáron Pfeff Márton játszik remekül, Tímár Tamás dobol, ütősként Hajgató Simon erősíti a zenekart. Egy ilyen nagyszerű musicalt megszólaltató zenészek méltóbb helyet érdemelnének (akár a színpadon) a szűk és láthatatlan zenekari ároknál! David Yazbek egészen kivételes zenét komponált, gyönyörű, de nem egyszerű, nem fülbemászó dallamokat. Nem biztos, hogy hazafelé menet egyből fel tudjuk idézni, sikerül eldúdolni ezt a zenét, mert nagyon komoly, igényes, különleges, jellegzetesen amerikai, amit a spirituális és elbeszélő blues, a soul jazz és a funky ritmusok egyaránt ékesítenek. A hat kiváló színész énekesként is nagyot alakít, a lírai duettek az előadás kimagasló jelenetei, a hölgyek közül Szente Éva, Liszi Melinda énekel legszebben. Az előadás monumentális, amerikai nagyvárosi hangulatot idéző díszletét Egyed Zoltán tervezte, a karaktereket erősítő, kifejező jelmezeket Kiss Kata. A színvonalas koreográfia Topolánszky Tamás Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész alkotását és a táncosok munkáját dícséri.    Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM  

Nagy várakozás előzte meg az idei évad utolsó premierjét és díszbemutatóját, Terrence McNally – David Yazbek Alul semmi című Broadway-musicaljének előadását május 17-én és 18-án. Kitűnő zene, nagyszerű alakítások, színvonalas produkció zárja a 2018-19-es repertoárt a Békéscsabai Jókai Színházban, a közönség mindkét estén remekül szórakozott. A szerzők, a világhírű darab és a szinte teljes békéscsabai társulat, a profi zenészek felvonultatása és Tege Antal rendezése ígéretes előjelnek bizonyult, és az előadás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nagy sikert aratott. Jóllehet az Alul semmi története szomorú eseménnyel kezdődik: bezárnak egy gyárat, a férfiak munka nélkül maradnak, az asszonyok dolgoznak, ami további bonyodalmakat szül. Egy vállalkozókedvű, leleményes fickónak azonban támad egy ötlete, visszanyerhetik családfenntartó szerepüket, pénzt kereshetnek – „csak” ehhez le kell vetkőzniük… Hogy miképpen jutnak el ezek az emberek az elhatározásig, a megvalósításig, arról szól – nagyon szép zenével – a musical. Elsősorban a kiváló alakítások és a nagyszerű zenekar jellemzi az előadást. Csomós Lajos, Katkó Ferenc, Kovács Áron, Gulyás Attila, Szabó Lajos és Gerner Csaba játssza a főbb szerepeket. Szente Éva, Csonka Dóra, Liszi Melinda, Nagy Erika, Földesi Ágnes Villő, Veselényi Orsolya,  Fehér Tímea kelti életre a női figurákat, de Mészáros Mihály, Hodu József, Jancsik Ferenc, Czitor Attila is fellép a produkcióban. Gulyás Levente zenei vezető kitűnő zenekarával abszolút főszereplő a színpadon. Az előadás monumentális, amerikai hangulatot idéző díszletét Egyed Zoltán tervezte, a kifejező jelmezeket Kiss Kata. A színvonalas koreográfia Topolánszky Tamás Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész alkotását és a táncosok munkáját dícséri.  Az Alul semmi chippendale-fiúi a híres 97-es film és a 2001-es musical sikere után meghódították a Jókai Színház közönségét is, alighanem műsoron kell majd tartani jó ideig a darabot.  A díszbemutató után a Vigadóban folytatódott a taps és az ünneplés. Seregi Zoltán igazgató köszöntötte a vendégeket, Horváth Szabolcs műsorvezető megszólaltatta az alkotókat, a főszereplőket. Vozár M. Krisztián zongorán közreműködött. A Queen Don’t Stop Me Now! című dalát Kovács Áron adta elő, Barbra Streisand számát a Fanny Girlből (I’d Rather Be Blue Over You) Liszi Melinda énekelte. Herodes dalát a Jézus Krisztus Supersztár című musicalból Gerner Csabától hallhatta a közönség, gitáron Kovács Áron kísérte. Az évad utolsó díszbemutatójának házigazdája a Linamar Hungary Zrt. volt, és az ételsor a darabhoz kapcsolódóan az amerikai-angol konyhából adott ízelítőt. A vendégek megkóstolhatták az angol hátszínt, a BBQ-bordát, a Brownie-t és a szilvatortát is, természetesen minden ételt a hozzá leginkább illő borokkal. A felszolgálásról a Békéscsabai Szakképzési Centrum tanárai és diákjai gondoskodtak.   Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM

Terrence McNally és David Yazbek Alul semmi című Broadway-musicaljét mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház pénteken, május 17-én. Ez lesz a 2018-19-es évad utolsó premierje, másnap, szombaton pedig az idei utolsó díszbemutató. Az Alul semmi alapját az ugyanilyen címen futó nagysikerű film adta. A humorral is bőven átszőtt darab komoly problémákat feszeget, hiszen bemutatja a kisemberek kiszolgáltatottságát, a munkahely elvesztéséből adódó gondokat, a férfi és női szerepek megváltozásából kialakult helyzeteket. A zenés darab számos pikáns jelenetet is tartogat a nézők számára. Az önfeledt szórakozásra garancia a nívós szereplőgárda. A főbb szerepeket Csomós Lajos, Katkó Ferenc, Kovács Áron, Gulyás Attila, Szabó Lajos, Gerner Csaba játssza, többek között Csonka Dóra, Liszi Melinda, Nagy Erika és Földesi Ágnes Villő lép fel az előadásban, de részt vesz szinte a színház teljes társulata, tánckara és a Gulyás Levente által vezetett zenekar is. A koreográfia Topolánszky Tamás Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész munkája, a rendező Tege Antal. A díszbemutató mindig kiemelkedő esemény a színház életében, így lesz ez most is. Előadás után közös ünneplésre invitálja Seregi Zoltán igazgató a vendégeket. Horváth Szabolcs műsorvezető az est folyamán megszólaltatja az alkotókat és a főszereplőket, a műsorban fellép Kovács Áron, Gerner Csaba és Liszi Melinda, a jó zenéről Vozár M. Krisztián  gondoskodik. A díszbemutató házigazdája a Linamar Hungary Zrt. lesz. Az állófogadás ételsora is szorosan kapcsolódik a darabhoz és a hamisítatlan amerikai-angol ízvilággal ismerteti meg a vendégeket. Az asztalon nemcsak angol hátszín és BBQ-borda, hanem amerikai káposztasaláta, Brownie és angol szilvatorta is várja a meghívottakat. Az ételsor a BSZC (Békéscsabai Szakképzési Centrum) munkáját dicséri.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM

Nagyon különleges bemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színház, Terrence McNally – David Yazbek: Alul semmi című Broadway-musicaljét Tege Antal rendezi. Az előadásban szinte az egész társulat játszik, hat főszereplővel beszélgettem. (Niedzielsky Katalin interjúja) A mérce magas, az 1997-es film és a 2001-es musical egyaránt nagy sikert aratott világszerte. Ki választotta a darabot, miről szól a történet, és miben különbözik majd a békéscsabai előadás az előzőktől, illetve mi lesz az itteni produkció specialitása, üzenete? Tege Antal rendező: A választás az enyém volt, és igazgató úr rögtön igent mondott. A story azonos a filmben és a musicalben: az egykori iparvárosban bezár a gyár, a férfiak munka nélkül maradnak, a nők dolgoznak, átveszik a hatalmat. Ha az embernek nincs pénze, összemegy a lelke, és nem csak a lelke, nem működik a szex, nem képes az ember a családfenntartó szerepre. Más kérdés, hogy mennyiben hibás ő maga, mennyiben a társadalom. A férfiak azt találják ki, hogy levetkőznek, amiért valaki fizetni fog, és így majd pénzhez jutnak. A műsorhoz minimum hat ember kell, a kiszolgáltatott helyzethez szerelmi szálak, szakítás, kibékülés kötődik, emberi sorsokat mutatunk meg rengeteg humorral és nagyszerű zenével. Hogy miben lesz más a miénk, mint a többi előadás volt, azt pontosan nem tudom megmondani. De hiszek abban, hogy lehet úgy musicalt csinálni, hogy az egész történetnek valós, hús-vér alapjai vannak, és nincs „lekönnyítve” a probléma. Bízom benne, hogy ebben lehetünk másak. A csabai előadásra jellemző, hogy kiváló kollégákkal dolgozom, most csak hatot hoztam magammal a beszélgetésre. Mind a hatan külön egyéniségek, és egy ilyen darabnál, amikor sok férfi színész van együtt, hajlamosak arra, hogy a karakterek egybemosódjanak, én meg nagyon szeretném ezt a hat karaktert, figurát külön tartani, külön álló egyéniségként működtetni a színpadon. Az olvasópróbán úgy fogalmaztál, hogy az amerikai musicalban „kicsit lekönnyítették a történetet”. Az emberek elveszítik a munkahelyüket, és a túlélésért küzdenek, olyasmire kényszerülnek, amit addig soha nem csináltak. Ez azért elég komoly dolog, megrázó alaphelyzet. Arra gondoltam, hogy az angol filmhez képest az amerikai verzióban van némi „könnyítés”. A szövegen nem változtatunk, nem húzunk, inkább azokat a részeket, amelyek könnyedebbnek tűnhetnek, megpróbáljuk érvényesen elmondani. Lehetne nagyon viccesre is csinálni. Szerintem a filmnek is van egy keserédes, fanyar humora, pont ebben a hintában szeretném tartani a nézőt. Vannak benne gyönyörű dalok, tipikus musicalszámok, közben pedig mellbe vágjuk a nézőt, hogy akár vele is történhet ilyesmi. S vajon ő mindent elmond a feleségének, férjének otthon? Meddig tud elmenni a gyereke láttatási jogáért egy férfi? Mennyi mindent tud megtenni, meddig kell elmennie ahhoz, hogy azt mondja: azzal keresem a pénzt, hogy eladom a testemet? Szimbolikus értékű a meztelenség, a levetkőzés. Az ember el tud odáig jutni, hogy már nincsen semmi, amit takargatnia kellene, és ez egy képletes dolog, mert a lelki takargatásunkat is megpróbáljuk levetkőzni. A színészeket a szerepükhöz való viszonyukról, a figurák felépítéséről és arról kérdeztem, mit nyújt nekik a szerep, illetve mit adnak ők játékukkal a közönségnek. Gerner Csaba – Noah T. Simmons: Én a testemet adom. A karakter, amit játszom, több szempontból különbözik a többitől. Noah nem a vasgyárban dolgozott, nem tartozik közéjük, és ezt talán a szerző akarattal egy fekete, afroamerikai férfinak írta. A McDonald’s-ban dolgozott, és kirúgták. Nem a barátjuk, nem ismerik egymást, nincs kapcsolatuk, a színpadon alakul ki, most kezd körvonalazódni köztük valamilyen viszony. Kicsit kakukktojás a fickó, más színe van, mint a többieknek, van egy nagyon-nagyon jó száma, ami könnyűnek hallatszik, de nehéz dal, jó a stílusa, funkys. A kilátástalanság, ami jellemzi a szereplőket, ráhúzható bármelyik országra, itt szerintem az a fontos, hogy itt a férfiak vannak félre téve, nekik nincs munkájuk, az asszonyok dolgoznak, ez egy fordított helyzet. Nekem nagyon fontos, hogy olyan emberekkel vagyok a színpadon, akiket nagyon szeretek, akik a legjobb barátaim, jók a zenék, és én ilyenkor már lubickolok. Szabó Lajos – Ethan Girard: Ethan gyári munkás, ő sincs közeli kapcsolatban a melós srácokkal, inkább csak felszínes a viszonyuk, nem ismerik annyira ezt a srácot a többiek. Pörgős fiatal, akinek az a mániája, hogy a falra felszaladjon, mint az Ének az esőben című filmmusicalben Donald O’Connor. Ezzel próbálja becastingolni magát ebbe a táncoscsapatba. Nagyon szerethető figura, a színésznek abszolút ajándék a szerep. Van egy kis meleg vonal a fiúban, ami külön kihívás, ahogy a musical műfaja is. Kovács Áron – Harold Nichols: Én egy régóta házasságban élő ember vagyok, aki folyamatosan hazudik a feleségének. De inkább beszélnék a szerepről, ahol ugyanez a helyzet. Én vagyok a többiek főnöke, akit ugyanúgy kirúgnak, és azt hazudja otthon, hogy munkába megy. Minden nap felkel, összecsomagolja a kis táskáját, és megy el otthonról. A nők miatt kényszerülünk hazugságra, ezt próbálom majd kidomborítani a darabban. Nekem ez nagy ajándék, én nem tanultam a színészmesterséget, én énekes vagyok, itt egy kakukktojás, belecsöppentem, de rendkívül élvezem. Nagy tanulás ez nekem, és hálás vagyok mindenkinek, aki a hülyeségeimet nyesegeti, vagy itt-ott lökdös egy kicsit. Nagyon tetszik a rendezői koncepció, hogy a dráma legyen dráma. Sokkal egyszerűbb lenne ripacsként minden poént lelőni, de épp a tanulás miatt érzem jól magam. Számomra a darab a bajtársiasságról szól, ami fontosabb a barátságnál is, és ez kiveszett a mai világból. Közös bajuk van a férfiaknak, és össze kell fogni. Nem vagyunk barátok, de meghalnánk egymásért. Ez meg is történik, a színpadon mindenki kicsit meghal és újjászületik. Csomós Lajos – Jerry Lukowski: Én minden egyes előadásnál kakukktojásnak érzem magam, mert nekem olyan, mintha mindig újrakezdeném tanulni ezt a szakmát. Minden darab más, máshonnan kell megszólalni, szívből, agyból, nemiségből, és olyan, mint ha kezdő színész lennék, mindegyik egy tanulási folyamat. Jerry a mozgatórugója az egésznek, az ő agyából pattan ki minden, ő van a legnagyobb bajban, elvált, a gyerektartást fizetni kell. Imádja a gyerekét, nem akarja elveszíteni. Azzal a kérdéssel is meg kell küzdenie, hogy most a barátját meg tudja-e tartani, vagy ő inkább megy a feleségéhez. Egyébként egy tökvéletlen adja az ötletet: egy sztriptíztáncos jön Buffalóba, így kezdődik az előadás. Innen az ötlet, hogy ezt nekünk is meg kéne csinálni. Persze mi hús-vér férfiak vagyunk, nem ilyen kigyúrt selyemfiúk. Valószínű a lányok jobban fogják ezt élvezni, mint az ilyen mű figurákat. Katkó Ferenc – Dave Bukatinsky: Ebben a hatosban van egy valós barátság, az pedig a mi kettőnk barátsága Jerryvel, tehát a mi kettőnk vetkőzése talán más, mint a többi fiúé. Mindent tudunk egymásról, elhangzik, hogy Jerry miatt vettem el Georgie-t feleségül. Ez egy hosszú évekre visszanyúló barátság, ezért Dave-nek nagyobb lelki válságot okoz, hogy a pénz érdekében a barátjának vagy pedig a feleségének feleljen meg. Talán Dave az egyetlen a hatosból, aki a felesége miatt elmegy dolgozni, beáll biztonsági őrnek a plázába, mert megígérte az asszonynak. De a barátság is kötelezi, és csak odaáll a többi sráchoz. A másik, ami fontos: hogy vetkőzünk, az egy dolog, de mi nem chippendale-ek vagyunk, és iszonyatosan szemérmes emberek, nagyon nehéz lelkileg is eljutni oda, és pont a drámaiságból – nagyon bízom benne – fog megszületni a vetkőzésnek is a humora. Ezek a srácok eljutnak odáig, hogy azt mondják: ha megbeszéltük, akkor csináljuk! S ez már a bajtársiasság. Gulyás Attila – Malcolm Macgregor: Szeretem ezt a darabot, nagyon jó, hogy nemcsak szociális kérdéseket vet fel, hanem itt van nagyon kemény morális és pszichológiai kérdés is. S itt jövök én, mint kakukktojás, az én szerepem egy meleg szerep, és ebben mutatkozik meg ez a morális kérdés, hogy az ember hogyan tud beilleszkedni egyáltalán egy ilyen helyzetbe. Ha rend szerint megy minden, akkor is nehéz beilleszkedni, ha nem, akkor meg főleg! Ha nem megy normálisan a dolog, és ha van még az embernek egy lelki bibije, na akkor hogyan leszünk bajtársak, hogyan tudjuk elfogadni egymást? Hogyan tudunk kapcsolatot teremteni, társat találni? Nagyon izgalmas szerep ez számomra. Eleve úgy kezdődik, hogy Malcolm öngyilkos akar lenni… A színészek nyilatkozatához Tege Antal rendező még hozzátette: – Hallottuk, hogy itt mindenki kakukktojás valamiért, a fekete ember, a meleg férfi, a házas, az elvált ember. Felcserélődtek a szerepek ebben a darabban, ahogyan a világban is, fejetetejére állt világ, a nő tartja el a családot. Ez a darab reményeink szerint a hölgyeknek is figyelemfelhívás, nem csak a férfiaknak! Ilyen végszó után már csak annyit érdemes megemlíteni, hogy premier május 17-én, díszbemutató 18-án. Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila