A hazai rockegyüttesek két csoportba oszthatók, az egyikkel játszott, a másikkal majdnem játszott – mondja Papp Gyula. A zongoraművész-zeneszerző azt is elárulta, hogy a rock, a klasszikus zene és a jazz után szeretett bele a színházba. Békéscsabán már egy egész sor zenés bemutatón közreműködött. (Niedzielsky Katalin interjúja) Legelőször a Jókai Színházban ’93-ban szerepeltem a Színezüst csehóban, Józsa Imre főszereplésével ment itt A kutya testamentuma ’94-ben. Van egy pár kedvenc darabom, amit egy életre megszerettem, ez is azok közé tartozik. A Rózsák, szerelmek című rockmusicalt Makrai Pál és Usztics Mátyás barátommal írtam, hangszereltem, ’96-ban mutatták be. Sokszor dolgoztam Békéscsabán, itt volt az Ármány és szerelem premierje ’98-ban, Demjén Ferenc barátommal írtam. Törzsvendég vagyok, legutóbb öt éve az Egerek és emberekben játszottam itt. Könnyűzenei karrierje, rockzenész pályája után kezdődött el a színházi tevékenysége. Színházban ’86 óta dolgozom, körülbelül ugyanannyi darabot vittem színre – köztük legalább harminc musicalt -, mint ahány CD-n vagy lemezen szerepelek. Nagyon nagy szerelmem lett a színház. Úgy látszik, a jó Isten így akarta. Az életemben sokszor mulasztottam el dolgokat, amit később megbántam, de aztán a gondviselés úgy vezetett, hogy minden lépésnek megláttam az értelmét. A Miniben kezdtem, amikor a Konzervatóriumból kijöttem, ahol Kertész Lajos tanított zongorára, Huzella Elek zeneszerzésre. Akkoriban volt az Országos Rendező Iroda által szervezett turné, ahol a Mini mint az Illés zenekar előegyüttese játszott, ott nagyon összebarátkoztunk Szörényi Leventével, aki beleszeretett a játékomba és felkért, hogy közreműködjek a nagylemezükön. De ’73 elején megalakítottuk Frenreisz Karesszal a Skorpiót, akkor nekem Karesz megszerezte az ORI orgonáját. Évtizedek múlva jöttem rá, hogy ha ez nem történik, Levente meghívott volna a Fonográfba. Közben legjobb barátom lett Demjén Ferenc, ő a Bergendyvel, én a Skorpióval csináltam az aranylemezek sorát. Rózsi új zenekart akart, hívott, nem mentem, pedig kiváló szövegíró volt. Meg is kaptam ekkor is a büntetést, mert csak ’94-ben találkoztam újra jó szövegíróval. A Skorpióból is eljöttem, megcsináltam a Dinamitot, majd a svéd-magyar együttest, Levente is hívott a ’86-os szólólemezéhez, de elegem lett abból, hogy ha én egy zenekart megalapítok, akkor valaki világsztár lesz, én meg szürke eminenciásként kezdhetem újra az életemet. De az egésznek végül az volt az értelme, hogy én a színházba bekerültem, és a rock, a klasszikus és a jazz zene mellé, amit egyformán szeretek, színpadra vihetek darabokat, musicaleket. Hiába tanultam zeneszerzést, jó zeneszerző csak úgy lesz valakiből, ha nagyon sokat ír és nagyon sokat hallgat zenét, ez történt velem, és csak akkor kezdtem önálló műveket írni, amikor már előtte sokat színre vittem. Van Magyarországon rockzenekar, amelyikben nem játszott, vagy amelyikkel nem állt kapcsolatban? Kimaradt a felsorolásból a Kormorán, a Pastoral. Az egész magyar rockzene kétfelé oszlik, az egyik, amelyikkel játszottam, a másik, amelyikkel majdnem játszottam. De amelyikhez nem volt közöm, olyan nincs. A két összeillő ember című előadás, amelyikben most zongorázik, azért is különleges, mert a színház és a könnyűzene szép találkozása. Csodálatos előadás! Ráadásul komoly személyes kötődésem is van, 1972-ben Szécsi Pali nagyon jó barátom lett, az ORI által rendezett turnékon kísértük. Megkóstoltuk az egri borokat, és Salgótarjánban ő mutatta be nekem Cserháti Zsuzsát, volt egy bérelt 850-es Fiatja, sokszor hazahozott. Nagyszerű ember volt, nagyon szerettem. Arra is emlékszem, hogy Domján Edit halála után Pali kiment rövid időre Németországba. Nagyon fiatalon hagyott itt bennünket. Rettentő furcsa érzés nekem megélni, átélni ezt a darabot, a fiatalságom volt az az időszak, a barátom volt, és én most itt vagyok a pályám csúcsán… A békéscsabai meghívás egy németországi turnén érte. Igen, ez is a gondviselés műve. Leslie Mandoki még 2017-ben hívott fel először, hogy szeretné Bartókot felvenni. Már tízéves koromban nyertem egy zongoraversenyt, aztán a tanárom, Kertész az egyik legjobb Bartók-előadó a világon, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a vasfüggönyön belül én csináltam az Első román táncot, velem egyszerre Londonban Emerson az Allegro Barbarót… 2018 tavaszán megkaptam a felkérést, és olyan világsztárokkal dolgozhattam együtt, mint a gitáros Al Di Meola, Ian Anderson fuvolás, a háromszoros Grammy-díjas billentyűs, Cory Henry és hasonló nagyságok. Leslie kérésére kibővítettem a műsort, az Allegro Barbaro előtt volt a Kis kece lányom, gyermekdalok, hogy legyen mire improvizálni. Október közepén volt a lemezfelvétel Leslie Mandoki németországi stúdiójában, aztán turnéra is kellett orgonista, kimentem. Hamburgban, Münchenben, Dortmundban és november 9-én, a falomlás 30. évfordulóján Berlinben játszottunk. A stúdióban gyakoroltam, és közben jött a felkérés Seregi Zolitól, hogy zongorázzak a Két összeillő ember bemutatóján. Csak egy másodperc kellett, hogy megnézzem a naptáramat, mert a dalokat, a táncdalfesztiválok slágereit tudom kívülről. Pont alkalmas volt az időpont, és már jöttem is.   Hogyan fogadta a német közönség a Bartók-átdolgozásokat és a magyar gyermekdalokat? Már az elején beletapsoltak. Ez egy misszió, hogy akik egyébként nem akarnak elmenni koncertterembe, azokhoz is közel kerüljön Bartók zenéje. A közönség minden alkalommal állva tapsolt, ráadásként még egy óra tíz percet játszottunk, és akkor is állva maradtak. Berlinben, a díszkoncerten a szupersztárok, akik nem igazán fogadnak be maguk közé háttérzenészeket, most meginvitáltak előre maguk közé, hogy ott hajoljak meg.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   Niedzielsky Katalin                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

A Fehér Rózsa-díjas rendező, Merő Béla beszélgetett a nemrég megjelent, Egy színházalapítás viszontagságai című könyvéről a Kállai-díjas Kadelka Lászlóval november 20-án 18 órától a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Rövid időn belül ez már a második könyve Merő Bélának, korábban a Zalaegerszegen általa alapított Reflex Színpad történetét foglalta össze, mely 1970-től a város meghatározó kulturális színfoltjaként működött. A székelyudvarhelyi színház megalapításának fontos előzménye, hogy a szerző anyai ágon erdélyi származású, gyermekkorában gyakran járt nagyszüleinél Marosvásárhelyen. 1994-től hat éven keresztül hozta Magyarországra a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia harmadéves hallgatóit, akik a vizsgaelőadásaikat mutatták be különböző magyarországi színházakban. Majd felkérik az Akadémia vizsgaelőadásának megrendezésére, Shaffer Equus-ára esett a választása, és a darabnak átütő sikere lett, így meghívják rendezni Temesvárra és Nagyváradra. 1998 nyarán a városvezetés Székelyudvarhelyen felkéri egy színház megalapítására, melyet az udvarhelyi születésű író tiszteletére Tomcsa Sándor Színháznak neveztek el és 1998 őszén Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával nyitnak meg. A nyitó előadás alkalmával, miközben a művészek és a nézők a magyar Himnuszt énekelték, két börtönből kiengedett férfi kirabolta az öltözőt és összepiszkította a színpad alatti teret. Mivel a megalakított színháznak csak magyar tagozata volt, nem kaptak központi támogatást, az első pillanattól kezdve anyagi nehézségekkel kellett szembenézniük. A társulat szerződtetésekor Merő Béla számára fontos volt, hogy az elszerződtetett színészeknek később egy esetleges probléma esetén legyen módja visszatérni a korábbi teátrumukba. Az egri és a békéscsabai színház igazgatóival megállapodott, hogy az ezekben korábban bemutatott Hókirálynő és a Két úr szolgája című előadás díszleteit és jelmezeit elviheti Székelyudvarhelyre. Bár a rendezői gázsiját nem veszi fel, abból a színészek lakásait fizették, megvádolják, hogy saját zsebre dolgozik. Pedig Merő Béla számára az anyagi szempontok nem voltak fontosak, megtiszteltetésnek érezte, hogy Erdély közepén magyar nyelvű színház jöhet létre, valamint saját felmenői előtt szeretett volna ezzel tisztelegni. A Látó című folyóirattal együttműködve drámapályázatot írtak ki, ami sajnos anyagi nehézségek miatt nem valósulhatott meg. Az évad szakmai színvonala végig magas volt, a román szakmai kritika pozitívan fogadta. A munka kezdetekor fontos volt a helyi lakosság színházi igényeinek feltérképezése és hogy minél több társadalmi réteget szólítsanak meg. Merő Béla célkitűzése volt, hogy a színházalapítást ne lehessen visszafordítani, olyan helyzetet akart teremteni, hogy a székelyudvarhelyi teátrum nélküle is működjön tovább. Bár az alapító-rendező két évad után elhagyta az intézményt, a Tomcsa Sándor Színház azóta is folyamatosan dolgozik, megérte az alapításának huszadik évfordulóját. A beszélgetés záró részében Kerek Vivien, a Jókai Színház művésze olvasott fel részletet a megjelent könyvből, összegezve a két év tevékenységét, melynek célkitűzései anyagi, politikai és személyi okokból csak részben valósulhattak meg. Két dolog azonban megmásíthatatlan: a színház a mai napig él és dolgozik, a másik felejthetetlen pillanat, amikor egy egész színház – a társulat és a közönség együtt – énekelte el Erdély szívében a magyar Himnuszt.   Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM

Angyalok szárnyalása címmel november 19-én, kedden egy jótékonysági esten léptek fel a nagyszínpadon a Békéscsabai Jókai Színház művészei és a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ fogyatékossággal élő fiataljai. A rendezvény kilenc éves hagyományra tekint vissza, de az együttműködés a két intézmény között sokkal régebbi.   Sziszák Katalin, a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ igazgatója elmondta, hogy a produkcióban hetvenöt fiataljuk és huszonöt színész vett részt. Kiemelte, hogy növendékeik kiválasztása spontánul történik: akik tavaly részt vettek, azok idén is szerettek volna szerepelni, sokan pedig most álltak színpadra először. Sziszák Katalin kiemelte: senki nem marad ki a produkcióból, aki szeretne benne lenni. – Az Angyalok szárnyalása a mi közös gyermekünk. Ez a gyermek már kilenc éves, úgyhogy már öntudatos, olyan gyermek, aki tudja, hogy kik szeretik, tudja, hogy kire számíthat. Ilyen a kapcsolatunk a Békéscsabai Jókai Színházzal is, hiszen sok-sok gyakorlás, sok idő előzi meg a szereplést, amit a színház művészeinek köszönhetünk. A fiataljaink lázasan készülődtek. A művészek közül van, aki minden héten eljön hozzánk és gyakorol a gyerekekkel és önkéntesként látnak el feladatokat nálunk. A felkészülés szeptembertől kezdődik el. Vannak olyan párosok, amelyekben a színészek és a fiatalok tudatosan egymást választják, közösen találják ki a produkciókat Tarsoly Krisztina rendező koordinálásával. Nagyon nagy élmény ez nekik – részletezte Sziszák Katalin. Liszi Melinda színművész úgy fogalmazott: fontos a gyermekjóléti központ fiataljainak integrációja, szocializációjuk és az, hogy az emberek megtanuljanak együtt élni velük, el tudják őket fogadni.   – Azt, aminek igazán lelke van, azt az ember nem engedheti el. Ezekben a gyerekekben annyi szeretet van, annyi odaadás és annyi igyekezet, ami mellett a hétköznapi emberek a sok munka és elfoglaltaság miatt sokszor elmennek és nem veszik észre őket. Számukra az Anygalok szárnyalása elnevezésű kezdeményezés egy nagyon nagy segítség és óriási öröm az, hogy foglalkozunk velük. Mint ahogy számunkra is, hiszen annyi szeretetet, erőt adnak nekünk a mindennapokhoz, amitől mi is sokkal gazdagabbak leszünk – fogalmazott a színművész.  

A Jászai Mari-díjas Kautzky Armand színművész volt a november 15-i Terefere vendége, akivel a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Kautzky Armand színművész két ismertetőjegye a szakmai tudása mellett az elegáns, stílusos öltözködés és az összetéveszthetetlen orgánum. Egy többgenerációs színészdinasztia tagjaként már középiskolában az előadóművészet irányába orientálódott, a Madách Gimnázium irodalom-dráma tagozatos osztályába járt és a Színművészeti Főiskolába felvételizett. A középiskola utolsó évében a főiskola tanára megnézte Hamlet szerepében és az első felvételi vizsgán sikeresen tovább juttatta, azonban felvételt csak a második jelentkezésekor nyert. Ami szerinte nem véletlen, okkal történt és azért, hogy tanuljon belőle. Így egy évig a Nemzeti Színház stúdiójában játszott, olyan színészlegendáktól sajátította el a szakma alapjait, mint Őze Lajos, Sinkovits Imre vagy Lukács Margit. Amit ott kezdő színészként kapott ezektől a kiváló művészektől, azt igyekszik ma továbbadni a mai fiataloknak. A főiskolán Szirtes Tamás osztályába került és tovább haladt a Sztanyiszlavszkij-módszer elsajátításában, amelynek lényege, hogy egy színész nem eljátszik egy figurát, hanem azzá válik, saját személyiségét átlényegítve hozza létre az adott karaktert. A diploma megszerzése után a Madách Színházhoz szerződik, mely társulatnak 20 évig tagja maradt, mert mint mondja, hűséges típus, fontos számára a színházi közösség, a társulati létezés. Művészi munkásságában kiemelt helyet kaptak a szinkronszerepek, melyeknél a technika mellett kiemelkedően fontos a szakmai alázat, itt ugyanis nem valami eredetiségre kell törekedni, hanem szolgamód kell utánozni a külföldi színész személyiségét. Olyan színészeknek adott magyar hangot, mint Tom Cruise, Clint Eastwood, Pierce Brosnan és Ralph Fiennes, akiknek örömmel rendelte alá a saját színészi önállóságát.. Három évig az Új színház társulatának tagja, Dörner György irányítása alatt vesz részt egy magyar szellemiségű színház létrehozásában, majd  Balázs Péter igazgató meghívására évente több szerepet játszik a Szolnoki Szigligeti Színházban. Békéscsabai fellépése, a My Fair Lady Higgins professzora  szintén Szolnokhoz köti, hiszen ott már eljátszotta ezt a szerepet, azonban más fordításban és eltérő rendezői koncepcióban, ami egyszerre könnyebb és nehezebb szituáció, hiszen hasonló, de mégis más a szöveg és dalszöveg is. Tavaly óta művészi beszédet tanít a Zeneakadémián, igyekszik felhívni a diákok figyelmét arra, hogy minden apró mozdulat, gesztus lényeges a nézői benyomás kialakításában, az előadóművészetben minden részletet ki kell tudatosan dolgozni, még akkor is, ha az utólag természetesnek tűnik. Családjáról megtudhattuk, hogy felesége eredetileg felsővezetőként, marketingigazgatóként dolgozott multinacionális cégeknél, de ezt nem tudta összeegyeztetni a gyermekvállalással, így szakmát váltott, természetgyógyásznak képezte át magát és most reflexológusként dolgozik. A Terefere zárásaként pedig felhangzott a Kautzky Armand színművész névjegyeként is működő kultikus mondat: „a nevem Bond, James Bond”.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Fotó: A-Team/ Ignácz Bence  

        Gyárfás Miklós: Tanulmány a nőkről zenés válóok két részben   a forgatókönyvet átdolgozta: Szabó Tamás     Író ­­­ Tege Antal Balogh Sándor  Gulyás Attila Balogh Sándorné, Éva  Liszi Melinda Egri Péter  Puskás Dániel Egri Péterné, Zsuzsa  Király M. Alexandra szh. Gegucz Bálint  Katkó Ferenc Gegucz Bálintné, Jolán  Nagy Erika dr. Képes Vera  Csonka Dóra   … valamint a hatvanas évek hétköznapi figurái: Bereczki Karina, Fazekas Döníz szh., Gulácsi Réka szh., Janis Zoltán, Kopanyicza András, Korom Gábor, Lehoczki Orsolya szh., Lévai Attila, Medovarszki Petra, Szabó Annamária szh.   Zenekar:  zongora: Rázga Áron, hegedű: Hoffmann Ágnes, trombita: Resetár Attila,         gitár: Fábián Béla, basszusgitár: Leel-Őssy Gábor/Pfeff Márton, dob: Pethő Levente   Díszlet-jelmeztervező: Laczó Henriette Súgó: Roszik Ivett                                                   Ügyelő: Szepsi Szilárd Korrepetítor: Galambos Hajnalka                          Zenei vezető: Rázga Áron Zenei munkatárs: Kazár Pál   Koreográfus:  Kerekes Judit Rendezőasszisztens: Kiss Kata   Rendező: Halasi Imre Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész     Dalszerzők: Bacsó Péter, Bródy János, Dalos László, Deák Tamás, Demjén Ferenc,  Fényes Szabolcs, Fülöp Kálmán, G. Dénes György, Gyulai Gaál János, Hajnal István,  Illés Lajos, Ifj. Kalmár Tibor, Majláth Júlia, Nádas Gábor, Payer András, S. Nagy István, Szécsi Pál, Tamássy Zdenkó, Tomsits Rudolf, Ullmann Ottó, Szenes Iván, Vadas Tamás, Varga Kálmán, Wolf Péter   Az előadás Gyárfás Miklós örökösei, UMPA Ügynökség, a HOFRA KFT. (www.hofra.hu)  engedélyével kerül bemutatásra   Olvasópróba: 2019. október 15. Bemutató: 2019. november 29.