Tarsoly Krisztina szerint minden embert más motivál, amikor jótékonykodik, adakozik, segíti a rászorulókat; az ő szíve, lelke akkor teljes, ha adhat, a napjait aranyozza be, ha másoknak tud segíteni. A Békéscsabai Jókai Színház művészével a karitatív munka jelentőségéről, hozadékáról és a szeretet erejéről beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) A színészek tulajdonképpen minden előadással ajándékot nyújtanak át a közönségnek, de a Jókai Színházban ez nem elég, hagyományosan komoly karitatív munka is folyik. Biztos kell egy lelkület ahhoz, hogy az ember másokra is figyeljen és ahol tud, segítsen. A lényeg, hogy nemcsak ők kapnak valamit, hanem én is rengeteget kapok. Az vagy, amennyit te tudsz adni a szívedből, a napjaink lesznek boldogabbak, ha tudunk segíteni. Fontos a példamutatás is, hogy nem elmegyek azok mellett, akik segítségre szorulnak, hanem észreveszem őket. Felelősségteljesen, következetesen vállalom a törődést, nem akcióként és nem napi szinten, hiszen ezek az emberek rögtön nem nyílnak meg, több alkalom kell, hogy megérezzék, elhiggyék, hogy mi tényleg kíváncsiak vagyunk rájuk. Angyalok szárnyalása címmel a kilencedik jótékonysági estet rendezted novemberben, ahol minden évben együtt lépnek fel a színház művészei és a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ fogyatékossággal élő fiataljai. De a két intézmény közötti együttműködés már 15 éves múltra tekint vissza. Ennyi idő alatt mi is rengeteget kaptunk tőlük. Fantasztikus érzés tudni, hogy számítanak rád, írnak, hívnak, állandó kapcsolatban állunk, fontos tudni nekik, hogy ott vagy a számukra. A legnagyobb hozadéka ennek az együttműködésnek, hogy olyan sok ember csatlakozott, aki segíti ezeket a fiatalokat, kórusok, iskolák járnak azóta hozzájuk. Én pontosan az ilyen integrációban hiszek, mi már úgy élünk együtt, hogy nem is tudjuk másképp elképzelni, természetessé vált a sérült fiatalok fellépése, mert a művészek is ott voltak velük. A három éves fiam azt látja, hogy köszönök mindenkinek, aki tolószékes, és ő már ebben nő fel, hogy elfogadja a másságot. Karácsonyhoz közeledve általában több az adománygyűjtés, a jótékonykodás, de a karitatív munka minőségét jelzi, ha az nem csak kampányszerűen zajlik. A Jókai Színházban a fogyatékossággal élők támogatása, a jelelt és narrált előadások tartása egész évben jellemző. Óriási élmény minden évben az Angyalok szárnyalása gálát 60-70 Degré utcai fiatallal és a művészekkel együtt megvalósítani, vagy Szarvas, ahol minden nyáron a hallás- és látássérült alkotók saját műveiket hallhatják színészek előadásában. Minden ilyen előadás boldogsággal tölti el a szereplőket, hat a szeretet ereje. Az ilyen esték pozitív energiával töltenek fel mindenkit, aki részese, a lelkünket erősítik, ezért nagyszerű dolgok, mert általuk mindenki több lesz.   Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM

A Fővárosi Nagycirkuszban december 17-én este került megrendezésre a Magyar Teátrumi Társaság tizedik díjátadó gálája, amelyen a színházi háttérszakmák legkiemelkedőbb képviselőit jutalmazták. A jubileumi est résztvevőit Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár köszöntötte. A Magyar Teátrumi Társaság által 2010-ben alapított Magyar Teátrum Díjjal a színházi háttérszakmákat és azok legkiválóbb, a színházművészet iránt elkötelezett dolgozóit ismeri el erkölcsi és anyagi értelemben. A díjra jelölés legalább két, állami díjjal elismert neves színházi szakember és a jelölő színház igazgatójának együttes javaslata alapján történhet. Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Jászai Mari-díjas rendező, a Magyar Teátrum Díj alapítója és ötletgazdája köszöntötte a jelenlévőket. Az ember életében vannak kapaszkodók, amelyeket viharos időszakban is meg tud fogni és segítséget adnak abban, hogy amikor nehéz időszakok és vibrációk vannak körülötte, akkor is stabilan tud állni. Nekem egy ilyen kapaszkodó az a lehetőség, hogy immár tizedik esztendeje, minden karácsony előtt elismerhetjük a háttérben dolgozó kollégáinkat. Itt van mindenki, aki számít, és akinek számít a színház. A színházi élet igazgatói, meghatározó személyiségei szabaddá teszik az estéjüket, mert van egy nap, amikor mi színházasok, akik a fényben állunk, azt üzenjük a társadalomnak, hogy álljunk meg egy pillanatra, nézzünk hátra, és köszönjük meg azoknak, akik egész évben azt segítették, hogy mi a fényben állhassunk és fogadhassuk a tapsot. Ebből a tapsból adjunk át nekik egy csokorra valót, legyen ez az este ma az övék! Ez az este azokról szól, akik hosszú előadásokon keresztül segítik a fényben állókat a függöny mögött fénnyel, hanggal, jelmezzel, kellékkel, ügyeléssel, műszakkal. Ünnepeljük a Magyar Teátrum Díjas háttérszakmák képviselőit! A jubileumi gálaesten a Magyar Teátrumi Társaság elismerésben részesítette Áts Zoltánt, a Móricz Zsigmond Színház fővilágosítóját, Farkas Istvánt, a Kolibri Színház műszaki vezetőjét, Lázár Ritát, a Gárdonyi Géza Színház rendezőasszisztensét, Szalai Józsefet, a Csiky Gergely Színház szcenikai és műszaki igazgatóját, Szórádi Bélát, a Soproni Petőfi Színház főkellékesét és Szűcsborus Jánost, a Madách Színház főmérnökét. A Nemzetiségi Különdíjat Herczinger Ildikónak, a Magyarországi Németh Színház közönségszervezőjének ítélték, a Határon Túli Különdíjat Fóris Csaba, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház fővilágosítója vette át. A manézsban felépített színpad körül, emlékeztetve ezzel a Magyar Teátrum Díjra, a pultok és asztalok mögött a különböző háttérszakmák képviselői foglaltak helyet. Ők szimbolizálták az est célját, a háttérszakmák dicséretét. A háttérszakmákat – ügyelő, fodrásztár, műszak, súgó, festőtár, kelléktár, videótár, szabótár, fénytár, hangtár – Kornis Mihály Színházi dolgok című könyvének szövegeivel a Békéscsabai Jókai Színház színművészeinek tolmácsolásában mutatták be. Idén ötödik alkalommal adták át a Magyar Teátrumi Társaság díjaival együtt a Magyar Színháztechnikai Szövetség által alapított életműdíjat, a Magyar Állami Operaház első mérnökéről elnevezett Tolnay Pál Életműdíjat, amellyel a meghatározó és kiemelkedő tevékenységet folytató, több évtizedes tevékenységet ismernek el, amely segített abban, hogy a technikai haladás bekerüljön a színházak világába. A bronzplakettet idén Szolga István műszaki igazgató vette át. Beszédében köszönetét fejezte ki a díjra felterjesztő Szabad Tér Színháznak, a hat évtizedes pályafutása alatt vele dolgozó kollégáinak, a családjának és a művészeknek, mert „a siker csak úgy jöhet létre, ha együtt dolgozunk”. A Magyar SzínházTechnikai Szövetség elnöksége idén második alkalommal adományoz Proscaenium Emlékgyűrűt, amelyet az 1962 óta pályán lévő Szabó-Jilek István aranydiplomás gépészmérnöknek, színházi konzulensnek, színháztechnológiai tervezőnek ítéltek. Szabó-Jilek István mindenekelőtt a Magyar SzínházTechnikai Szövetség elnökségének köszönte meg a megtisztelő elismerést. Megosztotta, hogy külön öröm számára, hogy a Fővárosi Nagycirkusz épületében vehette át a díjat, ugyanis részese lehetett a tervező csapatnak: ő tervezte a manézs világítását, illetve a technológiai emelő-függesztő szerkezeteket. Azóta az épület is korosabb lett, és ma már sokkal több technikai lehetőség áll a cirkuszművészet előtt is, ezért nagy kíváncsisággal várom az épület utódjának, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központnak a felépítését – zárta köszönő beszédét Szabó-Jilek István. A Magyar Teátrum Életműdíjat a Jászai Mari-díjas Felkai Eszter színművésznő, a Békéscsabai Jókai Színház Örökös Tagja kapta. A művésznő meghatódva mondott köszönetet a díjért és felidézte, hogy a Fővárosi Nagycirkusz nagyon különleges helyet tölt be a szívében, ugyanis 14 évesen állt utoljára a manézsban, amikor fél évig a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat táncosnője volt. Az artistáktól tanulta meg a fegyelmet, a pontosságot, a szorgalmat és azt, hogy ahogy kijönnek a manézsból, két előadás között is nekiállnak kijavítani a hibákat. A művésznő ezt vitte végig egész életében. Később a tánctól az élet elrepített az új szerelemhez, a színházművészethez. Majd eltelt pontosan hatvan év, és újra itt állok ezzel a gyönyörű díjjal, amit köszönök a Magyar Teátrum Társaságnak. Ez a díj bizonyítja, hogy a színészi pályám nem homokba íródott. Felkai Eszter köszönetét fejezte ki a volt és jelenlegi igazgatójának, Fekete Péternek és Seregi Zoltánnak, valamint a Békéscsabai Jókai Színház társulatának. A Szabó László, a Magyar Teátrum Társaság titkára, valamint Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila színművészek által vezetett esten, Tege Antal rendezésében felléptek és zenés műsorokkal köszöntötték a díjazottakat a Békéscsabai Jókai Színház színművészei: többek között Katkó Ferenc, Gulyás Attila, Liszi Melinda, Csomós Lajos, Komáromi Anett, Szabó Lajos, Gábor Anita és a Gárdonyi Géza Színház táncművészei, valamint Fonyó Barbara, a Madách Színház művésze. Az élő zenéről a Fővárosi Nagycirkusz zenekara gondoskodott. A cirkuszművészetet a Fővárosi Nagycirkusz Hófödte Álom – Ősi cirkuszi mese című téli műsorának sztárjai egy levegőszámmal és egy kalapzsonglőr számmal képviselték. Valamint fellépett a Fővárosi Nagycirkusz Kötéltánc elnevezésű dalpályázatának harmadik helyezettje, a Dániel Balázs Trio és Pleszkán Écska, akik előadták a Circus of the World című dalt. Idén sem maradt el az izgalmas színháztörténeti divatbemutató, a Békéscsabai Jókai Színházban készült jelmezeket mutatták be a színművészek, akik rövid részleteket adtak elő az általuk viselt ruhák karaktereinek bőrébe bújva. A gálaest a fellépő művészek fináléjával ért véget. Szekáry Zsuzsanna      

Komoly hagyománya van annak, hogy a Békéscsabai Jókai Színház minden évben vendégül látja a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által nevelt gyermekeket. December 16-án azonban a társulat tagjai látogattak el a nagyszalontai otthonba, hogy ajándékokkal és ünnepi műsorral lepjék meg a Szent Antal Gyermekvédelmi Központ kis lakóit. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes 1992 óta végzi karitatív munkáját, alapítványa pedig 2002 óta működik. Tevékenységének köszönhetően – nemzetiségtől függetlenül, mélyszegénységben élő családok gyermekei találnak otthonra a menedékházakban. Neki és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően Erdély 62 településén ma már több, mint 2000 gyermek gyarapítja az alapítvány népes családját, melynek sorába a nagyszalontai otthon is tartozik. Itt működik a Szent Antal Gyermekvédelmi Központ, ahová a Jókai Színház csapata érkezett vendégségbe. A színház marketingcsoport-vezetőjének, Németh Gabriellának rövid bevezetője után a gyermekek Szojka Cinthia Daniella színésznő, rendezőasszisztens összeállításában tekinthették meg a Száncsengő című műsort, melyben karácsonyi versek és közismert karácsonyi dalok hangzottak el. A műsorban a Színitanház több, a közelmúltban végzett és két jelenlegi hallgatója közreműködött. A mókázó-megható ünnepi műsor fénypontja természetesen az ajándékozás volt. Mint minden évben, a Jókai Színház dolgozói, művészei közül most is sokan érezték fontosnak, hogy szebbé tegyék az otthon lakói számára a karácsonyt. Összefogtak és házon belüli gyűjtést szerveztek a gyermekek számára. A kisebb-nagyobb adománydobozok játékokon, ruhaneműn kívül tisztítószeres, tisztálkodási és élelmiszer csomagokat tartalmaztak. A fiúgyermekek versengve egymással alkottak riadóláncot, így adták kézről kézre a karácsonyfa alatt felhalmozott több, mint harminc, hol könnyebb, hol nehezebb ajándékcsomagot. Makai István, az otthon vezetője megköszönte ottlétünket és elmondta, hogy az ilyen karitatív adományok nélkül nem tudnák megfelelő színvonalon működtetni az intézményt és ünnepi hangulatot varázsolni a gyermekek lelkébe. A Jókai Színház csapata pedig biztosította őket arról, hogy ameddig csak mód van rá, élni fognak az adományozás lehetőségével.  

Jégvirág csokor címmel látható a Békéscsabai Jókai Színház karácsonyi gálaműsora december 17-én 19 órától a nagyszínpadon. Díszvendég Rálik Szilvia és Kocsis Dénes. Az est folyamán többek között Zorán, Katona Klári és Zséda dalai is felcsendülnek, sok más külföldi előadó számai mellett. Az összeállítás segít ráhangolódni a közelgő ünnepekre, a műsor szerkesztője Nagy Róbert. Közreműködnek a Jókai Színház művészei és a Színitanház hallgatói. Díszvendég Rálik Szilvia Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Kocsis Dénes színész, a Budapesti Operettszínház tagja, több televíziós sorozat, illetve film szereplője.

A Magyar Teátrumi Társaság tizedik díjátadó gáláját tartja december 17-én 19 órától a Fővárosi Nagycirkuszban. A színházi háttérszakmák legkiválóbb dolgozóit jutalmazó esten fellépnek a Békéscsabai Jókai Színház művészei is, a műsort Tege Antal rendezi. A Magyar Teátrumi Társaság 2008-ban alakult meg, a tizenöt alapító tag között van többek között a békéscsabai, a debreceni, a győri, a kecskeméti, a szolnoki színház, a szarvasi Cervinus Teátrum. A társaság elsődleges célja a magyar színjátszás hagyományainak ápolása. A gála műsorát minden évben a tagszínházak adják, a mostanin fellép a Jókai Színház tíz művésze: Katkó Ferenc, Gulyás Attila, Liszi Melinda, Csomós Lajos, Komáromi Anett, Szabó Lajos, Gábor Anita, Nádra Kitti, Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila. A nagyszabású produkció érdekessége az lesz, hogy a Jókai Színház tíz tára is – a gálák történetében először – aktív résztvevője, szereplője lesz a műsornak. A színpadon „élőben” dolgozik az ügyelő, a súgó, a hang- és fénytechnikus, a fodrász, a szabó és mindenki, aki máskor a kulisszák mögött szolgálja a színészeket, az előadást. A gála fénypontja, mint mindig, most is a díjátadó lesz, amikor a 2010-ben alapított Magyar Teátrum Díjjal a színházi háttérszakmák legkiválóbb dolgozóit ismerik el.

Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára levelet írt Seregi Zoltánnak, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójának, amelyben többek között leszögezi, hogy a kormányzat elkötelezett a kultúra, az előadó-művészet támogatása mellett, és a források a független színházak működésére és produkcióira biztosítottak. (Tájékoztatásul közöljük a levelet.) Seregi Zoltán Úr részére Tisztelt Kollégám! Hiszem, hogy csak a kölcsönös bizalom lehet az alapja a nemzeti kulturális örökségünk megőrzése és gyarapítása érdekében meglévő, értékteremtő együttműködésünknek. Örömmel emlékeztetem arra, hogy az Ön által vezetett Békéscsabai Jókai Színház szervezet a 2019. esztendőben az alapműködésen túlmutatóan további 158.000.000.- forint összeg többlettámogatásban részesült az előadó-művészeti többlettámogatási keretből. Biztos vagyok abban, hogy ezt a támogatást oly módon sikerült szabadon felhasználniuk, amely maradéktalanul egybecseng az Önök művészeti hitvallásával, stratégiai céljaival és kulturális szemléletformáló tevékenységükkel. Meggyőződésem, hogy e célok megvalósításán keresztül állhat össze a sok rész Egésszé, hatékonyan és jövőbe tekintő módon szolgálva nemzeti kultúránkat. Az elmúlt napokban sajnálatos módon olyan, rendkívül kártékony, felesleges hangulatkeltésre alkalmas állítások láttak napvilágot különböző médiumokban, amelyek előtt az általam vezetett Kultúráért Felelős Államtitkárság megdöbbenve és értetlenül áll: Ø  nem felel meg a valóságnak az az állítás, mely szerint „beszántásra” kerül a Nemzeti Kulturális Alap; Ø  hazugság az az állítás, amely szerint a kultúráért felelős miniszter döntené el, hogy ki lehet az önkormányzati fenntartásban lévő színházak igazgatója; Ø  szikrája sem igaz annak az állításnak, mely szerint megszüntetésre kerül a független előadó-művészeti szervezetek állami támogatása, veszélybe sodorva ezzel e szervezetek létét. A valótlan állításokkal szemben: Magyarország kormányának kulturális stratégiája az alábbiakat követi: Ø  Nem csökkenteni, hanem növelni szándékozzuk az előadó-művészeti alkotók és alkotóközösségek támogatását. Ø  A független színházak működésére és produkcióira Magyarország költségvetésében biztosított a forrás, és az eddigi pályázati rendszeren keresztül változatlanul elérhető számukra. Ø  A Nemzeti Kulturális Alap az elmúlt 25 évben kialakított gyakorlata alapján méltán nevezhető a magyar kultúrafinanszírozás egyik alapkövének, és szándékaink szerint változatlanul az is marad. Ø  Az állam nem elveszi, hanem visszaadja a színházakat az önkormányzatoknak. Amennyiben a fenntartók kérvényezik, kiszámíthatóbb módon, tervezhetően nyújt támogatást az állam, közös működtetés keretében. Továbbá biztosítja a színház munkatársainak bérfejlesztését, illetve garanciát fogalmaz meg a források csökkentésének megakadályozására. A sajtóorgánumok sajnos nem tényszerűen számolnak be munkánkról, ezért, kérem, engedje meg, hogy a fentieken túl az alábbiakról tájékoztassam: Ø  Magyarország idén több mint 125 milliárd forintot költött az előadó-művészeti szféra támogatására, ez az ország lakosságára, illetve GDP-jére vetítve egyedülállóan magas arányt képvisel Európában – ebből több mint ötmilliárd forint a független előadó-művészeti szféra szereplői között került felosztásra. Ø  Az önkormányzati fenntartású színházak és – az évek óta növekvő számú – független színházak működésre fordítandó központi költségvetési támogatása folyamatosan nő. Ø  A napokban átutaljuk a fővárosi színházak számára az előadó-művészeti többlettámogatás harmadik részletét, összesen mintegy 1.166.355.576 Ft-ot. Ø  A tavalyi évhez képest a fővárosi színházak az állami támogatáson felül összesen 526.289.630 Ft-tal kaptak több előadó-művészeti többlettámogatást, a többnyire vidéki nemzeti és kiemelt státuszú kőszínházak pedig 30%-kal több forrásból gazdálkodhattak az előadó-művészeti többlettámogatási keretből. Hangsúlyozni kívánom ugyanakkor, hogy halasztást nem tűrő adósságunk a művészeti intézmények és csoportok alapítói, fenntartói felelősségének kérdését rendezni. A hatékony működés és a zavartalan alkotómunka nem biztosítható annak tisztázása és definiálása nélkül, hogy a különböző kulturális szervezetek alapítói, fenntartói milyen valós szakmai, gazdasági és etikai felelősséget viselnek – a jövőben elkerülve e felelősség áthárítását az államra, illetve az állami vezetőkre. Kérem, hogy a fentiek ismeretében és átgondolásával ítélje meg elért eredményeinket, közös munkánkat. Nem engedhetjük meg, hogy értékteremtő munkánkat, mely Önök nélkül nem lehet teljes, bármilyen méltatlan és alaptalan hangulatkeltés aláássa. Magyarország számára a kulturális értékek megtartásának letéteményesei az alkotó közösségek és az alkotóművészek. Ezek a sokszínűségükben is egy célért dolgozó élő emberek jelentik a nemzeti kulturális megmaradás és gyarapodás zálogát. Ebben a hitben és meggyőződésben fordítunk az európai átlagnál jelentősen nagyobb figyelmet és nagyobb arányú támogatást a kultúra számára. Kívánok Önnek és kollégáinak áldott, békés Ünnepeket és töretlen alkotóerőt a következő évre!   Budapest, 2019. december 9.                                    Nagyrabecsüléssel,                                                                                                                           Fekete Péter

Húszéves a Körös Irodalmi Társaság, így az idei hagyományos karácsonyi est egyúttal évfordulós ünnepség is lesz. A rendezvényre december 14-én, szombaton 17 órától kerül sor Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Ahogyan tíz évvel ezelőtt is, a társaság egy reprezentatív antológiával készül az ünnepre. A Körkörös II. címet viselő kiadványban 26 szerző szövegei szerepelnek – az esten ezúttal ők játsszák a főszerepet. A szervezők örömére az alkotók közül szinte mindenki jelen tud lenni: Banner Zoltán, Becsy András, Bék Timur, Csillag Tamás, Dávid Péter, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Fodor György, Józsa Péter, Kiss László, Kiss Ottó, Molnár Lajos, Niedzielsky Katalin, Péter Erika, Somi Éva, Szathmári Dominik, Szil Ágnes, Szilágyi András, Szuromi Pál, Teleki-Szávai Krisztina, Zalán Tibor rövid felolvasásaira számíthat majd a közönség. Zongorázni a társaság egyik tagja, Szathmári Dominik fog. Az estet a társaság elnöke, Elek Tibor irodalomtörténész vezeti. A rendezvény végén megvásárolható az antológia, és szerény vendéglátás is várja az ünneplő közönséget.      

A stúdiószínházi sorozat folytatódik, január 24-én a C’est la vie… (…Ilyen az élet) című darabot láthatja a közönség az Intimtérben. „Zenés parfé életre-halálra” – ez a műfajmegjelölés, írta és zenéjét szerezte Gregg Opelka, fordította Galambos Attila. Az olvasópróba előtti sajtótájékoztatón december 10-én Seregi Zoltán igazgató újabb különleges történetet ígért és bemutatta a közreműködőket. Mint mondta, a tavalyi Vénusz nercben és A szív hídjai mostani előadásai után méltó folytatás lesz az új produkció. Gregg Opelka darabja két énekes színésznőről szól, két bárénekesnő életébe ad betekintést, és kiváló lehetőséget kínál Vidovenyecz Edinának (Fatiguée szerepében) és Liszi Melindának (Dominique). Mindketten a Színitanházban végeztek és kitűnően énekelnek. A zenés műfaj színpadra állítása hálás feladat Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművésznek, aki szívesen próbálja ki önmagát rendezőként is. Zongoristaként Kovács Zoltánt, a mozgás tervezőjeként Fosztó Andrást köszöntötte a direktor. Bartus Gyulának, aki még javában játssza A szív hídjai Robert Kincaid szerepét, párhuzamosan a C’est la vie… megrendezésére is át kellett hangolódnia. Az előadás lényegéről úgy fogalmazott, hogy a két színésznő elsősorban nő szeretne lenni, tehetségesek, és önmagukat akarják megmutatni. Nem elégszenek meg azzal, hogy Edit Piaf dalait adják elő, ennél többre vágynak. Bízik benne, hogy miközben francia kuplék és musicalszámok szólnak, nagyon izgalmas előadást lát a közönség. Az a cél, hogy az 50-es években játszódó darab a mára is utaljon, a nightklub-hangulat komoly üzenetet is hordozzon, még pedig azt, hogy az embereknek nem szabad félni, bátran fel kell vállalni, meg kell mutatni önmagukat. Ez a két nő büszkén vállalja önmagát, a személyes sorsát, személyes indíttatású dalokat kezdenek énekelni, véleményt mondanak férfiakról, szerelemről, nőkről. Történeteket mesélnek, őszintén beszélnek mindarról, amit megéltek. Bartus Gyula bármikor szívesen vállalkozik rendezésre, „ha engedik” – mondja -, hiszen a színház mindig is összetettségében érdekelte. Nem „csak” színészként szereti magát kipróbálni, kíváncsi a rendezői oldalra is, hogy gondolatait felelősségteljesebb minőségben is kifejezhesse. 2014-ben mutatta be a Jókai Színház Lovak című musicaljét Benedekfi István és Benedekfi Zoltán zenéjével, az előadást a színművész rendezte. Életek árán című misztériumjátékát 2006-ban írta és állította színpadra. Sok minden izgat a világból, az embert, az emberiséget, a történelmet nézve – hangsúlyozta az olvasópróba szünetében Bartus Gyula. – Nem elégszem meg azzal, hogy „csak” színész legyek, néha ki kell írnom magamból, amit gondolok, meg kell mutatnom magam rendezőként is. Komolyan foglalkoztat a világ, a jövő, a lélek, a teljesség érdekel.   Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM    

A Békéscsabai Jókai Színház weboldalának Vendégkönyvében a nézők gratulálnak, kifejezik elismerésüket az előadásokkal kapcsolatban, egy ilyen verses bejegyzést idézünk most a Tanulmány a nőkről című előadáshoz kapcsolódóan. Tanulmány a nőkről Kalapomat megemelem, előttetek meglengetem. Amit láttam nagyon remek, a szívem még ma is repked. Csodás volt az édes mese, régi dalok üzenete. Víg kacagás, gondtalanság, töltötte ki a két órát. Görbe tükörbe belesetünk, önmagunkon jót nevettünk. Megfájdult a rekeszizom, siker volt ez igen nagyon. Mert az élet már csak ilyen: „semmi bajom”, ha megkérded. Örök téma, jó csemege, bizony a nők lelkület. Erről szólt e vidám darab, köszönetem el nem marad. Bocsánat, hogy tegeződtem, de rímeket így szereztem! Kívánok még sok szép sikert, virágozzék e mesés kert! Szíveteknek szeretetét, áldja, óvja mindig az ég! Kiskunfélegyháza, 2019. 12. 08. Lala