Theodora Herghelegiu Tündéri című minimál-szürreál musicaljét láthatta október 18-án a csíkszeredai közönség. Az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója a 13. alkalommal megrendezett Nemzetiségi Színházi Kollokviumon vendégszerepelt. A Tündéri című román kortárs dráma bemutatóját a 2013-14-es évadban tartotta a Jókai Színház, az előadást Tapasztó Ernő rendezte. A darab azóta több nemzetközi színházi fesztiválon kapott elismerést, elnyerte a legjobb rendezés díját, megkapta a legjobb előadás, a legjobb díszlet díját, 2017-ben a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján különdíjban részesült. A produkciónak nemcsak a műfaja különleges, hanem a témája is: két férfi egyensúlyozása a világ és a túlvilág között, a bezártság útvesztőjében, végül egy álomvilágba menekülés lehetőségét kínálja fel, mint túlélési esélyt. A főbb szerepeket Harsányi Attila, Tege Antal és Éder Enikő játssza. Tege Antal elmondta, hogy az előadást nagyon jól fogadta a csíkszeredai közönség; a fesztiválon komoly szakmai publikum látta, kritikusok utána szakmai megbeszéléseken vesznek részt, de a helyi nézők is szívesen látogatják a darabokat. A Tündérit utoljára két éve játszották, ezért a seregszemle előtt több próbára volt szükség. – Ennyi idő után újra elővenni egy darabot tulajdonképpen nehéz, de a Tündéri végtelenül könnyedén jött vissza, pedig nem sok előadást adtunk belőle. Hihetetlenül szeretjük, és fontos, hogy annak idején nagyon jó próbaidőszakunk volt – mondta a Jókai Színház művésze. Az aradi és a békéscsabai együttműködés most már egész komoly múltra tekint vissza. Tege Antal sorolta a címeket: a Tündéri után jött a Sonkamenüett 2016-ban, majd Tom Stoppard darabja, a Rosencrantz és Guildenstern halott, amit a Vénusz nercben követett idén februárban. A két színház együttműködése, illetve a művészek több közös munkája emlékezetes produkciókat hozott létre. Az együttműködés szép példája a Szórvány Kulturális Karaván elindítása, amit az Aradi Kamaraszínház áprilistól a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósított meg. Ennek keretében 11 magyarlakta településre vittek el színházi előadást, Móricz Zsigmond A Zördög című három egyfelvonásos darabját, illetve Szente Béla – Gulyás Levente A kolozsvári bíró című zenés mesejátékát. Interaktív foglalkozásokon Tege Antal a legkisebbeket avatta be a színház különös világába. Legközelebb október 28-án 19 órától Az erdélyi líra 100 éve címmel verses szeánszra várja Éder Enikő, Tapasztó Ernő, Harsányi Attila és Tege Antal a vers- és színházszerető közönséget az Aradi Kamaraszínházba, ahol az elmúlt 100 év erdélyi költészetéből adnak elő verseket. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

Két hasonló című előadás vitte a pálmát a 19. Kaleidoszkóp VersFesztiválon a Váci Dunakanyar Színházban. A Varidance Társulat „Verslábak, ha táncolnak” című költészeti tánc show-ja és az E-mancik Társulat négy színésznőjének „Verslábak neccharisnyában” kortárs női darabja lett a versszínházi kategória megosztott győztese. A színészek között Liszi Melinda (Békéscsabai Jókai Színház) versmondása bizonyult a legjobbnak. A nem hivatásos versmondók közül Péter Lea (Óbecse, Vajdaság-Szerbia) lett a győztes, míg junior kategóriában a KaleidoszKópé-díjat Wéber Alíz (Szekszárd) kapta. Versfilmesként Ledő Barnabás (Budapest) kapta a győztesnek járó elismerést. Már a nyári Bujtor István Filmfesztiválon különdíjat kapott Ledő Barnabás Kísértet című alkotása, Weöres Sándor azonos versének megfilmesítése, de a győzelem nem volt borítékolható, mert nagyon sok jó alkotás bejutott a fesztivál döntőjébe. Idén először versenyeztek profi színészek és előadóművészek is versmondásban, akik egyénileg neveztek a VersFesztiválra, s a nem hivatásos versmondókkal együtt, de külön kategóriában léptek színpadra a népes közönség előtt. A 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásai idén egytől-egyig ingyenesek voltak, s láthatóan hatalmas érdeklődés övezte a fesztivál minden szegmensét. A VersFesztivál döntős alkotásait két zsűri szemlézte. Az Uray Péter rendező, koreográfus, egyetemi művész tanár, a POSZT válogató zsűri tagja, Kiss László Csokonai-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Takács Bence Kazinczy-díjas előadóművész, az MMA ösztöndíjasa, televíziós műsorvezető alkotta grémium döntött a versszínházi előadásokról. A versmondás díjait két korábbi Kaleidoszkóp-díjas, Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház tagja, a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője és Borbély Sándor színművész, tavalyi győztes, valamint két Radnóti-díjas alkotó, Király Erika versmondó és Wiegmann Alfréd rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője ítélte oda a legjobbaknak. A fesztivál házigazdája Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója volt, aki Lutter Imre fesztiváligazgatóval közösen celebrálta az előadásokat, és adták át a 2019. évi Kaleidoszkóp-díjakat. A fődíjak mellett számos különdíjat is kiosztott a zsűri: versmondásáért a hivatásos művészek között Kakasy Dóra és Szirmai Melinda színművészek, Pál Péter, a Kaposvári Egyetem színészhallgatója és Szentpéteri Eszter, a TV2 műsorvezetője, a nem hivatásos versmondók közül Vanderlik Boróka Sára, Fábry István és Fási Barnabás, a junior versmondók között Szilágyi Ábel és Kerékgyártó Viktória. Versszínházi előadásáért különdíjban részesült a Soproni Petőfi Színház Mindörökké Júlia című előadása, Németh Ervin művének Pataki András által rendezett színpadi adaptációjaként, és a Simorág TánCirkusz Manómeséje a színpadi akrbata és cirkuszi elemek alkalmazásáért. A legjobb férfi színész különdíját a Zichy Szín-Műhely ADYnemADYde című, Dolmány Attila rendezte kísérleti előadásában kapta Tzafetás Roland, a legjobb színésznőnek járó különdíjat Szemerédi Bernadett vehette át Petőfi Útirajzok előadásában, Jánosi Ferenccel nyújtott alakításáért. Ugyancsak különdíjat kapott Mercs János, a Debreceni Csokonai Színház tagja Babits Mihály Jónás könyve előadásában nyújtott erőteljes színpadi jelenlétéért. A versfilmes mezőnyben különdíjat vehetett át Gasparovszky Tibor, Jávor Lilána, Barna Vivian és Molnár Blanka: Árnyék alatt című versfilmjéért, Szalay Tímea A macska című Weöres Sándor-adaptációja, és Keil Adelaida Sába filmje, Arany János: Vörös Rébék című balladája alapján.    

A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vendégjátékát láthatta a közönség a Sík Ferenc Kamaraszínházban október 21-én este. Andrási Attila: Tizennyolc című darabjának előadását a szerző rendezte. A vendégelőadás különösen a történelmi darabok kedvelőinek nyújtott maradandó élményt. „A magyar nemzet történelmének nagyon sok meghatározó dátuma van, de 1918 kiemelt helyet foglal el ezek között. Száz évvel ezelőtt a magyar nemzet elveszítette hazájának kétharmadát. Tizennyolc című előadásunk a nagy háború utolsó évében játszódik, és lényegében a Magyar Királyság utolsó három napját mutatja be, ami 1918 októberének utolsó három napja” – ezekkel a szavakkal ajánlották az alkotók a nézők figyelmébe az előadást. A cselekmény az olasz fronton kezdődik, majd a németvölgyi temetőben folytatódik, ahol Tisza István meggyilkolását készítik elő. Katonai rendeletek és jelentések, női furfangok és csábítások, kémkedések szövevényes hálójában rajzolódnak ki az események a Tisza meggyilkolására irányuló szervezkedéstől a megöléséig. Az előadás több mint egy évtizedes kutatómunka eredménye, és a bemutató célja, hogy elkezdődjön a párbeszéd a konkrét történelmi eseményekről, legyen világos, hogy „a történelem más szempontú megközelítése nem halálos bűn”.    

A hagyományokhoz híven idén is a Békéscsabai Jókai Színház művészei idézik fel az 1956-os forradalom emlékét a városi október 23-ai ünnepségen. A műsort Szojka Cinthia Daniella szerkesztette, aki elmondta, hogy ebben az évben kicsit más szemszögből közelítette meg az 56’-os történéseket. Az akkoriban élt fiatalok életrajzi ihletésű naplóiból, regény- és elbeszélésrészletekből állította össze a repertoárt a változatosság jegyében. A műsort az 50-es években játszott dalok is színesítik, aki teheti, emlékezzen velünk Békéscsaba városi ünnepségén október 23-án 11 órakor a Phaedra Rendezvényközpontban. Az előadásban közreműködik Földesi Ágnes Villő, Czitor Attila, Lakatos Viktória, Szabó Zoltán, Lehoczki Orsolya szh., Kiss Viktória szh., Szabó Emőke szh.

A jelenleg a Békéscsabai Jókai Színházban rendező Köllő Miklós pantomimművész, koreográfus volt a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetőtársa az idei évad első Tereferéjén, október 19-én a Jókai Színház kávézójában. Sajátos módon kezdődött a beszélgetés, hiszen a kérdező és a kérdezett egy gimnáziumba járt Budapesten, három év eltéréssel, de közös fiatalkori emlékekkel. Köllő Miklós eredetileg biokémikusnak készült, kémiából az országos tanulmányi versenyen az első tíz között végzett, és így automatikusan egyetemi felvételt nyert, de végül a színházcsinálás mellett döntött. Valami újszerű, avantgarde dolgot szeretett volna létrehozni a színház világában, ezért fordult figyelme a szavak nélküli színházi kifejezés, a pantomim művészete felé.  Felvételt nyert a Prágai Nemzetközi Koreográfusképzőbe, amely akkor Ladislav Fialka művészeti vezetésével működött. Az iskola elvégzése után hazatérve megalakította a Dominó Pantomim Együttest, amely 26 évig működött Budapesten. 1969-ben a Párizsi Notre Dame című munkáját meghívták a Holland Nemzetközi Színházi Fesztiválra, a 26 fős alkotógárdából azonban csak három művész kapott útlevelet a kiutazáshoz, így Köllő Miklós szólóesttel szerepelt a rendezvényen. Az Aczél György irányította kultúrpolitika háromszor tiltotta be az ország első magánszínházának tevékenységét, de külföldi vendégszereplésekre kiengedték. Egy Kanadában forgatott rövidfilmjével díjat nyert Mexikóban, valamint nagydíjat kapott a Cannes-i Fesztiválon, melynek átvételét az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé. A Dominó Színház újszerű művészi eszközökkel új célokat fogalmazott meg, a vizuális, akusztikus, testi és pszichodinamikus eszközök alkalmazásával kísérletet tett arra, hogy a néző lelkivilágában egy robbanásszerű katarzist hozzon létre, olyan intellektuális és emocionális rétegeket mozgatott meg, melyekre addig nem volt példa. A számos zsákutcával is kísért fejlődés eredményeképpen kikristályosodott egy formanyelvi rendszer, mely a későbbiekben a prózai és zenés előadásoknál is használhatóvá vált. A Dominó együttes a művészvilág legkülönbözőbb alkotóit vonzza magához, dolgoztak ott zenészek, táncosok, írók, képző- és iparművészek egyaránt. Kialakult a stúdiószínház, amatőr és professzionális művészképzés; egy nagy rendszerré bővült az együttes, melynek leépülését az okozta, hogy Köllő Miklós elvállalta egy athéni színház beindítását és vezetését. Távolléte alatt az egyesületi formában működő társulatba idegen emberek váltak tagokká, szavazati jogukkal rossz irányba vitték a színházat. Köllő Miklós ezután átkerült a prózai színházak világába, dolgozott a Vígszínházban, a Radnóti Színházban és a Budapesti Kamaraszínházban. Rendezői tevékenységére jellemző, hogy a darabok elemzésekor nem mindig a szövegből indul ki, hanem abból, hogy a különböző helyzetekbe került karakterek, figurák milyen lelkülettel, indíttatással vannak jelen a darabban, hogyan sugárzik ki magából a figura a testi, mozgásbeli, karakterbeli és habitusbeli eszközök segítségével. A rendező kapcsolata a Békéscsabai Jókai Színházzal Zelei Miklós Situs Inversus című művével kezdődött, Budapesten szerette volna bemutatni a darabot és megtudta, hogy korábban Katkó Ferenc, a Jókai Színház színművésze a Szarvasi Víziszínházban felolvasóesten adta elő a művet. Így őt kérte fel a budapesti vendégszereplésre, közös munkájuk annyira sikeres volt, hogy Köllő Miklós később megrendezte Katkóval Békéscsabán Gogol: Egy őrült naplóját. Harmadik Jókai színházbeli rendezése a most bemutatásra került Molnár Ferenc-színmű, a Liliom. Kadelka László zárókérdésére, hogy miért tűnt el a hatvanas években oly divatos pantomimművészet, kettős válasz adott. Egyfelől pont a divatossága lett a veszte, a nagy precizitást és alapos gyakorlást igénylő művészetbe a gyors sikereket hajszoló dilettáns társulatok és szólisták szivárogtak be, és a felszínessé vált előadásoktól elfordult a közönség. Másfelől a műfaj sajátos kifejezőeszközeinek megvan a határpontja, melyet nem tud átlépni, vannak művészi tartalmak, melyeket már nem képes kifejezni. Rácz Attila Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM        

A P. Mobil zenekar összetéveszthetetlen hangú énekesére emlékeztek a Békéscsabai Jókai Színház előterében elhelyezett emléktáblánál október 19-én délelőtt. A megemlékezés a zenekar egyik klasszikus számának felidézésével kezdődött, Csonka Dóra, a teátrum színművésze énekelte el A zöld, a bíbor és a fekete című közismert P. Mobil-dalt.   Seregi Zoltán igazgató köszöntötte a megjelent rajongókat. Mint elmondta, nagy örömmel fogadta Erdős Norbert, európai parlamenti képviselő ötletét az emléktábla elhelyezéséről, mivel fiatal korában ő is a zenekar rajongója volt és a mai napig nagyra tartja Tunyogi Péter zenei munkásságát, valamint a zenész ezer szállal kötődik Békéscsabához. Ezután Erdős Norbert beszélt a kezdeményezésről, mely csak akkor lehet igazán sikeres, ha a civilek is támogatják. A megemlékezés több részből áll, délelőtt a viharsarki P. Mobil-rajongók koszorúztak, este 9 órakor a Narancs Klubban koncerttel és Hegedűs István előadásával tisztelegnek a zenekar előtt, valamint este 8 órakor az ország különböző részéből érkező rajongók helyeznek el koszorúkat az emléktáblánál. A képviselő hangsúlyozta, hogy szeretné, ha Tunyogi Péter békéscsabai értékké válhatna, ugyanolyan büszkék legyünk rá, mint Stark Adolfra, Áchim L. Andrásra vagy a csabai kolbászra.  A megemlékezés zárásaként Csonka Dóra előadásában hallhattunk még egy közismert P. Mobil-slágert. Rácz Attila Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM