Darvay Nagy Adrienne legújabb könyvének bemutatóját a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban a magyar dráma napjának előestéjén, a VII. HolnapFeszt keretében tartják szeptember 20-án 19 órakor (román idő szerint). A színháztörténész szerző a Mindentudás Színházi Egyetemén 2016-ban a Bánk bán és Hamlet kapcsolatáról adott izgalmas, összehasonlító elemzést. Az immár 16 kötetes szerző kutatási területe elsősorban Shakespeare és a Hamlet, a „hamletomán” játékstílus és módszer vizsgálata; Nem örök e világ – Bánk bán, a magyar Hamlet című könyve a "hamletomán te(a)tralógiájának" negyedik része. A könyvbemutatón beszélgetőtársa Szűcs László, a kötet szerkesztője, a Várad kiadó igazgatója lesz, közreműködik Demeter András színművész, a Román Nemzeti Televízió-színház direktora, a hamletomán könyvsorozat arca, aki a Békéscsabai Jókai Színház 2016. márciusi előadásában, Szabó K. István rendezésében Bánk bánt játszotta. „Shakespeare több mint 400 éves Hamletje világdráma. Katona József hamleti alapokra épített, 200 esztendős Bánk bánja magyar tragédia. Olyan személyiségbe sűrített nemzeti önismereti utazás, mely egyszersmind a szélsőséges lelki vívódások, emberi esendőségek, fenségesen groteszk szerepek tárházának időtlen metaforája… – írja Darvay Nagy Adrienne. – Bánk keresztútja nem a Koponyák hegyén ér véget, az ő Golgotája itt lenn van: Ady kopott zongorájának üledékes tavában, ahol az ócska csupor haláli jelképét jobb kezében tartva, Hamlet közismert ikonjával azonosul. Lelki társáéval, aki a legkorábban és a legtisztábban testesíti meg a modern ember típusát, belső ellenmondásaival és örök magányával együtt. A büntetéssel, amiért a mocsárból méltósággal, Emberként merészel kiemelkedni.” Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM      

A 70 éves bábjátszást ünnepelte Békéscsaba gazdag programsorozattal, megemlékezésekkel, kiállítással és könyvbemutatóval szeptember 13-án, 14-én és 15-én, a közönséget előadásokra várják még 21-én is. A kecskeméti Ciróka Bábszínház előadásával, A lepkeoroszlánnal kezdődött az ünnepi programsorozat pénteken. Este Baji Miklós Zoltán képzőművész nyitotta meg a békéscsabai bábjátszás 70 éves történetének fotóiból készült kiállítást az Ibsen Ház átriumában, a kiállítás december végéig látogatható. A Jelenlévőket Varga Tamás, a polgármesteri hivatal kultúráért felelős osztályvezetője köszöntötte. Ezután Kiszely Ágnes, a kecskemáti Ciróka Bábszínház igazgatója beszélgetett Lenkefi Zoltánnal, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház igazgatójával és Jászay Tamás színikritikussal, egyetemi tanárral, a Napsugártól Napsugárig című könyv írójával a jubileumra megjelentetett könyvről. Szombaton interaktív foglalkozással, majd előadásokkal várták a közönséget. Este gálaműsorral folytatódott a 70 éves a bábjátszás Békéscsabán programsorozat. A 70 év bábok között címet viselő ünnepi eseményen dr. Ragány Misa, az Emberi Erőforrások Minisztériumának előadóművészeti főosztályvezetője megnyitó beszédében felidézte a 70 év fontosabb állomásait és méltatta a békéscsabai bábos közösség színvonalas munkásságát. Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere kiemelte, hogy a Napsugár Bábszínház komoly szerepet vállal a gyermeki lélek formálásában és biztosította a Napsugár Bábszínházat, hogy az önkormányzat partnerként tekint az intézményre. A megnyitót követően a Napsugár Bábegyüttes egykori tagjai közül többen is színpadra álltak és a 70-es években született Bábrevü felnőtteknek etüd válogatásából, valamint a Ludas Matyi bábmusicalből mutattak be részleteket. A bábszínház jelenlegi társulata a repertoáron szereplő előadásokból játszott zenés darabokat. A műsorfolyamot beszélgetések színesítették, melyek során megidézték a Napsugár történetét a 70-es évektől a bábszínházzá alakulásig.  Elsőként Lenkefi Péter beszélt arról, hogy édesapja szerteágazó bábos tevékenysége, amely a bábok elkészítésétől a zenei szerkesztésen át a rendezésig terjedt, hogyan hatotta át a család mindennapjait. Mult István és Kiszely Ágnes, akik valamikor a Tücsök Bábcsoport, majd a Napsugár Bábegyüttes tagjai voltak, s akik ma már a profi bábos világban dolgoznak, hogyan kapták meg a bábjátszás szeretetét Lenkefi Konrádtól és az együttes tagjaitól. Dr. Pap István a bábszínházzá alakulásról, Szente Béla a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója arról az időszakról mesélt, amikor a bábcsoport az Ifjúsági Házban dolgozott. Dombi Ildikótól pedig a bábszínház megalakulásának első időszakáról hallhattak érdekességeket a jelenlévők. Vasárnap babaszínházi és felnőtt előadást tartottak, szombaton pedig a Napsugár Bábszínház előadásaival zárulnak majd az ünnepi események.  

Pénteken délután A lepkeoroszlánnal, a hét évtizedre visszatekintő kiállítással és a Napsugártól Napsugárig című könyv bemutatójával kezdődött el a békéscsabai bábjátszás hetvenéves történetét felölelő programsorozat. 70 éves a bábjátszás Békéscsabán. 1949. szeptember 9-én alakult meg Békéscsabán a Mesevilág (később Napsugár) Bábegyüttes Gellért Erzsébet vezetésével. Történt ez akkor, amikor a politikai célokat szolgáló bábszínház-alapítási hullám már lecsengett és az így létrehozott bábcsoportok nagyrésze már meg is szűnt. Mint azt Lenkefi Zoltán, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház igazgatója elmondta, sok munka és lelkesedés eredményeként Békéscsabán mégis fennmaradt a bábos közösség. – 1952-ben az édesapám (Lenkefi Konrád) betévedt ebbe a kavalkádba, Gellért Erzsébet pedig elkezdett úgy foglalkozni vele, mint az utódjával. Már 18 évesen különböző képzésekre küldte. 1961-ben Erzsi néni Pestre költözött, édesapám kezdett dolgozni a bábegyüttessel. 1961-től 1995-ig ők nagyon sok mindent elértek együtt. Ki mit tudoktól kezdve a belföldi és külföldi szereplésekig igen széles volt a paletta, és komoly hírnévre tettek szert – fogalmazott Lenkefi Zoltán, hozzátéve, hogy ezt kellett továbbvinni, ami komoly kihívást jelentett. A Napsugár igazgatója kiemelte, hogy méltó folyatása szerettek volna lenni mindannak, amit elődeik véghezvittek, de úgy, hogy közben a saját útjukat járják. – Másképp pörgött akkor a világ, ők is mások voltak, nekünk meg kellett találni azt, amivel méltón tudjuk folytatni a bábos örökséget. 2005-ben, az ország tizenharmadik hivatásos bábszínházaként, ennek tudatában alakítottuk meg a Napsugár Bábszínházat. Van egyfajta népszínházi elhivatottságunk, próbálunk megfelelni az elvárásoknak, és a békéscsabai gyerekeket illetve felnőtteket igyekszünk ebbe a világba bevonni. Ez a mi küldetéstudatunk – jegyezte Meg Lenkefi Zoltán. A kecskeméti Ciróka Bábszínház igazgatója is Békéscsabáról indult Pénteken délután a kecskeméti Ciróka Bábszínház A lepkeoroszlán című előadásával indult a programok sora. A békéscsabai kötődésű Kiszely Ágnes, a Ciróka Bábszínház igazgatója elmondta, valójában ő is Lenkefi Konrád jóvoltából került közelebb a bábjátszáshoz. – Kilencéves voltam, amikor Tücsök bábszakkörbe bekerültem és ott megismertem Lenkefi Konrádot. Középiskolásként egészen az érettségiig a Napsugár Bábegyüttesben játszottam. Itt Konrád bácsinak köszönhetően láthattuk, hogyan készülnek a bábok, hogyan születik meg egy szövegkönyv, hogy megy a zenei szerkesztés. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a gyerekkori éveim meghatározóak lettek, a bábszínházban megtaláltam a hivatásom. Máig hálával gondolok vissza a Békéscsabán töltött évekre, és mindarra, amit Konrád bácsitól kaptam – fogalmazott Kiszely Ágnes. A hétvégi programokon túl, évad közben is jubilálnak Hosszas kutatómunka eredményeként állt össze az a kiállítás, amelynek fotóin az elmúlt évtizedek legfontosabb pillanatai köszönnek vissza. A vendégeket itt Varga Tamás, a polgármesteri hivatal kultúráért felelős osztályvezetője köszöntötte, majd Baji Miklós Zoltán képzőművész nyitott meg a tárlatot. A békéscsabai bábjátszás 70 éves évfordulójára készült el a Napsugártól Napsugárig – Történetek a hetvenéves békéscsabai bábjátszásról című könyv is, amelyben Jászay Tamás foglalta össze a 70 évet. Az interjúkkal, naplórészletekkel, fotókkal színesített könyvet pénteken este mutatták be. A szombati esti gálán és a hétvégi előadásokon túl azt évad folyamán is különböző programok lesznek, amelyek kicsit visszautalnak erre a hetven évre. – Sok mindent át kell ölelnie egy ilyen évfordulónak, és a több évtizednyi történésből rengeteget úgy, hogy az nem velünk történt meg, hanem a régebbi tagok elmeséléseiből tudunk róla. Az előadásokon túl lesznek kitelepülések a bábszínház előtt, elindulunk majd az iskolákba, hogy a gyerekekkel beszélgessünk arról, mit is jelent a bábszínház, és hogyan működik. Mutatunk majd bábfigurákat, együtt játszunk velük, hogy ne csak a színpadon lássanak bennünket – tudtuk meg Lenkefi Zoltántól. Az eltelt 70 év, abban a már hivatásos bábszínház megalakulása azt bizonyítja, hogy a békéscsabai bábosok komolyan vették és veszik az együttes közösségformáló és értékteremtő erejét, és ennek mi, itt élők vagyunk a nyertesei.  

A Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium, Általános Iskola és Óvoda angoltanára és igazgatóhelyettese, Juhász Ágnes közönségszervezőként igyekszik bevonni a diákokat a színház világába. Az intézmény könyvtárosának nyugdíjba vonulása után vállalta el Juhász Ágnes a közönségszervezői munkát, és már öt éve vesz részt tevékenyen a színházlátogatások megszervezésében. Minden korosztály nyitott a színházi előadásokra, köszönhetően a változatos műsortervnek. Mégis a középiskolás korosztály az, amelynek tagjait nehezebben lehet megszólítani, bevonni egy-egy előadásba. A virtuális világ közelebb áll hozzájuk, ezért ilyen irányban nehezebben motiválhatók. Nem beszélve arról, hogy a továbbtanulásra készülve sok a délutáni, esti elfoglaltságuk. A legaktívabbak az általános iskola 1-8. évfolyamos diákjai – mondta a közönségszervező, amikor a különböző korosztályok nyitottságáról kérdeztem. Az általános iskolai és a középiskolás korosztály eltérő módon készül az előadások előtt, a kisebbek megbeszélik a darab részleteit, tartalmát, műfaji sajátosságait, a középiskolások pedig megismerkednek a szerzővel és a történelmi környezettel. Arra a kérdésre, hogy mit ad a diákoknak a színház, miért jó nekik az előadások látogatása, a következőket válaszolta a tanárnő: Egyrészt közvetlen élményhez jutnak, közelről láthatják a színészek munkáját, teljesítményét, hiszen a különböző médiumokban csak filmeket, filmsorozatokat néznek. Másrészt a már olvasott műveket másféle megközelítésben, esetleg a számukra kevésbé emészthető irodalmi alkotásokat élvezhetőbb, feldolgozhatóbb formában kaphatják meg. A kisebbeknek a mesevilágot tárja fel, szépséget, harmóniát, zenét ad és fejleszti a szépérzéküket. Közönségszervezőként Juhász Ágnes megkérdezte a diákokat, mi a benyomásuk a színházlátogatásokról, és a következő gondolatokat emelték ki: „Jól szórakozunk minden egyes darabnál”, „az előadás nagyon-nagyon jó élmény, és együtt vagyunk”, sok élménnyel gazdagodunk”, klassz örömforrás”. A kisebbek számára emlékezetesek voltak a mesejátékok, mint például a Kukac Kata kalandjai vagy az Egérkirály, a középiskolásoknak pedig nagy élményt nyújtottak az irodalmi adaptációk és a történelmi tárgyú előadások: Katona József Bánk bán, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig és Pozsgai Zsolt A Szellemúrnő című darabja. Az idei évaddal kapcsolatos elvárásaiban beszélgetőpartnerem az általános iskolásoknál a zenés és az életkori sajátosságuknak megfelelő darabokat emelte ki, s mint mondta, a középiskolás diákok örömmel fogadták a klasszikus művek újbóli feldolgozását, ilyen például Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve. Zárásként elismeréssel szólt a Romvári Gizi Alapítvány munkájáról, amely az évad minden előadására biztosít két rászoruló diák számára színházlátogatási lehetőséget. Rácz Attila Fotó: A-TEAM  

Hét nap, kilenc előadás. A Thália Színházban ismét megrendezték – 2019. szeptember 2-a és 8-a között – a Vidéki Színházak Fesztiválját.  A Békéscsabai Jókai Színház hosszú évek óta vendégszerepel a fesztiválon, nagy sikerrel. Ebben az évben a hazai közönség előtt már bizonyított, a többször is műsorra került Vénusz nercben című előadással mutatkozott be a békési teátrum szeptember 7-én, a Thália Színház Arizona Stúdiójában. David Ives kortárs amerikai szerző 18 éven felülieknek szóló darabját Tege Antal rendezte, a két főszereplője pedig  Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila. A darab ugyan korhatáros, leginkább azonban összetettsége és értelmezése miatt szól csak felnőtteknek. A történet középpontjában egy fiatal színésznő áll, aki egy színházi meghallgatásra érkezik. A darab, amelyet a rendező színpadra alkalmazott, egy 1870-ben íródott regény, és azt feszegeti, hogy létezik-e olyan szerelem, amiért az ember képes teljesen feladni önmagát úgy, hogy rabszolgaként létezzen. A szerelmi történet a féri-nő szenvedélyes kapcsolatát mutatja be, de nem a megszokott módon, hanem erotikával és mazochizmussal fűszerezve. A két főszereplő élete és a darab időközben összefonódik.  A stúdióelőadás Békéscsaba után a fővárosban is remekelt. A jegyeket pillanatok alatt elkapkodták, és a hatalmas érdeklődésre való tekintettel felmerült az igény plusz előadás megtartására is. A Vénusz nercben teltház előtt mutatkozott be a Vidéki Színházak Fesztiválján, ahol igazi kuriózumnak számított. A Békéscsabai Jókai Színház idén sem okozott csalódást a pesti nagyérdeműnek. Fotó: Thális Színház 

Gyászolunk és emlékezünk. Fájdalmunk, hogy örökre eltávozott közülünk Kara Tünde, Tücsi, aki valamennyiünk szeretett játszó társa volt a színpadon. Derűs létezésére, nyugalmat, nehéz pillanatokban támaszt adó jelenlétére már csak emlékeznünk lehet mostantól. Képességei nagy jövőt előlegeztek meg a számára, amelyet be is teljesített volna, ha a betegsége nem szabja rövidre pályáját a földi létben – és színpadi létezésében. Ritka színészi teljesítményekre, magas színvonalon megoldott játékra volt képes fiatal kora ellenére; valahány színpadi fellépése élmény volt a nézőnek, eseménye a szakmának. És ritka emberi teljesítmény volt az övé, soha nem súgtak össze a háta mögött, mert nem volt szükség rá, nem keringtek róla pletykák, nem övezte féltékenység vagy értetlenség a jobbnál jobb megkapott szerepeit. Maga volt a szeretet, akit csak a szeretet hangján lehetett megszólítani. Ő volt a Tücsi, és hogy ez mit jelent, magától értetődő volt valamennyiünk számára. Szinte emblematikus, hogy színpadon lett rosszul először, hagyta el őt egy rövid időre az élet – amely már nem úgy tért vissza hozzá percekkel később, ahogy azelőtt benne volt. Évek óta nélkülöznünk kellett varázslatos személyét, személyiségét, hiányzott a szereposztásoknál, az előadásokból, s hiányzott az előadások végén meghajlók közül a tapsrendnél. A legeslegutolsó pillanatig reménykedtünk abban, betegsége visszafordítható, megérjük, egyszer csak lenyomja a próbaterem kilincsét, és halkan leül az őt megillető székre valamelyik olvasópróbán. Ez az illúziónk a halálával most szertefoszlott – a valóságban. A lelkünkben talán sohasem fog! A törékeny test feladta a küzdelmet, a lélek is elnyugodott. Mérhetetlen szeretettel és hálával gondolunk rá, és tartjuk meg őt az emlékezetünkben, boldogok és büszkék vagyunk arra, hogy pálya- és munkatársai, barátai lehettünk! Isten veled, Kara Tünde, Drága Tücsi, az égi deszkákon legyen könnyű a lépted!                                          

A közönség is megismerhette a Jókai színház idei évadra válogatott produkcióit szerda délután. Hamar megtelt a teátrum előtti tér, sokan voltak kíváncsiak arra, hogy a társulat tagjai milyen bemutatókkal, előadásokkal várják majd a színház szerelmeseit.Hagyomány már, hogy a teátrum az ünnepi gálán zenés-táncos produkciókkal, színészekkel és rendezőkkel való beszélgetésekkel ad ízelítőt az év bemutatóiból. Ráadásul erre az ünnepélyes alkalomra meglepetéssel is készültek, hiszen a megnyitó napján 20 százalék kedvezménnyel lehetett bérletet váltani a 2019-20-as évad darabjaira.A megnyitón elhangzott, a különböző bérletházak folyamatosan telnek meg, de októberig még minden típusú bérletből lehet vásárolni. Az új szezon szeptember 19-én kezdődik, az első premiert, Heltai Jenő: A tündérlaki lányok című színjátékát a Sík Ferenc Kamaraszínházban láthatja a közönség. Másnap Kerstin Slawek és Dorotty Szalma sárkánykrimije, a Sárkány a szekrényben című zenés előadás ígér izgalmas kalandokat a gyerekeknek.                                                                                                                                                                                   fotó: Imre György