Odafönt még nem rázták meg a párnákat, de Holle anyó – a gyerekek örömére – szép telet varázsolt a Békéscsabai Jókai Színházba. Wilhelm és Jacob Grimm immár 200 éve népszerű meséjéből Belinszki Zoltán író, dramaturg, Gulyás Levente zeneszerző és Vári Bertalan koreográfus alkotott látványos színpadi produkciót. A Cervinus Teátrum és a Jókai Színház „családi musicaljét” Varga Viktor rendezte. (Niedzielsky Katalin kritikája) A gonosz mostoha két lányának egyszerű történetét – egyik kedves, szorgalmas, a másik rút, lusta, anyja mégis őt kényezteti – egy hatásos szerelmi szállal és a humoros béres figurákkal dúsították fel, alkalmazták színpadra a szerzők. A mesét poénos tanulságokkal és lírai dalbetétekkel gazdagították, és a színészi alakítások mellett a kiváló Varidance táncegyüttes járul hozzá a minőséghez, a művészi élményhez. Jakub Braniczy díszlet- és jelmeztervező színpadképe és ruhái a Grimm-mesék (Csipkerózsika, Hófehérke, Piroska és a farkas, Hamupipőke) világát idézik. Gyermekdarabnak általában sok a két hosszú, egy-egy egész órás felvonás, de ha a történet és a látvány leköt, az előadás ritmusa végig pergő és a közönség lelkesedése nem szűnik, észrevétlenül rohan az idő. Így volt ez a szerda délutáni premieren. Az általános iskolások közül a kisebbek tátott szájjal lesték a gazdag díszletben életre keltett mesét, követték a cselekménydús jeleneteket, a nagyobbak külön díjazzák a szellemes szófordulatokat, párbeszédeket, a népdalhagyományra építő, klasszikus és modern zenéből merítő dallamokat, a lendületes táncokat. „Nem szabad hinni,/ hogy rossz ez a tél,/ nem fázik senki,/ ha tavaszt remél…” Azóta is ezt dúdolom, a télköszöntőt, ami nyitányként, majd fináléként csendül fel, keretbe foglalva a tulajdonképpeni storyt. Közben többször munkadalok szólnak, a szereplők egymást biztatják, hogy jobban halad a meló, ha beleadják szívüket, lelküket… A színpad bal oldalán titokzatos üveg lépcső vezet felfelé egy magaslatra, tövében a nélkülözhetetlen fehér párnák! Ezeket kell jól megrázni Holle anyó birodalmában, hogy a fenti világban, az embereknél essen a hó. Jobbra kis házikó nagy füstölgő kéménnyel, hogy ne fázzanak odabent. Pad, zsalus ablakok, faajtó, ami rendre orrba vágja a hallgatózó, leskelődő béreslegényeket. Nincs itt vasorrú bába, talán nem is annyira gonosz ez a mostoha, csak kicsit számító, szeretetre vágyó, gyászoló özvegyasszony feketében. „Minden nap fájdalom” annak, aki egyedül él, akit nem szeretnek, aki nem tud szeretni. Holle anyó mesebirodalmából természetesen nem hiányozhat az üveggömb, a varázslat; mindez ráirányítja a figyelmünket a lényeges dolgokra. Itt még a koboldok sem félelmetesek, inkább kedvesek. Békák röpködnek erre-arra, de hiába csókolgatják őket, ezek bizony nem változnak királyfivá. Az aranyból viszont béka lesz a kincsesládában. Ki érti ezt? A két mihaszna béres biztosan nem. S ott a rejtélyes kút is, amelybe Grimmnél a Hamupipőke-sorsra kárhoztatott mostohalány orsóját ejti, majd miután leszidják, utána ugrik félelmében. A békéscsabai Holle anyónál ennél nagyobb az oda-vissza forgalom ebben a titokzatos mélységben, ahol eltűnnek, majd újra felbukkannak a szereplők: békák, fölösleges tárgyak csobbannak, és nemcsak Ágica jön haza a kútból, hanem Jakup is errefelé közlekedik. A jó és a rossz ellentéte a két lány figurájában igazi tanmese, hiszen Holle anyó Ágica szolgálatait megjutalmazza, mivel a lány nem volt rest segíteni a kemencének, az almafának, a vénasszonynak. A másik lány azonban nem akarja bepiszkolni a kezét. „Bérét” Grimm még szurokkal, szerzőink most ócska fekete ronggyal fizetik ki. Praktikusabb és egészségesebb megoldás – kétségetlen. Aki esetleg azt hinné, hogy a béreslegények vicces duóját, beszólásait inkább a felnőttek értik, téved, mert a gyerekek nagyon a szívükbe zárták ezt a két figurát, jóízűen nevettek viselkedésükön, benyögéseiken, amikor rendre megmondták a tutit. Az igaz szerelem, a jóság megjutalmazása fontos motívum a mesében; ezt is értették a legkisebbek. A két árva, a kedves Ágica és Jakup egymásra találása szerencsés fordulat a mese modern változatában. A mai szerzők leleményét dicséri az is, hogy a mostohát és Holle anyót testvérként ábrázolják, ebbe a titokba Holle avatja be a fenti világba visszavágyódó Ágicát. Sőt, a nyitóképnél már együtt állnak fekete-fehérben. A felnőttek tudják, sokszor mennyire eltérő jellem és sors jut két testvérnek. Itt azt halljuk, a rossz dolgokért a vasfogú a felelős, a bölcs tanításokat pedig Holle anyónak köszönhetik a fiatalok, aki nemcsak papol nekik a jóról, hanem életével példát is mutat. Megtanuljuk, nem süthet mindig a nap, „az a fontos, hogy becsüld meg magad”. Holle anyó hívja fel a figyelmünket arra is, hogy derűs szívvel jobban halad az ember. Milyen igaz! S fantasztikus az a hangzás és táncjelenet a színpadon, amit a csettintgetéssel indítanak, majd átmegy seprésbe! Holle anyó bölcs figuráját Dósa Zsuzsa mértéktartó eleganciával formálta szerda délután. A mostoha Kolti Helga markáns alakításaként kelt életre. Ágicát Tatár Bianca játszotta, énekelte lendületesen. Jakup szerepét Polák Ferenc szépen énekelte, ügyesen formálta. Markót Benkő Géza, Mirkót Gulyás Attila játszotta sok humorral, emlékezetes alakítást nyújtottak. A csúnya lány szerepében énekével és játékával kiemelkedett Liszi Melinda. Különös, hogy szegény kis árvának, Ágicának sokkal jobb sora volt odalent, a kútban Holle anyónál, mégis elfogta a honvágy és visszavágyódott az övéihez. Így szól az eredeti Grimm-mese, amit a békéscsabai előadás alkotói még megfejelnek pár gondolattal. A lány kifejezetten megsajnálja a mostoháját, látja, mennyire elhagyatott. Ez a hangsúly a mai szerzőktől a megbocsátás fontosságát jelzi. Pedig Holle anyó még figyelmezteti is tanítványát: Azok bocsátanak meg legkevésbé, akik a legtöbbet ártottak. De ne feledjük: legalább a mesében és legalább ilyenkor nyerje el mindenki méltó társát, jutalmát! Advent van, várjuk a karácsonyt, készülünk a szeretet ünnepére. Holle anyó már megrázta a párnáját, és hamarosan nem csak a színpadon hull a hó. Niedzielsky Katalin
