Magyar Fórum I Hitvallásom, amit a pályázatomban is megfogalmaztam, és ez az évadunk vezérgondolata: „közérthető művészet, minőségi szórakoztatás” – közölte megkeresésünkre Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, akit a kamaraszínház átkereszteléséről, a határon túli magyar színházakkal való kapcsolatokról, és a színészközpontúságról is kérdeztünk. Nemrég ért véget a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Milyen előadásokkal vett részt az idei POSZT-on a békéscsabai teátrum? –Két előadással vettünk részt az OFF-programban, a Mario és a varázslóval és a Tündérivel. Az utóbbi közös produkciónk az Aradi Kamaraszínházzal, és egy kortárs román írónő műve. Vittek haza díjakat is? –Az OFF-programok előadásait nem díjazzák, mert nem a versenyprogram részei. Inkább a különlegességeket mutatják be. Mindkét előadásunkat nagy szakmai siker övezte, jókat írtak róluk. A közönség is szerette. Stúdió-előadásokról van szó, így 50-60 fős nézőszám előtt játszottunk. A békéscsabai színház rendszeresen részt vett a POSZT-on? Úgy vettem észre, hogy a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület alapító színházait korábban negligálták ezen az eseményen. –Ez akkor évekig egy szakmainak álcázott politikai manipuláció volt. Két éve az egyesület színházai is részt vesznek rajta. Tavaly a versenyprogramba is beválogattak bennünket, a Koldusoperával, s akkor a főszereplőnk, Gubik Petra vehette át POSZT színész zsűrijétől a legjobb színésznőnek járó elismerését. Az évadzáró közönségtalálkozón több díjat is kaptak a művészek és a háttérszakmák képviselői. Ezek a színház, vagy az önkormányzat által alapított díjak? –Mindegyik díjat a színház alapította. Mind a legjobb háttérmunkáért, mind az évad színésze díjért százezer forint pénzjutalmat osztott ki teátrumunk. A társulat szavaz a legjobb fiatal, a legjobb középkorú és legjobb tapasztalt művészre és a legjobb háttérmunkásra is. A Gálfy- gyűrű esetében a zsűri megtekinti az évad összes előadását, és az alapján adja ki a színház által 2008-ban alapított Gálfy-gyűrű díjat az évad kiemelkedő színművészének. A Jókai Színház kamaraszínházzal is rendelkezik. Miért döntöttek úgy, hogy az Ibsen kamaraszínház ezentúl Sík Ferenc nevét viselje? –A stúdió inkább egy kamaraszínház jellegzetességeivel rendelkezik. Az Ibsen elnevezés egy gesztus volt, mert a Norvég Alap támogatásával épült. Mivel Ibsennek semmi köze nem volt Békéscsabához, ezért úgy gondoltuk, hogy a tiszteletet már megadtuk, és a kamaraszínházat olyan magyar színházi emberről kellene elnevezni, aki nagyon erősen kötődik Békéscsabához, a megyéhez. Sík Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező Békéscsaba szülötte, aki évekig a Gyulai Várjátékok művészeti vezetője is volt, ebben az évben lenne 85 éves. Az ő nevéhez fűződik a Békéscsabai Jókai Színházban – ma már háttérszakmákat is oktató Színitanházban – működő színészképzés életre hívása. Olyan személyiség, akinek a nemzeti-polgári gondolkodásmódja közel áll hozzánk. Más típusú darabokat játszanak a kamarában, mint a nagyszínpadon? –Természetesen. A kamaraszínpad technikailag nagyon korszerű játszóhely, de ott kisebb, kevesebb szereplős, kamaradarabokat játszunk, hiszen 120-nál többen nem férnek be a nézőtérre. Ha a nagyszínpadon párhuzamosan játszunk, akkor tudjuk az előadásszámot is növelni. Népszínháznak, vagy művészi színháznak definiálja a békéscsabait? –A vidéki színházak többnyire népszínházi koncepció alapján állítják össze műsortervüket, ami azt jelenti, hogy sokféle műfajt kell játszani, nem lehet csak egyféle színházi ízlésnek megfelelni, hiszen a közönség sokrétű, s csak egy színház működik 100 kilométeres körben. Így nem engedhetjük meg magunknak, hogy réteg, vagy ún. művészszínház legyünk. Az utóbbi kifejezést nem is kedvelem. Szerintem mesterségesen szétválasztották a teátrumokat művész és szórakoztató színházra. Ez még a múlt század poros marxista esztétikájának lehelete. Ez még nem jelenti azt, hogy a könnyedebb darabokat ne művészi színvonalon adják elő? –Természetesen, hiszen a színházművészet fogalmába mindennemű színházi előadás beletartozik. Hiszen, ha például Feydeau-vígjátékot játszunk, ami nem számít művészetnek a fent említett „szellemi brechtség” szerint, akkor azt zárjuk ki a színházművészetből? A színházművészet többféle műfajból áll; vígjátékokból, komédiákból, bohózatokból, komolyabb színdarabokból, tragédiákból. Nem lehet azt mondani, hogy csak a társadalmi problémákkal foglalkozó darabok és a klasszikusok erőszakolt modernizálásai tartoznak a színházművészetbe. Ez Brechtnek, Lukácsnak és a többi szélhámosnak a máig élő tanítása, ami sajnos még mindig erősen meghatározó bizonyos körökben. Ráadásul a legtöbb felsőoktatási intézményben is ezt tanítják. A békéscsabai színház mellett működő Színitanházban másként tanítanak? –Én másként tanítom mindezt, de ez kevés. Hiszen nagyon erősen beépült a színházi gondolkodásba a velünk továbbélő marxista esztétika. A mai fiatalok sokszor nem is tudják, milyen szellemi alapon dolgoznak. Ők más csomagolásban kapják, mint mi annak idején. Ettől elég nehéz lesz megszabadulni. Sokaknak érdeke, hogy így maradjon. Azért bízom benne, hogy a színházi gondolkodásból lassan kikopik, bár még most is eléggé agresszív – progresszív. Melyek voltak a 2015/2016-os évad leglátogatottabb előadásai? –A Vesztegzár a Grand Hotelben nagy sikerű, minőségi előadás volt. A darab írója Rejtő Jenő. Feltehetjük a kérdést, hogy Rejtő művét művészetnek fogadjuk-e el. Szerintem egy kiváló művészi bohózatról van szó. Szente Vajk rendező egy másfajta játékstílust talált ki és végre sikerült Rejtőt színpadon megfogalmazni úgy, hogy sajátos humora maximálisan érvényesült. Szintén sikeres volt a Légy jó mindhalálig musical, ami nem vidám történet, de mégis szerette a közönség, Szép Ernő Lila ákáca, amiben vannak kacagtató részek, de mégis egy édes-bús, megható mese és Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátéka. Mit mutatnak a számok? Mennyi előadást játszottak, és azokat mennyien látogatták összesen? –372 előadással és 117.105 nézővel zártuk a 2015/2016-os évadot. Az előadások átlagos látogatottsága kilencven százalékos volt. Hitvallásom, amit a pályázatomban is megfogalmaztam, és az évadunk vezérgondolata: „közérthető művészet, minőségi szórakoztatás.” Csak a megyéből érkeznek bérletesek? –A legtöbben Békéscsabáról érkeznek, de a megye más településeiből is. Ennek van egy hagyománya, mert régen megyei színházként működtünk, és 2012-ben, a közigazgatási reform után lett a város a fenntartónk. Milyen a kapcsolatuk a határon túli, főleg erdélyi, partiumi színházakkal? –Az Aradi Kamaraszínházzal, ami bár befogadó színház, nagyon jó a kapcsolatunk. Több előadást cseréltünk egymással, és számos darabot koprodukcióban mutatunk be. Meghívták a Bánk bánt, játszottuk kint a Kőszívű ember fiait, és a Monte Cristo grófját. Nagyváraddal régebben nagyon jó volt a kapcsolatunk, most már ez nem jellemző, ugyanakkor Szabadkával és Újvidékkel nagyon erős, hiszen az Újvidéki Egyetem és a Színitanház között is rendszeresek a vizsgaelőadás cserék, ahogy a színházi produkciók cseréi is. A Zentai Kamaraszínház produkcióit szívesen látjuk nyáron Szarvason, és Békéscsabán, valamint a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház is játszik nálunk. Pályázaton nyertünk egy közös előadást a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal. Fontos kapcsolatok ezek, igyekszünk megtartani és bővíteni őket. A színház művészei közalkalmazottak, vagy előadásra szerződnek? Tehát lehet-e klasszikus értelemben vett társulatról beszélni? –Lehet, hiszen 18 közalkalmazott színész dolgozik nálunk, és akik darabra szerződnek, szinte minden évadban, azokat is a társulatunk tagjainak tartjuk. Milyen kritériumok alapján döntöttek a jövő évad műsortervéről? –Színészekben gondolkodom a darabok kiválasztásánál, így arra törekszem, hogy színészeink megfelelő szerepeket kapjanak. Olyan darabokat kell játszanunk, amelyekben nekik való feladatot tudunk adni. Sőt az is lényeges, hogy szerepeik által fejlődjenek. Pályázatomban megjelöltem, hogy sok magyar darabot akarok játszani, klasszikusokat és kortárs darabokat is. Utóbbiakból csak olyanokat, amelyek beleillenek a koncepciómba, mert nem hiszek abban, hogy a társulatos kőszínházaknak a közvetlen társadalmi problémákkal kell foglalkozni. Arra ott vannak az alternatívok. A komplex színházi élményben, a gondolati, érzelmi azonosulásban és a katarzisban hiszek. Milyen darabokat játszanak a következő évadban? –Örkény István Macskajátékával kezdünk, ezt követi Ivan Kušan Balkán kobra gengszter-vígjátéka. Mrożek Tangóját is játsszuk, ami a kevés klasszikussá vált abszurd darabok közül az egyik, mert a többi fölött eljárt az idő. A felnőtt bérletben tovább visszük a Légy jó mindhaláligot, családi előadásként bemutatjuk Szomor György musicaljét, a Diótörő és Egérkirályt, a kamaraszínházban játsszuk a Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk vígjátékot. Zalán Tibor Arany János Bolond Istókjából ifjúsági darabot ír, hiszen Arany 200. születésnapját ünnepeljük 2017-ben. A klasszikus színdarabok kedvelőinek Schiller Ármány és szerelem drámáját és Molnár Ferenc Az üvegcipőjét mutatjuk be. Nyáron bekapcsolódnak a Szarvasi Vízi Színház műsoraiba? –Teljes mértékben, hiszen Fekete Péterrel együtt a Vízi Színház művészeti vezetői vagyunk. Mi állítjuk össze a műsort, s a Jókai Színház – mely a műszaki hátteret is biztosítja – az üzemeltető Magyar Teátrum Egyesület Nonprofit Kft partnere ebben. A Budapesttől való távolság jelenti-e azt, hogy kevesebb kritikus érkezik le egy-egy premierre? –Igény szerint kisbusszal szoktunk lehozni kritikusokat, de nem vagyunk a kedvenceik. Hiszen nem annak a színházi ízlésnek felelünk meg, melyeket a kritikusok, esztéták többsége kedvel. Ők csak a társadalomkritikai színházra kíváncsiak. Szerencsére már nincs akkora hatalmuk, mint régen. Megvan nélkülük a szakma nagy része. Meg kezd kialakulni egy fiatal kritikus gárda, akik nincsenek megfertőzve. A fővárostól való távolság előnye az igazi társulati létezés. A tagok szakmailag és emberileg is segítik egymást. Közösségünk összetartozásának a színpadi munkában is meglátszik az eredménye. Erre a kritikusok nem figyelnek oda, holott a színház egy színészi közösség összjátéka is.   Medveczky Attila Magyar Fórum

Hatodik alkalommal érkezik Tusnádfürdőre a Magyar Teátrumi Társaság színházi gömbsátrával: a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programját július 20. és 23. között színházi előadásokkal, szakmai beszélgetésekkel, játékkal és gyermekfoglalkozásokkal gazdagítják. Az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjának mottója Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában!, az eseménynek a hagyományoknak megfelelően az erdélyi Tusnádfürdő ad otthont július 19. és 24. között. A Magyar Teátrumi Társaság (MTT) célja, hogy a kultúra és a színház mindenhova eljusson, ahol szívesen fogadják. "Fontos számunkra, hogy a fiatalok a fesztiválokon is találkozzanak magyar kulturális produkciókkal" – olvasható a Magyar Teátrumi Társaság MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében. Mint írják, a eseményre már a kezdetektől olyan programelemekkel készültek, amelyek minden korosztályt megszólítanak. A délelőtt az idén is a gyermekeké: Teátrumi Mocorgó Játszóház várja a látogatókat, emellett a gyergyószentmiklósi HalVirág Bábszínház két előadása is megtekinthető lesz a fesztiválon. A szakmai beszélgetések sorában idén a Színházigazgatók fórumán arra keresik a választ, hogy melyek a magyar színházi élet legégetőbb problémái. Ehhez beszélgetőpartnerként meghívták Czegő Csongort (Sepsiszentgyörgyi Figura Stúdió Színház), Dörner Györgyöt (Újszínház), Fekete Pétert (Magyar Cirkusz és Varieté), Nagy Pált (Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház), Oberfrank Pált (Veszprémi Petőfi Színház), Seregi Zoltánt (Békéscsabai Jókai Színház) és Vidnyánszky Attilát (Nemzeti Színház). A Színházat vegyenek! címmel megvalósuló beszélgetés témája a színházi marketing és a színházbajárás népszerűsítése, de a fesztivál ideje alatt szó lesz a kultúra identitásmegőrző szerepéről és a Székelyföldi Értéktárról is. A Veszprémi Petőfi Színház bemutatja a "Múlnak a gyermekévek…" című zenés előadást, az Újszínház pedig A pénzfolyó című produkciót hozza el a fesztiválra. Július 20-án, szerdán este a Békéscsabai Jókai Színház színművésze, Csomós Lajos és az Orszlán színész zenekar lép fel. Július 22-én, pénteken délután lép színpadra Balla Eszter, Feke Pál, Nagy Sándor és Simon Kornél: Tusnád, a musical címmel zenés improvizációs műsort mutatnak be Szente Vajk vezetésével. A záró estén, szombaton a Szolnoki Szigligeti Színház Felelni kell! című produkcióját, majd a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola növendékeinek műsorát láthatja a közönség. Az idén is lesz Magyar Teátrum Kvíznight, amelynek alkalmával kiderül, hogy ki mit tud a színházról. A fesztiválról további információk a www.magyarteatrum.hu oldalon és az MTT Facebook oldalán találhatók. Forrás: MTI

Finiséhez érkezett a Csabai Nyár programsorozat a Jókai Színházban. A négy héten át tartó rendezvény folyam  a Papp-Sárdy NBB  – Papp Gyula orgonista-zongorista és Sárdy Barbara szövegíró-énekes zenekari koncertjével zárult. A stafétát a Csabagyöngye Kulturális Központ viszi tovább. Vasárnap este a TeÁtriumban  Papp-Sárdy NBB koncertjével vártuk az érdeklődőket, akiket Prohászka Béla Venesz-djías mesterszakács és felesége várt frissen sült, még langyos pogácsával, házi, mentás málnaszörppel. A közönség az este folyamán dalokat hallhatott az identitásról, a múltról és jelenről, barátságról, szerelemről, az énekesnő, Sárdy Barbara dalszövegeivel. Műsorukat ízlésesen vegyítették külföldi világslágerek feldolgozásaival, s amellett, hogy a zenészek egyenként hangszerük virtuózai, tapintható volt az együttzenélés öröme. Az est érdekessége volt, hogy Sárdy Barbara éppen születésnapját ünnepelte, ami ugyan munkával telt, de a közönség vastappssal köszöntötte fel, Prohászka Béla pedig egy nagy csokor virággal.  

HELYSZÍNVÁLTOZÁS! Tájékoztatjuk kedves közönségünket, hogy a ma esti (07.15.) PÁRIZSI ÉJSZAKÁK és a holnap esti (07.16.) NE MOST, DRÁGÁM című előadások az időjárásra való tekintettel a Városháza Díszudvara helyett a Csabagyöngyében láthatóak 20.45-től.

Viharsarki Kanapé | A hónap elején a Városháza díszudvarába az ExperiDance Produkció olyan világkörüli utazásra csábította el a közönséget, amelyet még jó darabig emlegetni fognak, akik helyet foglaltak a nézőtéren. Krupincza Mia beszámolója. ► Tovább

Szerdán este LYUKASÓRA címmel, a József Attila- és Prima Primissima-díjas Lackfi János költő vezetésével, Kiss Judit Ágnes: József Attila-díjas költő, Györgyi Anna: Jászai Mari-díjas színművész kalauzolták egymást és a nézőket a költészet izgalmas világába. Ezen az esten az összeszokott csapat kiegészült a Békéscsabai Jókai Színház két vezető színművészével, Kovács Edittel és Tomanek Gáborral. A költemények és a költők megidézése során anekdoták, irodalomtörténeti kincsek bukkantak elő szellemes gondolatcseréket, elmélkedéseket inspirálva. Ettől érezhette magát a teltházas közönség egy bensőséges irodalmi kávéházban. Házigazdaként házi szörppel, jóféle pálinkával várta és köszöntötte a közönséget  Várfi András, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének társadalmi megbízatású alelnöke és kedves felesége. Az alelnök a beszéde után egy Simonyi vers részletet mondott el fejtörőként, melyet a közönség soraiból dr. Wábel János ismert fel: jutalma egy üveg megye pálinkája lett.  Az est folyamán számtalan versrészlet elhangzott, amire a békéscsabai közönség példásan megfelelt.    

Behír | Marton Róbert szeret a pillanatnak élni – derül ki abból az interjúból, amelyet a Szinhaz.hu közölt az okányi színésszel. ►Tovább

Hetvenkét éves korában elhunyt Apáti Miklós József Attila- és Táncsis Mihály-díjas költő, író, újságíró. Karádyról szóló darabját színházunk 2014-ben mutatta be, Merő Béla rendezésében.  Apáti Miklós így vallott a darabról: Hosszú évtizedeken át élvezhettem a színházak, a színészek, a rendezők s persze az olvasók bizalmát színházi kritikusként. Most megfordult a kocka: Karády Katalinról írtam egy színdarabot, főhajtásként a művésznő teljesítménye és emberi nagysága előtt. Sokan és sokféleképpen segítettek ebben, legtöbbet mégis a békéscsabai színháznak köszönhetek, mert vállalták a darab gondozását,  bemutatását. Ami azonban a legerősebb segítséget jelentette, az a játszók személye iránti szeretet. E belső erő nélkül nem sokra mentem volna, e szeretet gyógyító ereje kellett ahhoz, hogy két korszak – 1944 és 1989 – újra-tanulásába belefogtam. Valódi szerepeket akartam írni valódi színészeknek. Mivel a sorsfordító esztendők közt nagyon sok idő telt el, ezért két Karádyra volt szükségem, egy fiatalra, aki fürdött a sikerekben, s fürdött saját vérében is, a nyilasok és Gestapó kegyetlensége okán. Az idős Karády Amerikában halt meg, életének utolsó nagy döntésére készült, a hazatérésre. Nincs tehát könnyű helyzetben a néző, aki kíváncsi rá, hiszen ma már kevesen élnek azok közül, akik láthatták őt színpadon. A mai nézőket szerettem volna meggyőzni arról, hogy Ő is azok közül való volt, aki magyar művészként és magyar emberként, embermentőként is nagyon magasra jutott, nemzete örömére. Fájdalmas üdvtörténet az övé, legyen az Önöké ez a történet, de ne nagyon fájjon. Ez volt a szándék, az ítélet a Nézőé. Ahogy a mártír miniszterelnök mondta: nem kérek kegyelmet. A Magyar Nemzet munkatársának búcsú sorai itt olvashatók    

Vastapssal zárult a "Múlnak a gyermekévek…" című zenés utazás  a Veszprémi Petőfi Színház előadásában csütörtökön este a TeÁtriumban. A mai felnőttek gyermekkorát megidéző dallamokkal teletűzdelt előadást Oberfrank Pál, a Petőfi Színház Jászai-díjas igazgatója rendezte. A produkcióban olyan ismert dallamok csendültek fel, amelyek régi, kedves emlékeket idéznek fel az idősebbek gyermekkorából, és felejthetetlen élményt nyújtanak a mai fiataloknak.    

szinhaz.hu | A pályázat tárgya: Logótervezés a Békéscsabai Jókai Színház részére. A logó a színház arculatában, kampányaiban, online felületein és rendezvényein és minden tevékenységében meg fog jelenni. ►Tovább