Rendhagyó, a korábbi tudományos előadásoktól eltérő programra várta közönségét a Mindentudás Színházi Egyeteme március 2-án Békéscsabán az Ibsen Stúdiószínházban. Az Andalúzia tüze – a duende ébresztése tánccal, zenével, Lorca-versekkel című összeállítás a Jókai Színház nagyszerű Bernarda Alba háza bemutatójához kapcsolódott és a flamenco rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Bajnay Beáta táncos-koreográfus elsősorban táncművészetével, Oravecz Péter gitármuzsikájával és szakértelmével bűvölte el a közönséget. Vadász Gábor énekkel és tánccal, Gulyás Attila versmondással emelte az est színvonalát. Művésztársaival a beszélgetést az immár legendás hírű előadás címszerepét alakító Kovács Edit színész-esztéta vezette. (Niedzielsky Katalin beszámolója) Már a stúdiószínház berendezése eltért a szokásostól: osztott nézőtér jobbról, balról, középen a színpad, mindkét oldalán székek, kottaállványok, hangszerek. Középen hely a főszereplőnek, a táncnak; Kovács Edit beszédét a mozgásművészet eredetének felidézésével kezdte. Köztudott, hogy a tánc már az ősi közösségekben megjelent. Az ősember világa az immanens e világi és a transzcendens túlvilági szférára bomlott, ahol – elképzelése szerint – a természet jelenségeinek urai éltek. Velük akart kapcsolatot teremteni, hogy segítségüket kérje mindennapi harcaihoz. A mágikus mozdulatsorokat a ritmus szervezte tánccá. A kutatók egyetértenek abban, hogy ezt az ősi, első ritmust az ősember a szívveréséhez és a lélegzetvételéhez igazította, ennek alapján állítják, hogy az első ritmus a 4/4 volt. A tánc feladata nem kevesebb volt tehát, mint a kapcsolatteremtés a magasabb rendű világgal. A flamencóból is ez az ősi erő árad, ezért is találta Béres László alkalmasnak arra, hogy ebbe a jellegzetes táncba ágyazva mutassa fel Lorca költészetét, rendezze meg a Bernarda Alba háza című drámáját. A bevezető után Kovács Edit beszélgetőpartnereit mutatta be. Megtudtuk, hogy Bajnay Beáta életében 1988–tól játszik fontos szerepet a tánc, 1994 augusztusában részt vett egy kurzuson, ami meghatározó volt számára, csatlakozott egy flamenco-táncegyütteshez, ahol nemcsak tanult, hanem később a koreográfus asszisztense is lett. 2001 májusában mutatták be a MU színházban Vámos Veronika koreográfus Bernarda című táncelőadását, ahol Bernarda szerepét táncolta. Ugyanebben az évben saját flamencocsoportot alakított, és tanít is. Évente egy-egy hónapra Andalúziába utazik tanulmányútra, folyamatosan fellép táncosként és készít koreográfiákat a csoportja számára, ezek közül talán a legsikeresebb A hold színe című előadás, amely első helyezést ért el karakter tánc kategóriában a XV. Felnőtt Táncművészeti Fesztiválon. A Jókai Színházban bemutatott Bernarda Alba háza koreográfiája előtt is kísérletezett már azzal, hogyan lehet a flamenco táncot beilleszteni a színház eszköztárába. Kiemelkedő volt a Figaro házassága című előadás koreográfiája, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház mutatott be 2007-ben, Anger Zsolt rendezésében. Oravecz Péter 2004-ben irodalomtörténész diplomát vehetett át az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1993 óta rendszeresen publikál szépirodalmi szövegeket hazai és határon túli folyóiratokban, öt önálló verseskötete jelent meg, több rangos irodalmi díj birtokosa. Volt társszerkesztő, korrektor a Jelenlét irodalmi folyóiratnál, szerkesztő-műsorvezető a Magyar Rádiónál. Irodalmi érdeklődése mellett 2000 óta fontos szerepet játszik életében a zene: 2004 óta dolgozik együtt Bajnay Beával. Jelenleg két hazai flamencoprodukcióban közreműködik, két alternatív popzenekarban is játszik. Vadász Gábort, aki Pepe el Romanót, a lányok bálványát, szerelmét játszotta az előadásban, kiváló flamencoénekesként köszöntötte Kovács Edit, a Junior Príma-díjas Gulyás Attilát pedig a Lorca-versek tolmácsolójaként. A közreműködők bemutatása után Lorca Hajnali dalát hallottuk Gulyás Attilától, majd a vers után felcsendült a zene: spanyol gitár, taranta, tangó, és Bajnay Beáta igazi spanyol külsővel, fekete-vörösbe öltözve, vérbeli flamencóval kápráztatta el a nézőket. A zenés-táncos jelenet után a műsorvezetőnek nem lehetett könnyű megszólalni. Hihetetlenül érzelemgazdag, szenvedélyes zene! Ebben mindannyian egyetértünk, de sokféle teória él ma is a flamenco eredetéről, kialakulásáról. A tradicionális cigány családok és az akadémiai nézet is más-más időponthoz köti a megjelenését. Egy azonban biztos, hogy a XV. században bevándorló cigánynépek felbukkanásával egyidős a tánc. Kovács Edit első kérdése így szólt: Mit tudunk a flamenco eredetéről? Oravecz Péter gitárművész válaszában arra emlékeztetett, hogy Spanyolországban sokféle kultúra, vallás, nyelv él együtt, és ez a színesség jellemző Andalúzián belül is. Mint mondta, a flamenco kialakulásában négy kultúrának volt kiemelkedő szerepe, de ezen kívül még számtalan hatás kimutatható: a helyi andalúz parasztzene, a cigányok összetett zenei hagyományai (egyik részük Európán keresztül, a másik Észak-Afrika felől érkezett a mai Spanyolország területére), az arab–mór tradíciók (ahol a zenés líra jutott kiemelkedő szerephez) és a szefárd–zsidó zenei hagyományok. Indiai, perzsa, balkáni népzenei és bizánci egyházzenei hatások, amelyek részben cigány, részben arab közvetítéssel jutottak el idáig, de a gyarmatosítással összefüggésben beépültek a táncba dél-amerikai és nyugat-afrikai hatások is. A flamenco nemcsak a táncot jelenti, hanem egy egész kultúrát, érzésvilágot, életmódot, gondolkodást. S a szó eredetéről is megoszlanak a vélemények – magyarázta Oravecz Péter. – Sok teória létezik, egyik szerint arab eredetű, a jelentése kóborló paraszt. Más elképzelés szerint egy jellegzetes tőrnek a neve. Vannak olyan szerzők, akik szerint ezzel a szóval jelöltek mindent a korabeli spanyolok, ami Keletről jött, és kicsit egzotikus volt. Bizonyítható, hogy már századokkal korábban is flamencónak nevezték a Németalföldről és Keletről bevándorolt cigányokat egész Spanyolországban. Duende nélkül nincs flamenco, ezt már mindenki tudja, aki látta az előadást. De mi az a duende? A válasz előtt még zene és tánc következett, a farruca: Vadász Gábor jelenete a Bernardából, valamint Bajnay Beáta seguiriya + buleria tánca. A műsorvezetői kérdésre, hogy mi a duende, az addig nagy szakértelemmel előadó bölcsész, irodalomtörténész Oravecz Péter kedvesen, szerényen így felelt: „Én nem tudom.” Majd hozzátette: Talán érzem, észlelem, amikor játszom, amikor megszólal a zene, elkezdődik a tánc. Valami misztikus, földtípusú erő, ami alulról jön fel a tánccal a testbe, valami őselemhez köthető, különös erőforrás. Nem veszélytelen, amikor hatalmába kerít, mert felemel, de el is égethet. A körben ülés jót tesz a duendének, tűz körül a tánc, középen az erőközpont. De a táncosok, ha hosszasan kopognak, megégethetik a lábukat, mert felgerjesztik a tüzet… Megtanultuk, hogy a flamencónak három fontos eleme van: az ének, a zene és a tánc. Hogy mi jellemzi az éneket, és miről szólnak a dalok? Két csoportba oszthatók: egyik a kötetlen ritmikájú libre, a másik a kötött ritmusú compas, amely a ritmusszerkezet alapján további alcsoportokra osztható. A szerkezeti kötöttségek mellett az előadás mindig improvizatív és érzelemgazdag. Azt mondják: flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni. A dalszövegek szólhatnak vallási (húsvéti, karácsonyi), történelmi témáról, szerelemről és más emberi kapcsolatokról, de mindenesetben nagyon erős érzelmi töltéssel bírnak – avatta be a közönséget a műhelytitkokba Kovács Edit. Vadász Gábor bevallotta: nem volt egyszerű elsajátítani ezt a műfajt. A legnehezebb az volt számára, hogy megtanulja „a feszes tartást és a feszes lelket a magyar laza test, laza lélek helyett”. S mi jellemzi a zenét, milyen hangszereket használnak? Ez is kiderült: cajont, tapsot és flamencogitárt. A zene tanulása emberről-emberre, muzsikusról-muzsikusra száll, a kotta ismeretlen. A flamenco eredetileg ének volt, amire a tűz körül mezítláb táncoltak, majd a táncosok összeütötték a két tenyerüket, az volt az alapvető hangszerük, ahhoz jött később a cipő mint ütőhangszer. Hogy az éneket valamilyen mederbe tereljék, elővették a gitárt – szólt Oravecz Péter zenetörténeti előadása. – Csak a hatvanas években jött a fiók, az a doboz, amin Bea ül és dobol; ma már hegedűt, szimfonikus zenekart is használnak, a fúvósok is beszállnak. De most se nagyon írnak kottát, nem szolmizálnak, mégis jól zenélnek. Szabadság és improvizálás egyszerre a zenében, de mi jellemzi a flamenco táncot? Kovács Edit elmondta: a tánc nem koreografált, egy meghatározott motívumkészletből improvizál a táncos, az adott pillanat hangulatának megfelelően. A ritmikája azonban annyira kötött, hogy a táncos mozgása (taps, lábdobogás) gyakorlatilag saját magának a ritmuskísérete. Kutatások kimutatták a flamenco tánc kapcsolatát a négy nagyobb indiai kultikus tánccal (katak, kathakali, manipuri, bharata), kizárólag a cigány flamenco műfajai a soleá, seguiriyas, bulerías és a tangos. A szabadság maximálisan igaz, de ott a kötött lépés, amit variál az ember, ez egy közösségi tánc, fontos, hogy együtt műveljük, férfi-nő tánca. Jellegzetesek a kézmozdulatok, sokáig csak a férfiak kiváltsága volt a tánc, a nők karoztak, ma már nincs akkora különbség. Minden, amit érzelemről akar az ember közvetíteni, az a flamenco – szögezte le Bajnay Beáta. Oravecz Péter hozzáfűzte: fontos, hogy már nem szakrális, nem isteni jelentőséggel bírnak a kézmozdulatok, hanem a táncosról szólnak, akik körül állják, nyomják neki az energiát, ez a tipikus egy mindenkiért, mindenki egyért érzés. Meghatározó a flamenco táncrendje, koreográfiája, a bejövetel, kimenetel, a keret, az ének, a táncos felelgetése, a lépegetés, a gyorsítás szerepe. A ritmusból is kaptunk külön ízelítőt, az alegrias után az élő hagyományra vonatkozott a kérdés. Mennyire része a mindennapjaiknak a flamenco? A spanyolok körében népszerű-e ma is a tánc? A gitárművész úgy vélte, a cigány családokban illik, sőt kötelező flamencogitárosnak vagy -énekesnek menni. A táncos-koreográfus szerint mindenkinek megtanítják, akit érdekel, tisztában vannak a spanyolok azzal, hogy valakinek tovább kell vinni a hagyományt. A műsorvezető úgy tudja, a turisták a kávéházakban is gyakran hallhatnak flamencót. Oravecz Péter arra figyelmeztetett, hogy „ez a turista változat nem biztos, hogy azonos a minőségi flamencóval”. Lorca és a flamenco hatása mindenesetre máig tetten érhető, a klasszikus zenében Manuel de Falla, a szórakoztató műfajban a Gipsy Kings művein, a filmművészetben Carlos Saura több alkotásában, például a Vérnászban. A dalszövegek Federico Garcia Lorca verseit inspirálták, drámáit többen próbálták flamencóval megrendezni – érvelt Kovács Edit. Manuel de Falla, akit a spanyol Bartóknak is neveznek, a népzenét egyenrangúnak tartotta a komolyzenével, népzenei elemeket vitt a kortárs zenébe. A 20. századi lírára, népi szürrealizmusra is hatott Lorca, többek között Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Kormos István költészetére – mondta Oravecz Péter. Újabb zenei betét, cigánytánc és flamenco párbeszéd, Lorca-versek után a műsorvezető azt kérdezte a gitárművésztől, hogyan ismerkedett meg a flamencóval, és miért döntött úgy, hogy komolyan foglalkozik ezzel a különleges zenével, tánccal. Oravecz Péter 2000 környékén fordult a flamencóhoz, amikor „megunta a blues-t”, a nulláról kezdte, tánctanárhoz járt, a tánc felől ismerte meg a zenét. Nagyon megkedvelte, a tánc kísérete óriási szinkronitásélmény számára, úgy véli, a kontrasztosság a lelke mindennek. S próza után, fináléként még egy varázslat a közönségnek: a „Verde que te quiero verde…”, Bea zöldkendős tánca, Arrinconamela, azaz Lorca Alvajáró románca, magyarul „Zöld, szeretlek, zöld, imádlak…” A Mindentudás Színházi Egyetemén a színikritika története és elmélete lesz a következő téma. A tudósító A színházat kell szeretni, nem a kritikust! című előadására szeretettel várjuk az érdeklődőket április 7-én, kedden. Niedzielsky Katalin
