Sokan emlékeznek – sőt, a mai napig emlegetik – a Jókai Színház 23 évvel ezelőtti Légy jó mindhalálig előadására. Móricz klasszikus műve olyan üzenetet hordoz kicsiknek és nagyoknak egyaránt, melyeket időről-időre elő kell venni, meg kell mutatni. Úgy érezzük, ennek a darabnak meg kell mozdítania az egész várost, az egész megyét! Gyerekeket, szülőket, nagyszülőket, barátokat, szomszédokat. Az előadásban tizenhét 10-13 éves gyerekszereplő játszik majd tizenhét szerepet. A zenés daraboknál – kivált, ha gyerekekről van szó – két szereposztással kell számolni. Tehát a harmincnégy legjobb gyerekszereplőt keressük, akiknek jól kell tudniuk énekelni és táncolni, prózát mondani és görkorizni. Ehhez kérjük az Önök segítségét! Szeretnénk egy egész megyét megmozgató szereplőválogatást – divatos szóval castingot – tartani, az Önök közreműködésével. Békés megyében és Békéscsaba egyes városrészeiben vetélkedőt szervezünk a jelentkező fiataloknak, a válogatás egy bizonyos szakaszától élő televíziós közvetítéssel. A neves művészekből álló zsűri, a tehetségkutató műsorokhoz hasonlóan, értékeli a gyerekek produkcióját, majd a közönség, a tévénézők is szavazhatnak, hogy melyik karaktert látnák szívesen a színpadon. Segítségünkre lesz a szereplőválogatásban és a zsűrizésben is a legendás, 23 évvel ezelőtti békéscsabai előadás Nyilas Misije és Doroghy Sanyikája – akiket azóta beszippantott a színház világa –, Sánta László és Szente Vajk. Szeptemberben indul a válogatás, amelynek keretében ének-, tánc-, próza- és görkorcsolya versenyeken – hiszen görkorizni is kell majd az előadásban – mérik össze tudásukat a jelentkezők. A novemberi próbakezdésig megismerjük, és megismerik Önök is azokat a tehetséges 10-13 éves gyerekeket, akik közül sokakat viszont látnak majd a Békéscsabai Jókai Színház színpadán. A bemutató 2016. januárjában lesz Seregi Zoltán rendezésében, a jelentkezéseket a nyilasmisiestarsai@jokaiszinhaz.hu e-mail címre várjuk elérhetőségekkel. Fotó: Gál Gábor, részlet az egri Gárdonyi Géza Színház előadásából

Seregi Zoltán 1953. június 7–én született Budapesten, anyja Pogány Teréz. Gyerekszínészként 1966-ban Tutajost játszotta a Tüskevár című filmben. A válogatás idején édesapja, Seregi László, a debreceni Csokonai Színház egykori igazgatója éppen egy televíziós produkciót forgatott, amikor Fejér Tamás, a Tüskevár rendezője a főszereplőre kereste a megfelelő karaktert. Aztán játszott még pár szerepet a József Attila Színházban, A Pál utcai fiúk 1969-es, Fábri Zoltán-féle filmváltozatában a hangját kölcsönözte Bokának, akit az angol William Burleigh alakított. 1979-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar nyelv és irodalom szakon, 1980-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán szerzett diplomát. A Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1984-től a Thália Színházban dolgozott tíz évig, vendégként Debrecenben és Erdélyben is rendezett, végigjárta a határon túli magyar színházakat, Nagyváradtól Szabadkán át, egészen Komáromig. 1993-ban visszatért a tévéhez, a Frici, a vállalkozó szellem című sorozatot rendezte, amelyben Körmendi János játszotta a főszerepet, Kubik Anna és Sinkovits Imre is fellépett a produkcióban. A kétezres évek elején készítette a Nemzedékek egymás közt sorozatot, amely családi problémákról szólt, és az egyes részek után a stúdióban pszichológus közreműködésével beszélgettek a nézők. Seregi Zoltán immár 15 éve a Jókai Színház rendezője, 2009-től a Harruckern János Közoktatási Intézmény Színitanházának szakmai vezetője, négy éve a színház igazgatóhelyettese, augusztus elsejétől megbízott igazgatója. Filmjei: Számos tévé- és dokumentumfilmet rendezett, többek között a Magyar rapszódiát (1997), a Keresztények hitét (1997), az Én itt maradok (2000), az Ellenpontok (2001), a Megmaradni (2001), a Nemzedékek egymás közt (2002) és az Ott lenni, ahol kell című produkciót (2002). Rendezései a Békéscsabai Jókai Színházban: Hamupipőke, 2000 Sándor, József, Benedek, 2000 A király meztelen, 2001 Szupermancs, 2002 Rigócsőr király, 2003 Dörmögőék űrvendége, 2004 Ágacska, 2006 A rab ember fiai, 2009 Csárdáskirálynő, 2010 Kapj el!, 2011 A kőszívű ember fiai, 2012 Üvegfigurák, 2013 Zserbótangó, 2013   Niedzielsky Katalin

BEOL | Nyolc év után távozik a Jókai színház éléről Fekete Péter. A távozó igazgatót Békéscsabán szerzett élményeiről, jövőbeni terveiről kérdeztük. ► Tovább  

Augusztus 3-án és 4-én a szarvasi Vízi Színházba érkezik az Orient, mely egy nagy utazás története, zenében, táncban és dalban elmesélve. Az előadásban Gubik Petra, és Szomor György, a Talamba Ütőegyüttes, a Cimbaliband és a Britain's Got Talent-ben sikeresen bemutatkozó gödöllői Fricska Táncegyüttes is szerepel. Jegyek korlátozott számban még kaphatók a jegyirodában. A budapesti előadásról  Hrecska Renáta írását alább olvashatják. Kultúrák között közvetíteni nem könnyű feladat, főleg, ha Párizs és Isztambul áll a kulturális skála két végén. Az Orient Expressz elnevezésű legendás luxusvonatnak mindenesetre sikerült ezt megtennie a 19. és a 20. század fordulóján. Zeneszámokat, festményeket és regényeket ihletett meg a járat, történetének egy szeletét a Békéscsabai Jókai Színház is feldolgozta a nemrég bemutatott Orient című zenés előadásában. A számtalan erős hatással operáló színdarabot nehéz úgy nézni, hogy ne halljunk és lássunk benne folyamatos utalásokat azokra a társadalmi problémákra, amelyet a kultúrák közötti különbözőségek hangsúlyozása, de a hasonlóságok elhallgatása, jelentéktelen színben való feltüntetése okoz. A mű „végighalad” az expressz állomásait jelentő különböző városokon, kisebb zenés-táncos jelenetekben mutatva be az adott kultúra jellegzetességeit. Első ránézésre soknak és helyenként kaotikusnak tűnik az összeállítás, lehetnének kidolgozottabbak is az egyes nemzetiségeket felvonultató jelenetek, de jól ábrázolja, hogy mennyire eltérő a két végállomáson és a köztük élő emberek élete. Ráadásul anélkül teszi ezt, hogy a mindennapos politikai vagy bármilyen más konfliktusokban állást foglalna. Előnyére válik emellett, hogy el sem kendőzi az eltéréseket leginkább zenei és táncos műfajokban. Az Orient kissé az esztrádok világába viszi a nézőt, s mégis, egyszerű történettel, kevés szereplővel és láthatóan sok munkával sikerült színre vinni egy élénk, szórakoztató darabot. Fekete Péter határozott rendezésében akadálytalanul kiteljesedhet a közelmúltban az egyik legjelentősebb brit tehetségkutatóban sikereket elért Fricska Táncegyüttes, zenei téren pedig a Talamba. Gubik Petra, Gábor Anita, Szomor György és Vasvári Csaba pedig kettős szereposztásban játssza az előadás egyetlen női és férfi alakját, meggyőző erővel hozva a saját világától elszakadni vágyó utazót, aki az ismeretlenben reméli meglelni az egész életében hajszolt-vágyott boldogságot.

Az élet nem áll meg, a show folytatódik, ahogyan a lendület és a fejlődés is – nyilatkozta egybehangzóan a távozó és a megbízott direktor; és természetesen ezt reméli a közönség is. Mint ismert, augusztustól Fekete Péter a Magyar Cirkusz és Varieté irányításáért felel, munkáját a Békéscsabai Jókai Színház élén megbízott igazgatóként Seregi Zoltán veszi át. Az új vezetővel, a teátrum eddigi igazgatóhelyettesével pályájáról, békéscsabai éveiről, munkáiról, a váltásról, színházi eszményéről, célkitűzéseiről és az őszre várható pályázatról beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) –   Mielőtt az aktuális helyzetről váltanánk szót, nézzünk pár állomást Seregi Zoltán szakmai múltjából! Gyermekszínészként kezdted, majd a film és a tévé után, az utóbbi években végleg elkötelezted magad a színház és a rendezés mellett. Miért? –   Lehet így fogalmazni, bár színház rendezői szakon végeztem, rendezőként is kezdtem, dolgoztam több színháznál. S később, a kilencvenes években, a színház mellett is forgattam televíziós és dokumentumfilmeket, egy sorozatot például 1993-ban és 2003-ban. Talán a színház áll legközelebb a szívemhez. –   Békéscsabára 15 évvel ezelőtt szerződtél, ami a színházi szakmában igen hosszú időnek számít, főleg a vidéki teátrumoknál nem szokás ennyi évadon át „maradni”. Ilyen jól érzed magad városunkban, a Jókai Színházban, vagy minek köszönhető a hűség? –   Igen, ennyire jól érzem itt magam! Nagyon megszerettem Békéscsabát, a színházat, a társulatot, és hozzám nőtt az iskola is, amit 2001 óta vezetek, a 14 évi munkám az oktatásban szintén fontos, erős eleme ennek a kötődésnek. Kezdetben Konter László volt az igazgatója a Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolájának, aztán 2001-től, amikortól bevezették az OKJ-s képzést, újjászerveződött a tanári kar, a bölcsész és színházi végzettségem révén lettem igazgatóhelyettes. Majd miután a Színitanház az alapítványtól a Harruckern János Közoktatási Intézményhez került 2009-ben, onnantól lettem szakmai vezetője. –   Rendezőként jöttél, s úgy tudom, korábban nem pályáztál az igazgatói posztra; nem is vettél részt sosem az időszakonként ismétlődő csatározásokban. Mióta vagy igazgatóhelyettes, ki bízott meg, hogyan szólt a felkérés? –   Egyszerű a válasz: korábban nem pályáztam, négy éve kért fel Fekete Péter, hogy legyek igazgatóhelyettes, most is az vagyok. Ez egy természetes, automatikus átvétel, ha az első számú vezető távozik, kell valaki, aki átveszi a munkáját, az intézmény irányítását, és ez a második ember. Tehát a pozíció miatt most engem bíztak meg, hogy irányítsam a színház működését, amíg megszületik a pályázat, illetve a végleges döntés. –   Augusztus elsejétől vagy megbízott igazgató; számítottál erre a felkérésre, vezetőváltásra? Mikor szólt Neked Fekete Péter, netán tudatosan készített fel az utódlásra? –   Nem számítottam rá, nem volt szó róla, pontosan nem lehetett előre tudni. A társulat előtt elmondta Péter, hogy a cirkuszért, csakis a cirkuszért előfordulhat, hogy itt hagyja a színházat; de hangsúlyozta, hogy csak akkor, ha valóban az egész magyar cirkuszművészet megújításáért, a cirkusz művészi rangra emeléséért dolgozhat, ha erre a fontos küldetésre lehetőséget kap. –   Nos, lehet, hogy az utódlás talán nem, de a távozás szerintem azért – ahogyan mondani szokás – az utóbbi hónapokban már meglehetősen benne volt a levegőben… –   Biztosat nem lehetett tudni, még akkor sem, amikor Péter már miniszteri biztosként tevékenykedett. Végül a június végi kormányülésen született meg a döntés. Azt valóban közölte a társulattal, hogy van esély a távozására, ha a kormány úgy dönt, elvállalja. Elmondta, csak akkor megy, ha az új cirkusz- és előadóművészeti központ létrehozásáért dolgozhat, ami óriási dolog. Tusványoson is elhangzott, hogy a Nemzeti Színházat, az Operettet, az Operát és a cirkuszt egyformán kiemelten, nemzeti ügyként kezelik. –   Hogyan fogadták a művészek, a színház dolgozói a társulati ülésen a direktor bejelentését? –   Kicsit váratlanul jött számukra, de megértették, támogatták. Nagyon jól összecsiszolódtunk az elmúlt években, a társulat és a vezetés között a munkában és emberileg is nagyon jó a kapcsolat, az együttműködés, ami továbbra is megmarad. Péter ezután a cirkuszt irányítja, beolvasztja a színházi tapasztalatait, de nem fogunk elválni, a közös munkálkodás megmarad. Elmondta sokszor, hogy nem búcsúzik, azt nem is lehet annyi közös év után; a lelke egyik fele itt marad velünk, a színészeink pedig máris járnak fővárosi cirkuszi fellépésekre, és ezt az együttműködést még szorosabbra fűzzük a jövőben. Marad tehát az élő, a rendszeres kapcsolat, ez a lényeg. –   Mit szólt a társulat az igazgatói megbízásodhoz? –   Az az álláspont alakult ki, hogy ha én átveszem a vezetést a pályázat kiírásáig, az a garancia arra, hogy nem változik semmi. Nem is szükséges hirtelen semmilyen jelentős átalakítás, hiszen a színház komoly eredményeket, sikereket ért el az elmúlt években, ezt a felfelé ívelést, fejlődést szeretnénk megtartani. Úgy gondoljuk, a fenntartónak is megnyugtató ez az átmeneti megoldás, elégedett a munkánkkal, ha valaki idegen jönne máshonnan, nem biztos, hogy ilyen simán történnének a dolgok. –   Nem változik semmi, marad az együttműködés; de mégis milyen felfogással látsz neki a munkának, milyen teátrumot akarsz működtetni? Melyek a legfontosabb (megbízott) vezetői célkitűzéseid? –   Mindenekelőtt most biztonságosan kell elindítani az új évadot és meg kell írnom a pályázatot. Ahogyan már említettem, nagy változásokat nem tervezek, nem is szükséges, mert a Jókai Színházé egy jól felépített, sikeresen működő társulat. S amíg nem végleges egy vezető kinevezése, nem is lenne ízléses új programot, nagy változásokat meghirdetnie. Természetesen más habitusú ember vagyok, ha bizalmat kapok, bizonyos hangsúlyok máshová kerülhetnek. –   Akkor úgy kérdezem: hogyan foglalnád össze színház(vezető)i ars poeticádat? –   Röviden: közönség, társulat, fenntartó. Bővebben: a közönség igényét kell nem kiszolgálni, hanem szolgálni, művészi munkánkkal a társulatnak és a szakmának, valamint a fenntartó elvárásainak kell minél jobban megfelelni. A hármas célt úgy kell elérnünk, hogy közben mindig stabil legyen a gazdálkodás, nem fogyhat el a pénz, a közpénzzel bánni nagy felelősség, eddig így működtünk, ezután is így kell, ezen a téren sem változhat semmi. Péter azt mondta: a tandemben eddig ő ült elől, én hátul, most helyet cserélünk, de velünk marad, segít a háttérben, mi pedig ezután is kikérjük az ötleteit, véleményét. Emberi dolog, hogy ha valaki már ennyire megszeretett egy közösséget, ilyen sok energiát fektetett bele, mint ő, egyszerűen nem tudja itt hagyni. Azt ígérte, egy-két hónaponként pár napra biztos idelátogat, erre neki is szüksége van. Nem elválásról van tehát szó, csak különköltözésről, de a kölcsönös segítség marad. Egyébként színházi ars poeticám a régi, nagyon határozott, és az is marad: célom a közérthető minőség, olyan művészi színvonalon szeretnénk előadásokat létrehozni, amit mindenki megért, és ez nem könnyű feladat. –   A nyilatkozatokban, amikor a kollégáidról beszélsz, akikre leginkább számítasz a munkád során, Tege Antalt és Katkó Ferencet említed név szerint. Miért, milyen feladatokkal bízod meg a két művészt? –   A tehetséges fiatalok hozzám képest másik korosztályt képviselnek, és abban a színházban, amely a térségben egyetlenként – a népszínházi koncepciónak megfelelően, ami nem könnyű feladat – minden korosztály igényét szolgáló műsortervet kell megvalósítani. Ehhez sokféle látásmód kell, nagyon fontos más generációk véleményét meghallgatni, mert ők másképpen látják a világot, máshoz értenek, más stílust képviselnek, eszközeikkel más rétegeket tudnak megszólítani. Tege Antal és Katkó Ferenc számos alkalommal bizonyította már, hogy szakmailag rájuk lehet számítani, velük kell a csapatszellemet erősíteni. Mindketten játszanak, rendeznek és tanítanak is az iskolában. –   Az új évad műsortervét még Fekete Péterrel közösen állítottátok össze; marad-e időd rendezésre, és ki igazgatja a jövőben a színiiskolát? –   Egerben rendeztem télen a Légy jó mindhalálig című előadást. Amikor Péter eljött megnézni, kérte, hogy vigyázzanak a díszletre, mert az, a jelmezek és a koreográfia marad, de itteni művészekkel a Jókai Színházban is megrendezem a darabot, amit éppen 25 évvel ezelőtt láthatott a békéscsabai közönség. A Színitanház szakmai vezetését szeretném megtartani, éppen most indítom az új tanévet. Ha végleges lesz a kinevezés, lehet, hogy kevesebb óraszámban tanítok, de mivel a szakmai gyakorlat a színházban történik, mindenképp figyelemmel kell kísérnem az oktatást, az iskola munkáját. –   A Légy jóval a színházak közötti együttműködés, az előadások „jobb kihasználtsága” is folytatódik, az iskolában is jellemző a folyamatosság. Mikorra várható az igazgatói pályázat kiírása, s tudható-e így előzetesen, hogy lesz-e több hazai vagy távolabbi jelentkező? –   Őszre várható a pályázat; hogy hányan indulnak az igazgatói posztért, majd akkor derül ki. Niedzielsky Katalin