Katkó Ferenc azt mondja, 15 éve nem volt ennyit otthon a családjával, nagyon jól érzi magát két kicsi gyermekével, a nagyok persze hiányoznak. Színészként és tanárként átrendezte az életét, a kapcsolattartás érdekében még a közösségi oldalakra is felköltözött. A Békéscsabai Jókai Színház művésze a járványt globális figyelmeztetésnek tekinti és abban bízik, ha vége lesz, tudatosabban élünk. Betartjuk a szabályokat, igyekszünk minél kevesebb időt tölteni emberek között, otthon maradunk, csak ritkán, egy héten egyszer csapunk egy kört, hogy kicsit kimozduljunk. Én amúgy is eléggé parázós vagyok, maszkot, kesztyűt hordok. A kislányom, Irina hároméves lesz, a kisfiam, Ferenc Dániel háromhónapos, örülnek, hogy most többet látnak. Máskor egész nap próbálok, rendezek, este játszom, közben a Színitanházban tanítok minden nap. Előadások után este tíznél hamarabb nem értem haza, Irina mindig megvárt, csúszott a program, megborult az élet. Máshol 5-kor, 6-kor vacsoráznak, nálunk este 10-kor, éjfélnél előbb sose kerültünk ágyba. Csak az a baj, hogy a nagyobbakkal – Gergő 14, Zsófi 12 éves -, akik Dunaharasztiban élnek, nem tudunk találkozni. Ez volt az első tavaszi szünet, amit nem velünk töltöttek… A veszélyhelyzet, a karantén több lehetőséget ad a családi együttlétre, ezt mindenki értékeli; ugyanakkor külön feladatokat is jelent az online térbe költözött színházi munka és az oktatás.   Az új helyzet újdonságokat hozott, én korábban nem voltam közösségi oldalakon, és azt hittem, hogy soha nem is leszek. Most megtanultam, hogy nem szabad azt mondani, hogy „soha”. A karantén első hetén készült a facebookoldalam, hogy a diákokkal tudjam tartani a kapcsolatot. Most online órákat tartok, a tanrendet is át kellett tervezni, olyan anyagot vettünk előre, ami megy online. Szövegekkel foglalkozunk, ez lehetséges a távolból, de a jelenetekhez, hangulatokhoz nélkülözhetetlen a személyes kontaktus. Nem beszéltem még senkivel, aki ne találta volna meg a jelenlegi helyzet, a korlátozások előnyeit. Próbálom én is az egésznek a pozitív oldalát nézni. Nekem jól jött ez a kis leállás. A Szerelem, ó rendezése után és A Megfeszített próbái előtt lett volna az Aradi Kamaraszínházzal egy közös munka, ami elmaradt. Látom Lillán és a gyerekeken, hogy örülnek az együttlétnek, ez is pozitív. Irina csak azt nem érti, miért nem megyünk a játszótérre, a boltba, ugyanis amit lehet, kiszállításra megrendelünk. Nagyokat sétálunk a mezőn, bogarászok a kertben, ez mind jó dolog. Persze nagyon várom a színházat, A Megfeszítettet tanulgatom, ha elkezdünk rendesen dolgozni, ne az elejéről kelljen kezdeni. Jár az agyam már most, hogy miket kellene rendezni, erre is van időm, hogy gondolkozzam, máskor csak nyáron jutottam hozzá. Mit gondolsz, ha egyszer vége lesz a járványnak, feloldják a korlátozásokat, másként élnek majd az emberek, mint korábban? Sajnos azt nem tudjuk, hogy mikor lesz vége. Amíg nincs megoldás, gyógyszer, oltóanyag, addig a veszély mindig itt lebeg a fejünk fölött. S maradnak a kérdések. Mikor lesz előadás? Mikor mer jönni a néző? Én nagyon bízom benne, hogy mindenki kicsit megáll, és ezt a nagy globális figyelmeztetést úgy fogja fel, hogy az értékrendeket helyre kell rakni, tudni kell, mi az igazán fontos. Nem vagyunk túl sokáig ezen a Földön, minden nap ez jár a fejemben, pont ezért ideje, hogy tudatosabban éljünk. Úgy látom, nincs annyi szemetünk, valahogy már most kicsit más a helyzet. Abban is bízom, hogy jobban figyelünk majd egymásra, átértékeljük a dolgainkat, nyugodtabb, normálisabb lesz a világ, és mindenki élheti a kis életét boldogságban, szeretetben. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

A veszélyhelyzetre különleges megoldásokkal reagálnak a gyermekek oktatói, gondozói. A nagyobbak lényegében „átköltöztek” a digitális térbe, és ott tanulnak tanáraikkal. De a kisebbek is igénybe veszik a virtuális tér nyújtotta lehetőségeket. Gerendáson az óvodások kapcsolódnak össze online a délutáni alvás előtt, és hallgatnak színművészek által felolvasott mondókákat, meséket. A kezdeményezés a település két óvónőjének köszönhető, Ádászné Liker Klára és Domonkosné Móricz Ildikó találta ki, hogy létrehoznak egy Facebook-csoportot, amelybe a település ovisai jelentkezhetnek be meghatározott időpontban. Ebbe a csoportba pedig kezdeményezésükre később a Jókai színház művészei is bekapcsolódtak. – Minden hétköznap a délutáni alvás előtt videóhívással megcsörgetem az óvódásaim a közösségi oldalon, vagyis inkább a szülőket, és a gyerekekkel együtt kicsit mondókázunk. Közben kapcsolódnak hozzánk színészek a Jókai színházból, és mindennap mesét olvasnak nekünk – mesélte hírportálunknak Ádászné Liker Klára, a gerendási Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusa. Elmondása szerint ismeretség révén sikerült felkérni arra a színművészeket, hogy vegyenek részt a csoportban, és szórakoztassák a kicsiket. Csomós Lajos és Szabó Lajos, a Jókai teátrum művészei pedig elvállalták a feladatot, és délutánonként mesékkel, történetekkel, mondókákkal készülnek a gyerekek számára. – A kicsik és a szülők egyaránt nagyon örültek a kezdeményezésnek, így legalább ha nem is élőben, de talál­kozunk egymással, és a gyerekek is látják a csoporttársaikat. Mindennap délután egy órakor becsatlakozunk a ­csoportba, verselünk, ­mondókázunk, majd negyed ­kettő körül elkezdjük énekelni, hogy „Csomi bácsi, gyere elő”. ­Ezután csatlakozik be Csomós Lajos, és kezdi el az általa kiválasztott mesét – részletezte kérdésünkre az óvodapedagógus. Elmondta, hétfőn, kedden Csomós Lajos, csütörtökön és pénteken pedig Szabó ­Lajos van a gyerekekkel, illetve szerdánként mindketten bejelentkeznek. – Ezáltal nemcsak tőlünk, óvónőktől, hanem színészektől hallják a történeteket, ami sokkal érdekesebb számukra mintha mindig csak mi adnánk elő nekik. Emellett a gyerekek kapnak „saját” mesét is: a Minden napra egy mese című kötetből minden születésnapos az adott napra írt történetet hallgathatja meg – árulta el Ádászné Liker Klára. Hozzátette, a helyzetből fakadóan adódtak vicces jelenetek, ilyen volt, amikor például az egyik kisgyermek a kiskakasával a kezében ­jelentkezett be, míg a másik a kutyusával együtt hallgatta végig az adott napi történetet. Ezek a helyzetek egytől egyik vidámságot okoztak a csoport apróságainak. Csomi bácsi izgalmas történetei Csomós Lajos örömmel vállalta el a felkérést, és mint ­elmondta, szeretne kortárs meséket is előadni a gyerekeknek. – A gerendási egyházi óvodának mondok meséket a délutáni alvás előtt. A közösségi oldalon lévő csoportban többen is benne vannak, ma éppen a kiskakas félkrajcárját olvastam fel, de szeretnék választani kortárs meséket is, például Kiss Ottó írásaiból szemezgetni majd – részletezte hírportálunknak a színművész.