Móricz iskolái – a Légy jó mindhalálig és más iskolaregények címmel Szilágyi Zsófia professzor tartott előadást március 6-án Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A Mindentudás Színházi Egyetemének közönsége ezúttal Móricz Zsigmond életének és munkásságának összefüggéseibe, az alkotás műhelytitkaiba kapott betekintést, a nagyon érdekes, tartalmas előadás a korszak és a kortársak jellemzőire is rávilágított. Az informatív és számos új vagy kevéssé ismert adattal szolgáló összeállítás kivételes élményt nyújtott. (Niedzielsky Katalin beszámolója) Kovács Edit színművész, esztéta, a népszerű sorozat ötletgazdája és háziasszonya bevezetőjében Kosztolányi Dezsőt idézte, a Nyugat egyik 1927-es számából olvasott fel. „Móricz Zsigmond szememben ma is a Hét krajcár írója. Ez a hét krajcár, mellyel elindult, jelkép: az ő öröksége. Mindegyik krajcár jellemző írói elhivatottságára. Néhányat a gépfiókban lelt, a munka oltárszekrényében, egyet valahol elrejtve az üveges almárium bűvös zugában, ahol a múlt emlékeit, az ereklyéket őrzik, kettőt az édesapjánál és édesanyjánál, az őseinél, akiktől származik, s az utolsót, a legértékesebbet egy koldustól kapta, egy magyar koldustól, aki poros országútjainkon reménytelenül ballag, a szenvedők szenvedőjétől, akinek cserében érte, ezért az egy krajcárért, mindörökre odaadta szívét és szavát.” Móricz szövegformálásának nagyszerűségéről azt állította Kosztolányi, hogy „így csak a természet alkot”. Prof. Dr. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója mondandóját Nyilas Misi jól ismert szavaival kezdte: „Nem akarok debreceni diák lenni”. S előadásában arra kereste a választ, hogy valójában milyen volt az író viszonya Debrecenhez, Sárospatakhoz, Kisújszálláshoz, ahol gimnáziumi éveit töltötte. Ugyancsak izgalmas kérdés, hogy miért nem készült el soha a tervezett iskolaregény-trilógia (Légy jó mindhalálig, Kamaszok, Forr a bor). Kíváncsian vártuk továbbá a magyarázatot arra, miért lehetett annyira népszerű az 1920-30-as években az iskolaregény műfaja, a diák-tanár viszony ábrázolása az irodalomi művekben. Az előadó három irány felvázolására készült; elsőként a regény korban való elhelyezését és népszerűségének okát említette, másodikként a Légy jó illeszkedését Móricz életébe és munkásságába, illetve az igazságtartalmát, harmadikként pedig a dilemmát, hogy a kötelező olvasmánynak helye van-e a közoktatásban. Mindjárt közölte, hogy szerinte nincs; nem teszünk jót sem a gyerekeknek, sem a szerzőnek azzal, hogy kötelező olvasmányként kezeljük. Móricz azt írta a Naplójában, egyetlen dologtól mentse meg az Isten, attól, hogy a Légy jó kötelező legyen. Ezt nem akarta, inkább arra vágyott, hogy titokban, pad alatt olvassák. Még a lányait is eltiltotta a regénytől. Korabeli hibás nézet, elvárás volt a könyvekkel szemben, hogy a kisfiúk sírjanak, a szegények szenvedjenek. Az akkori közvélekedés szerint a regény a szenvedő gyermekről szól, és ilyet csak az tud írni, akinek szomorú gyermekkora volt. Szilágyi Zsófia elmondta, hogy bár Móricz Zsigmond (1879-1942) egy kilencgyermekes(heten maradtak életben), félig paraszti családban született Tiszacsécsén, egyáltalán nem volt nehéz sorsa. Gazdag életművével pedig igazi írófejedelemmé vált, nem volt vesztes, igazi sikertörténet az övé. Nyolc évig járt gimnáziumba, először Debrecenben, legidősebb fiúként beíratták a református kollégiumba. Debrecenből nem üldözték el, racionális döntést hozott a család, amikor Sárospatakra költöztek, ott is volt református iskola, otthon lehetett lakni, kosztolni. – Az apa, Móricz Bálint mind a hét gyermekét taníttatni akarta, ami nagy szó volt abban az időben. Tehát nem volt semmiféle konfliktushelyzet a kis Móricz gyermekkorában. Más kérdés, hogy a család racionális döntése – elhozatala Debrecenből – Zsigmondnak nem tetszett, szeretett a testvérei közül kitűnni, különlegesnek lenni. Sárospatakon egyre rosszabbul tanult, három tárgyból megbukott, és amikor az igazgató levizsgáztatta, látta, hogy okos a fiú, valami más lehet a gond vele. Végül húszévesen érettségizett le. Megtudtuk, hogy nemcsak iskolaregény, hanem Trianon-regény is a Légy jó mindhalálig. A szereplők még nem tudták, milyen politikai, történelmi döntés született, és az milyen következményekkel jár az ország jövőjére, de a felnőttek, az olvasók tisztában voltak a helyzettel. Ebben az összefüggésben értendő a „Magyarország rokontalan, Misi magányos” párhuzam – hangsúlyozta Szilágyi Zsófia. Móriczot nem diákként üldözték, hanem felnőttként, a Tanácsköztársaság idején. Az első világháború megrendítette, ezért is lelkesedett a polgári forradalomért, majd a Tanácsköztársaságért, amelytől az ország problémáinak megoldását remélte. A kommunista hatalom bukása után – elfogadott honorárium miatt – 1919-ben börtönben is ült – sorolta érveit az előadó. – A regényből színpadi változat is készült a húszas évek második felében, amikor színészfelesége volt az írónak. Három darabja lett nagy siker: a Sári bíró (1930) Ujházi Edével és Blaha Lujzával a főszerepben, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték (1928) és a Légy jó mindhalálig) Vaszary Piroskával. Misi szerepét akkoriban és még sokáig színésznők játszották. Részben az írónak, részben a színészek alakításának volt köszönhető a siker. Az ifjúság számára készült a regényből egy rövid változat is. Ezek után igazi irodalomtörténeti érdekességeket osztott meg hallgatóságával Szilágyi Zsófia. Mint mondta, Móricz elkezdte a Kamaszok című regényt, amelynek főszereplője Nyilas Misi, úton a Légy jótól a Forr a borig, de betegsége miatt sosem fejezte be. Ennek életrajzi okai voltak, amelyekről 1924-25-ös Naplójában olvashatunk. Első felesége öngyilkos lett, Móricz beleszeretett Simonyi Mária színésznőbe, de még egy harmadik nő is volt a képben. Azért akadt regény, amit gondjai ellenére mégis be tudott fejezni: Pillangó (1925), Kivilágos kivirradtig (1926). – Valójában a kamaszság problematikájával mint témával nem tudott mit kezdeni Móricz, mert a paraszti kultúrában nem volt ilyen, nem volt róla tapasztalata, ezért nem volt alkalmas arra, hogy a regényt megírja – szögezte le a professzor. – Márai Sándor polgárközegben született, ott inkább lehetett tapasztalatot szerezni a kamaszok világáról, nem véletlen, hogy a harmincas években Márait is foglalkoztatta az iskolatéma. Forr a bor (1931), Bál (1936) – a két regényből egy lett 1939-ben, Forr a bor címmel. A Bálban a felnőtté, éretté válás rituáléját örökíti meg az író. Tervezi, mondja, hogy lesz trilógia, de a Kamaszok töredék maradt. Egy kézirat, amelyben az érettségivel, a bankettel foglalkozik a szerző, szintén bizonyíték arra, hogy Móriczot az iskolakérdés nem hagyta nyugodni, annak ellenére, hogy a trilógiát nem valósította meg – fejtegette Szilágyi Zsófia, majd a korra jellemző irodalmi divatról szólt. Kifejtette, hogy minden iskolaregény további hasonló műveket szült, és ezek erősen hatottak egymásra. Ilyen tematika jellemző Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai (1910), Karinthy Frigyes Tanár úr kérem (1916) című regényére, ami a tanár-diák viszonyról szól. Babits Mihály Timár Virgil fia (1922) című regénye az apa-fia konfliktuson túl a zsidó-keresztény ellentétet, Márai Sándor Bébi vagy az első szerelem (1928) regénye pedig a koedukáció kérdését dolgozza fel. Márai Zendülők (1930) című műve újabb nekifutás a témának, akárcsak Kosztolányi Aranysárkánya (1925), Komlós Aladár Néró és a VII/A (1935) című regénye. A húszas-harmincas években jellemző volt még a nosztalgia a monarchia után, az első világháború és Trianon miatt az elveszett édenkép siratása az irodalomban. – Az iskolaregények azt is jelzik, hogy abban a korszakban a társadalmi problémákra fogékony írók sokat töprengtek az oktatási rendszer hibáin, így Móricz, Kosztolányi, Márai, akik valamennyien újságírók voltak – emelte ki Szilágyi Zsófia. – Elsősorban az iskola életidegensége, a magoltatás zavarta ezeket a szerzőket, az ógörög, a latin nyelv oktatását kifogásolták, rámutattak az élő nyelvek ismeretének hiányára. Márai többnyelvű közegben nőtt fel, Kosztolányi sok nemzetiségű környezetben, Móricz viszont egész életében szenvedett a nyelvtudás hiánya miatt. Thomas Mann ráérzett, hogy a Légy jó fontos mű, akart az íróval találkozni, meglátogatta otthonában, de nem tudtak beszélni, ami nagyon kínos volt a magyar írónak. A tanári lét eredendő tragikuma jelenik meg a Forr a borban – mutatott rá az előadó. A „Lennétek csak tanárok!” felkiáltás a gyűlölt tanári szerepre utal, amivel sokan emberként nem tudtak mit kezdeni. Ez jut kifejezésre a gyermekábrázolásban, Nyilas Misi megalázottságában, kiszolgáltatottságában. Az érettséginek súlya van, az a társadalomba, a felnőttek világába való belépés, a társadalmi és testi érettség jelképe, ábrázolására kiválóan alkalmas a szerelem diák-diák között, illetve tanár-diák között. – Móricz örök témája a társadalmi igazságtalanság, az úr-szegény, szerep-ember, zsidó-keresztény, tanár-diák ellentét. Tragédiaként ábrázolja, hogy a tanár egész életében soha nem lehet a szerepe nélkül, és ez a helyzet folytonos feszültséget szül. A „Nem akarok debreceni diák lenni” a tanári szerep elleni tiltakozás, hiszen Móricz szerette a várost, jóllehet az egyik bizonyítékul szolgáló beszédet éppen ott tartotta meg. Debrecenből elüldöztek, kirúgtak pár híres embert, így Csokonait is, de Móriczot nem. A Légy jó az íróvá, költővé válás regénye is, igazi mítosz, amelynek létrejöttéhez Móricznak kellett Debrecen. Misi előképe Csokonai, Móricznak az írói lét jelent először egzisztenciát, ez a szerep, ez a minta fontos, ezért debreceni diák Misi. Fontos szempont még a regényben a tanuló fázis lezárulása után az áldozati szerep – hallhattuk az előadásban. A vallatás, meghurcoltatás krisztusi sémaként jelenik meg, ami nem más, mint Móricz saját története 1919-ből, amikor rátapadt a kommunista gyanú, ahogyan Babitsra is, mert a kommunista hatalom idején tanári állást vállalt. Szilágyi Zsófia elmondta, hogy a mai olvasók, egyetemisták gyakran azt kérdezik, hogy Misi miért nem áll ki az igazáért, miért nem tesz semmit, miért nem küzd a sorsa ellen. A válasza erre a következő: azért nem, mert nem harcos, nem küzdő alak, hanem áldozati figura, szimbólum. Móricz Zsigmond úgy fogalmazott: „én csodálkoztam legjobban, amikor elhitték, hogy ez a regény egy kisfiúról szól”. Az előadásban elhangzott, hogy Móricz kezdetben versírással próbálkozott, de Ady Endre Vér és arany című kötetének elolvasása után azt mondta, „ilyet én nem tudok”, és inkább a prózához fordult. A kevésbé sikeres fiatalkori líra után viszont remek gyermekverseket írt. A rendkívül izgalmas, élvezetes irodalomtörténeti és műfajelméleti utazás után Kovács Edit, az est háziasszonya azzal búcsúzott, hogy legközelebb április 3-án 18 órakor Darvay Nagy Adrienne színháztörténész a Macskajáték hátterébe, Örkény István világába kalauzolja majd el a közönséget. Niedzielsky Katalin
