Ötven évvel ezelőtt mutatta be először a Magyar Televízió a legendássá vált Tüskevár című filmet. A sorozatról a Tutajos szerepét alakító Seregi Zoltánnal, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójával beszélgettünk.

A Jókai Színház dramaturgjának már saját békéscsabai közönsége van, sokan voltak kíváncsiak rá pénteken este a Terefere a Művész Kávéházban című beszélgetős esten.  Zalán nagyon erős a pódiumon. Karizmatikus figura, szuggesztív és nagyon viszi magával a közönséget. Pontosan, árnyaltan fogalmazza meg a gondolatait és, hogy ezek a gondolatok érdekesek, persze, az se mindegy. A Terefere a Művész Kávéházban programon a Babérkoszorú-díjas Zalán Tibor író-költő-dramaturgot a Kállai-díjas Kadelka László a tőle megszokott felkészültséggel kérdezte. Március 19-től látható a Jókai Színház nagyszínpadán Arany János – Zalán Tibor: Bolond Istók színházi bolondozások két képben – egyben, amiről szintén esett szó a jó hangulatú tereferén.

A Játékszín Életrevalók című lenyűgözően szép produkciója lesz a Csabai Nyár nyitó előadása. Igaz történet, emberségről, élet igenlésről, elfogadásról, szeretetről az egyik főszerepben Vadász Gáborral. Így nem volt meglepő, hogy az összes jegy pár nap alatt elfogyott. Közönségünk kérésének engedve  június 16-a és 17-e után egy további estén, június 18-án is megtekinthető az előadás. Az Életrevalók című darab szívszorongatóan emberi és mély, ugyanakkor vidám, könnyed és felhőtlen. Két ember: ami az egyiknek megvan, a másiknak nincs. A mozgásképtelen, kifinomult gondolkodású, dúsgazdag arisztokrata merev világába új színt hoz az egyszerű és derűs ösztönlény, s általa megtapasztalhatja az őszinteséget, egyenességet és a valódi életörömöt. Jegyek korlátozott számban még kaphatók!  

Sok érdekes előadást hallottunk már a Mindentudás Színházi Egyetemén, ebben az ötödik évadban is, de az idei utolsó, az április 3-ai est mégis kiemelkedett a sikersorozatból. A meghívott vendég szokásos prezentációja helyett most igazán jó hangulatú, szakszerű és szenvedélyes beszélgetés zajlott a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Kiváló közreműködők és meglepetésvendégek idézték fel Örkény István életművét, valamint a Macskajáték nagyszerű békéscsabai előadását. Ez a találkozás különösen emlékezetes marad a publikum számára. (Niedzielsky Katalin beszámolója) * Örkény István életműve, a groteszk mint esztétikai minőség bevezetése a magyar irodalomba olyan jelentőségű, hogy mindenképpen érdemes egy estét szentelnünk ennek a témának – kezdte mondandóját Kovács Edit színművész, esztéta, a rendezvény házigazdája. Majd bemutatta a közönségnek Darvay Nagy Adrienne pályáját, munkásságát. A színháztörténész, akinek kutatási területe elsősorban Shakespeare és a Hamlet színjátszástörténete, a „hamletomán” játékstílus és módszer alkalmazása, tavaly a Bánk bán és Hamlet kapcsolatáról adott izgalmas, összehasonlító elemzést. Mivel Radnóti Zsuzsa, az író özvegye, Kossuth-díjas dramaturg a rendezvényre nem tudott eljönni, Kovács Edit avatta be a közönséget Örkény életének néhány kevésbé ismert mozzanatába. A kortárs magyar irodalom kiválósága 1912. április 5-én született Budapesten, tehát éppen most lenne 105 éves. Elhangzott, hogy édesapja jómódú patikus, magyar királyi kormányfőanácsos volt, három-négy patikát elmulatott, mert „szeretett gavallér lenni”. Az ifjú Örkény természettudományos érdeklődése mellett szívesen olvasott, Jókai-sorozatot kapott születésnapra, karácsonyra, Petőfi, Mikszáth, később Márai kötetein nevelkedett. 1930-ban a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. – A piaristák több országban is működtettek oktatási intézményt, így a korra jellemző nacionalizmus szelleme nem került be az intézmény falai közé. Örkény német, angol, francia, görög, latin nyelvet tanul, apai kérésre először gyógyszerész, majd vegyészmérnök diplomát szerzett. 1936–tól kezdett komolyan írni, de pályája nehezen indult, mert minden szerkesztőségben, ahol kopogtatott, visszaadták a műveit. 1937-ben a Szép Szó szerkesztője, József Attila lett első támogatója. Valószínűleg a kettőjük között tátongó nagy anyagi szakadék miatt nem lettek igazán jó barátok – mondta többek között Kovács Edit. Arról is szó esett, hogy az írók, költők akkoriban eléggé nyomorúságos helyzetben éltek, és Örkény apját nyomozók figyelmeztették, hogy „a gyerek rossz társaságba keveredett”. Ekkor küldte apja Párizsba, ahonnan a háború előtt hazajött. Gyógyszerészként sokszor behívták katonának, megismerte a nélkülözést, a megaláztatást. Rájött, hogy a szolidaritás a legtöbb, amit az ember adhat a másiknak, ez határozza meg az ember etikáját, a humanizmus fontosságát. A háborús élményei hatására írói hangvétele az epikusból drámaivá változik. „A háború sűrített lét, mint a színpad.” 1946 karácsonyának másnapján érkezett haza. Írhatott, művei megjelenhettek, 1952-ben a Kossuth-díj átvételére kapott meghívót, de Révai az utolsó percben kihúzta a listáról… Végül 1973-ban vehette át a rangos kitüntetést. * 1956. október 23-án Örkény ott van a tüntetésen, ekkor még megúszta. De részt vett egy megbeszélésen, ahol kijelentette, hogy az irodalmi élet újraindításáról addig értelmetlen beszélni, amíg sok író vádirat nélkül börtönben ül (Déry, Zelk, Háy Gyula), és a sorsuk teljesen bizonytalan – sorolta az életrajz fontos adatait az est háziasszonya. Az idézetre, hogy „írni Márai tanított, gondolkodni Németh László”, valamint a hivatkozásra, hogy Örkény példaképe Kosztolányi volt, illetve Márai barokkos díszítő ornamentikás prózája, Darvay Nagy Adrienne is bekapcsolódott az előadásba. Mint hangsúlyozta, pont az irodalmi előzmények, minták miatt keletkezett a groteszk, mert a nagy elődökről megállapította Örkény, hogy mindaz nem az ő hangja. * A groteszkről mondják, hogy stílus, műfaj, Örkénynél látásmód, a világ érzékelése – jelentette ki a színháztörténész. – Fontos, hogy az író korábbi műveiben sem hazudott soha, egyszerűen elhitte, amit leírt. Egy finnországi kritika a Macskajáték előadásából a hazaszeretetet emelte ki. Ehhez hozzátenném, hogy a magyar nyelvet is imádta Örkény, úgy vélte, a mi anyanyelvünkre bármit le lehet fordítani, annyira színes, gazdag, árnyalt, ugyanakkor magyarról nagyon nehéz az irodalmi műveket más nyelvekben visszaadni. Mint elhangzott, Örkény a groteszkben visszatalált saját hangjához, a szikár tőmondatokhoz. S ez a tudományos gondolkodásra jellemző, cáfolhatatlan megállapítás, egyszerű, pontos fogalmazás határozta meg sajátos nyelvezetét. Az egypercesekről megtudtuk, hogy ezekkel az író nemcsak műfajt teremtett, hanem Radnóti Zsuzsának udvarolt, mert virágot venni nem volt pénze. Elsősorban a humor, a tömörség, a többértelműség jellemzi ezeket az írásokat. A Macskajátékból Makk Károly 1974-ben forgatott filmet. A darab eredetileg filmforgatókönyvnek készült, utána lett kisregény, végül dráma. Az ismert idézet, hogy „embernek lenni feladat”, Örkény számára azt jelentette, hogy képességeinknek megfelelően kell élni, alkotni. 1962–től szabadon publikálhatott, egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig. „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.” Így szólt Örkény ars poeticája. Vagyis úgy vélte, ilyen ez a világ, a véres valóság, ezért a megfelelő stílus az ábrázolására a groteszk, ahogyan Ionesco, Giroud, Kafka műveiben, a tragikum szinonimája, ablak, tükör, karikatúra. A Macskajáték Orbánnéja Sulyok Mária legendás szerepe volt Budapesten. A művésznő akkoriban úgy fogalmazott: „A Macskajáték egyenlő Örkénnyel, és Orbánné én vagyok.” Darvay Nagy Adrienne Orbánné esetében is hamleti szerepet lát, groteszk nyitott formát, ahol a körülmények, a helyzetek a fontosak, mert azok teszik az embert jóvá vagy rosszá. Sulyok Mária, aki kétnyelvű volt, eljátszotta Berlinben, a Volksbühnén németül az előadást. Akkor már 350-nél többször adta elő Budapesten. De a német színház keményebb, kopogósabb játékstílust igényelt, nem olyan lírait, mint itthon. * Orbánné hamleti szerep, a mindenkori helyzet, a színház a kor foglalatja és rövid krónikája – emelte ki az előadó. Majd példaként további külföldi bemutatókat említett, így az 1972-73-as Bukaresti Bulandra Színházét, ahol Taub János rendezte az előadást, valamint a ’98-as változatot Peter Lavelle-től. Ezek lényege, hogy a látszat nem a valóság, a valóság belül van. Kovács Edit megjegyezte, hogy minden előadásnak az adott közönséget kell megszólítani, fontos, hogy kinek játsszák a darabot. Darvay Nagy Adrienne Sulyok Máriát idézte, aki hangsúlyozta, hogy a Macskajáték az első olyan magyar darab, amely megnyitotta a falat, közös áramkörbe vonta be a színpadot és a nézőt. A színházi szakemberek beszélgetésébe ekkor kapcsolódtak be a meglepetésvendégek: Juhász Róza, a békéscsabai előadás rendezője és a főszereplő, a Jászai-díjas Felkai Eszter. Kovács Edit először arra volt kíváncsi, hogy a rendező hogyan fog hozzá a munkához, mi jár a fejében, mielőtt elkezdi a próbákat. * Fontos tudni mindenről, a darab előző bemutatóiról, de a lényeg, hogy tudjam, én mit fogok csinálni. Elolvasom a szöveget, ehhez magányba vonulok, el akarom felejteni mindazt, amit tudok róla. Csak olvasom, és hagyom hatni. S már látom is magam előtt a filmet, érzem a figurák múltját. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük az írót, tudjuk róla, hogyan szocializálódott – válaszolta Juhász Róza. Felkai Eszter hozzátette: éppen az említett Taub Jánostól hallotta, hogy a mesét kell elmondani. Ha akkor, a darab bemutatója idején a politikai helyzet nem olyan, amilyen, mást rendezett volna. Kovács Edit tovább firtatta, mi volt az első kép, hangulat, íz, ami beindította a rendező fantáziáját. * Mindig a szituációból indulok ki. Ugyanazt kell csinálni, ami megvan írva. Bennem erős a kép. A másik alapvető dolog az, hogy a színész egyénisége hogyan viszonyul a helyzethez. Amikor elhangzik a színész szájából egy mondta, akkor érzem, hogy na, most megvan – magyarázta a rendező. Felkai Esztertől a következőt kérdezte kollégája: Mi volt a közös pont saját életed és a szerep között? * Láttam sok előadást, sok érdekeset, sok eléggé furcsát, még olyat is, ahol Orbánné végig takarított, és úgy monda a szöveget. Szerencsére én ezt itt megúsztam. Úgy olvastam, hogy el kellett döntenem, kell-e nekem vagy sem ez a szerep. Körülbelül a huszadik oldalnál éreztem, hogy igen. Olvastam, és láttam magam a képen, mint a moziban, láttam, hogyan csinálom. A színésznő azt is elmondta, hogy az író szövege annyira pontos, arra nagyon kellett figyelni, hogy a humor kijöjjön. Bevallotta, úgy érzi, nem mindig sikerült megcsinálnia, amit a rendező kért. Volt, hogy annál jobb lett. Volt, hogy jobb lett volna úgy, ahogy ő akarta megformálni a figurát. * Egyensúlyozni kellett a szöveg, a ritmus és az érzelem között. Ha minden összejött, két emeletet repültem – mondta Felkai Eszter. Kovács Edit emlékeztetett, hogy Örkény sok női szerepet írt, úgy vélte, az értékmegőrző szerep a nőké, akik ezért fél fejjel kimagaslanak a férfiak közül. Darvay Nagy Adrienne szerint Orbánné a hűség és a hazaszeretet megtestesítője, és Örkény a nőkben a kettősség, többrétegűség, tömörség, humor szép ötvözetét látta, a tragikus hősnőt, a piaci kofát és a clownt egyszerre. Juhász Róza Latinovits versmondási filozófiájára hivatkozott, hogy milyen fontos visszaásni oda, ahol a vers született. Így van ő a rendezéssel, azt szeretné megmutatni, amit az író megálmodott. A művésznők izgalmas beszélgetéséhez többek között a Kállai Ferenc-díjas Kadelka László szólt hozzá. Mint mondta, látta Sulyok Máriát Berlinben, és egy mosoly sem volt a nézőtéren. Itt Felkai Orbánnéjába legalább háromszor bele lehet szeretni. Csodálatos, ahogyan az ifjúkori szerelem kitart nála, és ahogyan folyamatosan humorral átéli. Az alakításán túl a különleges díszletet, a pörgést, a ritmust méltatta, amelyek egy percig sem engedték el a nézőt. A hazaszeretet megnyilvánulását fantasztikusnak nevezte („Itt akarok megdögleni, Gizám!”). Felkai Eszter ehhez szerényen csak annyit tett hozzá: „Engem hajt a belső ritmusom.” Juhász Róza szerint Felkai Eszter volt a legjobb Orbánné, clown és tragika egyszerre. S erre rajta kívül talán csak Psota Irén volt még képes. Különös, hogy Felkai Eszter annak idején éppen a már idős Psota láttán döntötte el, hogy elbúcsúzik a pályától, nem akar a színpadon kiöregedni. Szerencsére egy jó szerepért megtörte a csendet… Jó társaságban az ember nem nézi az óráját, röpül az idő. Így volt ez április első hétfőjén is. A Mindentudás Színházi Egyeteme ősszel folytatódik. Az országban egyedülálló, népszerű sorozat szervezőjének, Kovács Editnek a munkáját Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója köszönte meg, majd végszóként bejelentette, hogy a korábbi előadások könyvben is megjelennek. Niedzielsky Katalin