Vészhelyzet ritkán inspirálja az alkotókedvet, de használhat az elmélkedésnek, módosíthatja világlátásunkat. Egy rangos kitüntetés ilyenkor nemcsak szakmai elismerést adhat, hanem a lélek ápolását, erősítését is jelenti. Gnandt János festőművész, a Békéstáji Művészeti Társaság elnöke, a Jókai színház festőtárának korábbi vezetője a jövőben is értékteremtéssel szeretne szolgálni. Mit gondolsz mostanában a világot sújtó járványról és a karanténba kényszerült országokról, emberekről? Mint a Jókai Színház volt tagja elsősorban sok erőt kívánok a társulatnak a túléléshez és sikeres készülődést az újrakezdéshez, ha majd eljön az ideje. A társaságunkat is szomorúan érintette a járvány miatt kialakult helyzet, több kiállítás elmarad, felborult az egész kiállítási tervünk, tanulmányutak maradnak el, nem lesz az idén nemzetközi művésztelep sem. Közös kiállítással készültünk június 4-ére, Trianon 100. évfordulójára. A társulat tagjai dolgoznak a témán, az anyag meglesz későbbre, most próbáljuk tartani egymással a kapcsolatot. Hogyan telnek otthon a mindennapok? Érdekes érzésem van, lerövidültek a napok. Az ember egyszerre sok dolgot szeretne bepótolni, rokonokat, ismerősöket, kollégákat felkeresni, kapcsolatokat ápolni, újraéleszteni, megteremteni, ügyeket intézni. Most lenne időnk, de otthon kell maradni. Több időnk van az internetes lehetőségek kihasználására, de túl sok a téma. Mit jegyezzek be a naptárba? Végre van idő olvasásra. Félbehagyott vagy csak megvett, de még nem olvasott könyveket veszek fel a bakancslistára. De mindenre kevés az idő, ezért rövidek a napok. Pedig az alkotásról, a festészetről még nem is beszéltünk… Az alkotómunka nem szünetel, ez most az ötletek papírra vetésének, a vázlatok készítésének időszaka. A jó idő beálltával alig várom, hogy bevonulhassak a műtermembe és megvalósíthassam az eddig összegyűlt vázlatokat. Felüdülésként rejtvényfejtésre is jut idő, az agytorna mellett kevés fizikai munka, torna, edzés, testmozgás is kell, elhatároztuk, hogy esténként megyünk egyet sétálni, megmozgatjuk az izmainkat. Milyen receptet, stratégiát tartasz hasznosnak a túléléshez? Ebben a helyzetben fegyelmezett és felelős magatartásra van szükségünk. Mielőtt panaszkodnánk a bezártságra, az otthonlétre, azokra kell gondolni, akik éjt nappallá téve dolgoznak a közvetlen veszélyben, hogy emberéleteket mentsenek. Nem szabad megnehezíteni azoknak a munkáját, akik minden téren biztosítják az ellátást, hogy működjön az ország, szervezettség, biztonság legyen és ne káosz. Ezért kell betartanunk az intézkedéseket, amiket a mi érdekünkben, a társadalom védelmében hoztak. Sokan egyre nehezebben viselik a korlátozásokat és főleg a bizonytalanságot, hogy meddig tart még ez az állapot. Sajnos senki nem látja a járvány végét. A jövőre tekintve én mégis optimista vagyok, és abban bízom, hogy ha majd kiengedhetjük a fékeket, új energiákat mozgósíthat a normális élet helyreállása. Remélem, leszűrjük majd a tapasztalatokat, és azokból tanulva indíthatjuk, élhetjük újra a hétköznapjainkat. Sokoldalú alkotóművészi és pedagógiai tevékenységed elismeréseként nemrég megkaptad a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést. Ezúttal is gratulálok! Mindig fontos az ember életében az elismerés, de úgy gondolom, egy ilyen időszakban különösen az. Nekem nagy megtiszteltetés, hogy engem erre kiszemeltek, és megkaptam. De én úgy tekintek az elismerésre, hogy az mindig a példamutatás felelősségével is jár, tehát – a saját értékteremtő munkám mellett továbbra is – a közt is kell szolgálnom. Niedzielsky Katalin
