A komikus szituációk és karakterek, valamint a színpadi bonyodalmak fokozása nélkül nincsen vígjáték, ezt minden néző pontosan tudja. De Anthony Marriott és Alistair Foot Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című komédiájában egyszerűen levegővételnyi szünet sincs két csattanó poén között, olyan tempóban árad, hömpölyög a humor és a káosz. A hetvenes évektől világszerte közönségkedvenc, garantáltan kasszasiker darabot Merő Béla rendezte a Békéscsabai Jókai Színházban. A Vigadó közönsége a március 31-ei premieren könnyesre nevette magát, és előadás után a belváros még sokáig hangos volt az emlékezetes pillanatok felidézésétől, a jóízű, felszabadult kacagástól. (Niedzielsky Katalin kritikája) Már a csöndes díszlet sokat mond, megadja az alaphangot. Eper-, rózsaszínű (vagy pink?) falak, fehér stukkók, de főleg a hét ajtó plusz egy konyhai átadóablak előre vetíti, hogy lesz itt bőven forgalom, jövés-menés, üldözés, menekülés. Az ablak időnként önkényesen lezuhanó rolója külön életet él, szerephez jut. S ha mindez még nem lenne elég a színpadkép jellemzéséhez, kaputelefon gondoskodik a külső – lenti, banki és utcai – kommunikációról: folyton csöng, valaki vagy valami érkezik. Egy bank fölötti szolgálati lakásban játszódik a történet. Mielőtt végképp benépesül a színtér, gyorsan kiderül a szereplőkről, hogy életük eleve meglehetősen pörgős, zaklatott; a munkaadó állandó készenlétet vár el tőlük, a karrier messze megelőzi a magánéletet. Pedig fiatal párról van szó, épp’ hogy összeházasodtak. A ranglétrán feltörekvő hivatalnok neje sem lazít, állást keres, hozzá akar járulni a családi vagyon gyarapításához. Azt hiszi, az exkluzív skandináv dizájn menő üzlet, csakhogy pornótermékek jönnek, amiktől egyre nehezebben vagy egyáltalán nem tudnak megszabadulni. Minél kétségbeesettebben próbálkoznak, annál jobban elmérgesedik a helyzet, és bekerülnek a bűnügyi hírekbe. A kaputelefonon kívül a tévé hozza be a külvilágot a pinkre pingált lakásba.  Látszik, hogy Anthony Marriott és Alistair Foot igazi színházi szakember volt, Foot filmes forgatókönyveket és vígjátékokat írt, Marriott színészként és szerzőként működött. Jól tudták, mi kell ahhoz, hogy a közönség vegye a lapot. Ugyanakkor a különösen mozgalmas, sajátos logisztikájú darabot nem könnyű színre vinni úgy, hogy követhető és élvezetes legyen, ne a futkosás, rohangálás, hangoskodás domináljon. A forgalomirányítást előzetesen, a betanításnál, a háttérben a rendező irányította, a játékban a főszereplő Czitor Attila igyekszik kézben tartani. Isten ments, hogy hamis besorolásokat, sztereotípiákat tápláljunk, ezért ne beszéljünk eredeti angol figurákról! Mondjuk inkább, hogy hőseink az üzleti világ, a bankszféra fiatal, ambiciózus alkalmazottjai! Elvégre a tehetséges, ígéretes banktisztviselő, a csinos felesége és a segítőkész kolléga élhetne akár nálunk, vagy bárhol a világon. A tekintélyes bankigazgató vagy a társra vágyó magányos anyós hasonmását is bárki fellelheti saját környezetében. Ahogyan a skandináv import cégről kiderül, hogy közönséges szexshop, hőseinkről is le-lehullik az álarc, és ilyenkor bizony megvillantják igazi énjüket. Zajlanak az események, egyre jobban összekuszálódnak a szálak, már-már kezelhetetlenné válik a helyzet, miközben remekül szórakozunk, nagyokat nevetünk, szinte kottázni lehet, mikor ki lép még be a zenekarba. Ugyanakkor a kalandok sorozata, az egész vesszőfutás, hazardírozás nagyon is vékony jégen zajlik! Látjuk, hogy a fiatalok egyre nehezebben tudják elsimítani a bajokat, párhuzamosan a bankigazgatótól folyamatosan jönnek a vészjelek, korábbi retorziókra a súlyos példák. Micsoda koreográfia, szövegfelépítés! Egyértelművé teszi, hogy itt mindenki az állását, a jövőjét kockáztatja, ha lelepleződik. Egy valódi vígjátékban, ha turbékoló házasok játszanak, előbb vagy utóbb, de biztos megérkezik a mama, aki itt ráadásul a bankigazgatóra pályázik. A nyomozó – mint valami Sherlock Holmes – többször színre lép, színesíti a gárdát, vészmadárkodik, barátkozik, miközben bizonyítékok után kutat. A bankár, a nyomozó, a revizor – itt mindenki a szakmája karikatúrája. A főszereplő a fiatal bankfiókvezető, Peter Huntert Czitor Attila magabiztosan, meggyőzően játssza. Komlóssy Kata szh. szépen halad, hogy méltó partnerévé váljon a feleség, Frances figurájában. Az elegáns, de fárasztó anyóst, Eleanor Huntert, Peter édesanyját Nagy Erika kelti hatásosan életre. A kollegiális segítőnek és bűntársnak (Brian Runnicles főpénztáros) bőven jut feladat, Csomós Lajosnak pedig alkalom humoros alakítása csillogtatására. Leslie Bromhead kerületi bankigazgató szerepéből Jancsik Ferenc huncut öregurat formál kedvesen. Paul Vernon főfelügyelő Nagy Róbert jópofa karakterfigurája, Arnold Needham revizort Szabó Lajos jellegzetes humorával állítja elénk. A díszes társaságot a két callgirl, Susan és Barbara (Harcsa Boglárka és Csonka Dóra szh.) teszi teljessé. A díszletet Egyed Zoltán tervezte, a forgalmas csomópontként szolgáló lakás berendezése, színe, stílusa egyszerre elegáns és szimbolikus, kirakat és lepel, a tudat alatti szexuális és egyéb vágyakra utal. Átlagos hétköznapi és feltűnő alkalmi, beszédes viseleteket hordanak a szereplők, jelmeztervező Petrovszki Árpád. Merő Béla rendező Prekop Gabriella fordítását és Zalán Tibor dramaturgiai átírását vitte színpadra. A színháztól elsősorban szórakoztatást, nevetést, felüdülést váró közönség biztosan szívesen fogadja és hálás lesz a produkcióért. Niedzielsky Katalin