SINOSZ | Országos vers- és novellaíró pályázatot hirdet a Békéscsabai Jókai Színház és a SINOSZ Békés Megyei Szervezete a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. szervezésében SINOSZ-tagok számára. ► Tovább
magyaridok.hu | Nagyszabású produkcióval készül március idusára a Békéscsabai Jókai Színház: Szabó K. István rendezésében állítja színpadra Katona József nemzeti drámáját, a Bánk bánt. A teátrum vezetése úgy döntött, az olvasópróbát nyilvánossá teszi, hogy a szélesebb közönség számára is várhatóvá, láthatóvá válhasson a produkció, amelyről Seregi Zoltán, a színház igazgatója úgy nyilatkozott, hogy talán az évad legfontosabb előadása lesz. Mi több, olyannyira nyitott volt a próba, hogy közben megszakította az M1 műsorába való élő bejelentkezés is. ► Tovább
Szabó K. István rendező és Darvay Nagy Adrienne színháztörténész Bánk bán a "magyar Hamlet" című előadásával folytatódik a Mindentudás Színházi Egyeteme február 1-jén, az Ibsen Stúdiószínházban. Katona József pár nappal múlt két esztendős kisgyerek Kecskeméten, amikor Kolozsváron, Kazinczy Ferenc prózai fordításában, először mutatják be magyarul a Hamletet. Igaz, egy német adaptáció alapján, és a dán királyfi is életben maradt a végén, de 1793. novemberében a korabeli nézők így is azt érezhették, hogy Shakespeare tragédiájában minden jellem és jellemtelenség fellelhető. Mindenkor… A 23 éves jurátus „Békési József” álnéven már évek óta műkedvelő színész, valamint fordító és színműíró Pesten, amikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum drámapályázatot hirdet a kolozsvári magyar színház remélt megnyitásához. Katona megírja hát a Bánk bán-t – benne Adelájd szerepét titkolt szívszerelmének, a nála két évvel fiatalabb Dérynének. Hogy e pályamű elveszett-e vagy csak nem tartották említésre méltónak, ki tudja, mindenesetre az tény, hogy az 1819-ben átírt történelmi dráma 2586 sorából csupán 344 volt benne a pályázatra beküldött változatban is. A cenzor viszont az új Bánk bán előadását nem, csupán a szöveg kiadását engedélyezi. Ekképp a szerző nem érheti meg a színházi ősbemutatót. Katona József már három éve a föld alatt nyugszik, amikor 1833. februárjában barátja, Udvarhelyi Miklós jutalomjátékul választhatja a darabot; s Déryné is eljátssza végre a számára szerelemből született, időközben Melindára változtatott naiva szerepet. A meg nem értett, elveszett, újra feltalált, betiltott „nemzeti dráma” elindul a mítosszá válás útján; aminthogy a Bánk bán színpadtörténete is szorosan összekapcsolódik a magyarság legnagyobb örömeivel, legfájóbb szenvedéseivel. A közönség kívánatára tűzik műsorra 1848. március 15-ének estéjén, önkényuralmak idején a cenzúra tilalomlistáját vezeti, színháznyitások és bezárások ünnepi eseményeit szépíti; bármiféle változtatási szándék az ereklyén ádáz politikai botrányokat kavar. Erkel Ferenc „nemzeti operát” ír belőle; a későbbi Oscar-díjas Michael Curtiz, még mint Kertész Mihály Kolozsváron némafilmet forgat a száz éves színműből. Max Reinhardt Budapesten és Berlinben egyaránt megbukik vele. Babits Mihály az ambivalens „nemzeti karakter” megtestesülését látja Bánkban; olasz alakítója és színre állítója, Gustavo Salvini a XIX. század végén Bánk és Petur kapcsolatát a magyarság valóságos nemzeti himnuszának tartja, jellemeit pedig shakespeare-inek nevezi … Vajon a harmadik évezred elején a „hamletológus” színháztörténész miért kezeli a Bánk bánt kimondottan „Magyar Hamlet”-ként? Kétszáz évvel a megszületése után Katona drámája milyen kihívást jelenthet a mai „kor foglalatjai”-nak – ahogy Hamlet nevezi a színészeket; azaz miféle küzdelmekkel kell szembenézzen a Bánk bán XXI. századi rendezője a kulisszák között?
BEOL | Szeptember óta lázban tartja nem csak Békéscsabát, de az egész megyét a Légy jó mindhalálig című zenés előadás. Egyrészt huszonnégy év elteltével állították ismét a Békéscsabai Jókai Színház színpadára a darabot, másrészt megyénk tanulói között tartottak meghallgatást, hogy megtalálják a tökéletes Nyilas Misiket, Doroghy Sanyikat, és persze a többi kisdiákokat. Csütörtökön eljött a várva várt pillanat, és végre a nagyközönség is megismerte a tehetséges fiatalokat. ► Tovább
Az évad talán legfontosabb, mindenképpen kiemelkedő produkciójára készül a Békéscsabai Jókai Színház. Katona József Bánk bánját nem aktualizálják, hanem korszerűsítik: olyan huszonegyedik századi színművet alkotnak, amely hű marad a drámaíró eredeti szándékához és üzenetéhez, ugyanakkor érthető és élvezetes a mai néző számára. Minden korábbi feldolgozást és értelmezést el lehet tehát felejteni, Zalán Tibor dramaturg „átvezetése” Szabó K. István rendezésében márciusban kerül színre. (Niedzielsky Katalin tudósítása) Az előadás súlyának megfelelő, komoly sajtóérdeklődés kísérte a január 26-ai olvasópróbát, ahol először Seregi Zoltán igazgató méltatta a bemutató jelentőségét. – Legnagyobb nemzeti drámánk színrevitele érzékeny pont, ezért is komoly előkészületeket igényel. Nagyon sokat ígérő Szabó K. István rendezői koncepciója, és olyan előadást szeretnénk létrehozni, amely élvezetes az átlagnézőnek, de az igazi színházi ínyenceknek is valódi csemege. Zalán Tibor dramaturg felfrissítette a dráma nyelvét, hihetetlen érzékenységgel és tehetséggel modernizálta a szöveget, „átvezette” – ahogyan ő fogalmaz – a mai korra, s mindezt észrevétlenül. A direktor ezután köszöntötte a produkció népes csapatát, a társulat „hazai” tagjait és a vendégművészeket: Szabó K. István rendezőt, aki korábban többek között a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatója volt, a címszerepre meghívott Demeter András színművészt, aki számos szerep mellett a temesvári Csiky Gergely Színházat irányította, a román tévé produkciós vezetője. Nagy taps fogadta itthon Földesi Ágnest, aki Füzesgyarmaton született, a Jókai Színház Színiiskolájában végzett és megnyerte ősszel a Melinda szerepére kiírt castingot. Végül Seregi Zoltán Verebes Ernő zeneszerzőt üdvözölte, aki először dolgozik Békéscsabán. – Bánk bánt rendezni, Katona drámájával foglalkozni nem egyszerűen feladat, hanem ügy is – szögezte le Szabó K. István. – Előadásunkban nem a történelmi, hanem az emberi viszonyok játszanak főszerepet, Bánk bánban először az embert keressük meg, utána a nemzetit, mert ember nélkül nem lehet nemzeti. Divat manapság a színházban is egyik vagy másik oldalra állni, én középen szeretnék maradni, az örök színházi értéket felmutatni. A dráma az egyensúlykeresésről szól, miközben a világ kibillent az egyensúlyból, és az ember ebben a viharban, szétszedett állapotok közepette próbálja az egyensúlyt újra megkeresni. Bele is bukik, mert a szélsőségek erősebbek, és a világ butább annál, mint hogy befogadná. Megtudtuk, hogy a rendező Bánk bán színpadra állításakor kerüli a sablont, az előadás tanulságát pedig a nézőre bízza. Mint mondta, az érdekelte, hogyan lehet, hogyan érdemes a magyar történelmi drámát napjaink kontextusában megszólaltatni. A szöveggel kapcsolatban úgy fogalmazott: sok átirat létezik, de azokkal nem akartak foglalkozni, inkább az volt a céljuk, hogy az eredeti nyelvezetet átmentsék, hogy az ne sérüljön, ugyanakkor az új változatot sajátjuknak érezhessék. Szabó K. István, Zalán Tibor és Seregi Zoltán – Nagyon nehezen érthető volt a szöveg. Hiába ismertem a szavakat, úgy fűzte Katona a mondatokat, hogy gőzöm sem volt, mit jelentenek, ráadásul ötös és hatodfeles jambusokban írt – avatott be Zalán Tibor a dramaturgiai műhelytitkokba. – Először is lefordítottam magyarra, megtartottam minden mondandót, húztam, írtam, húztam, írtam. A legfontosabbakat természetesen megtartottam. A szöveg negyedét húztam ki, voltak logikai gondok szerepeknél, szituációkban. Az átiratnál jobban szeretem az átvezetés szót, ami azt jelenti, hogy a régi nyelven írott szöveget átvezetem modern nyelvre, hogy a mondat mondható, a szöveg érthető legyen, de nem változtatom meg a tartalmát. Katona kitűnő író volt, de kevésbé jó dramaturg. A zenéről Verebes Ernő annyit árult el, hogy kamarazenekar játszik majd, főleg rézfúvósok és néhány ütős, így katonás hangzást kapunk, amit ellenpontoz az árva gyerekek kórusa. Mielőtt a színészek elkezdték volna az olvasást, Szabó K. István még egy fontos momentumra emlékeztetett: Katona érdeme, hogy a korabeli német és francia színház divatja ellenére a Bánk bán írója inkább Shakespeare színháza felé tekintgetett, egyes mozzanatokban fellelhető a Hamlet hatása. Ennek is köszönhető, hogy – a dramaturgiai, nyelvi bakik ellenére – mondandóját az idő nem tudta kikezdeni, lerombolni, az ma is helytálló. A díszletről és a jelmezekről annyi árult el a rendező, hogy azokkal nem a történelmi korszakra akar összpontosítani, hanem célja pont az elvonatkoztatás, a konfliktushelyzetek hangsúlyozása. Az előadásban II. Endre király szerepét Presits Tamás, Gertrudis királynét Kovács Edit, Ottó meráni herceget Czitor Attila játssza. Mikhál bánként Mészáros Mihályt, Simonként Katkó Ferencet, Petúrként Bartus Gyulát láthatja a közönség. Biberachot Tege Antal, Tiborcot Jancsik Ferenc kelti életre. Jelmeztervező Rátkai Erzsébet, díszlettervező Mira János, bemutató: március 11-én. Katona József Bánk bánja eddig kétszer szerepelt a Jókai Színház repertoárján. 1956-ban Vass Károly és Bende Miklós rendezte, a címszerepet Iványi József és Kiss Ferenc játszotta. 1975-ben Orbán Tibor rendezésében, Áts Gyulával a főszerepben mutatták be a drámát. Akad még valaki, aki emlékszik az akkori szereposztás II. Endréjét alakító Gyurcsek Sándorra, vagy Gálfy Lászlóra, aki Biberachot játszotta? Niedzielsky Katalin
BEOL | Huszonnégy év után végre újra látható lesz a Békéscsabai Jókai Színház színpadán a Légy jó mindhalálig című darab, ezúttal Seregi Zoltán rendezésében. Csakúgy, mint közel negyed évszázaddal ezelőtt, más szerepben, de ismét feltűnik az előadásban a Liszt Ferenc-díjas énekes és színész, Vikidál Gyula, akivel a darab próbája után beszélgettünk. ► Tovább
A Bárka szerkesztősége évzáró szerkesztőségi ülésén tavaly is eldöntötte, hogy a hosszú évek óta tartó eredményes együttműködés és az aktuális publikációk alapján, kik lesznek a 2015. év Bárka-díjasai. Az elmúlt évek díjazottjai között olyan jeles hazai és határon túl alkotók szerepeltek már, mint például Bogdán László, Csehy Zoltán, Egressy Zoltán, Fekete Vince, Géczi János, Grendel Lajos, Iancu Laura, Kiss Judit Ágnes, Markó Béla, Nagy Gáspár, Szepesi Attila, Tandori Dezső, Tarján Tamás, Tóth Krisztina, Tőzsér Árpád, Varró Dániel, Vámos Miklós, Vári Fábián László, Zalán Tibor. A szerkesztők ezúttal Halmai Tamás költőre, kritikusra és Orbán János Dénes költőre, íróra szavaztak. A Pécsett élő Halmai Tamás az elmúlt év Bárka-számaiban saját versei, gyerekversei, meséi, prózajegyzetei mellett tanulmányt is közölt Bertók Lászlóról; az erdélyi származású Orbán János Dénes pedig nemcsak humoros gyerekverseket, felnőtteknek szóló, szintén humoros elbeszélést, regényrészletet közölt a lapban, de a Békéscsabai Jókai Színház és a Bárka által meghirdetett drámapályázat egyik nyertese is volt. A díjakat Szarvas Péter, városunk polgármestere adja át az Ünnepi Bárka-esten, amelyet hagyományosan a Magyar Kultúra Napja közelében rendeznek meg, idén január 29-én (pénteken) 18.00 órától a Békéscsabai Jókai Színház Ibsen Stúdiószínházában. A díjazottak bemutatása és méltatása mellett dr. Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője, az esten összefoglalja és értékeli az elmúlt év Bárka-számait és bárkás tevékenységét. A szerkesztőség további tagjai (Erdész Ádám, Farkas Wellmann Éva, Kiss László, Lovász Andrea) és az est íróvendégei (Becsy András, Csillag Tamás, Magyari Barna, Szil Ágnes, Szilágyi András) közreműködésével pedig bemutatják a frissen megjelent, 2016/1-es számot. Az esten várható jó hangulathoz a megzenésített verseket előadó berettyóújfalui Körömvirág együttes is hozzájárul majd. A rendezvényre a belépés ingyenes, a szervezők minden irodalombarátot szeretettel várnak.
A Magyar Kultúra Napján különleges programmal szolgált a Fővárosi Nagycirkusz. A nagyérdemű közönség meghatottan kísérte figyelemmel Demjén Natália artista-színművész trapézon előadott hegedű kíséretét, amely alatt a Vakrepülés Színjátszó Egyesület tagjai elénekelték a Himnuszt. A díszpáholyban később nagy megtiszteltetés érte az amatőr vak társulat tagjait: Tarsoly Krisztina békéscsabai színésznő szakavatott narrációjának köszönhetően számukra is „láthatóvá” vált a Fesztikon című előadás. Oly annyira, hogy a finálénál néhányan még táncra is perdültek. A Békéscsabai Jókai Színház teljes mértékben elkötelezett az akadálymentesítés ügye mellett: kiemelt figyelemmel kíséri és karolja fel azokat az új lehetőségeket, kezdeményezéseket, amelyek a fogyatékossággal élők számára is teljes értékű színházi élményt biztosítanak. Rendszeresen jelelt és narrált előadásokat, valamint kulisszajárásokat szerveznek vakok, gyengénlátók és hallássérültek számára. Ennek a kezdeményesnek a szele ért el a Fővárosi Nagycirkuszba is Tarsoly Krisztina közreműködésével. „A látássérült emberek a társadalom olyan egyenrangú tagjai, akik az alapvető emberi jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A Fővárosi Nagycirkusz a vak és gyengén látó emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása miatt a Fővárosi Nagycirkusz az előadások akadálymentesítésével a maihoz hasonló, speciális szolgáltatásokra készül.” – így nyilatkozott Fekete Péter, a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója, majd hozzátette: „a cirkusz a művészeti megnyilvánulások egyik kupolás temploma, szent helye, valamennyi produkció – született bár a világ bármely más, távoli táján – ugyanúgy a miénk addig az időszakig, amíg a mutatványt előadó művész nálunk tartózkodik.” Fotó: Urbán Ádám
Az Ibsen Stúdiószínházban február 20-án látható Merő Béla rendezésében Zalán Tibor Szása i Szása című tragikomikus fantáziálása egy elsüllyedt világról a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, Borovics Tamás főszereplésével. A történelem gyakran ismétli önmagát, csak időnként fejre állítva hozza vissza a múltat. Darabunk története is egy ilyen abszurd szituációt állít középpontjába. Helyszín Magyarország, idő a rendszerváltozás, szituáció a szovjet csapatok kivonása az országból. Adott két család, egy ukrán, amelyik egy kis vidéki város laktanyájában él hosszú évek óta, és egy magyar, amelyik a városkában lakik. A sors – és az abszurd – minden véletlent megengedő fintora, hogy valamennyien Szásának hívják egymást. Szerepet kap a darabban rajtuk kívül egy pap, akit Béla atyának hívnak a hívei, és egy (volt) párttitkár, akit Béla elvtársnak szólítanak a város lakói (egykori hívei). A történet lényegében egy barátságról, egy kétségbeesett döntésről, és a rendszerváltás körüli fölkavarodott mocsokról szól. Mocskot, mocskos viszonyokat nem lehet fehér glaszékesztyűben megérinteni. Gondolunk itt arra a nyelvhasználatra, amely időnként a székhez szögezi, és remélhetőleg nem az ajtó felé indítja, a gyengébb nyelvi idegzetű nézőket. Az előadás szigorúan olyanoknak szól, akik már tudják, hogy a művészet ábrázolás (is), és a művészet által használt nyelvi őszinteség áldozatokat kíván írótól, színésztől, rendezőtől, de a nézőtől is. Bízunk a közönség megértésében, bátorságában, befogadói merészségében, s abban, hogy ki-ki szembe mer, szembe tud nézni a közelmúltunkkal… Fotó: Veréb Simon
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
7 0
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
1 0
