Ha január, akkor Kállay Géza, és ha a professzor az előadó, akkor Shakespeare a Mindentudás Színházi Egyetemén. Tavaly A Lear király elemzéséről tartott előadást az Ibsen Stúdiószínházban január 5-én, most, majdnem napra pontosan egy évvel később, 4-én a Tévedések vígjátéka került színre az irodalomtudós megvilágításában. A hallgatóság bepillantást nyert az Erzsébet-kori dráma és Shakespeare színházának műhelytitkaiba, akik pedig látták a Jókai Színház szeptemberi bemutatóját, a darabhoz izgalmas háttérinformációkkal gazdagodtak. (Niedzielsky Katalin beszámolója) Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája gyönyörű Goethe-idézettel vezette be az évadnyitó programot. „Shakespeare színpada szépséges panoráma, mely az idő láthatatlan fonalára fűzi fel a világ történelmét. Plánumai a szó közönséges értelmében nem plánumok, de színdarabjai egytől egyig ama titkos pont körül forognak (melyet még egyetlen filozófus sem látott meg, s nem definiált), hol énünk sajátlagossága, akaratunk feltételezett szabadsága összeütközik a nagy egész törvényszerű menetével.” A német klasszika kiválósága a reneszánsz előd emléknapjára, 1771. október 14-én írta „Shakespeare und kein Ende” című esszéjét, ebből származnak a bölcs sorok. –   A 18. század végén fedezte fel újra a német irodalom Shakespeare-t, annak a drámaírónak, költőnek a jelentőségét, aki minden korban meg tudta és ma is meg tudja szólítani a közönségét – mondta Kovács Edit, majd bemutatta az előadót. Kállay Géza irodalomtörténész, nyelvfilozófus, nyelvész, egyetemi tanár, Shakespeare-kutató, kutatási területei az irodalom és filozófia viszonya, irodalomelmélet, Wittgenstein filozófiája, reneszánsz és barokk angol irodalom, reneszánsz angol dráma (legfőképpen William Shakespeare művei) és drámatörténet. A professzor békéscsabai előadására magával hozta két tanítványát is, Károlyi Krisztiánt, hogy vele jeleneteket adjon elő a Tévedések vígjátékából, valamint Palágyi Lászlót, hogy gitárkísérettel énekelje el és tanítsa meg a közönségnek a Vízkeresztből Feste, a bolond nótáját. Hamar kiderült, nem véletlenül. –   Minden Shakespeare-előadás dallal, tánccal végződik, még a tragédiák is – szögezte le Kállay professzor mindjárt az elején, ezért is választotta mondandójához a zenei betétet. A Tévedések vígjátékáról elmondta, hogy azt tartják a reneszánsz szerző egyik legrégebbi művének, főleg azért, mert jók a korabeli források, 1592-ben írta a szerző, A makrancos hölgyet egy évvel később. Az előbbi két Plautus-komédiából készült, de nem annyira könnyed, érint sok kérdést, ami tragikumot előlegez, megjelenik a törvény, a herceg és az állandó háború a két fontos kereskedőváros, Ephesus és Syracusa között. Rögtön a darab elején megtudjuk: a pénz és az emberi élet azonos érték, mindennek ára van. A bohózatban is fontos szereplő a vihar, amely szétválasztotta a családot – ezt meséli el monológjában Aegeon, az öreg kereskedő. Érdekességként említette Kállay professzor, hogy a vígjátékban mindenki öt órára beszél meg randevút, öt óráig ad időt a szerző a szereplőknek, hogy elvégezzék mindazt, ami a dolguk. Mint megtudtuk, a jobb drámák általában egy nap alatt játszódnak, de ehhez a szabályhoz ritkán tartotta magát Shakespeare, akinek „az idő volt a gyengéje”. Az Antonius és Kleopátra például tíz év eseményeit öleli át. A hármas egységről elhangzott: öt óra, három épület (a Phonix, a fogadó és a kolostor), három színhely, de nehéz a cselekményt követni.  Az előadó felolvasott egy részletet, amelyben syracusai Antipholustól többek között elhangzik: „S elvesztettem boldogtalan magam”. A darabra jellemző, hogy mindig a szolgák szembesítik a testvérpárt a másik énjével. –   Itt mindenkinek igaza van, és soha senkinek nincs igaza. A második felvonás második színében kiderül a főtéma: Shakespeare korában az időt mint kopasz időt ábrázolják, a visszapillantóban a szereplők a jövőt látják, az idő rombol, ront, látja a jövőt. Az idő a folyamat ábrázolása. Felmerül a kérdés: Bizonytalanság, vagy varázslat? Antipholus már fél órája Ephesusban tartózkodik, miért nem gondol rá, hogy itt lehet az ikertestvére?  –   A realizmus tiltakozik a félreértések miatt – állapította meg az előadó. – Különös, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik a két távoli város lakói, és ugyanazt a ruhát viselik. Az öltözet nagyon fontos volt régen, sokba került a jelmez a Globe Theatre-ben, a ruha társadalmi rangot, nemi identitást adott. Négy jó női szerep van ebben a műben, ami Shakespeare-nél ritka. A nézők nőnek fogadták el a szereplőket, miközben tudták, hogy a színészek férfiak. Semmi nem különböztette meg az ikreket, még a nevük sem. Dramaturgiai lelemény, vagy egyszerűen tévedés? Kállay Géza felfedezte, hogy a darabban „Shakespeare tévedett”. A történetben ephesusi Dromio megy el a kikötőbe kötélért, de onnan syracusai Dromio érkezik meg. Amikor Antipholus hazamegy, azt kell látnia, hogy már otthon van! Előfordul, hogy a megfelelő párok találkoznak, de már az sem segít… –   Az író a szolgasorson keresztül mutatja meg a dühöt, a frusztrációt, a felháborodást. Mindenre van tanú, senki sem hazudik, csak éppen saját szemszögéből látja a dolgokat. Mindenki több néven fut egyszerre, másként emlegetik otthon, a munkahelyén, a baráti körben. Vagy  egy név két személyt jelöl? Az egyik ikerpár már megállapodott, előrébb tart, mint a testvére, a másik folyamatosan veszíti el az egzisztenciáját. Az is lehet, hogy egy ember ellentétbe kerül önmagával, vagy kettős életet él, mindenkinek vannak titkai, és egyszer csak valaki tükröt tart neki – értelmezte Kállay Géza a shakespeare-i titkokat. Az álom jelentőségéről megtudtuk, hogy átalakuláson akkor lehet átesni, ha merünk álmodni; ha képesek vagyunk borzalmat, szörnyű lidércet átélni, az által jobbak lehetünk. A legszebb éveket, ha elveszik tőlünk, többé nem lehet visszaadni. –   A mesevilágában nem számít a kor, elég, ha van egy jó esténk. A tragédiában és a komédiában viszont mindig létrejön valamilyen hiány, paradoxon, sokértelműség, amit már nem lehet betölteni, feloldani, ezért a nyílt összecsapás elkerülhetetlen – magyarázta az előadó. – Ha a szerzők mégis megpróbálják a hiányt betölteni, mesterséges eszközökhöz nyúlnak, ilyen a nyelv, a ruha, a név. A Tévedések vígjátéka halálfenyegetéssel kezdődik, és a kivégzés végig ott lebeg a darabban az öreg kereskedő feje fölött. A hercegnek törvényt kell szegnie, hogy megkegyelmezhessen.   A  mélyre ásó filozofikus elemzés után Beste nótája zökkentette vissza a hallgatóságot a valóságba. Ám az is lehet, hogy inkább a színház varázsát erősítette a dal, a gitárzene és a közös éneklés. Befejezésül Kovács Edit Nádasdy Ádámot idézte, aki szerint Shakespeare mint valami filmes, nagy mestere volt a jó vágásoknak, pontosan tudta, melyik jelenet után mi következik. Kállay Géza is egyetértett a megállapítással, hogy a filmek és a színdarabok sikere gyakran a vágásokon múlik. Mint mondta, „nagy veszedelem lett volna”, ha a két Antipholus és a két szolga összetalálkozik. Ezért a szerzőnek pontosan ki kellett számítania, melyik helyszínen ki mikor érkezik. Legközelebb, február elsején Szabó K. István rendező és Darvay Nagy Adrienne színháztörténész Bánk bán, a „magyar Hamlet” címmel tart előadást a Mindentudás Színházi Egyetemén. Niedzielsky Katalin

A 2015-ös évben a tanulók képzésében példamutató munkája elismeréseként, a Békéscsabai Jókai Színháznak járó „Kiváló Gyakorlati Képzőhely” kitüntető címet vehette át Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója és a Színitanház szakmai vezetője, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától. A Színitanház – a 20 éve elindított színészképzés mellett – a magyar színházi piacon hiány- és háttérszakmák képzésére, igazi gyakorlati tudás nyújtására jött létre. A Színitanház oktatási koncepcióját igazolja, hogy végzett diákjaik túlnyomó többsége (kb. 70 százaléka) a pályán tudott maradni és a színpadon vagy a háttérben értékes munkát végez, sőt a háttérszakmák képviselőiről kijelenthető, hogy szinte 100 százalékuk a szakmában dolgozik. Ez nem véletlen, hiszen ilyen szakmák elsajátítására – az egyetemi képzéseken kívül – Magyarországon máshol nincs lehetőség. A békéscsabai Színitanházba az ország egész területéről, sőt a határon túlról is járnak diákok. A Színitanház a Harruckern János Középiskola részeként működik, de a képzés a Békéscsabai Jókai Színház és a Békéscsabai Napsugár Bábszínház területén zajlik, a gyakorlati oktatás neves színházi szakemberek (rendezők, koreográfusok, tervezők, műszaki szakemberek) irányításával, a Jókai Színház produkcióiban és a Napsugár Bábszínház kivitelezési munkálatainak asszisztálásával, „élesben” valósul meg. „Nagyon fontos, ezért minden évnyitón, évzárón elmondom, hogy a mi iskolánk a színházban működik, ez a mi gyakorlati képzőhelyünk, ami óriási lehetőség, ugyanakkor nagyon veszélyes üzem is. Iskolánk specialitása, hogy a hallgatóink feladatokat kapnak a különböző produkciókban, előadásokban, ahol a rendezőktől, színészektől, alkotóktól tanulhatnak, mindez egyedülálló módszer az országban. A Kiváló Gyakorlati Képzőhely cím elnyerése az iskola, a képzés létjogosultságát igazolja, és reményt ad a jövőre vonatkozóan” – hangsúlyozta Seregi Zoltán. Az elmúlt években olyan országosan is ismert színészek végeztek Békéscsabán, mint a Jászai‑díjas Kara Tünde, a Kaszás Attila-díjas Borovics Tamás, a Jóban rosszban című sorozatból ismert Marton Róbert, vagy éppen Gubik Petra (Budapesti Operettszínház) és Szilágyi Annamária (Szegedi Nemzeti Színház). A szintén ott végzett Tapasztó Ernő jelenleg az Aradi Kamaraszínház igazgatója, míg Csurulya Csongor a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője. A Jókai Színház jelenlegi társulatának gerincét is a Színitanház nevelte ki, a Békés megyeiek által jól ismert Fehér Tímea, Komáromi Anett, Tarsoly Krisztina, Liszi Melinda, Tege Antal, Csomós Lajos, Gulyás Attila, Vadász Gábor, Czitor Attila, Szabó Lajos és Nagy Róbert személyében. A Színitanház tanulói négy különböző alapszakon szerezhetnek OKJ-s szakmát és valódi szakmai tapasztalatokat. Az oktatás érettségire épül és 24 éves korig ingyenes. A gyakorlatos színész (OKJ 52 212 02 0010/52 02) képzés 2 éve alatt tanulóik a színészmesterség minden csínját-bínját megtanulhatják tapasztalt színészek, rendezők, szaktanárok irányításával és a Jókai Színházban kisebb-nagyobb szerepek eljátszására is lehetőségük nyílik. A divat- és stílustervező szakmát választók (OKJ 54 211 05 0000 00 00) a tervezés mellett speciálisan a színházi kelléktervező és kivitelező, díszlet-, jelmezkivitelező és bábkivitelező munkákba, valamint a jelmeztár, kelléktár kezelésébe is belekóstolhatnak a Jókai Színházban és a Napsugár Bábszínházban, 2 éves képzésük idején. A 2 éves színháztechnikus, szcenikus képzésben (OKJ 54 521 04 0000 00 00) a színpadi technika mellett a hang- és fénytechnika rejtelmeit sajátítják el növendékeik a Jókai Színház előadásaiban, illetve az Ibsen Stúdiószínházban, az iskola gyakorlati helyén. Ezenkívül az előadások, vizsgák kép- és hangrögzítését, az utómunkálatok technikáit is megtanulhatják a Színitanház saját, korszerűen felszerelt stúdiójában. A tánc szakon (OKJ 54 212 07 0010 54 04) a 2 éves képzési idő alatt a táncművészet teljes spektrumán átvezetik növendékeiket szaktanáraik, miközben aktív közreműködői a Jókai Színház zenés produkcióinak. A divat- és stílustervező illetve a színháztechnikus szakon lehetőség van tanulószerződés megkötésére, ami havi pénzbeli juttatással jár. Oktatásuk összhangban áll az európai képzési normákkal, így végzett diákjaik számára az elhelyezkedés külföldön is lehetséges.

Az Új Esztendőben is folytatódik a nagy sikerű Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat. Január 4-én, 18.00 órától Kállay Géza egyetemi tanár előadása várja az érdeklődő színház barátokat az Ibsen Stúdiószínházban. Képzeljük el, hogy először járunk egy városban. Minden és mindenki idegen, de éppen nem ettől rémülünk meg, hanem attól, hogy mindenki ismerősként köszönt, szeret, ajándékot ad, van feleségünk, szép házunk: megállapodott, megbecsült polgárai vagyunk a városnak. S van egy szolgánk, aki úgy tűnik, megbolondult: hol haza hív ebédre, hol elveszti minden pénzünk. De azt is képzeljük el, hogy hazamegyünk, s közlik velünk: már otthon vagyunk, s olyat akarnak kifizettetni velünk, amit sohasem kaptunk meg. A Tévedések vígjátéka arról az ürességről szól, ami egyszer csak körülvesz minket, ha valaki más játssza el azt a szerepet, amit nekünk kellene. Ehhez Shakespeare kétszer két ikerpárt állít színpadra, két urat és két szolgát, akik kétségbeesetten keresik egymást. Végül nemcsak egymást, hanem a szüleiket is megtalálják: teljes a happy ending. Vagy mégsem?  

hir6.hu | Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész, nyerte el idén az Ivánka Csaba-díjat „rendkívül igényes, klasszikus és kortárs színművekben, tragédiákban, komédiákban, zenés színházi produkciókban, filmek és televíziós játékok sokaságában egyaránt hiteles, intuitív alakításaiért, elhivatottságtól vezérelt, s nagy szakmai felkészültséggel végzett, emberi fedezettel megalapozott művészi munkájának elismeréseként”. A díjat egy pályatársakból álló kuratórium ítéli oda minden évben. A kitüntetést a Bajor Gizi Színészmúzeumban, 2015. december 14-én, Hámori Ildikó színművész adta át – olvasható a Nemzeti Színház honlapján. Mi pedig az ezer szállal Békéscsabához kötődő Rubold Ödönnel beszélgettünk telefonon. ►Tovább

Az esztendő utolsó napján Kadelka László ügyelő történetét fogadják szeretettel. Suka Sándor 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a Nemzeti Színház szerződtette. 1971-1984 között a fővárosi Operettszínház tagja lett, 1986-tól ismét a Nemzetiben játszott 1993-ban bekövetkezett haláláig. Major Tamás kedvence volt, elhíresült „Karácsonyi-születésnapi ajándéka” A Két úr szolgája (Truffaldino) címszerepéhez kapcsolódik. Suka Sándor Csepelen volt „munkás-színjátszó”. A kor szellemében a tehetségesnek látszó munkás-kádereket beiskolázták, így került majd’ harminc évesen a Főiskolára. Amint diplomát kapott, azonnal szerződtette a Nemzeti Színház. Major Tamás volt a színház igazgatója és az egész magyar színházi világ teljhatalmú ura. Sukát nagyon kedvelte, részint, mert kitűnő színész volt, valamint kiválóan utánozta Őt. Abban az időben fantasztikus társulata volt az ország első teátrumának. Major és a főrendező Gellért Endre nagyon figyelt arra, hogy az általuk tehetségesnek tartott színészek megfelelő szerepekben bizonyíthassák tehetségüket. Sukának szánták Goldoni Két úr szolgája főszerepét. A bemutató 1959 májusában volt – hatalmas sikerrel. Major abban az évben határozott úgy, hogy – bár fontos politikai megbízatása volt – nem a „vonalas” szocialista-realista műveket részesíti előnyben, hanem klasszikus műveket mutatnak be. Ekkor indította be a híressé vált Shakespeare sorozatát a színház. Soos Edit és Suka Sándor (Két úr szolgája) Sukának óriási személyes sikere volt Truffaldino-ként, ezért úgy gondolta, hogy ez a siker feljogosítja arra, hogy fizetésemelést kérjen. Karácsony előtt bement Majorhoz, elmondta mennyire nincs pénze, lakása, egy ilyen siker után igazán kaphatna több gázsit. Major megértően végighallgatta, majd majdnem „sírva” ecsetelte a színház sanyarú gazdasági helyzetét. Nemhogy fizetésemelést, de az amúgy alacsony gázsit is éppen, hogy ki tudják fizetni. Itt a Karácsony és a megérdemelt jutalomra sincs pénz! Suka részvéttel hallgatta kedvenc igazgatóját, majd így szólt: „Major elvtárs mondjon legalább valami biztatót!” „Hajrá Suka!!!” – volt a válasz. Hősünk bánatosan ballagott ki az igazgatói irodából, Kovács Alíz, a titkárnő vigasztalta, amikor Major utána szólt, hogy menjen vissza. „Sukuci én nem, de Maga elintézheti a fizetésemelést! Karácsony Szenteste a Két úr szolgáját játsszuk. (Abban az időben akkor is volt előadás, nem nyilvános, hanem a fegyveres testületeknek, hogy akik nem mehettek haza szabadságra, azok szórakozhassanak.) Az előadáson itt lesz a kulturális és a honvédelmi miniszter. Maga a nagy-monológját a színpad közepén mondja, amikor ahhoz a szöveghez ér, hogy: Se pénz, se lakás! Menjen előre a proszcénium páholyhoz – ott fognak ülni a fejesek –, és ezt a szöveget ott mondja el Nekik, majd menjen vissza és folytassa az eredeti helyén. Ez rendezői utasítás!”   Suka hitte is meg, nem is, de veszteni valója nem volt – a rendezői utasítás be kell tartani… 1960. január első munkanapján kapott egy értesítést, hogy haladéktalanul jelenjen meg a XIII. kerületi Tanács lakásügyi osztályán, ahol átveheti a kiutalt lakása kulcsait. Amikor a januári fizetését felvette, a borítékban egy levelet talált az alábbi szöveggel: „A Goldoni A két úr szolgája című darabban nyújtott kimagasló művészi teljesítménye elismeréseként 300.-Ft., azaz háromszáz forint, rendkívüli fizetésemelésben részesítem. Benke Valéria , Művelődésügyi miniszter”   Suka Sándor január 1-jén lenne 95 éves.  

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Az idei, utolsó történetet Lakatos Károly, Magyar Teátrum-díjas maszkmester és Lakatos Károlyné Magyar Teátrum-díjas fodrász osztja meg Önökkel. A történet, amit most elmesélünk, a 70-es évekre datálódik. Laki Jóska, a Szegedi Nemzeti Színház ünnepelt sztárja akkoriban szerződött Békéscsabára. Egy zenés vígjátékban gyászhuszárt  játszott, a bemutató éppen Karácsony előtt volt.  Jóska valami vicces csavart szeretett volna beletenni a darabba, ezért kitaláltuk, hogy hatalmas füleket ragasztunk Neki és a nyakába kap egy malomkeréknyi sírkoszorút. Így is lett, természetesen senki sem tudott róla. Én a zsinórpadlásról figyeltem a közönség reakcióját, mindenki dőlt a nevetéstől, a leghangosabban az akkori igazgató, Miszlay István hahotázott. A hatalmas nevetést kiváltó csínyünket a fodrásztárban ünnepeltük Laki Jóskával, amikor benyitott Miszlay és annyit mondott. Édes Öregeim! Ez valami fergeteges volt! Viszont soha többé ne forduljon elő, 500-500 Ft a büntetésetek! Így hát elég szerény karácsonyunk volt abban az évben, hiszen a havi fizetésünk egyötöde elúszott büntetésre… Ezzel a mulatságos történettel kívánok vidám szilvesztert és boldog Új esztendőt!