A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2014. november 17. (hétfő) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, Dragomán György Máglya című regényének bemutatójára. Dragomán György az egyik legnépszerűbb magyar író világszerte. Az 1973-ban Marosvásárhelyen született, és Magyarországra 1988-ban átköltözött alkotó pályája valóságos sikertörténet. Első regénye, A pusztítás könyve megkapta az év legjobb magyar prózakötetének járó Bródy-díjat 2003-ban. A teljes áttörést második nagyprózája, A fehér király hozta meg számára, melyet harminc nyelvre lefordítottak. Kilenc évvel A fehér király után, idén jelent meg a Máglya, melynek főhőse egy 13 éves árva lány, aki közvetlenül a romániai forradalom után igyekszik eligazodni a szeme láttára átalakuló, nehezen kiismerhető világban. A szerzővel kevésbé ismert arcairól, a gyászmunka összetettségéről, a gyerekek életébe beszűrődő politikáról, a hatalom sajátosságairól, sikerről, készülő művekről Darvasi Ferenc író, szerkesztő beszélget.   Közreműködik: Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő. A rendezvény támogatója: a Szépírók Társasága.

A Bernarda Alba házát, Federico García Lorca klasszikus drámáját jövő év elején, január 30-án mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház. Tegnap az első olvasópróbát tartották, de már két hónapja izgalmas műhelymunka, kemény edzés zajlik: flamencózni tanítja a szereplőket Bajnay Beáta koreográfus. (Niedzielsky Katalin tudósítása) A jellegzetes spanyol kultúra szenvedélyes mozgás- és érzésvilágából kaptunk is rögtön egy kis ízelítőt, csak előtte Fekete Péter igazgató köszöntötte a készülő produkció alkotóit, közreműködőit. Majd kérésére kipenderültek a színészklub közepére a táncosok: a fiúk tiszta feketében, a lányok bő szoknyája piros fodrokkal díszítve. Oravecz Péter spanyolgitárjára már ropták is a flamencót, a gitárhoz „hangszerként” szólt az ütemes lábdobogás. A hangulatteremtő bemelegítés után Béres László rendező azzal kezdte beszédét, hogy amit láttunk, azt nemcsak a táncosok, hanem a színészek is tudják, „a társulat már elkezdett flamencóban gondolkodni”. Video:JókaiFilm/Vámos Zé    Arra teszünk kísérletet, hogy ne csak a szöveg alapján, hanem komplex színházi nyelven – a zene, az ének, a tánc, a szöveg és a látvány segítségével együtt – vigyük színre Lorca drámáját. S itt nincs alá- vagy mellérendeltség, minden elem egyformán fontos – hangsúlyozta a rendező. – A 20. századi spanyol dráma és költészet legnagyobb alakjának, Lorcának az érzésvilágát szeretnénk bemutatni, darabjai örökérvényűek, legismertebb a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza, Magyarországon utóbbit mutatták be legtöbbször. Az Andalúziában játszódó drámáról a rendező elmondta: a helyszínre jellemző, hogy ott, akárcsak Székelyföldön, ahonnan származik, rendkívül erősek a társadalmi hagyományok. Ilyen környezetben különösen nehéz feladat hárul Bernarda Albára férje halála után; nyolc év gyászt hirdet, és ott marad öt lányával, akik közül csak a legidősebb mehet férjhez, neki van ugyanis egyedül vagyona. –   A történet az emberi szabadságvágyról szól, illetve arról, melyik lány hogyan viszonyul ehhez a fontos dologhoz, mit kezd vele, lemond róla vagy harcol érte. A flamenco, a sajátos jelrendszer előadásba építésével kapcsolatban Béres László kifejtette, hogy Lorca nemcsak drámaíró volt, hanem festő és zeneszerző is, aki jól ismerte a spanyol népzenét, és színjátszással is foglalkozott. „Kisebbséghez tartozott, a másságát, kisebbségi sorsot próbálta kiírni magából.” A rendező legkomplexebb darabjának nevezte a Bernarda Alba házát, amelyben a zene, a festészet, a tánc kap kiemelt lehetőséget, és amely nyolc nagyon erős női szerepet kínál a színészeknek. Ezután a szereposztást ismertette, kiemelve a figurák lényegét – de ezt ne áruljuk el előre, bízzuk a közönségre! A címszerepet Kovács Edit játssza, anyja, María Josefa alakját Nagy Erika. Pepe, aki az előadásban nem jelenik meg, de érte áhítozik az összes nő, Vadász Gábor lesz. Angustias, a legidősebb lány alakját Komáromi Anett kelti életre, Magdalenát Fehér Tímea, Ameliát Tatár Bianka. Liszi Melinda formálja Martiriót, a legfiatalabb lány, Adel szerepében Tarsoly Krisztinát láthatja a közönség. Székely László Kossuth-díjas díszlettervező – mint mondta – kicsit hazajött a Jókai Színházba, Lorcát szcenikailag elég nehéz feladatnak tartja. A színpadkép makettjével a kezében a művész elmondta: a belső szörnyűségek ábrázolásához egy halálkatlant tervezett, úgy vélte, a furcsa, rideg világhoz, ahol a visszafojtott vágyak előbb-utóbb kitörnek, egy fehér, zárt doboz felel meg leginkább. –   A dráma a színészekben, a darab fordulataiban valósul meg, hogy a nézőnek igazi katartikus élményt adjon. Ezért olyan teret képzeltem el, amelyben a színészek tehetsége érvényesülhet – fejtette ki Székely László. Megtudtuk, hogy a makett hátsó falán, amelyet a közönség lát, amikor beül a helyére, az egész darabra és Lorca minden művére igaz ars poetica olvasható: „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni, végső soron a föld szelleme.” Székely László egykori tanítványa, Bodnár Enikő jelmeztervező az előadás színvilágának rejtelmeibe avatott be. Az andalúz parasztvilág természetes anyagait látjuk majd, a szereplőket fekete-fehérbe és szürkébe öltözteti, egy lány kap zöld ruhát. A szürke hideg árnyalata a halálhangulatot erősíti. A hölgyek fekete, sötét barna és ősz parókát viselnek, kendőt, kontyot és „meszelt” arcot. Fontos, hogy mozogni tudjanak és jól érezzék magukat a ruhákban, ezért a tervező minden színésszel egyenként elbeszélget. Fehér halálkatlan fekete figurákkal, flamenco, lábdobogás, sirató kórus, gyászoló falusiak. Az előkészületek nagyon izgalmas előadást ígérnek; erre erősített rá a műhelytitkokba szóló beavatás után még egy kis gitármuzsika búcsúzóul a sajtó képviselőinek. A színészek pedig – rövid szünet után – elkezdték a tulajdonképpeni olvasópróbát.   Niedzielsky Katalin     Fotók: JókaiFilm/Vámos Zé; Locskai Henriett  

A Békéscsabai Jókai Színház, a budapesti Játékszín és a Zikkurat Színpadi Ügynökség koprodukciójában láthatja a közönség november 13-án, 14-én, valamint 15-én a … Tied a világ! című  produkciót, mely az idén 50 éves Illés zenekar 2014-es Beatünnep című rendezvénysorozat része. A  jubileumi Illés-évfordulóra Szente Vajk könnyed hangvételű, az Illés legenda részét képező sztori-gyűjteményt fogalmazott 90 percben a színpadra. A produkció 20 Illés nótát tartalmaz, élő zenekar előadásában, a dobok mögött Szörényi Örssel, és a műfaj jelentős, fiatal színész-énekeseinek közreműködésével. A szerepekben: Vastag Tamás, Gubik Petra, Nagy Sándor, Feke Pál, Serbán Attila, Csomós Lajos, Gulyás Attila és Szabó Lajos.  Helyet kap a darabban a spontaneitás is, méghozzá a közönséggel való interakció során, ami különleges részét képezi az előadásnak. A történet négy jó barátról szól, akik összegyűlnek egyikük lakásavató buliján. Szente Vajk egy olyan retró színházi bulit rendezett meg, amelyben a közönség nem csupán néző, hanem sok tekintetben résztvevő is. Bár a legendás zenekar repertoárját teljesen bemutatni lehetetlen, de aki szereti a dalaikat, annak a …Tied a világ! mindenképp kihagyhatatlan program. Már csak azért is, mert a vége meglepetést is tartogat a nézők számára. Az első két előadáson Bródy János, szombaton pedig Szörényi Szabolcs jelenléte teszi igazán egyedivé a zenés társasjátékot. Ez az év annak a jegyében telik, hogy ötven évvel ezelőtt megalakult ez a legendás zenekar. Aki részese szeretne lenni az élménynek, most megteheti:  „Illés-rajongóknak kötelező!”

A Békéscsabai Jókai Színház a Magyar Állami Operaház vendégjátékával örvendeztette meg a közönségét. Donizetti – Don Pasquale című vígoperája magyar nyelven volt látható november 10-én a Jókai Színházban, így az Operaház hangulata Békéscsabára költözött. Ahogy felgördült a függöny, a színpadkép máris elvarázsolta a publikumot. Az előadás monumentális díszletei megadták az alaphangot, de a jelmezek is nagyon ötletesre sikerültek. A szövegek magyar nyelven szólaltak meg, kifejezetten érthető módon. Igazi modern, szórakoztató előadás volt a Káel Csaba rendezte darab, ami többször hangos nevetést váltott ki a nézőtéren, vígoperáról lévén szó. A Don Pasquale-t alakító Szüle Tamás színes karaktert formált és remekül énekelt, csakúgy, mint Szerekován János, Káldi Kiss András, Szemere Zita és Beöthy-Kiss László. Don Pasquale már betöltötte a hetedik X-et, de még kitűnő egészségnek örvend, ezért házasodni készül. Malatesta (Káldi Kiss András) doktor menyasszonyt szerez a számára. Don Pasquale kitagadja unokaöccsét, Ernestot (Szerekován János), amiért Norinát (Szemere Zita), a fiatal özvegyet szándékozik feleségül venni, de Malatesta doktor épp Norinát mutatja be feleségjelöltként az idős úrnak. Norina magába bolondítja a vénembert, aláírják a házassági szerződést, a fiatalasszony máris a ház úrnőjének érzi magát: parancsolóvá, zsémbessé, pattogóvá válik. A cselekmény tovább bonyolódik, Norina és Ernesto kapcsolatára is fény derül. Végül Norina a közönséghez fordul: Urak, hölgyek, ugye sejtik, mi a játék tanulsága? Szerelemre, házasságra Öreg ember nem való! Az előadás jó példája annak, hogy nem poros műfaj az opera! A kiváló melódiák, énekek és szórakoztató jelenetek izgalmas kikapcsolódást és élményt tudnak nyújtani a kultúra szerelmeseinek. A Jókai Színházban is vastaps követte az előadást.

A magyar kormány ebben az évben meghirdette a Holokauszt emlékévet, ezen belül Radnóti halálának napját, november 9-ét emléknappá nyilvánította. A Magyar Holokauszt Emlékévhez kapcsolódva a Jókai Színház és a Magyar Teátrumi Társaság egész évben színielőadásokkal, verses estekkel, kiállítással emlékezik az áldozatokra, teátrumunkban és a Szarvasi Vízi Színházban is. Szőke Pál színművész, Babits-díjas előadóművész a tragikus sorsú költőt, Radnóti Miklóst idézte meg a költő naplóján, versein keresztül idén több alkalommal is.  A Porajmos áldozatai előtt tisztelegve Liszi Melinda szuggesztív előadásában Szécsi Margit verseket hallhatott a közönség szintén több alkalommal, melyet Vadász Gábor színművész, unokahúga Vadász Erzsébet és a Vadász család tett teljessé szerelmes cigány népdalokkal. Az Emlékév apropóján került bemutatásra a „Fekete Fehér hangok” című pódiumest is a vízi színházban, ahol cigány-magyar-spanyol költők versei hangoztak el autentikus cigány dalokkal, tánccal. Szécsi Magda, Choli Daróczi József, Lakatos Menyhért, József Attila, Nagy László, Federico García Lorca verseit Jónás Judit, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett színművész, a Cinka Panna Cigány Színház igazgatója tolmácsolásában. A holokauszt roma áldozatainak számát 200-500 ezer közé teszik. A cigányokat – hasonlóan a szlávokhoz – alacsonyabb rendű fajnak tekintették a nácik, ezért döntöttek elkülönítésükről. A cigányok a legtöbb európai országban a II. világháború előtt és után is a társadalom kirekesztett rétegéhez tartoztak, így a munka- és haláltáborok felszabadulása után is rengeteg megaláztatást szenvedtek el. November 9-én délelőtt egy fotókiállításal tisztelegtünk a Porajmos áldozatainak emléke előtt. A fotográfiákon Békés megyében alkotó, roma származású, szakmájukban, tevékenységükben kiemelkedőt alkotó személyek portréival találkozhattak a színház előtt elsétálók, illetve a Magyar Teátrumi Társaság két tagszínházából egy-egy roma művész önarcképével. "Nélkülük, szegényebb lenne a világ, …szegényebb lenne a mi világunk."  – áll a kiállítás mottójában.    Egy tavaly ősszel készült felmérés szerint a fiatalok nagy része nincs tisztában azzal, mi volt a holokauszt, pedig fontos, hogy a fiatal generáció is megismerje az elmúlt idők eseményeit, és tanuljanak abból, hiszen „az az ember ki nem ismeri múltját, nem tudja megérteni jelenét, s nem tudja szervezni jövőjét sem!” Az egész éves eseménysorozatnak ezzel még nincs vége. November 25-én Szőke Pál színművész adózik a tragikus sorsú költő, Radnóti Miklós emlékének és újra látható lesz a Porajmos áldozatai előtt tisztelgő kiállítás is.  

Nagy várakozással tekintünk az újabb közös munka elé, hiszen az évad második felében ismét Békéscsabán rendez Csiszár Imre, immár harmadik alkalommal. Az első rendezése 1977-ben, Richard Hill – John Hawkins Canterbury mesék című musicalje volt, amelynek a koreográfiáját Felkai Eszter készítette. Aztán eltelt majd másfél évtized, ’93-ban Nyírő József Jézusfaragó emberét állította színpadra. Csiszár Imre Major Tamás osztályában végzett és a Mester egyik leghűségesebb tanítványa és követője. Ennek megfelelően ő is nagy Shakespeare és Brecht rajongó és szakértő. Gazdag rendezői életművében e két szerző művei kiemelt szerepet kaptak. A Putilla úr és szolgája, Major Tamással a címszerepben ’77-ben Szolnokon revelációként hatott. Majd néhány évvel később Miskolcon, ugyancsak a mestere főszereplésével a Lear király, amely előadásra az egész országból zarándokoltak a nézők. Brecht A Kaukázusi krétaköréből „Operett-sikert” rendezett a budapesti Nemzeti Színházban, Kubik Anna és Cserhalmi György – immár a Nemzet Színésze – főszereplésével.  Ezúttal Shakespeare Tévedések vígjátéka kerül színre a következő naptári évben Csiszár Imre rendezésében, aki ma ünnepli születésnapját. A Jókai Színház társulata szeretettel gratulál az ünnepeltnek!