Mondják, a férfibarátság kezdete egy-egy projekt: építkezés, költözködés vagy sportesemény – de meg lehet-e határozni bárhogyan is két nő barátságát? A férfiak haverok, cimborák, spanok vagy komák, no de a nők? Ahány szövetség, annyiféle, és persze gyakran előfordul, hogy ezek a kapcsolatok ripsz-ropsz felbomlanak. Olive és Florence úgy barátnők, hogy közben egyetlen közös vonásuk sincs. Olive Madison (Kovács Edit Jászai Mari-díjas) precíz a munkájában, otthon viszont szereti lerúgni a cipőjét, és élvezni a kényelmet. Florence Unger (Fehér Tímea) szerint viszont nincs rémesebb, mint a pohárkarika a politúron. Florence jó ideje úgy határozza meg magát, mint valakinek a felesége, nem vállal munkát, csak a háztartásnak él, járja megszokott utait a kozmetikus, a pedikűrös és az olvasókör között, de a férje most kidobja. Próbál a meglévő kapcsolataiba, a barátnőibe kapaszkodni, s a sok változás közepette ragaszkodni a szokásaihoz. Florence rendbe akarja hozni az életét – ennek kivetülése a folyamatos tevékenykedés. Abban szeretne jó lenni, ami egyébként is megy neki, ráadásul – a maga módján – viszonozni akarja Olive kedvességét, amiért befogadta. Olive azonban azon kapja magát, hogy rend támadt a lakásában, és már nem élhet abban a bohém és otthonos rumliban, ami neki lételeme lenne – ha hagynák. Innentől borítékolható kettejük szakítása: a háziasszony uralkodni szeretne a saját káoszán, a vendég pedig mintha újra és újra be akarná bizonyítani, hogy vele tényleg nem lehet együtt élni. Mindkét főszereplő nagyszerűen játszik, láthatóan örömüket lelik a szerepükben. Neil Simon előbb Olive, majd Florence belépését késlelteti, hogy kíváncsibbak legyünk rájuk. Tipikus női alakokat ír le: Mickey, a rendőrnő (Veselényi Orsolya) nyomozós pólóiban, aki adott esetben az öklét sem habozik használni, lobbanékonysága gyakran a nevetés forrása. Vera (Nagy Erika) szabálykövető, végtelen naivitással éli az életét kedves férje mellett. Renee (Komáromi Anett) örökké fázik, és orvoshoz jár, Sylvie (Tarsoly Krisztina) pedig láncdohányos megmondóember. Mindannyian ismerjük ezeket a nőket – némelyikük magunk vagyunk? Olive sem tudott egészen túllépni a válásán? Hol is láttuk legutóbb Florence pasztellrózsaszín ruháját, gyöngysorát és szenvelgő arcát? Ki viselt legutóbb keményített kötényt, ki takarított kényszeresen? A mexikói testvérpár (Balázsi Róbert és Borák Péter színészhallgató) feltűnése igazi gegparádé. Neil Simon darabja könnyen bohózatba tudna fulladni, Katkó Ferenc rendezése azonban mértéktartóan mutat rá ennek a különös együttélésnek a buktatóira: úgy tud rendkívül humoros lenni, hogy minden gondunk-bajunk kimegy a fejünkből – de azért nem felejtünk el gondolkodni. Feltehetjük azokat a kérdéseket, hogy Florence tényleg gazdaállatot keres-e, meddig marad a testvérpárral, vagy mit fog mondani a férj ebben a legutolsó telefonhívásban. Egyed Zoltán kifejező, klasszikus lakást megjelenítő szép díszlete méltó hátteret ad a cselekményhez, Kiss Kata karakterekhez igazított jelmezei pedig remekül tükrözik a nyolcvanas évek eklektikáját. A Furcsa pár fergeteges vígjáték klasszikus elemekkel – nagyszerű kikapcsolódás az évad legvégére. Erősen ajánlom, hogy nézzék meg (aztán szeptemberben még egyszer)! Szilágyiné Szabó Ágnes A Furcsa pár női változatát június 14-én, 15-én és 16-án (keddtől csütörtökig) nézhetik meg. Majd szeptembertől október közepéig bérlettel és jeggyel is megtekinthetik az előadást.