Sonkamenüett ősbemutató a Jókai Színházban
Forrás: 7.Tv
Böjte Csaba életével, munkásságával, az árva gyermekekért végzett missziójával rengeteg ember csodálatát vívta ki, köztük a Békéscsabai Jókai Színház munkatársaiét is. Évekre visszanyúló hagyománya van már annak, hogy időről időre vendégül látja teátrumunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által nevelt gyermekeket. Hol a tananyaghoz kötődő előadásra hívjuk őket, hol valamelyik mese előadásunkra.. Harmadik éve úgy alakul, hogy a karácsony előtti időszakban éppen mese előadásunk van, így a karácsonyfánk alatt egy kis ajándékozásra is teremtünk lehetőséget. Idén a játékokon, mesekönyveken, ruhákon kívül tisztálkodási szerekkel, fogkrémmel, fogkefével segítettükük a nagyaszalontai Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ életét. Kezdeményezésünkhöz a Petőfi Utcai Általáns Iskola is csatlakozott, így sok-sok ajándékcsomag került a fa alá. A tizenkét kis gyerek nevelőikkel szerdán délután a Diótörő és Egérkirály című családi musicalt nézte meg. Az előadás után Komlóssy Kata színihallgató örvendeztette meg az otthon lakóit egy szép karácsonyi dallal a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt. Majd követezett az ajándékozás, egy finom uzsonna és kisvendégeink máris indultak vissza Szalontára, örülve a szállingózó hónak.
szarvasihet | Minden jel szerint egyre népszerűbb a Békéscsabai Jókai Színház sorozata a Művész Kávéházban. Péntek este szűknek bizonyult a kávéház belső terme, így a sajátos hangulatú „hosszú kapualjban” került sor a Tomanek Gábor színművésszel történt találkozásra. ►Tovább
barkaonline | Az idei évzáró- és egyúttal karácsonyi felolvasóestünk „A csabai” témáról szól – december 16-án a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában várunk szeretettel minden érdeklődőt. A csabai című album bemutatása mellett friss versek, prózák is várhatók a témában, jó zene mellett. ► Tovább
Nem túl sok ember számára lehet ismert Magyarországon Raymond Cousse neve, akinek Stratégia két sonkára című regényéből készült a Sonkamenüett. A mélyen elgondolkodtató, erősen társadalomkritikus darab Tege Antal előadásában valószínűleg sok emberben fog nyomot hagyni. Szilágyi Viktor írása A történet egy disznóról szól, aki a vágóhídon várja 2×2 méteres karámjában az elkerülhetetlent. Hamarosan meg fog halni, ugyanis érte jönnek az emberek, akik leszúrják és feldolgozzák. Utolsó óráiban mesél a disznók társadalmáról, elmondja, miként gondolnak a jószágok az életükre, milyen elképzelései vannak a filozófusoknak, teológusoknak a vágóhíd utáni életről és, hogy mi a véleménye az emberekről. Hosszú monológjai végén zenés etűdben foglalja össze az elmondottakat, amik eleinte pozitívabb, humorosabb hangvételűek, de a darab előrehaladtával – és a disznó utolsó órájának közeledtével – egyre dühösebb, majd végül szomorú hangvételűvé válik. Utolsó pillanataiban, a teljes idegösszeomlás után már csak legszebb éveit eleveníti fel, magában, majd elmondja, hogy mi vár rá az elkövetkező órákban, miután már nem fejjel lefele fog lógni a kampón. A mű egy nagyon erős szatíra. Görbe tükröt állít az embernek és annak történelmének is. Erősen reflektál a malac elbeszélése a sokszor értelmetlennek tűnő ideológiáinknak, izmusainknak, kulturális, vallási szokásainknak. Bár nevetünk rajta, amikor a disznó érve azon szokása mellett, hogy ő a karámban átlósan szokott közlekedni, a sok bolond társával szemben, akik körbe-körbe szoktak járkálni, vagy értetlenkedve nézi, akik őt politikailag jobbra vagy balra akarják besorolni, valahol tudjuk, hogy rajtunk gúnyolódik a szerző. Nagyon erősen érződik a nihilizmus a darabból. Olyannyira, hogy az előadás alatt egyszer sem, és még a legvégén sem kapunk feloldozást vagy egy tanácsot útravalóra. Bármiben is hiszünk, bármilyen szokásaink is vannak, azok mind csak arra jók, hogy ne unatkozzunk kicsi mozgásterünkön, a Földön, addig, amíg értünk nem jön a böllér. Elveszettek és kiszolgáltatottak vagyunk a természet rendjének, ami következetes és kegyetlen. Tege Antal nagyszerűen viszi el a hátán a darabot. A helyszínnek és remek játékának köszönhetően nagyon bensőséges és hiteles a történet. A szűk és sötét padlástértben kicsit a közönség is úgy érezhette magát, mint egy disznó a karámban. Összegezve, a mű egy nagyon erős dráma, ami garantáltan nyomot hagy a nézőben. Viszont egy dolgot észben kell tartani, ha meg akarjuk tekinteni a művet: illúziók nélkül, kiüresedve fogunk kijönni az előadás színhelyéről. A Sonkamenüett az egyik legerősebb abszurd dráma, amivel találkozhatunk a színházban, mindenképpen csak erős jellemű, magabiztos embereknek tudom ajánlani, aki kész szembenézni a tényekkel: ránk csak a böllér vár, minden más csak múló szeszély.
A naptári év utolsó tereferéjén Vastag Tamás Fonogram-díjas magyar énekes, színésszel találkozhat, beszélgethet, fotózkodhat, tereferélhet bárki, aki betér a Jókai Színház Művész Kávéházába egy kávéra, teára, süteményre december 16-án, pénteken 17 órakor. Vastag Tamás az X- faktor című műsorok révén vált országosan ismertté 2010-ben. A következő évben a Monte Cristo grófja musicalben debütált színészként: Alexander Dumas megformálójaként tűnt fel a Békéscsabai Jókai Színház színpadán. „Tulajdonképpen az egész színházi karrieremet és mivoltomat Szomor Györgynek köszönhetem. Veszprémben találkoztunk egy jótékonysági koncerten. Összebarátkoztunk, majd egy héttel később felhívott, hogy ír egy darabot, amit itt fognak bemutatni Békéscsabán, és eljátszanám-e benne az író, Alexandre Dumas szerepét, én pedig mi mást mondhattam volna, mint igent! Utána jött a Frank Sinatra, a Hang,és egyre több szerepet kaptam más színházakban is. Így kezdődött, így mondhatom, hogy amikor Békéscsabára érkezem, olyankor egy kicsit hazajövök.”- fogalmazott Vastag Tamás. A fiatal énekes-színész jelenleg a Diótörő és Egérkirály című családi musical egyik főszerepét játssza. Fotó: VAstag Balázs
Sonkamenüett fedőnév alatt izgalmas szellemi kalandra kaptak meghívást a nem kikapcsolódásra vágyó, hanem együtt gondolkodásra, „bekapcsolt üzemmódra” hajlandó nézők. A francia Raymond Cousse Stratégia két sonkára című regényét Oberten János fordította, a darabot Nótáros Lajos és Fekete Réka korszerűsítette mai színpadra. Az előadást Tapasztó Ernő rendezte, és az átlagdisznó monodrámájában Tege Antal nyújtott kimagasló alakítást. A Békéscsabai Jókai Színház és az Aradi Kamaraszínház közös produkciójának ősbemutatóját december 9-én láttuk. (Niedzielsky Katalin kritikája) A rokokó musical műfajmegjelölés nyilván túlzás, finomabban szólva játék, mint az egész történet. Valójában jelenetváltásként – hogy az egyszem színész néha szusszanjon, és a közönségben is ülepedjen kicsit mindaz, amit hallott – zenés betétek oldják, de kapcsolják is a tömény filozófiát. Igaz, Tege Antal még énekel is, és nagyon jól. Sőt táncol! Régi franciás udvari hangulatot idéz apró tánclépéseivel. Több tétel szólal meg különböző tempóban, a moderatótól a vivace-ig. De a Sonkamenüett ettől még monodráma, még pedig igen fajsúlyos. Ami a rokokó, barokk jelzőt illeti, nos a szereplő, a disznó igen díszes jelmezt visel, selymet, zsabót, fodrokat. Ennél messzebbre már nem is vihette az állatot a designer képzelete. Talán azért, hogy még nagyobb távlatokat nyisson a filozofáló hízó, az elmúlásról szóló eszmefuttatás számára. Talán azért, hogy még jobban elidegenítse a nézőt a látványtól, segítse elmélyülését a gondolatokban. Talán mindez célja volt, és ki tudja, mi még. A fura cím, a bizarr téma, a meglepő jelmez és minden játék ellenére itt bizony rettentő mélyre ástak az alkotók, hiszen a lét értelméről és az elmúlásról, a méltóságteljes távozásról bölcselkednek. Üzenni akarnak nekünk, ráadásul a vágóhídra készülő disznó filozofál ezekről az emelkedett dolgokról. A több mint egy órás monodráma nemcsak azért óriási kihívás tehát a szereplő számára, mert végig egyedül kell kivívnia és megtartania a néző figyelmét, hanem azért is és főleg azért, mert rendkívül bonyolult tartalmat közvetít. Sok alkotó dolgozott az üzenet átadása érdekében, de a színen már csak Tege Antal játszik egyedül. Átlagdisznónk persze – ez a médium, aki közvetít mű és közönség között – amikor a saját halálára, leölésére készül, tulajdonképpen az emberről, az emberi társadalomról, a méltó távozásról elmélkedik. Hozzánk szól, bennünk ébreszt gondolatokat. Bevallja, igyekszik megfelelni az elvárásoknak, próbálja túlélni az életét, a rá váró üzemi feldolgozást. Ez a disznó mindent tud az életről, vállalja is a sorsát, megteszi, ami tőle telik, a cél érdekében, hogy ne okozzon senkinek csalódást. Közben még kérdései is vannak! Hizlalójához fordul és általános évrényű problémákat feszeget. Nekünk szegezi a kérdést, de csak feldobja a témákat, válaszokat nem ad. A lét és elmúlás viszonyát boncolgató előadásban kezdettől nagy szerepet kap a szabadság kérdése. Rögtön a négyzeten, majd a gömbön belüli szabadságelmélettel indít még sötétben a monológ, majd érkeznek a fények, és a rések, lécek, illesztések körüli eszmefuttatás adja meg az alaphangot. Nem mellesleg kereszt alakú terített asztal (középkori hangulatban) maga a színpad, a pódium, meglehetősen mélyen, majdnem a padló szintjén. Belemagyarázni nem szeretnék semmit, de remélem, ezzel a mozgástérrel a kereszténység, a műveltség mint örök eszme felvillantása a cél. „Tudni kell korlátozni a szükségleteinket” – hangzik el többek között az okos felismerés, mert ha ismerjük a korlátainkat, könnyebben elviselhető az élet. Ötletes a piros fény az etetővályúval, szellemesek a vályúforradalom bölcsességei, a disznóherék és a gasztroblog kapcsolata, a receptek emlegetése. A „kés, áramütés, hóhér, halál” ritmus fantasztikus; a szarevés, trágya emlegetése talán az egyetlen rész a darabban, ahol valóban nyomdafestéket még ma is nehezen tűrő szavak is elhangzanak. Drámai jelenetben fakad ki a szereplő, amikor közli, hogy elege van az emberből. „A hely határozza meg a disznót” – ez meglepő kijelentés, amit követ a praktikus álláspont: centristának érdemes lenni. Megrázó a disznó tánca a csontvázzal, a mama emlegetése, a Magam-magam dal. Tapasztó Ernő rendező tervezte a játékteret és a jelmezeket is. Borsos Pál és Éder Enikő zenéjére Lackfi János, Fekete Réka és Éder Enikő írta a szellemes, ütős dalszövegeket. Sławomir Mrożek Tangója után talán kicsit sűrű lett az abszurd a Jókai Színházban, azért egy menüettet mindenképpen megér Samuel Beckett lelkes követőjének műve, ami 1978-as megjelenése után valószínűleg nem véletlenül vált Franciaországban a nyolcvanas évek legtöbbet játszott darabjává. Három évtized múltán most a békéscsabai stúdiószínpadon lelt otthonra, kelt életre az elgondolkodtató, szellemi tornát igénylő előadás. Raymond Cousse a disznók világára vetítette rá az emberek társadalmát, az állat mond véleményt, kívülállóként látja az embert. Ez a nézőpont érdekesebb, a bírálat izgalmasabb volt akkor, és az ma is. Az 1991-ben elhunyt író, rendező, színész művét Tapasztó Ernőék hatásosnak tartották, mégis úgy vélték, jót tesz, ha kicsit leporolják, saját képünkre formálják. Meglepő, megdöbbentő, bizarr, kemény, nehéz darabot akartak bemutatni, és ez főleg Tege Antal fantasztikus játékának köszönhetően sikerült. Élet és halál viszonyáról, az élet értelméről, az elmúlásról beszélni minden műfajban merész vállalkozás, különösen az abszurd köntösben, hiszen az alkotók inkább nyúlnak a hagyományos, pátoszteli, emelkedett drámai változathoz, és azt szokta meg a közönség is. Ez a Sonkamenüett egészen másféle attrakció, amelynek üzenetét az értékeli majd, aki kedveli a színházi agytornát, a filozófiai gyakorlatozást és a monodráma intim légkörét. Niedzielsky Katalin
A Békéscsabai Jókai Színház, a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum című színházi magazin immár hetedik alkalommal rendezi meg a Magyar Teátrum Díjátadó gálaestet december 17-én, 19 órától. A díjátadó gálaesten az elmúlt évekhez hasonlóan idén is közösen lépnek színpadra a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházainak művészei, valamint a Jókai Színház társulatának tagjai. A látványos, zenés, táncos show-műsorban részletek csendülnek fel a színházak sikerprodukcióiból. A Magyar Teátrumi Díjat 2010-ben alapította a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum című lap, mégpedig azzal a céllal, hogy erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson a színházi háttér- és kiszolgáló szakmák kiemelkedő képviselőinek. Színészek, rendezők, Kossuth- és Jászai-díjas művészek a függöny mögött szolgálóknak, szolgálatot teljesítőknek adóznak tisztelettel, odafigyeléssel. Díjat kapnak a legkiválóbbak, akik nélkül sosem valósulhatna meg az előadások végén érzett katarzis, a tapssal materializált színházi csoda. A színházi szakma „csapágydíjnak” becézi az elismerést, mert maga a díj egy csapágyat formázó iparművészeti alkotás, hiszen a háttérmunkások, mint egy-egy csapágygolyó a forgószínpad szerkezetében, egymást érintve forgatják, mozgatják a színház nagy gépezetét. Ezen az estén egyet kiveszünk ezek közül a golyók közül, kifényesítjük, bearanyozzuk, majd visszahelyezzük a többi közé. Szóljon a taps most a takarófüggönyök, kulisszák mögött állóknak!
Csabatv | Első alkalommal rendezte meg a Józsa Mihály Békés Megyei Vers- és Prózamondó Fesztivált a Féling Színház Kulturális Egyesület Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban. ► Tovább
Tomanek Gábor színművész Pécsett született, amikor édesapja épp a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, derült ki pénteken este a Terefere című programsorozaton a Művész Kávéházban. Amikor Gábor is erre a pályára lépett édesapja kérte, hogy változtasson nevet, egy fél évig Kolosi Gáborként próbált szerencsét a színpadon, de a hangjáról mindenki felismerte, hogy Ő bizony Tomanek Nándor fia, mert annyira hasonlít a hangjuk. Olyannyira, hogy amikor édesapja gégerákban meghalt, az egyik fontos szinkronszerepét ő vette át és szinte senki nem mondta meg, hogy nem az édesapja beszél a filmen. A főiskola után a József Attila színházban kezdte pályafutását, majd a budapesti Nemzeti Színházban játszott, onnan visszament szülőhelyére Pécsre, ahol a két kezével házat épített és akár édesapja, imádta járni az erdőt. Olyan neves színészekkel dolgozhatott 10 éven át, mint Agárdy Gábor, Psota Irén, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Őze Lajos, Kállay Ferenc. De Gobbi Hildával és Major Tamással is összehozta az élet. Játszott többek között a Szomszédokban és a Kisvárosban is. Pécs után érkezett Békéscsabára, ahonnan még Győrbe elszerződött, onnan a Jurta színházba, aztán végül 10 évi színházi munka kihagyása után újra visszatért a Békéscsabai Jókai Színház falai közé. Már nem is menne máshová, elképesztő szeretettel és tisztelettel beszélt színházunkról, ahol elmondása szerint mindig összetartó és emberséges társulat volt. Jövő héten is tartsanak velünk, akkor Vastag Tamás lesz a vendégünk. Komlóssy Kaa
A francia Raymond Cousse Stratégia két sonkára című regénye nyomán írt monodrámát Nótáros Lajos, Fekete Réka és Tapasztó Ernő Sonkamenüett címmel. Az ősbemutatóra december 9-én került sor a Stúdiószínházban. A mészárszékre váró disznó szerepében Tege Antalt láthatta a közönség. A Sonkamenüett műfaját tekintve monodráma, rokokó musical-operett öt felvonásban, rendezője Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója. „Úgy gondolom, egy stúdiószínpadon kellenek ilyen előadások, mert minden városban megvan az a réteg, amely kívánja ezt a fajta színházat. – mondta el korábban a rendező. Akár klasszikus drámáról vagy operettről van szó, merjük elmondani, hogy mit gondolunk a világról! Ha csak általánosságban merünk gondolkodni, középszerű dolgok születnek. A kultúrának mindig el kell gondolkodtatni valamiről, csak a gondolkodás hozhat valamiféle boldogságot az ember életébe.” Borsos Pál és Éder Enikő hat zeneszámot szerzett a műhöz, amelyben Lackfi János két verse is megjelenik. Tapasztó Ernő szerint a mű mondanivalója nem veszített aktualitásából, mély társadalomkritika és önismereti kérdések jelennek meg benne.
BEOL | A Sonkamenüett című rokokó musicalben, amit hamarosan bemutatnak a Békéscsabai Jókai Színházban, Tege Antal játssza a vágóhídra készülő disznó szerepét. ►Tovább
BEOL | Tapasztó Ernő rendezi a Sonkamenüett című rokokó musicalt, aminek pénteken, december 9-én lesz a premiere az ősbemutatóra készülő Békéscsabai Jókai Színházban. Mint fogalmazott, abban egyáltalán nem kishitű, hogy jó az, amit csinálnak, de hogy jó lesz-e, abban nem lehet biztos. Úgy véli, hogy az igazán nagy művészet a nézők bekapcsolásáról és nem pedig a kikapcsolásáról szól. ►Tovább
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
125 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
54 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
247 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |