Stúdiószínház December 2. – 3. 19 óra Pozsgai Zsolt: Tolnay Klári, 1930 Szereplők: Mater Henrich, nőiesített férfitanár: Kautzky Armand Tolnay Rózsi, tizenhét éves zárdanövendék: Kara Tünde rendező: Pozsgai Zsolt Tolnay Rózsi (későbbi keresztnevén Klári) tizenhét éves, és a nyíregyházi Angolkisasszonyoknál tanul. A karácsonyt nem töltheti otthon, mert szüleinek elfogyott a pénzük, nem tudnak küldeni vonatjegyre. Karácsonykor tehát egyedüli növendékként marad a zárdában. Ám ott marad vele Mater Henrich is, a zárda egyetlen férfi tanára, aki felelősséget érez a kislányért – és talán valamivel többet is. Neki meséli el a fiatal Tolnay növendék, hogyan képzeli el az életét, azt az életutat, amelyet be akar járni. Mennyi sikerül ebből, mennyi lesz a valóságos elem? Ezt majd a néző dönti el. Kettejük játékából azonban kialakul egy szenvedélyes, céltudatos pálya képe, annak buktatóival, örömeivel, szorongásaival…  

Szinopszis Szereposztás Szövegkönyv Díszlet Jelmez Kellék Képek Média Hírek Jelentések      Jelentésküldő Szívszorító emlék Cserháti Zsuzsának – Hír6.hu

Dekalógus (Tízparancsolat)         Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Isten nevét szádra hiába ne vedd! Az Úr napját szenteld meg! Atyádat és anyádat tiszteld! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! Felebarátod házastársát ne kívánd! Mások tulajdonát ne kívánd! Nem csak az Ószövetségben, hanem a mindennapok, a hatalom, a gazdasági élet, az érvényesülés tízparancsolatával is gyakran találkozunk. Ezek a szabályok melyekről olykor pátosszal beszélünk, de folyton áthágjuk azokat. Az Aradi „Ioan Slavici” Klasszikus Színház társulata, Isten és ember által felállított szabályok problematikáját járja körül a mozgásszínház, pantomim, tánc eszközeivel. Szereplök: Ovidiu Ghiniţă, Adriana Ghiniţă, Zoltán Lovas, Bogdan Costea, Andrei Elek, Carmen Vlaga, Angela Petrean, Liliana Balica, Oltea Blaga, Ionel Bulbuc, Sorin Calotă, Alina Danciu, Etelka Magyari, Levente Kocsárdi, Marian Parfeni Rendező: Laurian Leontin Oniga  

2008. november 29-én, szombaton 15 és 19 órától a Békés Megyei Jókai Színház színpadán, leengedett vasfüggöny mögött. Egressy Zoltán: PORTUGÁL tragikomédia A Kocsmáros lányával, a huszonöt éves Masnival vezeti Irgács italboltját. A kocsma egyik törzsvendége Retek, főleg azért jár ide, mert el akarja venni feleségül Masnit, neki azonban esze ágában sincs hozzámenni. Az apának nem lenne kifogása a házasság ellen, de kényszeríteni nem akarja lányát. Gyakran megfordulnak mások is a kocsmában. Sátán, általában csendesen meghúzódik az egyik sarokban. Csipesz, egy ideig taxizott Pesten, de mióta visszajött a faluba nem csinál semmit. A Pap is be-betér, ha épp Irgácson van dolga. Csipesz felesége pedig gyakran felhajt itt egy fröccsöt azzal az ürüggyel, hogy az urát keresi. Egy nap pesti fiatalember érkezik a kocsmába; pihenni jött pár napra, mielőtt elutazna Portugáliába. Masni csodálja Becének hívja s láthatóan, nagyon jól érzik magukat együtt. Reteknek nem tetszik a dolog. Megérkezik Bece felesége, hogy férjét hazavigye. Iszonyatos botrány tör ki a „nyugodt” kocsmában. Pár nap múlva búcsú; zűrzavar, késelés, felfordulás a „való világ” költözik Irgácsra és a kocsmába. Aztán minden kezdődik előröl, mert az ÉLET már ilyen… Az Újvidéki Színház vendégjátéka 2008. november 29-én szombaton 15 és 19 órai kezdettel Jegyek 1500,-Ft-os árban kaphatók a Békés Megyei Jókai Színház jegyirodájában   Kritikák: „Egressy Zoltán darabja az egyén belső békéjének és kiteljesedésének vágyát, igényét hirdeti. A figurák nyersek, de emberségesek, számtalan, sorsukat eldöntő hibával megáldottak. A kollektív emberi magatartás mélységeit láthatjuk a darabban. Sok minden mosolyt csal az arcunkra, de csak átmenetileg, mindennek hátterében tragédia húzódik meg, a mélán, életüket tengető emberek érzelmi kisiklása. Felszínre törnek a vulgáris kifejezések, de érezhető, hogy Egressy kocsmai stílusa nem provokálni, vagy megalázni akar, csupán pontos környezettanulmányt végez” (Armin Friedl, Stuttgarter Nachncton, 2000) „Egressy Portugáljában a csehovi dermedtség, a csehovi elvágyódás is ott van. Irina, Mása és Olga Moszkvába mennének, ha lenne erejük elindulni végre. Az irgácsiak szanaszét a világba. De visszatartja őket a kocsma, a sör, a pancsbor. Csak sóvárognak egész életükben, és kapálóznak, vergődnek, mint legyek a sárga, ragacsos papírszalagon… … Saudade, mondja a portugál. Elvágyódom, sóhajt a magyar. Örök érzés. Örök és emberi.” (Szabó G. László, Új Szó, 1999. jan. 26) „Egressy Zoltán olyan író, aki összes szereplőjével azonosul. A Portugál kemény, realisztikusan groteszk ábrázolása a posztkommunista másnaposságnak. Amikor Bán János elolvasta Zoltán barátja darabját, állítólag azt mondta neki: „Tudod, hogy írtál egy cseh darabot?” És tényleg: Egressy fekete humora nagyon közel áll a mi filmkomédiáink világához, amit Forman és Menzel filmjeiből ismerünk. Ha a szerző valamit igazán tud, az a nagyszerű dialógusírás, és a pontos, autentikus szereprajzok. A darab tele van szójátékkal, szóviccel és komikus etűdök sorozatával.” (Daniela Pavlikova, Vecernik, 2001.12.20.) „Egressy Zoltán Portugálja kocsmai tragikomédia. Egész Közép-Európában sikeres. Ellenállhatatlan a humora, de közben a poszttotalitárius országok tragikus életérzéseivel és élményeivel van tele. A szóhasználat helyenként durva, egyik geg váltja a másikat, de az egész mégis az elveszett álmokról szól. A Cinoherni Klubban a groteszk cseh mindennapok tükrét látjuk, de ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire közel állunk a magyarokhoz, az ő mentalitásukhoz” (Eva Jenikova, Vecernik, 2002.01.09) „Ez egy nagyszerű darab. Elsősorban azért, mert a szöveg tömör eszenciája egy bizonyos típusú realitásnak, zátonyra futott sorsú emberek életének. Nagyon pontosan ismert utca– és kocsmanyelv alkotja a szöveget – ezért annyira költői.” (Ladislav Vrchovsky, Moravsko-steské noviny) „Egressy Zoltán sikeres darabját már több, mint fél tucat európai nyelvre lefordították. Mert mindenkinek megvan a maga Portugáliája. Tipikusan magyar a dráma, mégis univerzális. A Hrabal-specialista Ivo Krobot rendező optimális lehetőséget kapott a szövegben, amit ebben az esetben ki is használt.” (Zdenek Horinek, Lidové Noviny) „A magyar Egressy Zoltán elvégezte a munkát a cseh drámaírók helyett. Nagyon korszerű, és mégis időálló komédiát írt a mai vidéki életről. Hihetetlenül aktuális a munkanélküliség által okozott mozdulatlan, semmittevő légkör, ahonnan még a vágyakozás, az elvágyódás is észrevétlenül elillan. Menekülni, de hová? A fővárosba! Csehovi visszhang: Moszkvába, Moszkvába!.. Itt részint Budapestre, részint a végtelen portugál tengerpartra, Európa végére. Vagy csak az álomba. Egressy drámája tele van mit sem sejtő életbohócokkal. A Cinoherni Klubban sikerült aktuális csoportportrét készíteni a jelenünkről. És ez egy magyar szerző darabjának köszönhető. (Richard Ermil, Mladá Fronta Dnes, 2002.01.15) „Egressy a legtehetségesebb magyar szerzők közé tartozik. Darabja emberi álmokról, vágyakról, azok megvalósításának kérdésérol szól. Ahogy az életben gyakran, úgy a Portugál szereplőinek sem sikerül. Ami gátolja őket a problémák megoldásában, az nem külső körülmény, hanem a jellemükből fakad. (SME, 2001, 07. 09) „A pozsonyi korzók kávéházai közé még egy termett. A neve: Portugál. Tulajdonosa: Egressy Zoltán, akinek nagy tehetsége van ahhoz, hogy a létező színházi eszközök közül a legjobbakat hasznosítsa. A sok semmitmondó, álproblémákat felállító darab után öröm, hogy egy meglehetősen jó előadásban végre egy minőségi darabból született” (SME: Kocsma a kék ég alatt, 2001. 09. 08) ”Az uralkodó atmoszféra O’Casey-t idézi: csupa különc figura, zavaros álmokkal és ravasz túlélési stratégiákkal, amelyekkel megpróbálnak úrrá lenni a szesz sivárságán és a posztkommunista szomorúságon. Egressy darabja a társadalom bizarr tükörképeként mutatja be a falu életét: senki sem csinál semmit, mindenki csak iszik és beszél. A fordulat rafináltan épül fel: ahogy O’Casey esetében is az üde mosolyt fakasztó hencegés véres komolyságba megy át. És az élet megy tovább, könyörtelenül, komikusan. Masni az életben nem heveri ki cserepekre tört szerelmét, Bece nem jut el Portugáliába, mindannyian szegényebbek és magányosabbak lettek, és az ócskasághoz most már örökre valami irreális kegyetlenség tapad.” (Theater Heute, 1999/7) „A darab tragikomédia, főszereplői egyszerű emberek, vagyis frusztráltak, a testük deformált, az arcukat tikkek dúlják fel, faragatlanok. Az erőszak, ami belőlük jön, közvetlen következménye a szenvedéseiknek, a megcsalt reményeiknek. „Ez már nem népi demokrácia, hanem sima” –mondja a játék kezdetén az egyik szereplő. Az egész darab ezt az átalakulást illusztrálja, amely jó sok töréssel, hatalmas felfordulással és sok handabandázással jár. Komikusak a gesztusok, a helyzetek, a szövegek is, de csupa költészet és emóció az egész. (Marie-Francois Grislin, Hebdoscope, 1999. okt) „Úgy vélem, hogy csak kivételes tehetséggel lehet ilyen darabot írni és azt komédia formájában színre vinni. Végig nevetünk, miközben tudjuk, sot érezzük, hogy ez nem csak móka, ez valahol tragédia. A darab komikumán túl egyik szereplő sem tekinthető karikatúrának. Mindenki és minden nevetségesen valódi, eltekintve a groteszk iróniától, vagy akár a pátosztól. Mindez azért van így, mert szeretnivalók a szereplők és az álmaik. A keserű, és részeges légkör, a naív világlátás feledteti velük a reménytelenséget, kegyetlenséget, és bujaságot. Ez nem a Menzel-féle vigasztaló naivitás, ártatlanság. A végén derül ki, hogy a naivitás nem zárja ki a dörzsöltséget, ahogy a lírai szentimentalizmus a vérszomjúságot” Karel Král (Svet a divadlo,2000/5, a Divadlo fesztivál igazgatója) „Engem meglepett a darab őszintesége, amely kétségkívül Ödön von Horváth hatását hordja magán, mégis mai életünkből meríti helyzeteit, sorsait, melyek tökéletesek és színpadszerűek. Egyszerűen lenyűgözött, felzaklatott és meghatott.” (Vladimir Procházka dramaturg, kritikus, a Cinoherny Klub igazgatója) „Rendkívül hatásosak a dialógusok, a hagyományos színházi trükkök pedig hihetetlen precizitással vegyülnek modern értelmezésekkel. Ezek a kisemberek élnek, nem egy panoptikum részei, sem nem önmaguk paródiái. Régen éreztem színházban olyan szomorúságot, mint amikor Masni a darab végén színre lépve már csak némán szemlélődik. Tetszett, ahogy az író megpróbálja hiperbolizálni mai világunkat, amely sokszor nemcsak vonz, hanem taszít is és mi megpróbálunk menekülni előle – akár Portugáliába. (Zuzana Ulicianská, Divadelná Nitra, Szlovák Nemzeti Intézet) „Ez rólunk szól, oroszokról. A darab naturalista ábrázolásmódja, a természetes kifejező eszközök, a részegség őszintesége felerősítik az előadás komikumát. A komikumon túl azonban nyilvánvaló, hogy az alakok nem önmaguk karikatúrái. Minden és mindenki nagyon is valóságos, ironizálás és pátoszok nélkül jelenik meg.” (Olga Nikiforova- az Omszki Állami Drámai Színház művészeti vezetője) „A Portugált elő lehet adni részeges mókázásként is, ahol a nézők a röhögéstől düledeznek. Ám a darab rengeteg valós szomorúságot rejt magában. A kis ember csalódását az istenháta mögötti magyar vidéken, keletre a fővárostól, amely tele van politikai változásokkal, vad vállalkozásokkal és hamisságokkal. A világegyetem középpontjában egy üdvözítő kocsma áll, ahol mindenki szembesülhet saját megváltásának reménytelenségével. Az emberek magányukba feladják álmaikat, reményeiket, és az olcsó bor mámorába a felejtés apátiájába esnek.” (Jirí P. Kríž, Právo, 2003.01.04.) „Egressy fekete humora közel áll a cseh filmek humorához, amelyek ismertek Forman és Sverák filmjeiből, vagy például Menzel Én kicsi falucskám-jából. A darab frappáns szójátékokat, zárt komikus hatású etűdöket, gegeket és mikrohelyzeteket tartalmaz, és ez által a földhöz kötött nevetséges banalitás tragikomédiává változik. Az író kiváló dialógusokat ír és autentikus szereplőket formál. Egressy figurái az ellesett típusok és karakterek között lavíroznak. Ha egyáltalán álmodnak, álmodozásuk a mindennapi sztereotípiákba ütközik, és ezért könnyen megadják magukat. Ezen nem változtat a hírtelen jött tragikus esemény sem. Úgy tunik, minden visszatér a régi kerékvágásba, és ha a darab tovább folytatódna, akkor úgy, ahogy elindul: kocsmai bohózatként.” (Roman Cisar, DNES, 2001.12.21) „Egy realista bohózat, amely irreális gyilkossággal végződik… Poénok, amelyektől elakad a lélegzet, amelyektől könnybe lábadt szemmel figyeled a színészek féktelenségét.” (Gerardo Guccini: A süket tekintete) „Nem szívesen mondanám műfaji megjelölésként, hogy tragikomédia. Még csak nem is vígjáték vagy burleszk. Akkor sem, ha hahotázva állunk fel az előadás végén, mert Egressy szereplői erre a pillanatra is tartogatnak egy poénzáport. S ha így fogalmaztam, már benne is van: dráma ez, benne mindennapjaink kisebb-nagyobb tragédiái… …itt mindennek rendje van, primitív mindennapi szokások, fordulatok, gesztusok és párbeszédek diktálják az életet. Legfőképpen a dolgok középpontjában, a kocsmában. A szereplők pedig másra vágynak. Jobbra, érdekesebbre, vagy távolabbira. De nem történik semmi: sem jobb, sem érdekesebb. Mégsem egyértelműen az elvágyódás drámája ez. Sokkal inkább a tehetetlenségé, az ittrekedtségé… Egressy messzemenő precizitással megalkotott figurái továbbélnek bennünk. ” (Szatmári Friss Újság, 2003. máj.8. ) „A darab komikumát (és tragikumát is egyben) az adja, hogy a szereplők a belső sivárságnak és tehetetlenségnek, a mindig mindennünnen elvágyódásnak, a természetes örömökre való képtelenségnek ugyanazt a poklát próbálják alkoholba vagy pótcselekvésbe , ízetlen tréfákba oldani… …kegyetlen és kilátástalan világ ez az Európa egész keleti felére kitágítható Irgács… …Egressy Zoltán szerint az ő dolga a valóság felmutatása –az esetleg létező kiutat a szereplők élő másainak kell megtalálniuk. Akik mindegyikét megértéssel és szeretettel alkotta meg. Abban a meggyőződésben, hogy valamilyen szinten mindenkinek igaza van.” (Szatmári Friss Újság, 2003. máj 12.) „Mintha ezer éve ismerném a szereplőket. Mintha én is azon az utcán járnék, mint Retek. Látom őket, találkozom velük, elmegyek mellettük, megiszom velük egy vodkát. A Portugál olyan, mint egy tükör, mely néha görbe, néha pedig oly áttetsző, olyan pontos képet ad, hogy szinte elvakítja a szemünket. Nagyon meghatott Masni szövege („Még szerencse, hogy nem szerettem belé”). Ha egy ilyen szép, fiatal szerelmes lány ezt mondja, mikor elhagyja a szerelme, az nemcsak önvédelem és az elvesztett szűzesség jele, hanem már cinizmus is” (Eva Obrebowska-Piasecka, Gazeta Wyborcza, 31 maja 2004) „A Portugál két világ konfrontációja. Érzelmekről, vágyakról, tehetetlenségről szól a fő vonal, mégsem szentimentális a történet, nem a rossz város és a falusi idill ellentéte. Mindkét valóság tele van ellentmondásokkal. A falusiak aktív életre vágynak, a fővárosi fiú ki akar törni a yuppie-életformából. De esélye senkinek nincs. Az álmok a kincsek a darabban: ha nem sikerül is, az élet értelmét adja meg a keresés. Portugália, mint valami paradicsomi hely, nem véletlenül került kiválasztásra a szerzőáltal. Egressy Zoltán nagyon gazdag, különféle jellemeket felvonultató széles palettát mutat be. Mindenkiben van kedvesség, félelem, boldogtalanság és tragédia is. Nagyon mély és szép portrék ezek” (Malgorzata Piwowar, Rzeczpolita, 2001. okt. 18) „Olyan történet ez, amely egy haldokló világról szól, amelyben jövő nélküli emberek élnek. Az életük vegetáció. A dráma legalább annyira beszél a lengyel vidékről, mint a magyarról, egész Közép-Kelet-Európáról. 1989 után ebbe a térségbe a demokrácia és a kapitalizmus egyszerre jutott be. Emlékeinkben élnek még a régi remények, ugyanúgy, mint a közeli országok esetében. Pár év elmúltával a beteljesületlenség is hasonló. A főhősnek a szabadság a legfontosabb, és a szerző őt gunyorosabban, csipkelődőbben írja le, együttérzőbb a helyi vesztesekkel. A hangsúly a helyzet kilátástalanságában van, feltétlenül meg kell nézni!” (Janusz R. Kowalczyk, Gazeta Wyborcza- telewiznyja) „Egressy Zoltán úgy komponálta meg a darabot, hogy még Retek sem kelt ellenérzést: a szerző nemcsak nevetetett, hanem megtanított arra is, hogy a „retekségre” úgy tekintsünk, mintha tükörbe néznénk. Meggyőző darab, nagyon jól érzi a határt a valóság igazságai és a butaság gunyorossága között. Szerintem nem rossz, ha egy színházban a vágyakról beszélnek. Még aki soha nem lakott messze a fővárostól, nem szokott hozzá a reménytelenséghez, nem kóstolt bele a boldogtalanságba, az is észreveheti:…

2009/2010-ES ÉVAD Vándorfesztivál-díj ( a Legígéretesebb tehetség kategóriában) Kara Tünde   2008/2009-AS ÉVAD Békéscsaba Város Kultúrájáért kitüntetésben részesült Bartus Gyula a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Gulyás Attila középkorú színművész kategóriában Paczuk Gabi legtapasztaltabb színművész kategóriában Hodu József A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Halász Péter GÁLFY LÁSZLÓ GYŰRŰ-díj Kara Tünde PRIMA PRIMISSIMA JUNIOR-DÍJ Gulyás Attila     2007/2008-AS ÉVAD a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Vadász Gábor   középkorú színművész kategóriában Csomós Lajos   legtapasztaltabb színművész kategóriában Felkai Eszter   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Kohári Imre hangtechnikus   GÁLFY LÁSZLÓ GYŰRŰ-díj Bartus Gyula 2006/2007-ES ÉVAD a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Kara Tünde   középkorú színművész kategóriában Kovács Edit   legtapasztaltabb színművész kategóriában (megosztva) Muszte Anna és Hodu József   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Varga Kata öltöztető 2005/2006-OS ÉVAD   a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Csomós Lajos   középkorú színművész kategóriában Gáspár Tibor   legtapasztaltabb színművész kategóriában Felkai Eszter   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Filipinyi Ágnes kellékes 2004/2005-ÖS ÉVAD   a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Kara Tünde   középkorú színművész kategóriában Karczag Ferenc   legtapasztaltabb színművész kategóriában Hodu József   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Knyihárné Csík Ildikó díszletvarró     2003/2004-ES ÉVAD   a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Gerner Csaba   középkorú színművész kategóriában Bartus Gyula   legtapasztaltabb színművész kategóriában Jancsik Ferenc   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Csatlós Viktória kelléktárvezető     2002/2003-AS ÉVAD   a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Szilágyi Annamária   középkorú színművész kategóriában Kovács Edit   legtapasztaltabb színművész kategóriában Muszte Anna   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Várkonyi Miklós műszaki vezető     2001/2002-ES ÉVAD   a Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testülete által alapított MEGYE SZÍNMŰVÉSZE díj fiatal színművész kategóriában Csomós Lajos   középkorú színművész kategóriában Gáspár Tibor   legtapasztaltabb színművész kategóriában Felkai Eszter   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Kohári Imre hangtechnikus   OTP Nívó díj Csomós Lajos legjobb alakításért   2000/2001-ES ÉVAD   OTP Nívó díj Telihay Péter rendező Füst Milán: Boldogtalanok című darab rendezéséért   Paczuk Gabi színművész Bognár-Kiss: Jeanne d'Arc című darabban nyújtott alakításásáért   Molnár László színművész Bricusse-Wildhorn: Jekyll és Hyde című darabban nyújtott alakításáért   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Lakatos Károly fodrásztárvezető     1999/2000-ES ÉVAD   OTP Nívó díj Molnár László rendező Webber-Tim Rice: Jézus Krisztus Szupersztár című musical rendezéséért   Kovács Edit színművész Ibsen: Kísértetek című darabban nyújtott alakításáért   Karczag Ferenc színművész Jókai Mór: A gazdag szegények című darabban nyújtott alakításáért   Orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete által alapított az évad legjobb díszlete Kis-Kovács Gergely Webber-Tim Rice: Jézus Krisztus Szupersztár   az évad legjobb jelmeze Pilinyi Márta Jókai Mór: A gazdag szegények   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Laurinyecz Katalin főkönyvelő     1998/1999-ES ÉVAD   OTP Nívó díj Molnár László rendező Webber-Tim Rice-Miklós Tibor: Evita című musical rendezéséért   Paczuk Gabi színművész Webber-Tim Rice-Miklós Tibor: Evita című musicalban nyújtott alakításáért   Csere László színművész Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettben nyújtott alakításáért   Orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete által alapított az évad legjobb díszlete Konter László Tremblay: Sógornők   az évad legjobb jelmeze Vágó Nelly jelmeztervező Shakespeare: Othello, a velencei mór   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Valach Mária szabótár vezető     1997/1998-AS ÉVAD   OTP Nívó díj Kun Zsuzsanna rendező Robert Harling: Acélmagnóliák című darab rendezéséért   Vékony Anna színművész Szabó Magda: Kiálts, város! című darabban nyújtott alakításáért   Mészáros Mihály színművész Schiller-Konter-Papp-Demjén: Ármány és szerelem c.darabban nyújtott alakításáért   Orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete által alapított az évad legjobb díszlete Székely László díszlettervező Gorkij: A nap fiai   az évad legjobb jelmeze Pilinyi Márta jelmeztervező Szabó Magda: Kiálts, város!, Gorkij: A nap fiai   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Lakatos Károlyné fodrász     1996/1997-ES ÉVAD   OTP Nívó díj Verebes István rendező Molnár-Kocsák-Miklós: A Vörös Malom című darab rendezéséért   Paczuk Gabi színművész Molnár-Kocsák-Miklós: A Vörös Malom című darabban nyújtott alakításáért   Karczag Ferenc színművész Molnár Ferenc: Doktor úr című darabban nyújtott alakításáért   Orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete által alapított az évad legjobb díszlete Székely László díszlettervező Dürrenmatt: A fizikusok   az évad legjobb jelmeze Imrik Zsuzsa jelmeztervező Szabó Magda: Az a szép, fényes nap   A Jókai Színház által alapított, a legkiemelkedőbb színházi HÁTTÉRMUNKÁÉRT: Zatykó György fővilágosító     1995/1996-OS ÉVAD   OTP Nívó díj Konter László rendező Ibsen: A nép ellensége című darab rendezéséért   Horváth Margit színművész Makrai-Usztics: Rózsák, szerelmek című darabban nyújtott alakításáért   Jancsik Ferenc színművész Csiky Gergely: Kaviár című darabban nyújtott alakításáért     1994/1995-ÖS ÉVAD   OTP Nívó díj Konter László rendező Strindberg: Az apa című darab rendezéért   Réti Andrea színművésznő Szilágyi-Eisemann: Én és a kisöcsém című darabban nyújtott alakításáért   Gáspár Tibor színművész Strindberg: Az apa című darabban nyújtott alakításáért     1993/1994-ES ÉVAD   OTP Nívó díj Csiszár Imre rendező Nyírő József: Jézusfaragó ember című darab rendezéséért   Gáspár Tibor színművész Arthur Miller: Alku című darabban nyújtott alakításáért  

Homlokzat   Épület   Épület   Épület   Épület   Szárazkapu   Udvar   Udvar   Udvar   Udvar   Szárazkapu   Előcsarnok   Előcsarnok   Előcsarnok   Előcsarnok   Nézőtér   Nézőtér   Vigadó   Vigadó   Vigadó   Vigadó   Vigadó   Vigadó      

 Jelmezfotók:   

Szinopszis  Szereposztás  Szövegkönyv  Díszlet  Jelmez  Kellék  Képek  Média  Hírek                     

Szinopszis  Szereposztás  Szövegkönyv  Díszlet  Jelmez  Kellék  Képek  Média  Hírek   STÚDIÓSZÍNHÁZ   Egressy Zoltán: SÓSKA, SÜLTKRUMPLI   BÍRÓ (Lacikám) : Gulyás Attila I. PARTJELZŐ (Szappan):  Bartus Gyula II. PARTJELZŐ (Művész): Csomós Lajos Díszlettervező: Fekete Péter Jelmeztervező: Junion Design asszisztens: Fábián Ágnes  Súgó – Rendezőasszisztens: Bányai Ágota Rendező: Koleszár Bazil Péter Olvasópróba 2008. október 8. I. Próbaperiódus: 2008. október 8. – október 29. Bemutató: 2009. január 23.  

  Kellékek