Krónika Online | A felelősség kérdésére fókuszálva állította színpadra Katona József Bánk bánját Szabó K. István nagyváradi rendező. Az előadás premierje március 11-én lesz a Békéscsabai Jókai Színházban. ► Tovább
Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője, betegsége miatt, a március 7-re meghirdetett előadás, az Ibsen Stúdiószínházban elmarad. Terveink szerint az előadást egy későbbi időpontban műsorra tűzzük. Megértésüket köszönjük!
Február 24-én Jótékonysági gálát szerveztünk Kara Tünde gyógyulásáért. A csordulásig megtelt nézőtér és a színvonalas, megható műsor erős összefogásról tanúskodott a közönség és a társulat részéről is a nemes cél érdekében. A gála teljes felvételét a 7.Tv március 14-én 21 órától a műsorára tűzi, majd másnap 17 órától megismétli. Az eddig befolyt összeget hálásan köszönjük, azonban Kara Tünde gyógyulásának támogatására továbbra is van lehetőség. A gálára a Jókai Színház megjelentette Pethő Sándor és Zelei Miklós Karkithemia című monodrámáját dévédén, amely Kara Tünde rákkal való küzdelmét állította színre. Az ősbemutató – és eddigi egyetlen előadás – tavaly április 13-án volt, ez látható a felvételen. A Karkithemia volt Kara Tünde utolsó bemutatója a rosszulléte előtt. A DVD a Jókai Színház szervezőirodájában megvásárolható. Két képzőművészeti felajánlás is érkezett: Megyeri-Horváth Gábor „Békéscsabai est” című festménye (olaj, vászon) és egy anonim felajánló „Békéscsabai határban” című rézkarcra szintén megvásárolható a szervezőirodában, valamint támogató jegyek is válthatóak továbbra is. A DVD és a felajánlások, valamint a támogató jegyekből befolyt összeget Kara Tünde gyógyulásának támogatására fordítjuk!
A Körös Irodalmi Társaság és Bárka szerkesztősége a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából jeligés szépirodalmi pályázatot hirdet Békés megyében élő alkotók (felnőttek és középiskolás diákok) számára. A pályázat célja olyan esztétikai értékkel bíró szépirodalmi alkotások (versek és elbeszélések) megszületésének elősegítése, melyek méltó módon idézik meg a forradalom és szabadságharc eseményeit, hőseit, szellemiségét, történelmi jelentőségét, a mához és a jövőhöz szóló üzenetét. Pályázati feltételek: Pályázni jogosult minden Békés megyében élő alkotó, a szakmai zsűri külön értékeli felnőttek és a középiskolás diákok pályaműveit. A pályázatokat vers kategóriában (maximum: 3 vers) és próza kategóriában (maximum 20 flekk, 36.000 karakter) 3 példányban kinyomtatva, jeligével ellátva a Körös Irodalmi Társaság címére (5600 Békéscsaba, Andrássy út 1–3.), postán lehet elküldeni. Az 1956-os pályázat címmel ellátott borítékban külön, lezárt kisborítékban kérjük a jelige feloldását (a szerző nevét, postacímét, email-címét). Pályázati határidő: 2016. április 30. Pályázati díjak (pénzjutalom, értékes könyvcsomagok, különdíjak): Felnőtt korosztály: 1. díj: 100.000 Ft 2. díj: 50.000 Ft 3. díj: 20.000 Ft Középiskolás korosztály: 1. díj: 50.000 Ft 2. díj: 25.000 Ft 3. díj: 10.000 Ft A szakmai zsűri fenntartja magának az egyes díjak ki nem adásának jogát. A Bárka szerkesztősége fenntartja a pályázatra beküldött alkotások közlésének jogát.
A kritika kellő szakértelem és megalapozott indoklás-sor nélkül üres fecsegés! Tisztában kell lennünk azzal, hogy a legkritikusabb rétege valamennyi társadalomnak az ifjúság. Nos, ez így van rendjén, és a legnagyobb ostobaság ezt az ösztönös ítélkező-bíráló hajlamot letörni a fiatalokban. Ellenkezőleg, erre építeni kell! Ezért gondolta színházunk, hogy azokat a középiskolás fiatalokat, akik érdeklődnek a színházban folyó munka iránt, maga mellé fogadja. Mondják el, írják le, fejezzék ki véleményüket a színházban bemutatott darabokról, a bemutatókat megelőző próbákról, a rendezők, drámaírók és a színészek munkájáról, szcenikáról és minden másról, ami a színházban föllelhető! A hang lehet még nyers, de a kimondás kényszere már alapozódjék színházi (gyakorlati és elméleti) tapasztalatokra. Nem a véleményt, a bíráló szándékot akarjuk tehát befolyásolni – hanem a kimondott ítéletek tudatosságát igyekszünk megerősíteni kiválasztott kritikus-jelöltjeinkben. zt A nevek mögött zárójelben az írások száma látható. Az előzményekről IDE kattintva olvashat. Bálint Lili (2) Bucsi Tamara (5) Kárász Kata (1) Köles István (0) Kulcsár Máté (0) Radeczki Enikő (2) Szabó Ágnes (0) Szántó Száva (1) Szathmári Dominik (4) Szilágyi Sára (2)
BEOL | Huszonnyolc napon keresztül, tíz helyszínen, tizenöt társrendező közreműködésével csaknem ötven eseményt szerveznek a 2016-os Békéscsabai Tavaszi Fesztiválra, amelyet március 7. és április 4. között rendeznek meg – közölte Herczeg Tamás fesztiváligazgató a rendezvénysorozatot beharangozó keddi békéscsabai sajtótájékoztatón. ► Tovább
Közel a századik előadáshoz, túl országos és nemzetközi sikereken, április 9-én és 11-én Monte Cristo grófja visszatér a békéscsabai teátrum színpadára. Az izgalmas fordulatokkal átszőtt történetet – grandiózus zenével – színházunk közkívánatra újra műsorára tűzte. Az előadásra szóló jegyek megválthatók az interneten és a Jókai Színház szervezőirodájában.
Gyerekzsivajtól volt hangos a Jókai Színház, ugyanis bemutatásra került A szegény csizmadia és a Szélkirály című előadás. Vajon képes-e 2016-ban a színház arra, hogy lekösse a legfiatalabb generációt ebben az inger gazdag környezetben? – Szilágyi Viktor írása Amikor beléptem a színházba és hallottam a gyerekek hangját, egyből eszembe jutott az, amikor a '90-es évek végén az iskolám elhozott minket egy előadásra. Halvány emlékem van arról, hogy mit láttam, de arra tisztán emlékszem, hogy meghatározó élménye volt a gyerekkoromnak. A vizuális hatás, a zene és a jól megírt dialektusok egymásra építése ráébresztett arra, hogy a színház és a színjátszás az egyik legkifejezőbb művészeti nyelv. Olyan komplex élményt ad, amit nem tud se egy jó album meghallgatása, egy könyv elolvasása, vagy egy festmény látványa felülmúlni, hiszen ezeknek minden pozitívumát ötvözi magában. Amikor a nézősor szélén állva azt láttam, hogy fiatal gyerekek fényképeket csinálnak magukról a telefonjukkal, oldalról pedig egy filmes utalást vettem ki két iskolás fiú beszélgetéséből, egyből feltettem magamnak a kérdést: "Egyáltalán tudja szórakoztatni a gyerekeket a színház?" Mára annyi hatás éri már az embereket, hogy nehéz lekötni a figyelmüket. Ami tegnap történt, az már régen volt; kedvenc filmünk mindig karnyújtásnyira van tőlünk; zsebünkben pedig a rendelkezésünkre áll az emberiség felhalmozott tudásának teljes tárháza. Gondolkozni kezdtem azon, hogy mit adhat egy színház a gyerekeknek. Egyből nagy riválisa, a filmművészet jutott eszembe, ami látványban és hangzásban is kenterbe verheti a színházat. Persze a modern kor sem sarkallja arra az embereket, hogy hosszútávon koncentráljanak egyetlen dologra. Sorozatok, rövid videók és párszáz karakteres írásokkal igyekeznek a művészeti ágak kommunikálni velünk. Az sem mellékes szál, hogy minden a fülünkbe van rágva, viszont a színházban találkozhatunk olyan jelekkel és szimbólumokkal, amiket meg kell értenünk ahhoz, hogy a darabot élvezni és értelmezni tudjuk. Ez olykor nehéz, főként akkor, ha környezetünk minduntalan arra kondicionál minket, hogy ne gondolkodjunk túl sokat. Eleinte arra gondoltam, hogy ezeket a harcokat a színház megpróbálja megvívni a saját eszközeivel. Számos látványos darabot mutattak már be a színpadon, amitől leesett az ember álla és a tökéletes akusztikájú terem is sok lehetőséget rejt magában. Egy darab akár háromnegyed órába is beleférhet, így talán kiküszöbölhető, hogy a gyerekek figyelme ellankadjon. Az interakció, mint hatásos fegyvert is bevethetik a színészek: a közönség bevonását szintúgy szerethetik a gyerekek, hiszen nagy izgalom lehet bennük, hogy hátha őket választják ki a következő feladatra. Ennél azonban sokkal jobb dolgot tett a színház: megmaradt színháznak. Egyszeri, megismételhetetlen és személyes volt. A színház legnagyobb ereje a közelsége és a kézzelfoghatósága. Egy térben vagyunk a karakterekkel és a cselekmény a szemünk előtt játszódik. Közvetlenül szól hozzánk, tehát a mondanivalót egyenesen nekünk szánják, ezáltal megmutatkozik, hogy az élő beszédnek milyen ereje van. A szegény csizmadia és a Szélkirály két fontos állítást bizonyított be: A színháznak még mindig van létjogosultsága a művészeti palettán, mivel olyan művészi sajátosságokat hordoz, ami egyedi és utánozhatatlan; és azt, hogy az egyik legjobb kultúra közvetítő intézmény, mert ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy miként lehetséges bemutatni egy kedves népmesét, népzenével és néptánccal összekötve.
Még csak két hónapja járja az útját A fösvény című előadás „a színház házhoz megy” misszió keretén belül, de már rengeteg visszajelzés, kedves üzenet jött a diákoktól, és a tanároktól. A nézők elmondása szerint tökéletes, vidám, figyelmet követelő előadást láttak. A diákoknak esélyük sincs sustorgásra, nem odafigyelésre, annyira leköti őket, amit a színpadon (az iskola aulájában felállított díszletben) látnak. Fergeteges humor és ugyanilyen előadásmód jellemzi a figurák megszemélyesítőit. És valóban, a fiatalok arcáról és tekintetéről a következő mondat olvasható le: „Ilyen is lehet a színház?!” Fiatalos lendülettel söpör végig az előadás a megye iskoláin, reméljük végig ilyen szép sikerekkel.
A Dévai Szent Ferenc Alapítványt bizonyára nem kell bemutatnunk olvasóinknak, Böjte Csaba és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően ma már több száz gyermek nevelkedik az alapítvány valamelyik otthonában, köztük Nagyszalontán is. A szalontai gyermekotthont egy dévai tanárházaspár, Makai István és Mónika vezeti, kíséretükben érkezett színházunkba Endre, Gábor, Bence, Szabi, Izabella, Etuska és Melinda, akiket Seregi Zoltán igazgató fogadott. A gyerekek többször jártak már a Jókai Színház előadásain, legutóbb decemberben az Egerek című mesét nézték meg, úgyhogy régi ismerősként üdvözöltük egymást. A szegény csizmadia és a Szélkirály című zenés táncos mesejáték nagyon tetszett a hajdúvárosból érkezett vendégeinknek, annál is inkább, mert mindannyian néptáncolnak és náhány lépés ismerősnek is tűnt. Az előadás után következett a meglepetés, a Szélkirály (Presits Tamás) személyesen üdvözölte a kis csapatot, akik egy finom uzsonna után indultak is vissza Nagyszalontára. Fotó: JókaiFilm/Nagy Attila
Szeretettel várjuk az érdelődőket az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozatunk következő estjére, melyet 2016. február 29-én tartunk az Ibsen Stúdiószínházban. A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság és a Békéstáji Művészeti Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2016. február 29. (hétfő) 18.00 órára, az Ibsen Stúdiószínházba, az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozat következő estjére.Vendégeink: Elek Tibor és Lonovics László. Két régi ismerősünk új szerepben: Elek Tibor irodalomtörténész, a Körös Irodalmi Társaság elnöke és Lonovics László festőművész, a Békéstáji Művészeti Társaság elnöke ezúttal sokkal inkább a másik munkásságáról, művészetéről fog beszélni, illetve érdeklődni, mint a sajátját megmutatni. „Lonovics képei igénylik az aktív befogadói magatartást, a mértani alakzatok, a sík-, a térelemek, a szín- és fényhatások fegyelmezett rendje, a fényhullámok kozmikus hatású ritmusa, a fényvonalak kivetülése a térben, mindezek összhatása nemcsak a szépség felismeréséhez juttathat el bennünket, de a szép látvány által megteremtett, megnyitott misztikus és metafizikus valóságok, terek létének sejtelméhez is.” – írja az irodalomtörténész. „Elek Tibor irodalomtörténészi, kultúraközvetítő tevékenysége meghatározó mind itthon, mind a határon túl is. Írásait többek között a nyitottság, a tolerancia, és az irodalmi, társadalmi folyamatok iránt megnyilvánuló felelősségvállalás jellemzi.” – állítja a képzőművész. Lássuk, mire mennek ketten együtt!
Még több képet talál előadásainkról a galériában
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
5 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
3 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
3 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
8 0
Értesítések
