AZ ÉLET SZÉP ÉS ÉLNI JÓ!
Egy hajdani személyes élménnyel kezdem, ami azóta is elevenen él bennem. Valamikor régen, 12 évesen, iskolai szervezésben nézhettem meg Móricz Zsigmond, Légy jó mindhalálig című regénye nyomán, 1960-ban készült, azonos című filmet. Mélyen megérintett a gyermeki lélek kínjairól szóló történet, benne a Nyilas Misit alakító kisfiú játéka. Olyannyira, hogy zokogva hagytam el a nézőteret. Azt mondták rám akkor az osztálytársaim, hogy hisztériás vagyok. Nem tudtam megvédeni magam, mert sokkal érzékenyebben érintett meg az élmény, minthogy beszélni tudtam volna róla. Zsidov Magdolna írása Most, október 22-én, a történet musical változatát látva, amelyet Kocsák Tibor – Miklós Tibor szerzőpáros zenésített meg, már könnyebben tudom megfogalmazni azt, miért értékes mű a Légy jó mindhalálig. Az ember gondolati lény, így egész élete folyamán érik, hogy végül beérve, ki tudja nyilvánítani azt az intuíciót, amit előbb nem mert, vagy nem tudott. Ennyi kitérő után érdemes megemlíteni, hogy a Jókai Színház társulata, a musicalt – ezt megelőzően – 1992-ben már játszotta, amelynek egyik színfoltja a jelen esetben is szerepet vállaló Vikidál Gyula volt, azzal a különbséggel, hogy Pósalaky úr helyett Valkay tanár úr szerepét alakította. A nagysikerű musicalt a színház 23 év után, az elmúlt évadban, diákelőadásban, újra színre vitte, de a közönség nyomására, felnőtt bérletesek részére ismét műsorára tűzte. A teátrum igazgatójának, Seregi Zoltánnak a rendezésében, egy dinamikus, pergő darabot értékelhetnek a nézők, amely, csakúgy, mint elődje, a lélek mélységeire ás le, amit a musical műfaja, a kortárs zene és tánc időnkénti bohósága old. A Seregi Zoltán általa dirigált darab egyértelműsítette, a Légy jó mindhalálig soha nem veszít erejéből és mondanivalójából. Ugyanis, minden, ami Nyilas Misivel történik, bárkivel megtörténhet, aki a bántást, a megaláztatást, a meg nem értést gyermekként is fogja, megszenvedi, és időnként még az életet is gyötrelmesnek éli meg. Pedig az élet nem kínszenvedés, sem nem fegyver, amit mások szívébe lehet célozni. Ezt gyermeki ésszel Misi is érti, pontosan ezért hiteti el magával, hogy a felnőttek jobbak, mint a gyerekek. Szerepét Bolla Márton olyan érettséggel alakítja, amilyen érett gondolattal bocsátotta útjára a szülői házból darabbeli édesanyja, aki kivetítve látható-hallható az 1960-as filmből, Horváth Teri alakításában. Egy egyszerű, de szívbe markoló mondat, amely a nagyvárosi kollégium falai között újra és újra fülébe cseng Misinek: Légy jó fiam, légy jó mindhalálig! Bolla Márton –Marci – remek, érzékeny emberpalánta a színpadon. Az egész megyére kiterjedő castingolás után, 144 jelentkező közül esett rá a választás. Valkay tanár úr – Katkó Ferenc alakításában – a lelke a többfelé húzó gyermekközösségnek. Igazságossága, befolyásolhatatlansága, gyermekszeretete átütő példája a nagyszerű, embert nevelő pedagógus mintájának. A gyermeknevelés minden korszakban próbatétel, minden időben nagy kihívás és felelősség. Ez nem korszakfüggő, hanem elhivatottság kérdése. Nem könnyű feladat rendet teremteni a különböző körülmények és hatások alól érkezett gyerekek között. A nevelés otthon kezdődik, s hogy nem mindenkit készítenek fel jól az életre, olyankor igazán szembetűnő, amikor egy „akolba” terelik őket, amikor megkapják az esélyt, hogy egymás identitását tolerálják. Katkó Ferenc a szelíd, béketűrő, végtelen lelkiséget osztogató pedagógus szerepében, olyan teljesítményt nyújt, amiért csak elismeréssel lehet adózni. A darab másik pozitív alakjának szerepében, a kollégium igazgatójaként jeleskedik Bartus Gyula. Szelíd, toleráns, de az igazságot képviselő emberként, kételkedik Misi vétkességében, de ennek eldöntésében is az igazság mérlegére állítja ügyét. És még egy kedves jelenség, István bácsi a pedellus. Megformálójának, Jancsik Ferencnek elég kimondani Misi nevét, már abból lehet tudni, hogy sokéves tapasztalatából, korából adódóan belelát a gyermeki lélekbe, s kimondatlanul is hisz a kisfiúnak. Jancsik Ferenc mély alázattal, szerénységgel jelenik meg szerepében. De ott vannak hárman, azok a tanárok is, akik nem hisznek Misi ártatlanságában. Szerepüket, Csomós Lajos, Tomanek Gábor, Mészáros Mihály hívják elő. Ők kíméletlenül bíráskodnak, és nem adnak számára felmentést. Misi ítélői előtt esik össze ájultan, miután kimondta, hogy nem akar debreceni diák lenni, de ennél még súlyosabban fogalmazza meg csalódottságát a felnőttekben, azzal, hogy ő felnőtt sem akar lenni. A darabban jelen vannak a kollégiumban a rossz és a jó diákok. A jó és a kevésbé jó tanárok Az elfogultság és az elfogulatlanság, a bizalom és a bizalmatlanság, az erény és az erénytelenség, mint ahogy a kollégium falain túli világban is. Az önzés, a jellemtelenség legsúlyosabb alakja Török János, Vadász Gábor alakításában, aki léhasága ellenére beleszeret a tiszta lelkű lányba, Bellába, akinek köszönhetően, végül beismeri bűnösségét, így tisztázódik Misi ártatlansága. Bella szerepét Köböl Lilla alakítja, megkapó bájjal. Pósalaky úr szerepében Vikidál Gyula kiénekli az ítéletet egy fájdalmas emberi magatartás, a bűnösség felett. Rövid prózai szövegében kitűnően, érthetően artikulál, az énekhangja pedig ugyanolyan színvonalas, mint a Dinamit, a P.Box együttes énekeseként, mialatt olyan érzése támad az embernek, hogy most is „csak a szívét dobja” a közönség elé. A Gulyás Levente által dirigált élőzene, valóságos, nagyszerű élmény, a mai hangbejátszásos világban. Annál is inkább értékelendő, mivel élőzene mellett sokkal nagyobb kihívás az éneklés. A zenekar tagjait dicséret illeti, mindahányan kiváló muzsikusok. A fülbemászó dallamok ismertek, kedveltek, és ilyen nagyszerű zenekarral öröm együtt dúdolni halkan, éppen csak belülre, hogy az élet szép és élni jó! A gyerekek tánca, éneke kifogástalan, érződik, hogy teljes odaadással teszik a dolgukat. De a további, itt fel nem sorolt szereplők is élményt adó alakítást nyújtanak. A díszlet bámulatos. Ajtó az ajtóban, mely mögött egy-egy élethelyzet. Nagyszerű és elmés. A színpadi világítás is külön egy-egy üzenet, ami gondolatokat ébreszt. Összességében ki lehet jelenteni, hogy a színház most is méltó módon tette a dolgát, a Légy jó mindhalálig a szívekbe talál. Vitalap.hu
Kortárs monodrámát mutat be a Jókai Színház
BEOL | Bár nem volt betervezve, újabb monodrámát tűzött műsorra a Békéscsaba Jókai Színház. A negyvenkettedik széken ülő nő című előadással kapcsolatban pénteken délután tartottak sajtótájékoztatót a Művész Kávéházban. ► Tovább
Mindketten felmenőik vágyát valósították meg önmagukban
Az operett legfényesebb csillagait láttuk vendégül a Művész Kávéházban október 28-án, pénteken 17 órától. Bozsó József táncos-komikust és Teremi Trixi szubrettet faggatta a közönség és Kadelka László, a Nemzeti Színház egykori főügyelője. A páros A víg özvegy című operett vendégjátékára érkezett Békéscsabára. Nagy szeretettel várja és fogadja őket minden évben a város, operettjeik mindig üdítő szórakozást ígérnek. Rengeteg darab és emlék köti őket egymáshoz. A Magyar Zenés Színházzal járják az országot, és hódolnak külföldi turnéikon a világnak operettjeikkel. Trixi mesélt arról, hogy hogyan is lett ő Trixi, és arról, hogy óriási megtiszteltetés volt neki, amikor megkaphatta a Bársony Rózsi emlékgyűrűt, azóta is legfiatalabbként, 23 évesen. Ez a legjobb szubretteknek adható kitűntetés, melyre nagyon büszke. Bozsó József pedig többek között arról is beszélt, hogy mennyire szerencsésen alakult az élete. No de hát, hiszen Önök is ott voltak, és hallották. A jövő héten, november 4-én Jancsik Ferenc színművésszel találkozhatnak, aki nemrég kapta meg a Békés Megyéért Kitüntetést. Jöjjenek el akkor is! Találkozzunk a Művész Kávéházban! Komlóssy Kata
Tudod, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy tangót táncoljon az ember?
Ötven évvel ezelőtt a pályája elején tartó lengyel szerző, Sławomir Mrożek üstökösként került fel a nagy hagyományú, folyamatosan újító és megújuló szellemű lengyel színház horizontjára. A Tangó Mrożek első teljes darabja, és az abszurd drámairodalom egyik legismertebb és legtöbbet játszott műve. A Jókai Színházban Csiszár Imre állította színpadra. A bizarrul mulatságos családi krónika révén Mrożek számos, valamennyiünket foglalkoztató kérdésről ejt szót: nemzedéki konfliktusokról, a fiatalok útkereső lázadásáról, a szerelemről és a megalkuvásról szól, rendről és káoszról, és nem utolsó sorban a családot, az egész társadalmat fenyegető sötét erőkről is. "A legnagyobbak – Shakespeare, Moliére, Gogol – mindig, minden korban aktuálisak, bármikor elővehetjük a műveiket, a klasszikusok lényege, hogy mondandójuk, üzenetük sosem avul el. S ma már idesorolhatjuk az abszurd színház képviselőit, a lengyel Mrożek műveit is. Látszólag családregény a Tangó, de a három generáció sorsán keresztül, akik körül megfordult a világ, a 20. század kelet-európai történelme bontakozik ki." – mondta el korábban Csiszár Imre. A Sík Ferenc Kamaraszínházban másfajta, intim kapcsolat alakul ki színész és néző között. A közönség szinte együtt él, együtt játszik a színészekkel. Ebben a közelségben a szereplők lélegzetének vagy szempilláinak rezdülése is érzékelhető, és jelentése van. A Tangó ebben a speciális játéktérben többrétegű, sokfajta asszociációt, gondolatot ébresztő, és egyben szórakoztató játék. Az alkotógárda valóságos sztárparádé: a darabot Csiszár Imre Jászai Mari-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész rendezte a jelmeztervező Szakács Györgyi, aki szintén Kossuth- és Jászai Mari-díjas. A szereplők pedig színházunk nagyszerű és népszerű művészei. Az idősebb generációt Kovács Edit és Mészáros Mihály, a szülőket Bartus Gyula és Fehér Tímea, a fiatalokat pedig Liszi Melinda és Gulyás Attila, míg Edeket, a félelmetes házibarátot Katkó Ferenc eleveníti meg. Mrożek darabját Kerényi Grácia magyar nyelvű fordításában ismerhettük meg. „Tudod, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy tangót táncoljon az ember?" – tette fel a kérdést Mrożek a Tangóban. Fájó hiány, hogy három éve végérvényesen befejezte szatirikus világfricskázását…
A negyvenkettedik széken ülő nő – ősbemutató a Jókai Színházban
November 11-én lesz az ősbemutatója a Békéscsabai Jókai Színházban, Tallér Edina A negyvenkettedik széken ülő nő című monodrámájának, Tarsoly Krisztinával a címszerepben. Az előadással kapcsolatban pénteken délután sajtótájékoztatót tartottak a Művész Kávéházban. Seregi Zoltán igazgató elöljáróban elmondta, hogy két monodráma is színre kerül ebben az évadban a teátrumban, de mindkettőben férfi színészek kapnak szerepet. Örömét fejezte ki azonban, amiért Tallér Edina drámája végre színésznőnek kínál lehetőséget. A színidirektor azt is megemlítette érdekességként, hogy Gerner Csaba és Tarsoly Krisztina is a Jókai Színház Színitanházában tanulták a színész mesterséget. A darab rendezője Gerner Csaba elárulta, hogy A negyvenkettedik széken ülő nő mai történet. Maga a kötet is csak pár hónapja került a könyvpiacra a Kalligram Kiadó gondozásában. Azokról szól, akiket mindenáron fel akar címkézni a társadalom, s azokról, akik mindenáron meg akarják szerezni ezeket a címkéket. Legyél szép, jó, kedves, okos, erős, vidám, hibátlan, sikeres! Hogyan tud ezeknek az elvárásoknak megfelelni napjainkban egy nagyvárosi huszonéves lány? Milyen energiák, vágyak, érzések, hiedelmek mozgatják, honnan indul és hová jut? És mi, többiek, mit veszünk észre mindebből? A monodráma számtalan kérdést vet fel, felkavaró és provokatív. Nem titok, Gerner Csaba és Tallér Edina egy párt alkotnak, így adódott a kérdés, nem lesz-e cívódás a közös munka során. A rendező mindenkit megnyugtatott, hogy korábban sem volt ebből gond, remekül tudnak együtt dolgozni. Azt is megemlítette, hogy már most két fesztiválmeghívása van a monodrámának, és reményei szerint legalább olyan sikere lesz, mint az előző közös alkotásuknak. És, hogy honnan a cím? Gerner Csaba ezt a rejtélyt is feloldotta: az irodaházban, ahol a főszereplőnő és még negyvennégy munkatársa dolgozik, ő éppen a 42. széken ül. TALLÉR EDINA, magyar író, drámaíró, újságíró 1992-től újságíróként dolgozik. Felelős szerkesztő, majd főszerkesztő volt a Halasi Hét című hetilapnál (Kiskunhalas, 1992–1994), a Csabai Kábeltelevíziónál (Békéscsaba, 1996–1998), és a Duna TV észak-magyarországi tudósítója volt (1996–2002). Jelenleg Budapesten él, az Újpesti Közéleti Televízió és az Újpesti Napló főszerkesztője. Alapító tagja a VOLT Irodalmi Sátornak. Két gyermek édesanyja. A negyvenkettedik széken ülő nő című drámakötetete a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg, 2016-ban. A kötet három új drámája megőrzi Tallér Edina prózai munkáinak nyelvi sokféleségét és öniróniáját, de itt jobban érvényesülnek a beszélt nyelv különféle regiszterei, tempóváltásai és a szereplők bonyolultabb viszonyrendszerei. Az Egy perccel tovább című a szerelmi holtpont és az egymást értés/nem értés drámája, míg a kötet címadó darabja a magány és vágy komikusan groteszk monológja. A Kaliforniai álom című pedig annak a kisszerűen nevetséges átverésnek a szociobörleszkje, amiben élünk.
Seregi Zoltán a jó hangulatú munkában hisz
BEOL | Sokak örömére Móricz Zsigmond klasszikusa, a Légy jó mindhalálig ebben az évadban is műsoron marad, ráadásul immár felnőtt-bérlettel is megtekinthető a Békéscsabai Jókai Színházban. Seregi Zoltán színházigazgatóval, a darab rendezőjével beszélgettünk. ► Tovább
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
125 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
54 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
247 megtekintés 2024. november 22.
3 1