Békéscsabán 1840-től rendeztek színházi előadásokat különböző helyszíneken, az első állandó épületet 140 évvel ezelőtt nyitották meg. Az évforduló tiszteletére ünnepséget rendezünk március 8-án, pénteken 9.30 órakor a színház előtt. A Békéscsabai Jókai Színház épülete 140 éves, a megnyitó ünnepséget 1879. március 8-án tartották az akkori Vigardában. Azelőtt a vándortársulatok, ahogyan országszerte, itt is a település nagyobb termeiben léptek fel. A mai színház épületét – amit akkor „Vigardának” vagy Vigadónak neveztek – közadakozásból építtették a csabai polgárok. A terveket Halmay Andor építész készítette, a munkálatokat Sztraka Ernő városi mérnök irányította. A színházépület megnyitásának évfordulójára emlékezünk most pénteken. Ünnepi beszédet mond Seregi Zoltán igazgató, Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész verset ad elő, közreműködnek a Színitanház hallgatói. A megemlékezésen adjuk át a jutalmakat a színháztörténeti játék győzteseinek.

Békéscsabán 1879. március 8-án, 140 évvel ezelőtt nyitották meg az első állandó színházat, a Vigardát, a mai Jókai Színház „elődjét”. Azelőtt, mint az országban mindenhol, itt is vándortársulatok léptek fel 1840-től kisebb, nagyobb, előadásra alkalmas termekben. Az utókor is büszke lehet arra, hogy a színház épületét közadakozásból építtették a kultúrát igénylő és arra áldozni hajlandó csabaiak. A Vigarda Halmay Andor építész tervei alapján és Sztraka Ernő városi mérnök irányításával készült el. Az akkori színházterem – állóhelyekkel együtt – hatszáz néző befogadására volt alkalmas. Az épületet 1912 őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építész tervei alapján, Wagner József vezetésével átalakították. Az ünnepélyes átadás 1913. november 8-án zajlott. Az új terem 630 férőhelyesre bővült, ruhatárakat, büfét és nem dohányzó részt alakítottak ki benne. Kibővítették a színpadot, a zsinórpadlást, süllyesztőt szereltek be, korszerűsítették a világítást és bevezették a központi gázfűtést. Az épület utolsó nagy renoválása 1994-ben fejeződött be. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes. A színház épületében a Vigadó a város kulturális életében kezdettől kiemelkedő szerepet játszott, előadóesteket, koncerteket, bálokat és estélyeket tartottak a csodálatos helyiségben, ahol aranyozott velencei metszett tükrök és intarziás parketta kápráztatta el a közönséget, és ahonnan átjáró nyílt a szomszédos Fiume Szállóba. A II. világháborút átvészelte, de 1953-ban megpecsételődött a Vigadó sorsa. A lebontásra ítélt Apolló mozit helyezték ide ideiglenesen, és két év alatt teljesen tönkrement. A mozi után ismét a színházé lett a terem, előbb festőműhelynek, később próbateremnek használták. 1994-ben szinte a színház egészét érintő felújítás történt, amelynek során a Vigadó is megújult, és azóta újra teljes pompájában várja a város közönségét. A színháznak 1954-ig nem volt állandó társulata, az akkoriban működő magántársulatok szerződtek a várossal egy-egy, vagy egy-két évadra. 1954. szeptember 15-ei hatállyal az akkori Népművelési Minisztérium békéscsabai székhellyel, Békés Megyei Jókai Színház elnevezéssel színházat létesített, amely 2012-ig a Békés Megyei Tanács, majd a megyei önkormányzat fenntartásában működött. Az állandó színház első igazgatója az a Daniss Győző lett, aki magántársulatával korábban is játszott az épületben. Korai halála után, az önálló színház első ötven évében 11 igazgató követte egymást, köztük két olyan kitűnő színész, mint Solti Bertalan és Gálfy László. A Jókai Színház mindegyik vezetése alatt megtartotta népszínházi jellegét, ars poeticájában szem előtt tartva, hogy egy vidéki város egyetlen színházának minden közönségréteg igényét ki kell elégíteni, játszania kell klasszikus és modern drámát éppúgy, mint vígjátékot, operettet és meseelőadást. A színház egyik leginnovatívabb időszaka talán Miszlay István igazgatása alatt volt, amikor létrehozták és évekig működtették – a ma már önálló – Gyulai Várszínházat. A színház 13. igazgatója Fekete Péter volt, aki sokat tett azért, hogy a színházat bekapcsolja az országos és a nemzetközi színházi vérkeringésbe, ráirányította a szakma és a kritikusok figyelmét. 2016. január 1-jétől az addigi igazgatóhelyettes, Seregi Zoltán folytatja Fekete Péter munkáját a Békéscsabai Jókai Színház élén.

Március 15-én az 1848/49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, ezt a korszakot idézi fel Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy című operettje. Négy színház koprodukcióját először a békéscsabai közönség láthatja, a Jókai Színház 140 éves épületében zajlanak a próbák. Nemzeti ünnepünkön országszerte rendezvényeket tartanak, Békéscsabán március 15-én, pénteken 10 órakor a Városháza előtt kezdődik a megemlékezés. A Mária főhadnagy ünnepi előadása egy nappal korában, csütörtökön lesz, de már szerdán is játsszák az operettet, mindkét előadás 19 órakor kezdődik. Március 16-án 15 és 19 órakor megy a darab, később május 2-án és 3-án láthatja újra a békéscsabai közönség a produkciót. A darab érdekessége, hogy a híres operett főhősét valóságos személyről mintázta meg a szerzőpáros, Lebstück Máriáról, aki nagy bátorsággal küzdött a szabadságharcban.  Mivel az operett négy teátrum – a Békéscsabai Jókai Színház, a Budapesti Operett-, a Magyar Zenés és a Veszprémi Petőfi Színház – koprodukciójában kerül színpadra a forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára, a Mária főhadnagy a csabai premier után tovább utazik Veszprémbe, majd Budapestre. A bemutató nemcsak azért fontos, mert a témája a szabadságharchoz kapcsolódik, benne van erősen a nemzeti érzés, nagyon érdekes, fordulatokban gazdag történetet mesél el, hanem azért is, mert csodálatos a zenéje, Huszka Jenő művészete nagyszerű tánccal párosul, igazán szép színdarab. Remek primadonnákat és bonvivánokat láthat a közönség, Lévai Enikőt, Bori Rékát, Domoszlai Sándort, Kalocsai Zsuzsát. Szőke Pál és Tomanek Gábor lép fel a hazai társulatból – mondta Seregi Zoltán rendező, aki Budapesten kezdte el a próbákat, de már a Jókai Színházban készül művészeivel a bemutatóra. A márciusi ünnepekhez még egy évforduló társul: a Békéscsabai Jókai Színház épülete 140 éves, a megnyitóját 1879. március 8-án tartották az akkori Vigardában. Erre az alkalomra ünnepséget rendez a színház március 8-án délelőtt az épület előtt. Beszédet mond Seregi Zoltán igazgató, Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész verset ad elő, közreműködnek a Színitanház hallgatói. A megemlékezésen jutalmazzák a színháztörténeti játék legeredményesebb résztvevőit. Seregi Zoltán igazgató az épület „születésnapjával” kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a 140 év ugyan nem kerek évforduló, mégis tiszteletadásra kötelez; és reményét fejezte ki, hogy a 150. évfordulóra megújul a régi épület, amelyre nagyon büszke az egész társlat. A direktor azt is elárulta, hogy ősszel is ünnepre készülnek, akkor az állandó társulatot köszöntik majd 65. születésnapja alkalmából.  Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila  

A Békéscsabai Jókai Színház épülete 140 éves, a megnyitó ünnepséget 1879. március 8-án tartották az akkori Vigardában. Az évforduló tiszteletére színháztörténeti vetélkedőt hirdetünk. Válaszoljon kérdéseinkre itt.

Március 14-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjét mutatják be a Békéscsabai Jókai Színházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója jegyében – közölték a szervezők az MTI-vel.

Nemcsak a színészek játszanak szerepeket, hanem valamennyien a mindennapi életünkben. A Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat Bodor Péter egyetemi docens A szerep az életben című előadásával folytatódott március 4-én 18 órától a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az előadás felvezetésében Kovács Edit, a Jókai Színház művésze Halász László A művészetpszichológia című tanulmányából olvasott fel egy részletet, amely az alkotó és a befogadó műhöz való viszonyáról, a produktív és a reproduktív alkotói tevékenységről, a mű létrehozásával és annak értelmezésével járó pszichológiai folyamatokról ír. Bodor Péter elemzésének első részében a természettudományok és a társadalomtudományok alkalmazásáról, azok eltérő gyakorlati szerepéről szólt, bár a társadalomtudományok nem képesek irányítani a körülöttünk lezajló természeti jelenségeket, nem válthatók közvetlenül anyagi haszonná, mégis fontos szerepet töltenek be az egyén közösségi aktivitásának, illetve önismereti folyamatainak megértésében. A szerep színházi fogalmát metaforaként használva közelebb juthatunk az ember mindennapi életében betöltött szerepeinek értelmezéséhez, ami hozzájárulhat önmagunk és társaink pontosabb megértéséhez. A szerep fogalmát a társadalomtudományokban, ezen belül a pszichológiában, szociológiában és a szociálpszichológiában három fő területre osztva vizsgálta az előadó: a gyermekek társas fejlődésében, azaz a szocializációban; a társadalmi rendszerek, a különböző intézmények esetében; végül pedig a mindennapi életben lezajló interakciókban. A társadalom és az egyén kapcsolatának fontos összekötő eleme a szerep, a társadalom különböző intézményeiben pozíciókat találunk, ezekhez a státuszokhoz kötődik a szerep, az a viselkedés, amit a pozícióhoz tartozó egyénnek gyakorolnia kell. A szerepek betöltéséhez az egyénnek bizonyos feltételeket teljesítenie kell, például iskolai végzettség, a különböző szerepeket jelezhetjük ruházattal, egyenruhával, illetve a térbeli pozíció is kijelölheti a szerepet, például egy iskolai órán a tanár-diák helyzetének megosztottsága. Beszélhetünk adott és elért társadalmi szerepekről, előbbiekhez tartozik például az ember neme, etnikuma, amelyek adottak, elért társadalmi szerepről pedig akkor beszélünk, ha a szerep betöltéséhez valamilyen tevékenység elvégzése tartozik, például a tanár vagy az orvos szerepe. A szerepeket feloszthatjuk áthatókra, például a nemi szerep; illetve vannak alkalmi szerepek, amelyek bizonyos szituációkban jelennek meg, például az előadó szerepe. Az egyén társas fejlődésében fontos a szerep fogalma, a szocializáció rendkívül fontos momentuma a szerep átvétele, az emberi cselekedetek összehangolásához át kell venni a másik egyén perspektíváját, amely folyamat egy szerepjátékban vagy szabályjátékban alakul ki. Szerepjáték esetében egy másik szereplőhöz való alkalmazkodás, szabályjátéknál pedig egy szabályrendszerhez való alkalmazkodás alakítja ki a megfelelő szerepet. Az intézmények és a szerepek kapcsolatában az egyének különböző előírásokhoz alkalmazkodnak, beszélhetünk komplementer szerepekről, tanár-diák, orvos-beteg egymást kiegészítő szerepek, ők egy más szerepküldői, megrendelnek egymástól bizonyos cselekvéseket. Kialakulhatnak bizonyos szerepkonfliktusok, amikor az egyén által párhuzamosan betöltött szerepek összeütközésbe kerülnek. A harmadik vizsgálati kör az interakciók területe, ahol az egyének jelentést tulajdonítanak a különböző helyzeteknek és ennek megfelelően alakítják cselekedeteiket, egy szereptől lehet bizonyos mértékig távolságot tartani vagy túl is lehet játszani egy szerepet, melynek eszközei a megjelenés és a modor. Az előadás zárásaként két személyes kutatásáról beszélt Bodor Péter, az iskolákban korábban kötelezően viselt iskolaköpeny és az iszlám vallás által a nők számára kötelezően hordott fejkendő, a hijab használatát vizsgálta. Az iskolaköpeny viselési módozatai a szereptől való távolságtartásnak eszközei voltak, kifejezte a diákok intézmény iránti lojalitását. Az iszlám által előírt fejkendő szerepe ellentmondásos, hiszen a vallási előírás a feltünés elkerülését célozta meg, ez azonban egy európai országban az ellenkezőjébe csap át, hiszen itt a fejkendő viselete még nagyobb feltűnést kelt. A Mindentudás következő programja április 1-jén 18 órakor lesz, Gyenge Zoltán professzor Művészet és/vagy filozófia címmel tart előadást.   Rácz Attila Fotó: A-TEAM/Ignácz Bence     

Székely János Dózsa című monodrámáját február 27-én és 28-án 19 órakor láthatja a közönség a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában. Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész azt mondja, hogy életében mindig „valamiféle sorsfordító szerepe volt” ennek a drámának, pályája különböző állomásain végigkísérte, újból és újból eljátszotta. A Gyulai Várszínház és a békéscsabai teátrum produkciója Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész előadásában tavaly nyáron a Székely János napok keretében először Gyulán, majd ősszel Budapesten, a Nemzeti Színházban került színre. A darabot Árkosi Árpád rendezte. – Az életemben mindig valamiféle sorsfordító szerepe volt Székely János Dózsájának. Fiatalon, még a főiskolán találkoztam ezzel az anyaggal, és nagyon magával ragadott a belőle áradó írói és emberi gondolatok tisztasága. Az első előadást Pécsett hoztam létre 1988-ban a saját elképzeléseim alapján. Szerettem volna, ha az akkori társulat, akikhez odaszerződtem, megismert volna belőle. Sajnos a kíváncsiságuk nem vitte őket odáig, az akkori igazgatómmal egyetemben, hogy eljöjjenek és megnézzenek. Pedig úgy érzem a mai napig is, hogy az előadás tele volt hatalmas ifjúi akarattal, tenni vágyással, indulattal, érzelemmel és ebből a töltetből fakadóan, belső feszültséggel és görcsökkel is – emlékezett Bartus Gyula az első találkozására a művel. Aztán teltek-múltak az évek, és ahogyan fogalmazott, „az lett a pécsi nóta vége”, hogy elszerződött Veszprémbe, onnan pedig egy év után, 1992-ben Békéscsabára. – Amikor idekerültem, a Szuzai menyegzőben játszottam egy jelenetben, a darab elején egy katonát az őrségből. Talán volt két mondatom. Ruszt József rendezte az előadást. Ismét úgy éreztem, hogy engem meg kellene ismerjen az a társulat, ahová szerződtem. Rettentő elégedetlen voltam a helyzetemmel. Hiszen főiskolai diplomával statisztáltam egy előadásban. Újból elővettem a Dózsát és a Szuzaiban főszerepet játszó Sztarenki Pali barátom, iskolatársam segítségével éjszakánként felújítottuk a pécsi előadást. Nagyon sokan megnézték a társulatból, és onnantól Békéscsabán elindult velem és a színpadi feladataimmal egy változás. Tavaly nyáron ismét műsorra került az előadás Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatójának felkérésére. Tudott arról, hogy a Dózsát már többször előadta Bartus Gyula, megkérdezte, lenne-e kedve egy újabb előadáshoz Árkosi Árpád kitűnő rendezővel. – Igent mondtam, mert valahol a Székely János Dózsája mindig is szívügyem volt. Azt mondom most már, hogy volt! Nem valószínű, hogy többször előveszem… Nem a mű értéke miatt, hiszen az szinte klasszikusnak számít, hanem a világról, az életről eddig kialakult nézeteim változtak meg mostanában. Keresem a választ, és lehet, meg is találtam már arra, hogyan válhattunk ekkora gátlástalan ragadozókká, mi, emberek a történelmünk, történetünk során. Hogyan formálhattunk volna magunknak bármikor is jogot különböző eszmékkel és vallási dogmákkal arra, hogy elvegyük egy másik ember életét?! És nemcsak emberi életekről beszélek most, hanem a táplálékul szolgáló állatok millióinak lemészárlásáról is. Most ismét sorsfordító a Dózsa az életemben. Ezeket az új kérdéseket átgondolva, nagyon nehéz lesz az ellenség leölésére és az uralkodói osztály legyilkolására, a kisemmizetteket bosszúra biztatni az előadásomban. Tehát ez a mostani Dózsa mindenképpen más lesz, mint a korábbi két, általam elképzelt előadás volt. Niedzielsky Katalin Fotó: https://gyulaivarszinhaz.hu/archivum/9617

Bodor Péter egyetemi docens A szerep az életben című előadásával folytatódik a Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat március 4-én 18 órától a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Szerep, szereplő, színpad, kellék, előadás, közönség – mindezek a színház nélkülözhetetlen összetevői, a színházé, mely a hétköznapi élettől elkülönül, ám kapcsolódik is hozzá. De hogyan és miért használja a pszichológia a szerepet és a hozzá kapcsolódó fogalmakat a színházon kívüli világ megértésére? Mindennapi szerepeink és alakításaink hogyan szerveződnek, s a színház világából kölcsönzött analógiák miként segítenek megérteni a mindennapi élet világának bonyolódását? Az előadás e kérdések megvitatását célozza. A hétköznapi életből és a művészetből vett példákkal bemutatjuk, hogy az ember fejlődése és mindennapi élete egyaránt felfogható és tartalmasan elemezhető a szerep fogalom felhasználásával. Az emberi érintkezések alakulását, a beszélgetések és a kapcsolatok szerveződését segít megérteni egy sor a szerephez kapcsolódó fogalom: komplementer szerep, a szerepküldő, a szerepkonfliktus. Ugyancsak bemutatjuk, hogy miként elemezhető a mindennapi interakció mint szerepjátszás, mit jelent az én megjelenítése, mit értenek a szociálpszichológusok az arc és a homlokzat fogalmán. Az előadás azt kívánja bemutatni, hogy mivel járulhat hozzá önmagunk és társaink megértéséhez a szerep pszichológiai és szociológiai felfogása és az interakció elemzésének ahhoz kapcsolódó hagyománya. Fotó: A-TEAM/ Ignácz Bence