Aktuális: Kovács Edit Jászai Mari-díjat kapott
Kiemelkedő színészi és rendezői tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjban részesült Kovács Edit, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze. Forrás: Behir.hu
Tovább
Versmaraton a költészet napján
A költészet napja alkalmából – a hagyományokhoz híven – a Békéscsabai Jókai Színház az idén is versmondásra hívott mindenkit, aki szereti az irodalmat és szívesen olvas fel kedvenc műveiből, megosztva másokkal is az élményt. A program április 10-én, szerdán 12 órakor kezdődik, és másnap, április 11-én, József Attila születésnapján 12 órakor ér véget a Jókai Szalonban. Közéleti személyiségek, politikusok, művészek, sportolók, nyugdíjasok, iskolások és óvodások csatlakoztak a versmaratonhoz. Egy-egy újabb óra, félóra elkezdésére, az első versek elmondására ismert közéleti személyiségeket kértünk fel, akiket az adott versblokkban az általuk meghívott vendégek követnek, de szabadon csatlakozhattak Békéscsaba lakosai is.
A Bárka vendége Simon Márton költő
A Békéscsabai Jókai Színház, a Bárka folyóirat és a Körös Irodalmi Társaság április 9-én, kedden 18 órakor a Jókai Szalonban tartja következő irodalmi estjét, amelyen Simon Márton költővel Kiss László szerkesztő beszélget. Simon Márton költő, slammer, a kortárs líra egyik legnépszerűbb képviselője – először találkozhat vele a békéscsabai közönség. A Libri irodalmi díjra is jelölt Rókák esküvője költőjét pályakezdéséről, markáns hangú, sok nézőpontú verseiről, határokat feszegető költészetéről, dalokról, melankóliáról, költészet és slam viszonyáról, a polaroidok megkerülhetetlenségéről a Bárka szerkesztője, Kiss László kérdezi. A rendezvényre a belépés ingyenes.
Mozart, Kierkegaard és Bergman
A Mindentudás Színházi Egyetemén az idei évad utolsó előadását Gyenge Zoltán egyetemi tanár tartotta Művészet és/vagy filozófia címmel április 1-jén a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az est háziasszonya Kovács Edit Jászai Mari-díjas színművész, esztéta volt. „Az az általános és abszolút szükséglet, amelyből a művészet ered, onnan származik, hogy az ember gondolkodó, vagyis azt, ami ő maga és ami általában létezik, önmagából magáért valóvá teszi. A természeti dolgok csupán közvetlenek s egyszeriek, viszont az ember mint szellem, megkétszerezi magát, mivel elsősorban a természeti dolgok módján létezik, de aztán éppannyira a magáért valósága szerint létezik; szemléli, elképzeli magát, gondolkodik, és csak e tevékeny magáért valóság révén szellem.” Kovács Edit ezzel a hegeli, művészet és filozófia kapcsolatára utaló idézettel vezette be az előadás témáját. Gyenge Zoltán filozófus, író, műfordító, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke először Schellingre hivatkozott, aki szerint a filozófia és a művészet között mindössze az a különbség, hogy az egyik tárgyiasul, a másik nem. A német filozófus azt mondja: adjatok tárgyiasságot a filozófiának, és művészet lesz, vonjátok el a tárgyat a művészettől, és filozófiává válik. Az előadás azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az európai kultúrában hogyan viszonyul egymáshoz művészet és filozófia. A professzor a válaszadáshoz egy filozófust (Kierkegaard), egy zeneszerzőt (Mozart) és egy filmrendezőt (Ingmar Bergman) hívott segítségül. Mozart 1756 és 1791 között élt, német zeneszerző és zseni volt, legfontosabb operái a Figaro házassága, a Don Giovanni és A varázsfuvola. Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus – Nietzsche mellett – a legnagyobb hatást gyakorolt a 20. századi irodalomra és filozófiára. Mozart és Kierkegaard egyaránt zaklatott, túlhevített életet élt, fiatalon halt meg, hatalmas életművet hagyott hátra. Az 1830-as évek Koppenhágája igazi világváros, a színházi bemutatók között játsszák Mozart operáit, a Don Giovanni lenyűgözi Kierkegaard-t. Vagy-vagy című könyvében az operáról ír elemzést, amiben leszögezi: a művészet magas szinten képes elmondani üzenetét, a zene totális élmény, az irodalom, a filozófia szavakkal próbálkozik – magyarázta Gyenge Zoltán. – Miért a Don Giovanni? Kierkegaard 1841-ben eljegyezte Regine Olsent, de egy év múlva felbontotta a jegyességet. Hogy miért tette, arra a magyarázat Don Giovanni csábítási metodikája. Kierkegaard úgy véli, házasságot senki ne kössön, mert az tönkreteszi a pillanat nagyszerűségét. Kierkegaard Az ismétlés című könyvében azt írja, hogy a szerelem olyan érzelem, amit fel kell használni alkotásra. Szerinte a „te” és az „én” a fontos, sosem a tömeg. Egzisztálni kell, innen az egzisztencializmus fogalma, az egzisztálni képes személy túlmegy az ösztönlényen. Bergman világhírű filmje a Varázsfuvola. A svéd filmrendező Kierkegaard egyetlen igaz tanítványának vallotta magát. A dán filozófust életében sok támadás érte. Mit ajánlott valójában? Azt, hogy próbáljunk meg élni, ehhez mondott három stádiumot. Az első életstádium az esztétikai (érzelmek, szenvedély, Don Giovanni), a második az etikai (morál, törvények, unalom, házasság, munka), a harmadik a vallási, a hit stádiuma. Itt központi alak Ábrahám és Jób. Azt mondja, hogy a hit csak személyes hit lehet, tagadja az egyházat, ahhoz, hogy az ember megtalálja Istennel a kapcsolatot, nem kellenek szerinte papok. Kierkegaard ironikus, radikális kritikával illeti a tömegembert. A hit intenzitása döntő, vallás nélküli istenhit jellemzi a kutatások szerint a legnagyobb tömeget ma. Kierkegaard megkülönböztetett hitetlen kereszténységet és evangéliumi kereszténységet. Az egyház feladatát a lélekgondozásban látta – szögezte le az előadó. Bergman filmjei megfelelnek a kierkegaard-i szemléletnek – Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963), A csend (1963). A trilógia utolsó részében azt vizsgálja, miért van Isten csendben. 1. válasz, mert nincs, 2. Van, de nincs mondanivalója a világnak. A Jelenetek egy házasságban leképezése annak, amit Kierkegaard a házasságról gondol. A Kígyótojás (1977) azt elemzi, hogyan keletkezett a fasizmus. Kierkegaard-nál és Bergmannál (1918-2007) közös vonás, hogy mindkettőt lelkésszé akarták nevelni, és mindkettő elmenekült egy álomvilágba – mondta a professzor. – A varázsfuvolában az esztétikai szintet Papageno és az Éj királynője jelenti, az etikait Sarastro, Tamino és Pamina, a harmadik szint a szépség, érzékenység. A Don Giovanniban az esztétikai szintet a címszereplő, az etikait a kormányzó, Donna Elvira, Don Octavio és Donna Anna képviseli. Mozart, Kierkegaard és Bergman munkásságának összehasonlítása merész választásnak tűnt, életük, munkásságuk elemzésével Gyenge Zoltán professzor izgalmas összefüggésekre világított rá. A Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat jövőre folytatódik. Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
Nem is olyan vicces ez az egész!
Új műfajt és új színpadot avatott Az utolsó hősszerelmes premierjével a Békéscsabai Jókai Színház. Neil Simon darabját kávéházi vígjátékként mutatták be április 1-jén a Művész Kávéházban, az előadást Csurulya Csongor rendezte. (Niedzielsky Katalin kritikája) A nagyszínpadi és kamarabemutatók mellé desszertnek kapott a közönség még négy stúdióelőadást az idei évadban, a sorozatban Az utolsó hősszerelmes volt a negyedik darab és az Intimtér után a kávéház a második új játszóhely. Díszlettervezőre és kellékesre nem volt szükség, a berendezés és az atmoszféra szolgáltatja a komplett színpadképet, amelyben jól megfér, otthonra lel a tavaly elhunyt amerikai drámaíró világszerte népszerű műve. Tipikus Neil Simon darab, semmi világrengető, „csak” kisemberek, jókat lehet röhögni, „csak” közben a képünkre fagy a derű, mert emberi sorsok tárulnak elénk, s milyenek! Férfi és nő közti örök téma: szerelem, csalódás, élet és halál, vereség, győzelem, áldozat, újrakezdés. Mennyi kockázatot ér meg a házasembernek egy randi, és minek vagyunk a világon addig, amíg be nem kerülünk az újság gyászhírrovatába? Ilyen kérdések zúdulnak felénk, miközben kapkodhatjuk a fejünket. Jókat nevetünk, pedig ez az egész nem is olyan vicces. Helyzetkomikum, poénok, egészen abszurd szituációk, de közben kiderül, hogy ez csak a felszín, alatta full dráma, megrázó sorsok, elfuserált életek, itt mindenki menekül, otthonról, a férjétől, a kurdarcai vagy önmaga elől. Ez nem az önfeledt kacagás helye, itt gondolkodni sem árt, sőt kötelező, méghozzá leginkább a saját dolgainkról. Csurulya Csongor az 1969-es tengerentúli darabot úgy állította színpadra, hogy a lehető legközelebb hozza a mai csabai nézőhöz. Ütős poénok, intim közelség, itt nem lehet kívül maradni, együtt kell jönni a színészekkel, gondolkodni, kombinálni, asszociálni kell. Na, és akkor velünk mi van? Nálunk ez hogyan is működik? A darab középpontjában Barney Cashman New York-i halvendéglős áll, akinek szerepét Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész játssza nagyszerűen. Nekem Bartus nem egy hősszerelmes, charmeur, szívhódító, nőcsábász típus, de hamar rájövök, nem is az kell, remek választás a szerepre. Nem is a szépfiúk hódításait akarta megénekelni Simon, megrendezni Csurulya, nagyon is hétköznapi figurát akartak mindketten elénk állítani, és ez Bartussal sikerült. Életkorban, házasságban eltöltött évek szerint is nagyjából stimmel, de ami a legfontosabb: értelmes, érzékeny emberek elgondolkodnak 50 körül, hogy éltek-e már eleget, és mi várhat még rájuk a hátralévő időben. Ezt a Barneyt is elkapja a harctéri frász, amikor a gyászhíreket böngészi és rájön, hogy a feleségén kívül nem ismer mást. Hirtelen tudni akarja, milyen férfi ő, elérhet-e sikereket még a nőknél. Igaz, igyekezetében elég fura nőket invitál meg anyja lakására, a három randi együtt véve sem kínál túl sok élvezetet, de annál több leckét ad az ügyetlen, esetlen próbálkozónak. Arra legalább jók a kísérletek, hogy rájöjjön: a felesége a legjobb partner. Az előadás különlegessége, hogy mindhárom nőt ugyanaz a színésznő, Tarsoly Krisztina alakítja, és persze kiváló partnere Bartusnak. Elaine Navazio, a fekete ballon alá rejtett prostituált, a kövér férje elől menekülő feleség, az életének értelmet, tartalmat alkalmi szexszel kereső nő az első kudarcra ítélt kísérlet. Barney és Elaine látszólag vicces találkozásának legfőbb jellemzője, hogy mindketten a drámát hozzák ki a másikból. A bugyuta, narkós Bobbi Michele talán még röhejesebb csajszi, de a felszín alá ásva még belőle is születhetne drámai figura. Jeanette Fisher, a régi jó barát depressziós felesége ugyancsak tömény tragédiát hordoz, a randi kimenetele kódolva van a fellépésében. Ami kettőjük között kaland helyett zajlik, az mélylélektan, élve boncolás, görög sorstragédia. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy tényleg végig lehet nevetni az egész darabot, pedig nem vicces. Inkább szomorú, elgondolkodtató, hogy mennyi boldogtalan ember szaladgál körülöttünk a világban. S tényleg kell valami apropó – talán éppen egy gyászhír – ahhoz, hogy megálljunk egy percre és megvizsgáljuk saját kapcsolatainkat, életminőségünket. Csurulya Csongor azon kívül, hogy a kávéházi környezettel és Bartus Gyula nézők közötti vallomásával, számvetésével nagyon közel hozza ezt a tükröt, még valamit belerendezett az előadásba. Tarsoly Krisztinának nyilván nem gond három nő után egy kicsit a negyediket is eljátszani, habár némán, mert nem szól bele a telefonba. Ez a hívás mégis világossá teszi, hogy Barney három randi, kudarc, lecke után a feleségét hívja fel, hozzá menekül, tér vissza. Az évadban a Vidám kísértettől a Nem élhetek muzsikaszó nélkülig több vígjátékot is láttunk, amelyek értékét növelte, hogy – a szórakoztatáson túl – a rendező mindegyik előadással valami maradandót is nyújtott, ötletet, mondandót adott, ami tovább tart, mint egy önfeledt szórakozás a nézőtéren. Az utolsó hősszerelmes is olyan gondolatokat ébreszthet, amelyeket hazahozunk magunkkal. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
Bemutató a Művész Kávéházban
Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című vígjátékát április 1-jén a Művész Kávéházban mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház. A népszerű stúdiósorozat negyedik előadását Csurulya Csongor rendezte. Az új játszóhelyen Seregi Zoltán igazgató és Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész köszöntötte a közönséget. Az utolsó hősszerelmes – a bemutató helyszínére utalva – a Kávéházi vígjáték alcímet kapta. Az amerikai szerző darabjának középpontjában Barney Cashman New York-i halvendéglős áll, akinek szerepét Bartus Gyula játssza nagyszerűen, mindhárom női figurában Tarsoly Krisztina kiváló partnere. A történet arról szól, hogy az idősödő főhős bár boldogan él a családjával, egy napon mégis rádöbben, hogy az életéből hiányzik valami, ezért randevúra hív különböző hölgyeket, hogy házasságon kívül, kalandokban is kipróbálja magát. Csurulya Csongor rendezése a mai nézőket szeretné nemcsak megnevettetni, hanem megszólítani, elgondolkodtatni is. Arra keresi a választ, hogy mi motiválja férfi-nő viszonyát, milyen minőségben élik az emberek házasságukat, mennyire tudják tartalmassá tenni párkapcsolataikat. Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
Elnémult harangok: közkívánatra nagyszínpadon
Újra műsorra tűzi a Békéscsabai Jókai Színház Rákosi Viktor – Nemlaha György Elnémult harangok című darabját, amelynek tavaly december elsején volt a nagy sikerű premierje. A Pataki András rendezte előadás a Sík Ferenc Kamaraszínházban került színre, de április 24-én 19 órakor közkívánatra a nagyszínpadon láthatja a közönség. A nagyszínpadon bemutatott előadásokat több mint háromszor annyian tekinthetik meg, mint a kamaraszínházi produkciókat. Az Elnémult harangokból 38 előadást játszott a színház ugyanennyi számú bérletház előtt, bérleten kívül még közel 1200 jegy kelt el a produkcióra, és azóta is folyamatos az érdeklődés. Ezért döntött most úgy a színházvezetés, hogy a nézők igényeit figyelembe véve, közkívánatra a darab visszakerül a repertoárra. Az erdélyi faluban játszódó, XX. század eleji történet főhőse az új református lelkész, aki a szegények vigasztalója, a magyarság megtartója akar lenni. Simándy Pált küldetésétől nem rettenti el a nyomor, a babona, a fogyatkozó gyülekezet, de még a román ortodox egyház képviselője sem. A történelmi szálat a fiatal teológus és a pópa lánya közötti szerelem teszi még izgalmasabbá, majd az is kiderül, hogy Florica apja bukaresti ügynök. Az előadásból a méltó történelmi emlékezés és a közösség erejét hirdető üzenet csendül ki. A főbb szerepekben Czitor Attila, Mészáros Mihály, Csonka Dóra, Nagy Éva, Veselényi Orsolya, Katkó Ferenc, Csurulya Csongor, Szőke Pál nyújt emlékezetes alakítást. A díszletet Lenkefi Réka, a jelmezeket Vesztergombi Anikó tervezte. Fotó: A-TEAM
Aranyszőrű báránykák lepték el a Békéscsabai Jókai Színház auláját
A legötletesebb, legkreatívabb munkákat díjazta a Jókai színház Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című zenés mesejáték nyomán meghirdetett játék kapcsán. A teátrum arra kérte a gyerekeket Szarka Gyula Kossuth díjas énekes, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagja és a darab zeneszerzője, valamint Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg meséjéhez kapcsolódva, hogy készítsék el Mátyás király híres-neves aranyszőrű bárányát.A teátrum arra kérte a gyerekeket Szarka Gyula Kossuth díjas énekes, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagja és a darab zeneszerzője, valamint Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg meséjéhez kapcsolódva, hogy készítsék el Mátyás király híres-neves aranyszőrű bárányát.Az eredményhirdetést is ebben a helyiségben tartották tegnap délután, ahol Gajdács Léna, az Újkígyósi Széchenyi István Általános Iskola, Nagy Dóra, a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola, Kovács Leó, a Lencsési Általános Iskola és az Erzsébethelyi Általános Iskola 1.b osztály diákjait jutalmazták és látták vendégül.
Múltidézés kiváló alakításokkal
Cigányzene, népdalok, örökérvényű üzenet és kiváló alakítások teszik élvezetessé a mai néző számára Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát a Békéscsabai Jókai Színházban. A közönséget koccintással és tánccal avatják be a nagy dínomdánommal kezdődő előadásba. (Niedzielsky Katalin kritikája) Nem könnyű Móricz műveit a mai néző, olvasó számára érdekessé, vonzóvá tenni. A szimpátiával ábrázolt fölbirtokosok mértéktelen mulatozása, a napokig tartó eszem-iszom, duhajkodás részletezése színpadon vagy könyvben aligha hozza lázba száz év múltán a közönséget. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték – műfajához hűen és a szerző által áhított színházi siker reményében – igazi konfliktusokat sem kínál, pedig az nem ártana egy jó darabhoz. Katkó Ferenc színművész, rendező azért kitalált valamit: a történelmi korszak szerelmeseként és a dínomdánom, cigány- és népzene rajongójaként arra vállalkozott, hogy tervezőivel és színészeivel az érdektelenség és a feledés homályából kiemelje Móricz művét, felfedezze és színpadra vigye értékeit, szórakoztató és elgondolkodtató előadást alkosson. A mélyebb konfliktus hiányát a rendező azzal pótolta, hogy a szövegben rejtőzködő mondandót kiemelve azt üzeni a darabbal, hogy kompromisszumkészség márpedig kell, bármely korban és helyszínen mindenkinek engedni, egyezkedni kell a másikkal, enélkül nem lehet élni. Balázs a féktelen mulatozás híve, nem ismer mértéket. Pólika megretten a könnyelműségtől, a dáridó következményeitől, vissza akarja tartani a férjét az ivászattól. Elhagyni, elválni?! Abban a korban nem így működtek a házasságok, ráadásul nem sokkal menekülése után a fiatalasszony a nénikéktől visszavágyik az önálló, felnőtt életbe. Makacs és dacol mind a két fiatal, Balázs nem tűr ellentmondást, elvégre a férfi az úr a háznál. A történet végül jóra fordul, szakításra békülés jön, Pólika szenvedve bár, de megpróbál egy nótát elénekelni. Látva kínlódását, Balázs meghozza a döntést: elzavarja a cigányokat, beleegyezik, hogy muzsikaszó nélkül is lehet élni. De amíg ide eljutnak, kicsit kóstolgatják egymást, próbálkoznak, feszegetik a határokat, hogy ki kerekedik felül, ki érvényesíti akaratát; s közben mi nézők betekintést kapunk a családi háttérbe, társadalmi körülményekbe, képet kapunk arról, hogy akkoriban miként működtek a dolgok. A sírva vigadó, keserédes, mulatós, magyarnótás attitűd, szeretjük vagy nem, de a magyar mentalitás és múlt része, az abból születő művek a hagyomány, a kultúránk fontos fejezetét alkotják. Ezt az értéket, ezeket a gyökereket is felmutatja az előadás, rangra emelve a cigányzenét, a népzenét és a néptáncot. De még olyan erkölcsi értékeket is hirdet, mint az őszinteség, a szókimondás, a törődés, a gondoskodás, a szolidaritás. A történelmi süllyesztőből kiemelt dzsentrivilág krónikájában Katkó Ferenc még egy fontos kritériumot észrevett: a darab különlegessége, hogy itt nincsenek gonoszok, rosszak, itt mindenki jó ember. Kicsit részeges, kicsit könnyelmű, talán meggondolatlan, makacs, önfejű, sértődékeny, hatalomvágyó, de nem bánt másokat, legalábbis szándékosan nem. Keresik a maguk igazát ezek az emberek – és ez méltánylandó törekvés. De nincs veszekedés, áskálódás, háborúskodás, maximum egy kis sértődékenység, no meg a családi hierarchia a három nagynéni otthonában. Valódi konfliktus hiánya, túl távoli, nem annyira izgalmas korszak – igen, de kárpótlás mindenért a sok színes karakter, csupa hiteles figura. Nagyszerű szerepeket kínál a darab, és az egész társulatot felvonultatja az előadás. Balázs figurájában Csomós Lajos sokoldalú tehetségével sziporkázik, szenvedélyesen játszik, táncol és énekel, miközben rettentően közvetlen, emberi marad, hiteles. A feleségét, Pólikát Csonka Dóra alakítja határozottan: nagy íveket kell megrajzolnia bonyolult szerepében a csalódottság, az igazságkeresés és az alkalmazkodás, megalkuvás között. A nagynénik triója kiemelkedő és emlékezetes! Zsani néniként a Jászai Mari-díjas Kovács Edit a ház urát játssza, erélyes és szeretetre méltó egyszerre. Pepi néni szerepében Fehér Tímea a gondoskodó mama, aki rafinált és alázatos. A süket Mina néni alakjában Nagy Erika mint a helyzetkomikumok forrása, sok nevetéssel ajándékozza meg a nézőt. Tege Antal Viktor pesti jogász szerepét játssza kimagaslóan, a néző sajnálja leengedni a színpadról, ha több lehetőséget kapott volna a szerzőtől, a főszereplő magaslatára emelkedik. Földesi Ágnes Villő a bolondos Biri mellékszerepéből micsoda figurát formál! Fantasztikus alakítás! Veselényi Orsolya először Kisvicákné látogatásával nevetteti meg a közönséget, majd Liszi Melindával (Borcsa, a szakácsné) alkotott kettőse vicces és drámai jelenet egyszerre. Mészáros Mihály humoros Lajos bácsit formál, amikor 22 év sértődöttséget megtörve meglátogatja a néniket, nem mellesleg békeközvetítő, hiszen segít rendbe hozni Balázs és Pólika házasságát. Elismerést érdemel minden tervező, szereplő, táncos és zenész. Az élő zenét nem pótolja semmi. A kor hangulatát, a sírva vigadó urak világát Pál István Szalonna gyűjtése idézi, az előadásban klasszikus cigányzene és autentikus magyar népzene szól, utóbbi szabolcsi gyűjtésből. Schäfer Szilveszter zenekarvezető és a Sztojka család muzsikusai abszolút főszereplők. A szatmári néphagyományra épülő, igényes és látványos koreográfiát ifjabb Mlinár Pál alkotta. A korhű jelmezeket, a gyönyörű női ruhakölteményeket Kiss Kata tervezte, a nyíri birtokot és Zsani néni házát megjelenítő díszletet Egyed Zoltán. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
Mulatós premier cigányzenével
Nagy sikerrel mutatta be március 29-én a Békéscsabai Jókai Színház Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát. A színészek a közönséget pálinkával kínálva és táncra kérve invitálták a nagy dínomdánomba. Az évad utolsó előtti nagyszínpadi premierjével újra magyar klasszikus került műsorra Katkó Ferenc rendezésében. A Nyíri Balázs vidéki kisbirtokos és felesége, Pólika szakításának és újra egymásra találásának története a 19. század végi dzsentrik, a duhajkodó, mulatozó földesurak világát idézi. Az előadásban klasszikus cigányzene és autentikus magyar népzene szól, utóbbi szabolcsi gyűjtésből. A szinte az egész társulatot felvonultató előadás nagyszerű szerepeket kínál. Balázs figurájában Csomós Lajos színészként, táncosként, énekesként remekel, Pólikát Csonka Dóra játssza kedvesen. A nagynénik triója kiemelkedő: Zsani néniként a Jászai Mari-díjas Kovács Edit, Pepi néni szerepében Fehér Tímea, Mina néniében Nagy Erika igazán emlékezetes alakítást nyújt. Tege Antal Viktor pesti jogász szerepében sziporkázik, Földesi Ágnes Villő Biriként, Veselényi Orsolya Kisvicákné alakjában nevetteti meg a közönséget, Mészáros Mihály humoros Lajos bácsit formál. Elismerést érdemel minden szereplő, táncos és zenész, Schäfer Szilveszter zenekarvezető és a Sztojka muzsikusok. Az igényes koreográfiát ifjabb Mlinár Pál alkotta. A korhű jelmezeket, gyönyörű női ruhakölteményeket Kiss Kata tervezte. A nyíri birtokra és Zsani néni házába Egyed Zoltán díszlete „utaztatja” és ott elvarázsolja a nézőt. Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
A báránykészítő gyermekek díjátadó ünnepsége
Ismét játékkészítő versenyt hirdetett a Békéscsabai Jókai Színház, melynek eredményhirdetésére március 29-én, pénteken 15 órakor került sor a teátrum aulájában. Mint minden gyerekdarab, Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című zenés mesejáték bemutatójához kapcsolódva is játéra hívta a gyerekeket a színház. Az eredményhirdetésen Seregi Zoltán, az intézmény igazgatója köszöntötte az alkotókat, pedagógusokat és szülőket. Megtudhattuk, hogy a versenyfelhívásra óriási számban érkeztek pályaművek, mintegy 150 bárányt készítettek a gyerekek. A sok alkotás közül kerültek a legkreatívabbak kiválasztásra, így különdíjban részesült az Erzsébethelyi Általános Iskola 1.b osztálya, melynek tanulói egyórás ingyenes belépőt nyertek a készségfejlesztő játszóházba. Harmadik helyezett lett Gajdács Léna, az Újkígyósi Széchenyi István Általános Iskola diákja, második helyezést ért el Nagy Dóra, a Békési Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola tanulója, az első díjat pedig a békéscsabai Kovács Leó, a Lencsési Általános Iskola diákja kapta meg. A hagyományokhoz híven a mesejáték bárányaival készülhetett közös fénykép, majd a színház egy közös uzsonnával, kakaóval és vajas kaláccsal vendégelte meg a résztvevőket. Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
5 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
3 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
3 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
8 0
Gyorslinkek munkatársainknak
Következő előadásaink
Rólunk írták
Belépés munkatársainknak
Regisztráció munkatársainknak
Levelezés munkatársainknak
