Misszió indul december közepétől: A színház házhoz megy, a célközönség a középiskolás korosztály. Moliére klasszikus vígjátékát, A fösvényt – Bartus Gyula Jászai-díjas színművésszel a címszerepben – 12 iskolába viszi el a társulat; cél, hogy a fiatalok megismerjék, megszeressék a színházat, előadásokra járjanak. A Jókai Színház kezdeményezéséről november 18-án, az első olvasópróbán Seregi Zoltán megbízott igazgató és Merő Béla rendező tájékoztatta a szereplőket és a sajtót. (Niedzielsky Katalin tudósítása) A korábbi gyakorlatoktól eltérő, új módszert szeretnének kipróbálni, amivel hatékonyabban sikerül becsábítani a fiatalokat a színházba – magyarázta az akció lényegét Seregi Zoltán. Majd arról szólt, hogy nem híve „a boncasztalnak, a tornatermi, bordásfal előtti, farmeres Hamlet-elemzésnek”, valódi színházi élményt akarnak biztosítani. Moliére vígjátéka, A fösvény kötelező olvasmány, kapcsolódik a tananyaghoz, ugyanakkor jelentős irodalom, alapmű. A produkció kétszeresen is kötődik az ifjúsághoz, hiszen nemcsak ennek a korosztálynak készül, hanem a művészekkel együtt a Színitanház hallgatói kaptak benne szerepeket. Mint ismert, ez is immár hagyományos feladata a színháznak, hogy saját növendékeit nevelje, formálja, juttassa lehetőségekhez a színpadon. A megbízott igazgató az iskolásoktól fegyelmet, tiszteletet kért a művészek iránt, tőlük meg példaadást és türelmet a diákok felé. Távlati terv, hogy az előadást az iskolák után más helyszíneken is bemutassák. Merő Béla a direktor ötletét óriási kihívásnak tartja. Hangsúlyozta, hogy a színház alapvető feladata a nevelés, s hogy minden teátrumnak saját nyelve van, sőt minden előadásnak, amit csak a rendszeres látogató érthet meg. A rendező Peter Brookot idézte: „Ha minden jó színház a közönségtől függ, akkor minden közönségnek olyan színháza van, amilyet megérdemel.” Komoly színházelméleti fejtegetés keretében hallhattuk, hogy a devalválódás nem használ egyetlen szellemi műhelynek, így a színháznak sem, ugyanakkor az is igaz, hogy az emberek nem szívesen néznek szembe a problémákkal. Merő Béla elmondta, hogy a régi beavatószínházat nem szerette sem a színész, sem a néző. Békéscsabán a Csongor és Tündével kezdődött, majd az Antigonéval folytatódott a sorozat, amelyben próbálták elmagyarázni a közönségnek a színház, a görög rituálék lényegét. A probléma az volt, hogy egy szűk közönséget értek el, drámapedagógiai oktatássá vált a kísérlet, ezért másik utat kerestek. Céljuk, hogy színházi hangulatot teremtsenek az iskolai közegben, a commedia dell arte (rögtönzött vígjáték a 16-17. században, amelynek csak a vázát írták le, a többi szöveget improvizálták a színészek) műfajából indulnak ki. Az előadáshoz kiállítást terveznek, ahol bemutatják a figurákat, a színészeket, így készítik fel a tanulókat az élményre. – Moliére létrehozta az Illusionstheatert, a vásári színházat, amelyben egyesítette a commedia dell arte és a farce (középkori tréfás színpadi játék, bohózat) jellemzőit. A két részes, másfél órás előadás után beszélgetünk a fiatalokkal a látottakról – ismertette Merő Béla elképzeléseit. Majd kijelentette: a magyar színház nem jutott közel Moliére-hez, nem gondolt bele igazán abba a világba, ami a francia klasszikus lényege. Talán Zsámbéki Gábor Úrhatnám rendezése jelentett a magyar színpadokon valami áttörést. A rendező izgalmas előadásából azt is megtudtuk, hogy Moliére-nél a karakterek a meghatározók, szövegpoénok nincsenek, nem lehet jókat röhögni, fontosak viszont a szituációk, a jelenetek. A békéscsabai fösvény lesz Merő Béla 15. Moliére-bemutatója. Major Tamás felfogására is hivatkozott, aki szerint Moliére vígjátéka mögött halálosan komoly tragédia van, meg kell találni minden szerepben a mély tartalmat. A fösvényből – aki mániákus pénzgyűjtő, ezért megvetendő, ugyanakkor szánalmas, mert nincs benne szeretet – Major szerint embertörténetet kell csinálni. A jelmezektől a rendező azt várja, hogy azok stilizációk, karakterisztikusak legyenek, fontosnak tartja a kapcsolatot a jelmez és a színész között. Petrovszki Árpád elmondta, hogy 17. századi, barokk viseletek készülnek, a karaktereket a színekkel domborítja, a gazdagok pazar, bordó, pink, a szolgák egyszerűbb drapp jelmezeket kapnak. A Napkirály korabeli pompára a sok selyem, csipke, szalag utal majd, a ruhákon látszani fog, milyen ember van benne. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Moliére-rel kezdődik a sorozat, Merő Béla a következőket válaszolta: – Jól kiosztható darabot választottunk, ugyanakkor arra is gondoltunk, hogy technikailag viszonylag egyszerű legyen megvalósítani, szállítani, felrakni. A hetvenes években már próbálkoztunk olyan színháznevelési kísérlettel, amelynek van előzménye és következménye. Ebben az esetben a kiállítás az előzmény, az előadás utáni beszélgetés a következmény. Harpagonként Bartus Gyulát láthatjuk majd az előadásban, a legtöbb figura kettőzött szereposztásban jelenik meg. Cléante, a főhős fia például Vadász Gábor és Lévai Attila színészhallgató lesz, Valér Nagy Róbert és Szabó Zoltán szh., Szabó Lajos és Petri Viktor szh. kettőse Fecske, illetve Keszeg alakját kapta. A fösvény leánya Komlósi Kata szh., Kovács Edit Fruzsinát, a házasságszerzőt, Csomós Lajos pedig Jakabot, a szakácsot és kocsist alakítja. Niedzielsky Katalin