Remek felütéssel indít Verebes István rendezésében a Pezsgős vacsora – a könnyed dallam megelőlegezi a felhőtlen szórakozást. Legelőször Szabó Sándort ismerjük meg, az alkotói válság sújtotta írót Bartus Gyula személyesíti meg, akinek úgy tűnik, erős karmája van az efféle szerepekhez, tudniillik a Családi ágy című vígjátékban ugyancsak művészt játszik, míg a Trianonban újságíróként láthattuk.  Szeretőjével épp szakítófélben van, mégis meg tud maradni gáncstalan úriembernek: Máriától (Komáromi Anett) kapcsolatuk romjain méregdrága gyűrűvel búcsúzik, Böskét pedig visszaadja az Albertirsáról épp Cserkeszőlőbe vonatozó szüleinek. Egyedül riválisát, Kálmánt (Nagy Róbert) csipkedi meg, a vígjáték szabályai szerint azonban szükség is van az ilyen polémiára, hiszen alkalmat ad a szellemes párbeszédekre.  Böske szerepében a Színitanház frissen végzett hallgatóját, Kiss Viktóriát láthatjuk. Kiváló énekhangja, ahogy a darab fogalmaz: ártatlan bűnössége a fiatalság varázsát viszi a darabba. A két főszereplő alakítását figyelni annál is érdekesebb, mivel nemrégiben még osztályfőnökeként tekinthetett Bartus Gyula színművészre. (Kettejük közös munkájáról hamarosan riportot olvashatnak.) Komáromi Anett visszafogott, mégis szenvedélyes alakítása alapján fogalmat alkothatunk a száz évvel ezelőtti sztárkultuszról: kékróka keppjében, elegáns ruhájában a múlt századelő csillagaival ér fel, remekül énekel és táncol – figyeljék csak meg zseniális belépőjét a második felvonásban! Nagy Róbert a Mi, muzsikus lelkek eléneklésével, rokonszenves alakításával a Latabár Kálmán nevével fémjelzett komikusokat juttatta eszembe. Vidovenyecz Edina alakítása Elvira, a házvezetőnő szerepében gyönyörűen példázza, hogy egy mellékszerepben is lehet átütő alakítást nyújtani. Elvira tulajdonképpen a darab szerzőinek szócsöve: úgy szolgálja gazdáját, hogy közben egy pillanatra sem alkuszik meg saját elveivel, és mindig kimondja, ami a szívén fekszik. Aranka (Nagy Erika) és Gáspár (Szőke Pál), a két Kolozsvár után sóvárgó szülő biztosítja Böske számára a hátországot, amely nem más, mint egy ide-oda csatolt, szimbólumként is értelmezhető vasúti kocsi. Mindketten kimozdíthatatlanok: Gáspár a menetrendet bújja, és számtalanszor biztosítja társait arról, hogy ő bizony fatalista, míg Aranka alig hagyja el kimustrált fodrászszékét. Az ő ellenpontjaik Irmuska (Veselényi Orsolya) és Aladár (Csurulya Csongor), torzsalkodásuk rendkívül szórakoztató. A csetlő-botló, rövidlátó könyvesbolti segéd, Lajos (Puskás Dániel) méltó párja Böskének: bizonyára szórakoztató életük is lesz együtt, hiszen a lány aligha hagyja majd unatkozni. Az író fehérben tartott legénylakását és a szülők szedett-vedett vagonhajlékát egyszerre láttató díszletet Mira János tervezte, a társadalmi különbségekre finoman utaló jelmezek Cselényi Nóra munkái. Ki kell emelni még Rázga Áron kiváló zongorajátékát, amely az előző századelő némafilmjeinek moziját csempészi az értelmezésbe. A darab végén a magyarázkodó jelenet aláfestő zenéje végtelenül szellemes, telitalálat, aki érti a zenei humort, az nem fog csalódni! A Pezsgős vacsorát keretbe foglalja a nagyszerű, korban hozzáillő zene, a finálé a nyitányhoz hasonlóan extravagáns. Aki könnyed szórakozásra vágyik, mindenképpen meg kell néznie – utána pedig nekünk magunknak is jólesik majd egy kis pezsgő. (Szilágyiné Szabó Ágnes)  

Verebes István rendezi a Pezsgős vacsorát Békéscsabán. – A Pezsgős vacsora igazi luxus lesz a számunkra, hogy stílusosan kérdezzek, hogyan került tálcára az ötlet? – Nem az én választásom volt, ezt ajánlotta fel a színház. A magam részéről igazítottam rajta. Az alapdarab üzenete ugyanis nem állt összhangban a műfajával. Én nem szeretem, ha egy darab az aktuálpolitikának bármelyik vonulatában képviselteti magát. Jó kaland volt, hogy azokat a tévedéseket, melyek kételyeket keltettek bennem, korrigáljam, hogy megfeleljenek egy normális értelmezésnek, egy kiegyensúlyozott, se ide, se oda nem húzó értelmezésnek. Azt akartam, hogy a darab mutassa meg, hogy abban az időben hogy éltek az emberek. Az mindig kaland számomra, hogy ha valami számomra nem tetszetős, nem ízléses, átformáljam olyanná, ami elfogadható a közönség minden rétege számára. – Miben lesz ez más rendezés, mint a többi Pezsgős vacsora? – Ötven éve vagyok a pályán, tüntetek azzal, hogy nincs stílusom. Minden előadás más legyen, a darab feleljen meg a mai kor színházkultúrájának. Nem avítt, hanem hiteles, és a humora ne legyen öncélú. A bugyutaságai legyenek kedvesek, vegye észre a néző, hogy ez egy játék. Egy komolytalan darabnak nem szabad úgy látszania, hogy ez nagy sorskérdésekről szól. – Különlegesség is lesz a színpadon? – Egyszerre lesz látható az író elegáns rózsadombi legénylakása és az Albertirsán veszteglő vagonban lakó házaspár élete. A vígjáték 1921-ben játszódik, a fentiek adnak neki egy kis pikantériát. – Izgalmasnak látszik a bemutatóig eljutni. – Minden helyzetet dalok kommentálnak majd. -Slágerek? – Nem. A kor melódiái. Nemlaha Györggyel formáztuk a szövegeket. Könnyed stílusú, a korba illő melódiákat hallhat majd a közönség – Milyen volt 2020 őszén rendezni, az otthonától távol? – Hetvenhárom évesen, félve a koronavírustól még mindig van kurázsim dolgozni az emberek között. Hősiességnek élem meg. A színház komolyan veszi a védekezést, de háborús a helyzet. Ne üljön ránk ez a pimasz vírus! – Hogy érzi magát köztünk Békéscsabán? – Huszonegy éve már dolgoztam itt. Ez a darab nem szereti Budapestet, azt mondja a főszereplő kislány, „mert Pesten nem lehet igazat mondani, nem hiszik el, csak ha hazudok”. Vidéken ismerik egymást az emberek, számomra is megnyugtatóbb. A színház biztosít számomra egy parasztházat, abszolút fölszerelt, az emberek pedig kedvesek. – Sok sikert kívánok a bemutatóhoz! (Szilágyiné Szabó Ágnes)