Őszinteség és igazságkeresés
Csurulya Csongor rendezésében a kulcsszó az őszinteség és az igazságkeresés. Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című vígjátékát úgy állítja színpadra, hogy a nézők elgondolkodhassanak saját házasságukról, kapcsolataikról. – Nem tudok úgy rendezni, hogy az előadásnak ne legyen köze a mához. Nem is lenne értelme. A darab főhőse három elég furcsa, beteges nőt hív fel az anyja lakására. Csak ilyen nők vannak, érdemes ezekkel foglalkozni? – kérdezem én. Ezzel az alaphelyzettel kellett valamit kezdenünk, és remélem, jó előadást találtunk ki – mondta a színművész-rendező. A Békéscsabai Jókai Színház előadásának egyik specialitása, hogy mind a három hölgy – Elaine, Bobbi és Jeanette – figuráját Tarsoly Krisztina játssza. Sokféle változatot megért már a darab világszerte, inkább több színésznővel mutatták be. A történet pedig arról szól, hogy Barney Cashman negyvenes éveiben járó sikeres New York-i halvendéglős úgy érzi, hogy életéből hiányzik valami, ezért vállalkozik néhány kalandra. A figurát a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula kelti életre. Csurulya Csongor úgy vélte, ezt a Barneyt behelyettesíti egy Istvánnal, Lászlóval vagy Jánossal, magyar férfivel, férjjel, hogy az érintettséget fokozza, saját életével szembesítse a nézőt. – Azt szeretnénk, hogy a közönség elgondolkodjon, van-e otthon ilyen probléma, egyáltalán milyen a házassága, kapcsolata főleg évtizedek múltán. Szándékunk szerint behúzzuk a nézőt a témába. Az ilyen típusú előadás nem törekszik nagyszínpadra, sokkal inkább illik hozzá a kávéházi környezet, ahol csak 35 ember fér el a nézőtéren. Egy ilyen darabnak atmoszférája kell, hogy legyen, mert csak abban, egy ilyen intim térben születhet meg az őszinteség, az igazságkeresés, amire szerintem egyre nagyobb az igény az emberekben. Persze sok humor, nevetés nélkül nincs Neil Simon-darab, a humor a rendező szerint a helyzetekből, az esetlenségekből, helyzetkomikumokból kell, hogy fakadjon. Azt is elmondta, hogy három egymástól nagyon különböző figurát alakít Tarsoly Krisztina, de nemcsak ez komoly feladat számára, hanem az is, hogy őszinte legyen, mert nem elég őszintének lenni, annak is kell látszani. – Az előadás milyenségét nagyban befolyásolja maga a tér, amelyben játsszuk. Úgy szoktam mondani: az igazság benn van az erdőben, de minden nap be kell menni érte. Létrejön egy szövetség a nézők, a nézők és a szereplők között; ez a katarzis, amit csak a színház tud adni. Sokan azt mondják, én nem azért jövök színházba, hogy fájjon, nevetni akarok. Pedig, ha jó a színház, a szomorúság is jó – magyarázta Csurulya Csongor. Az utolsó hősszerelmes című vígjáték Elbert János fordításában április elsején a Művész Kávéházban kerül színpadra. Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila