Újkígyóson színháztermet avatott A fösvény
Teltház előtt játszotta a Békéscsabai Jókai Színház A fösvény című előadását Újkígyós vadonatúj színháztermében november 13-án, vasárnap este. Megnyitó beszédet mondott Szebellédi Zoltán, Újkígyós város polgármestere, Závogyán Magdolna, kultúráért felelős helyettes államtitkár és Seregi Zoltán, színházunk igazgatója. Az estet megtisztelte jelenlétével Vantara Gyula országgyűlési képviselő is. Óriási volt az érdeklődés az előadásra, olyannyira, hogy csupán a jelentkezők fele férhetett be a terembe. Fergeteges hangulat uralkodott a nézők között, akik szinte együtt éltek az előadással. Hatalmas élmény volt a színészeknek is és a közönségnek is. Megtiszteltetés, hogy a Békéscsabai Jókai Színház A fösvény című előadása lehetett az első, amely az újkígyósi színházterem vadonatúj deszkáira léphetett. Komlóssy Kata
Angyalok szárnyalása – a Misztrál Együttes volt az est díszvendége
A színház művészei és művészbarátai a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ fogyatékossággal élő gyermekeivel és fiataljaival közösen léptek fel hétfőn este a színház színpadán, egy kétórás műsor keretében. Az Angyalok szárnyalása rendezvény célja: segíteni a fogyatékossággal élők társadalmi elfogadottságát, és az est bevételéből támogatni a gyermekvédelmi központban élő fiatalokat. Tarsoly Krisztina és Komáromi Anett színművészek kezdeményezésére és szervező munkája nyomán mára hagyománnyá vált az egész estét betöltő jótékonysági est, amelyet a művészek, és akadályozottsággal élő fiatalok közös előadása tesz különlegessé. A felkért művészek és együttesek mindig örömmel tesznek eleget a meghívásnak. Idén a jótékonysági est díszvendégeként, az elfogadás szellemének jegyében a Misztrál Együttes örvendeztette meg játékával a publikumot. A láthatóan sok gondoskodással, szeretettel felkészített fogyatékossággal élő fiatalok mellett felléptek a Jókai Színház művészei és művész barátai: Balázs Csongor, Bartus Gyula, Berényi-Nagy Péter, Biró Gyula, Csabai Színistúdió, Csomós Lajos, Fehér Tímea, Harcsa Boglárka, Jancsik Ferenc, Janis Zoltán, Katkó Ferenc, Komáromi Anett, Kovács Edit, Köböl Lilla, Liszi Melinda, Mészáros Mihály, Nagy Erika, Presits Tamás, Szabó Lajos, Szente Éva, Tatár Bianka, Mlinár Pál, ifj.Mlinár Pál, Mlinár Péter, Mlinár Zsuzsa, Tomanek Gábor, Tűz-kör Dobkör, Vadász Gábor, Vandlik Tamás. A rendezvény célja kettős volt: egyrészt meg kívánta mutatni a fogyatékossággal élő emberek értékeit, segítve ezzel társadalmi befogadásukat, másrészt a jótékonysági est bevétele az életminőségük javítását szolgálja a közelgő karácsonyi ünnep meghitté tételével. Ez az este most róluk szólt, és persze a támogatás, az elfogadás, a szeretet fontosságáról, arról, hogy mindenkinek jut itt feladat. Az Angyalok szárnyalása jótékonysági est most is bebizonyította, hogy a hátrányban élők és a sérültek is képesek arra, hogy példát mutassanak a társadalomnak, ez az este is különleges volt és szívet melengető. -szkv- fotó: A-Team/Ignácz Bence
Terefere Gerner Csabával a Művész Kávéházban
November 18-án, pénteken Gerner Csaba színművésszel tereferélhetnek a Művész Kávéház falai között 17 órától az érdeklődők. Gerner Csaba, a Békéscsabai Jókai Színházban éppen a Diótörő és Egérkirály című családi musical egyik címszerepét próbálja, aminek érdekessége, hogy több mint tíz évvel ezelőtt is ugyanezt a szerepet játszotta teátrumunkban. Ezer szállal kötődik Békéscsabához: a Jókai Színház Színitanházában végzett, itt ismerte meg a feleségét, Tallér Edina írónőt, akivel boldog házasságban, sőt alkotótársi kapcsolatban él. A rendezés sem áll távol tőle, épp a múlt héten mutatta be színházunk A negyvenkettedik széken ülő nő című monodrámát, melyben Tarsoly Krisztinával dolgozott együtt, akihez régi munka- és baráti kapcsolat fűzi. Gerner Csabát a filmvászonról is sokan ismerhetik, olyan mozifilmekben játszott, többek között, mint az Argo 2., a Paktum, a Víkend, de láthattuk őt a Tűzvonalban, Hacktion és Munkaügyek című televíziós sorozatokban is. Szeretettel várjuk Önöket pénteken 17 órától a Művész Kávéházban, ahol további kulisszatitkokra derül majd fény és egy meglepetés vendég is érkezik. Tartsanak velünk! Komlóssy Kata
Alkotó-Társak – Ármos Lóránd, Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva
A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2016. november 14. (hétfő) 18.00 órára, a Sík Ferenc Kamaraszínházba, az Alkotó-Társak sorozat legújabb estjére. Vendégeink: Ármos Lóránd, Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva. Az Alkotó-Társak című sorozatunk következő vendégei, Ármos Lóránd, Bálint Tamás és Farkas Wellmann Éva erdélyi származásának vajon vannak-e költői következményei? Irónia, önirónia, játékosság, megkomolyodás, új érzékenység, összegezés – Dublin és Székelyudvarhely után, Nagykároly és Luxemburg előtt – útközben, Békéscsabán. Útközben térben, időben, életben, költészetben. Külön-külön és együtt, alkotótársakként. Házigazda – alkotótárs: Elek Tibor irodalomtörténész
Kállai Ferenc megannyi arca Békéscsabára érkezett
BEOL | Kállai Ferenc, a színészóriás több arca ismerhető meg azon a Kállai ’90 címet viselő tárlaton, ami szombaton nyílt meg Békéscsabán, a Jókai színházban Keleti Éva fotóművész ’50-es, ’60-as és ’70-es években készült felvételeiből. A vándorkiállítás tavaly indult útnak Gyomaendrődről. Kállai Ferenc 91 éve született Gyomán. ►Tovább
Légy jó mindhalálig – közkívánatra november 17-én délután is!
A tavalyi évad nagy sikere után, október 21-től felnőtt bérletben kínáljuk nézőinknek a Légy jó mindhalálig című musicalt. A műsoron lévő előadásokra napok alatt elfogytak a jegyek, ezért közkívánatra november 17-én, 15 órától megtekinthetik azon nézőink is, akik lemaradtak az eddigi előadásokról, vagy újra megnéznék. Humorral és drámai feszültséggel teli darab – nagyszerű betétdalokkal, szuggesztív prózai részekkel. Minőségi szórakozásban lesz része annak, aki jegyet vált Móricz örökérvényű klasszikusára.
Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze élete tárul elénk
BEHIR | A Nemzet Színésze, Kállai Ferenc életét bemutató fotókiállítás nyílt Békéscsabán, a Jókai Színház aulájában. Harmincnyolc kép mutatja be Kállai színházi alakításait, egyéniségét az 1950-es évektől az 1980-as évek elejéig. A kiállítás emléket állít Kállai Ferencnek születése 90. évfordulója alkalmából. ►Tovább
Arcok, hajak mögött a színháztörténelem
A Lakatos házaspár egész életét a színháznak szentelte. Vera színházi fodrász, hatvan esztendeje, Karcsi fodrász-, smink- és maszkmester, ötven éve dolgozik a kulisszák mögött! Fél évszázad, két emberöltő, 14 igazgató – leírni is sok. Ki tudja, hány bemutató, szereplő vagy inkább frizura, smink fűződik nevükhöz, született munkájuk során. A Magyar Teátrum-díjas mesterek elhivatottságát, hűségét és életművét a Békéscsabai Jókai Színház 2016 november 12-én az örökös tag címmel jutalmazta. (Niedzielsky Katalin riportja) A fodrászműhely a színház első emeletén különös világ. Színház a színházban, a nyugalom szigete a káoszban, a hektikus rohanásban. Komoly múzeum, dokumentumok és relikviák értékes tára, ugyanakkor csecsebecséivel hangulatos régiségbolt, piaci bazár benyomását is kelti. Igaz, a tükrök előtt nem szokványos kuncsaftok ülnek, és a fodrászok itt ritkán vágnak, festenek hajat. Alkotnak viszont mesebeli költeményeket, parókákat a világirodalom minden korszakához és stílusában, sminkelnek tündéreket és szörnyeket. Háttérnek nem a kereskedelmi rádiók örökzöldjei vagy buta reklámjai szólnak, hanem az ügyelő hívja határozottan a színészeket. Az éppen zajló előadás vagy főpróba szereplőit, akik már jelmezben kapják Karcsitól és Verától a színpadképes ábrázathoz az utolsó simításokat. Mi más, mint színházi plakátok, fotók adják a díszletet: a falakról hírességek, emlékezetes alakítások kelnek életre. Rengeteg maszk, paróka, masni, hajcsat, bizsu, pipere cucc, kozmetikum, festék, színek, illatok. Minden tárgynak saját története van, és ha mind megszólalna, alighanem örökké tartana az előadás. Igen, a fodrászműhely is szentély, nem csak a színpad! Itt sűrűsödik fél évszázad, sőt hatvan év történelme, szakma és hivatás, múlt és jelen tudása. Múzeumnál elevenebb, üzletnél emelkedettebb ez a hely; mert légköre, varázsa van. Aki itt belép, nemcsak külsőleg változik – megszépül vagy gonosznak ábrázolják -, hanem lelkileg is feltöltődik. A mesterek keze alatt más ember lesz. Keresünk a szakmában, de nem találunk mást, aki ilyen hosszú ideje szolgálná a színházat, mint Lakatosék. Karcsi helyzete azért is egyedülálló, mert 1966-ban – Vass Károly igazgató idején – rögtön műhelyfőnöknek, azaz fodrásztár-vezetőnek szerződött Békéscsabára. S mint mondja, inkább az a jellemző, hogy a fiatalnak ki kell várni a sorát, amíg ilyen pozícióba kerülhet. A katonaság előtt Budapesten volt fodrásztanuló, az Operánál sajátította el a szakma fortélyait. – Az Opera abban az időben korhű jelmezeket és sminkeket vitt színpadra, komolyan vette a hagyományos színjátszás kellékeit. A prózai színházakra ez kevésbé volt jellemző. Az utóbbi években viszont láttam már néhány olyan közvetítést, amely megdöbbentett. A modern felfogás, a farmer, a sminknélküliség – lehet, hogy a korom miatt -, nem az én világom. A Fáklyalángot nem tudom másképp elképzelni, mint a hagyományos sminkkel. Mindenki tudja, benne van a fiatal és az öreg Kossuth. Az kevés, hogy bejön egy 60-70 kilós ember és azt mondja, én vagyok Kossuth. Minden faluban, városban látom a szobrot, van elképzelésem. Nem jó, hogy a modern színház nem figyel a fejekre – vélekedik Karcsi. Mesterlevelét a hatvanas évek elején férfi és női fodrászként kapta. A szakvizsgához tudni kell parókát készíteni, a póthajjal kezdeni valamit. Annak idején maszek fodrászhoz járt tanulni, mert csak az „utcai fodrászatból” lehetett levizsgázni. A színházban ugyanis hajat ritkán vágnak, inkább csak igazítanak a paróka alatt, befésülik az előadás minden szereplőjének frizuráját. A színész nem játszik minden darabban, de a fodrász nélkül egyetlen este sem megy fel a függöny. Ötven, hatvan éve egyetlen este sem. Ez most már örökké így lesz? Egyszer mégiscsak abba kell hagyni… Segítség, utánpótlás? Ki folytatja? Lakatosék tapasztalata szerint az egész színházi szakma országszerte keveset foglalkozik azokkal a műhelyekkel, amelyek az előadásokat kiszolgálják. Fekete Péter úttörő munkát végzett, amikor 2010-ben a Színitanházban a háttérszakmák oktatását bevezette és a tárak dolgozóinak elismerésére megalapította a Magyar Teátrum Díjat, amit elsőként nyertek el. – A színházban az előadások kiszolgálása a legkeményebb munka – állítja Karcsi. – A színész játszik egy darabban, aztán háromban nem, utána megint egyben. Van ideje, amikor együtt lehet a családjával. Nekünk viszont nincs, mert minden egyes esténk foglalt, jönni kell, sokszor délután, hétvégén. Ritka az az öltöztető, kellékes, aki nem elvált. Csak akkor működik a család, ha mind a ketten itt dolgozunk. A színházi munka a családdal szinte összeegyeztethetetlen. Előző nap nem lehet megbeszélni, hogy a gyerekért ki megy el fél ötre az óvodába, mert a próba után tartanak megbeszélést, aztán megint próbát. Amire az egyik szülő a színházból este hazamegy, a másik már alszik, reggel hamarabb eljön, nem is találkoznak otthon. A civil élettel a színházi napirendet nagyon nehéz összehangolni. Nekik valahogy mégis sikerült. A műhelyben „egymásba botlottak”, két és fél év után összeházasodtak, azóta együtt vannak. A gyerekek mellé mindig fogadtak valakit. Semmi sincs áldozat nélkül. „A színészgyerekek, a műszaki gyerekek nem szeretik a színházat.” Persze, hogy nem, hiszen úgy nőnek fel, hogy a szüleik nincsenek velük, elmennek otthonról, mindig a színház a fontosabb. Sorolják a példákat: az egyik gyerek még előadásra sem volt hajlandó bejönni, a másik utálta a pályát, ami elvette tőle az anyját, az apját. Azért akadnak kivételek, ahol a fiatalok követik elődjeiket a pályán. Lakatosék szerint inkább csak Budapesten, ami más világ, anyagilag is csábító. Tehát nincs magánélet, reggeltől estig munka, nem nyolcórás műszak – mindebben egyetértünk. De ha nem szeretnék annyira a színházat, nyilván váltottak volna, vagy abbahagyják, amikor a normális emberfiák például nyugdíjba mennek, mehetnek. Karcsi és Vera viszont örökké fésül, sminkel. Erre a szakmára a nyugdíjazás sem vonatkozik? A színházban a fodrász addig dolgozik, amíg…, amíg csak akar? Úgy tűnik. Nem kötelező abbahagyni, és természetesen nem is akarják. Szerintem a kérdés nélkül eszükbe sem jut, hogy nélkülük is felmehet egyszer a függöny. Mint ahogyan az sem, hogy a legtöbb szakmában sokszor igazságtalanul és kegyetlenül söprik kifelé az idősebb szakembereket. Máshol sok a fiatal pályázó, de tapasztalatuk szerint itt annyira nem tolonganak. Csodálatra és irigylésre méltó, ha az ember egy életen át, egészen gyermekkorától kezdve azt csinálhatja, amit tanult, amihez ért, amit szeret. Nincs is ennél nagyobb kitüntetés, elismerés, kárpótlás, boldogság! – Lett volna gyerek a suliban, hogy próbáljuk meg. Az oktatás újabb leterheltség a színházi munkám, a darab előkészítése, a fejek megfésülése, az arcok sminkelése mellett. Itt percre pontosnak kell lenni, utazásnál, tájelőadásnál, aki késik, jöjjön taxival. Utánpótlás? Akad érdeklődő, de nincs kitartás. Előadás, próba nem tűr öt perc késést sem. Azt látom több színháznál, hogy amikor ölbe kellene venni a fafejet, húzogatni egyenként a hajszálakat, az már nem megy. Nem veszik már kézbe a tűt. Akik megtették, elmentek. Nagyon nehéz munka, időigényes, türelem kell hozzá. Ezért ma már a körszakállat, a parókát inkább csináltatják. Ez a része a szakmának nem vonzó a fiatalok számára. Sőt, taszítja őket. Kisminkelni szeretnek, a látvány vonzó nekik. Kellene egy cseléd, aki az alapot csinálja, aki görnyed, és a fiatal a végén csak odanyomja a ragasztóval a kész terméket. Pedig attól lesz valaki jó sminkmester, hogy a szakállat, hajat meg tudja csinálni. Itt rengeteg dolog van, ami nem látványos, hanem alap, kiindulás. Fűzögetni, varrogatni nehéz meló, és a fiatalokat nem érdekli. – Annyiféle próbálkozás volt már, vettünk mi fel tanulót – folytatja Vera. – De hát itt más az egész szakma, az anyagi vonzat, a pici százalékát kapjuk annak, amit egy jó fodrász meg tud keresni. Ráadásul üzletben a szabadidejét is úgy osztja be, ahogyan akarja. A fiatalok csak akkor kapnak szakmunkás bizonyítványt, ha a hajmunkákhoz is értenek. A kniffelést, treffelést meg kell tanulni. Az se mindegy, hogy valaki elsajátítja, hogyan kell a levágott hajat csomózni, hurkolni, elkészíteni, vagy csak levágja és eldobja a szemétbe. A mi mestereink annak idején ezeket a fogásokat mind megtanították. Amikor én iskolába jártam, az osztálytársaim szerették, ha elmeséltem, mit csináltam a színházban. Olyan feladatokról ugyanis a szakkönyvekben nem olvashattak, a tanártól sem hallhattak. Külön tudás volt az, amit a színházban elsajátítottunk, gyakoroltunk. Amit Karcsi az Operában, Vera a békéscsabai teátrumban tanult meg, például azt, hogyan kell a vasat pörgetni, a hullámot besütni. Most az a divat, hogy „pipás” legyen a hajvég. Nekik ez tilos volt, úgy kellett „kijátszani a hullámot”. A színész nem nézhetett úgy ki, mintha éppen akkor jött volna ki a tus alól. Most más a divat, más az igény, a trend. A mai sztárfodrászok talán „ki sem tudnák játszani a vasból a hajat”, hiszen sosem tanulták meg – fejtegeti Vera. De ez csak egy korszak, divat, stílus a sok közül, aztán jön majd a következő trend. A modern darabokban sokszor nem kötelező a smink, régen azért jobban kellett, főleg a szólistáknak. Lakatosék szerint van olyan színész, aki jobban érzi magát, ha maga sminkel, olyan is akad, aki kicsit túlfesti magát. A lényeg, hogy a néző nem kíváncsi a leizzadt, zsíros, csillogó arcra, bálványt akar látni, nem pattanást, halálsápadt ábrázatot. Úgy vélik, ha mindenki parókában játszik, észre se vesszük, de a parókák között a saját hajat mindjárt ki lehet szúrni. Sajnálják, hogy egyre ritkábban használják a vendéghajat, a rendezőknek nem kell, felnőtt egy generáció, amely másképp látja ezeket a dolgokat. Álláspontjuk hagyományos: a darab, a kor megértéséhez, a színházi varázslathoz nagyban hozzájárul a jelmez, a frizura és a smink. A nézőnek tetszik a látvány, a jelmez, a haj, a smink kell, hogy beleélje magát a történetbe, bár nem mindig akarja, hogy a tükörben magára ismerjen. A színház legyen színház, varázslat, mese, hangulat! Jó érzés üldögélni a műhelyben; nem csoda, hogy a színészek szeretnek itt lenni, kicsit lazítani, erőt gyűjteni. – Bárki bejön, elájul ettől a rengeteg marhaságtól, amit összeszedtünk a sok év, évtized alatt. Ha valami leesik, és senki nem veszi fel, mi behozzuk. Egy hajtű, egy szál virág a darabból, ezekre később is mindig szükség lehet. Addig meg itt ragyognak – néz körbe Karcsi. A csatok, gyöngyök, kövek, dobozkák, nippek Vera gyűjteményének értékes darabkái. Jól példázzák, hogy szobának, térnek sosem a bútorok, használati elemek, hanem mindig a kegytárgyak adnak jelleget, hangulatot. A bámészkodásból Karcsi zökkent vissza, amikor megszólal: „Elszaladt ez a pár év…” Jó pár év. Fel sem tűnt nekik, milyen sok. Mert mindig azt csinálták, amit szerettek. A darabokat valószínűleg hajakban, sminkekben „mérik”, nem szereposztásban. A címekre nem biztos, hogy emlékeznek, de a bajuszok, szakállak megvannak. Arcok, hajak mögött sorsok, a színház története és a magyar történelem! Meg a véletlenek. Vera tanulóként 15 évesen 1957-ben került a színházhoz. Három esztendővel azelőtt önállósult az intézmény, lett saját társulata. Albérletben lakott náluk pár színész és a mestere, a szegedi fodrász. Kulák gyereknek bélyegezve nem vették fel sehová, jól jött a színházi fodrász lehetőség. – Emlékszem, kijárási tilalom volt ’56 után. Letagadtam, hogy én este dolgozom, a fodrásszal jártam be otthonról, meg haza előadás után. A forradalomban a színészek voltak a hangadók. A József Attila utcából, a suliból jöttünk haza, és láttuk, hogy vonulnak a zászlóval, Füzessy Ottó, Hollóssy Pál, Bánffy Frici, Stefanik Irén. Láttuk a balhét, anyukáék otthon a rádiót hallgatták. Megmaradt az élmény, az is, hogy mindenki félt… Aztán 1966-ban november hányadika volt, életem, amikor jöttél? – fordul Vera a párjához. November 25., Katalin nap vagy 23? Sikerül tisztázni, hogy 25., a nagyapja akkor halt meg. A bohóc bemutatóját tartották. Azóta ez az otthona, a közös otthonuk. Ezt nem panaszként mondja, csak tényként. Mert „az sokat jelent, hogy az ember azt csinálja, amit szeret”. Ami a színésznek a siker, a taps, amikor meghajol, az a fodrásznak, sminkesnek is elismerés. A kulisszák mögött annak a tapsnak ugyanúgy örülnek, mint ha a színpadon köszönnék meg. Gondolatban, érzésben ott vannak – a mesterségükkel, a szolgálatukkal, és mindkettő összetett tudomány. – A színészeket ismerni kell, tisztában kell lenni azzal, hogy mindegyik külön világ. Felszabadultság és gátlástalanság jellemzi őket. Az utóbbi csúnya szó, de a színész bizony gátlástalan ember. Ha nem az, nem jó színész. Nem így van? Fel kell, hogy szabaduljon ahhoz, hogy bele tudja élni magát a szerepébe – magyarázza Vera. Ez az életük, és imádják, nincs mese. Díj, kitüntetés, örökös tagság – mindez szívet melengető érzés, megerősítés, de az élet megy tovább, és a munka nem lesz kevesebb, a fodrászműhelyben biztosan nem. Vera mosolyogva mondja, hogy pihenésnek elég annyi, amennyi két előadáskezdés között jut. Karcsi ehhez azt teszi hozzá: jó érzés, hogy nem feledkeznek meg az emberről. Én meg annyit, hogy róluk nehéz lenne. Szerintük igazgató válogatja. Nos, a Lakatos házaspár csak tudja, hiszen 14 igen különböző direktori korszakot szolgáltak végig Daniss Győzőtől Seregi Zoltánig. Szerintem ez már önmagában megér egy misét, elismerést, örökös tag címet. De a színházi végszót Karcsi mondta ki: „Milyen jó lesz, hogy a családnak, az unokának elmondhatom, ezt kapta…
Légy jó mindhalálig – díszbemutató volt a Jókai Színházban
A színházi adaptáció sok bemutatót megélt már az elmúlt 25 év alatt, eddig 45 különböző Nyilas Misi szórakoztatta a közönséget szerte az országban és a világban. S mint minden sikertörténet, a Légy jó mindhalálig üzenete napjainkban is épp oly eleven és aktuális, mint annak idején, amikor megszületett. A Jókai Színházban Seregi Zoltán álmodta színpadra. Az előadás díszbemutatójára szombaton este került sor. Az előadást megelőzően KÁLLAI ’90 címmel fotókiállítás nyílt Kállai Ferenc életéről, a színház aulájában, Keleti Éva fotóművész felvételeiből. „Keleti Éva fotói hűen mutatják Kállai Ferenc pályájának legszebb pillanatait és magánélete jeleneteit. A fotókról az együtt töltött, sok-sok kedves óra meghittsége sugárzik, az egymás ismeretén alapuló őszinteség”. Itt még nem ért véget a meglepetések sora. Mielőtt a színpadon a függöny felgördült volna, a Békéscsabai Jókai Színház társulata ÖRÖKÖS TAG címet adományozott Lakatos Károly Magyar Teátrum Díjas maszk- és sminkmesternek és Lakatos Károlyné Horváth Veronika Magyar Teátrum Díjas színházi fodrászmesternek, a Békéscsabai Jókai Színházban végzett, évtizedeken átívelő, kiemelkedő színvonalú, mindig megújulni képes szakmai munkájáért. „Óriási szakmai tudás, tapasztalat és alázat jellemzi munkájukat, amibe beleadják szívüket, lelküket. Kötődésük, hűségük munkájukhoz, hivatásukhoz, a színházhoz kollégáik, generációk számára példaértékű.” – szólt a méltatás Seregi Zoltán, színidirektortól. Ezt követően kezdődött el az előadás, a Móricz Zsigmond 1920-as műve alapján készült darab zenéjét Kocsák Tibor, a librettót Miklós Tibor jegyezte, az összekötő jeleneteket pedig Pinczés István írta. A friss, üde zene, a szellemes szöveg, a színészek és gyerekek játéka megtette hatását: a történetet és a szereplőket sikerült közel hozni a díszbemutató közönségéhez. A publikum boldogan, állva tapsolt és ünnepelte a színészeket és a tehetséges fiatalokat, igazolva azt, hogy ez a musical jó mindhalálig. Az est további része a színház vigadó termében folytatódott. A díszbemutató házigazdája Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata volt, a jelenlévő vendégeket Szarvas Péter polgármester köszöntötte. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a vajdasági Nyilas Mihály, a Szerb Köztársaság Vajdaság Autonóm Tartomány Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi- Nemzeti Közösségi Titkárság alelnöke, tartományi titkára is. Az est kedves pillanata volt, amikor a Nyilas Misit megformáló Bolla Marci pakkot adott át Nyilas Mihály úrnak. További különlegessége volt az estének, hogy a legendás 24 évvel ezelőtti békéscsabai előadásból részletet nézhettek meg a jelenlévők, akik között felbukkantak az akkori előadás szereplői is. Sőt! Besztercey Attila színművész, az 1991-es előadás egyik gyerekszereplője, előadásában meghallgathatták „Az élet szép” című dalt. Az infrastruktúrát, az ételkülönlegességeket, valamint a felszolgálást a Békéscsabai Szakképzési Centrum tanárai és diákjai biztosították. A gasztronómiai specialitásokat – stílusosan az előadáshoz köthető ínyencségeket – pedig Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakács ismertette. A műsort Földi-Kovács Andrea vezette, a kellemes zenéről és a jó hangulatról a megszokott magas színvonalon a KontorBand gondoskodott. Nyilas Misi örökérvényű történetét november 17-ig nézhetik meg az érdeklődők. -szkv- Fotók: A-Team/Ignácz Bence
Keleti Éva fotóművész kiállítása a Jókai Szinházban
A Kállai ’90 emlékévhez kapcsolódóan Keleti Éva fotóművész képeiből nyílt kiállítás a Békéscsabai Jókai Színház aulájában pénteken este, a Légy jó mindhalálig című musical Díszbemutatója előtt. A kiállítás február közepéig látogatható. A Tanú című klasszikusból is jól ismert, Békés megyei kötődésű Kállai Ferenc életpályáját és jelentős szerepeit bemutató kiállítást először tavaly Gyomaendrődön láthatta a közönség, a Jókai Színházban pedig február közepéig tekinthető meg. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár magánéleti és színházi fotóiból a Kállai Ferenc Emlékév keretében indult vándorkiállítás.Kállai Ferenc 173 színházi, 96 mozifilmes és további megszámlálhatatlan tévés- és rádiós szerepet alakított pályája során. Kállai Ferenc azok közé a színészek közé tartozott, akiknél soha sem éreztem a színész-fotográfus viszonyt. Természetes volt, ahogy ezek a képek megszülettek, nagyon könnyű és boldogságos volt vele dolgozni.” – fogalmazott korábban Keleti Éva fotóművész, a fotográfia nagyasszonya, a színház aranykorának megörökítője. A felvételek a Kállai-életpálya jelentős állomásait és magánéletének egyes pillanatait mutatják be. „Keleti Éva forradalmat hozott a színházi fényképezésbe, hiszen nem előre beállított pózban, hanem a pillanatot megérezve, előadás közben fotózott.” A tárlatot Kadelka László, Kállai-díjas ügyelő nyitotta meg. Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színházi fotózás iskolát teremtő személyisége, már 1960-tól a magyar színházfotózás meghatározó szereplője volt, képei a magyar színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő művészeit és előadásait örökítette meg. 1954-1976 között riporterként dolgozott a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, az MTI-nél, 1976-1989 között az Új Tükör fotóriportere, képszerkesztője, főszerkesztő helyettese, majd a Színházi Élet képszerkesztője volt. 1991-1992 HT Press sajtóügynökség, a Gamma Képügynökség fotós főszerkesztője, majd 1993-tól a Ferenczy Europress vezető munkatársa, fotószerkesztőségének vezetője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában. Több alkalommal tagja volt az Interpress, valamint a Photo World Press Photo zsűrijének. Az Országos Színháztörténeti Múzeum Színházi Adattárában több mint háromezer felvételét őrzik. -szkv- Fotók: A-Team/Ignácz Bence
Szomor György volt a vendégünk pénteken
A Nádasdy Kálmán-díjas rendező, színművész és szövegíró volt a Művész Kávéház vendége a múlt pénteki Tereferén. A méltán népszerű előadó ezekben a napokban a Békéscsabai Jókai Színházban, a Diótörő és Egérkirály című mesemusicalt rendezi. Többek között erről is beszélt a kávéház szép számmal összegyűlt vendégeinek. A következő alkalommal Gerner Csabától kérdezhetnek, aki az Egérkirály szerepét tölti be a fent említett előadásban és száz meg száz érzelmi szál köti Őt Békéscsabához. Jöjjenek el és kérdezzenek tőle akár a nemrég bemutatott A negyvenkettedik széken ülő nő című előadás kulisszatitkairól.Szeretettel várjuk Önöket jövő héten pénteken is 17 órától a Művész Kávéházban! Komlóssy Kata
Ősbemutató volt a Jókai Színházban
Pénteken este mutatta be színházunk Tallér Edina A negyvenkettedik széken ülő nő című monodrámáját Tarsoly Krisztinával a főszerepben. A darabot az írónő férje, Gerner Csaba rendezte. A negyvenkettedik széken ülő nő mai történet. Azokról szól, akiket mindenáron fel akar címkézni a társadalom, s azokról, akik mindenáron meg akarják szerezni ezeket a címkéket. Tallér Edina két prózakötet után drámaíróként is bemutatkozik. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent kötet három új drámája megőrzi prózai munkáinak nyelvi sokféleségét és öniróniáját. A negyvenkettedik széken ülő nő 29 oldalnyi monológ, munkahelyi stresszről, elidegenülésről és evési zavarról. Én sosem küzdöttem olyan problémákkal, mint ez a lány, ezért elképesztően izgalmas és nagy munka lemenni a mélyére a karakternek, megtalálni a közös pontjainkat, azonosulni tudni vele.” – mondta el korábban Tarsoly Krisztina. Olyan mondanivalója van a darabnak, ami a mai világban nagyon sok embert érint. Mindenki küzd azzal, hogy milyen elvárások vannak a társadalomban. „ A negyvenkettedik széken ülő nőt a békéscsabai premier után november 16-án este 7-kor Budapesten, a B32 Galéria és Kultúrtérben játsszák, november 27-én pedig szintén a fővárosban, az RS9 Színházban. -szkv- Fotó: Nyári A.
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
154 megtekintés 2025. március 14.
5 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
260 megtekintés 2025. február 28.
3 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
105 megtekintés 2025. február 22.
3 0
Legyél te is Színháztudor!
520 megtekintés 2025. február 20.
6 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
180 megtekintés 2025. február 18.
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
195 megtekintés 2025. február 8.
8 0