Vörösmarty Mihállyal egy napon, december 1-jén született Tomanek Gábor színművész – ugye Önök sem hiszik el, hogy már hetven éve? A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után játszott Pécsett, Győrben, a Jurta Színházban, Zalaegerszegen, később pedig társulatunk megbecsült tagja lett. Különleges hangjára nem lehet nem figyelni, lett légyen szó prózai vagy zenés szerepről, színházról, filmről vagy szinkronról. Az EMMI és a Békéscsabai Irodalmi Estek életműdíjasa, a Békés Megye Kultúrájáért elismerés birtokosa – legfőbbképpen pedig a békéscsabai közönség egyik legkedvesebb színésze. Társulatunk sok boldog születésnapot kíván neki!

– A Madách Színház Mamma Mia! előadásában játszol, Ali szerepében, aki Sophie Sheridan barátnője. Vidéki színésznőként hogyan kerültél be a darabba? – Voltam egy meghallgatáson, és az alapján úgy gondolták, szeretnének velem dolgozni. Így kaptam meg Ali szerepét. Megragadtam a lehetőséget, és nagyon örülök neki! -Szereted ezt a darabot? Mindenki kívülről fújja a dalokat… – Mielőtt egyáltalán a színház közelébe kerültem volna, egyetemistaként Szegeden dolgoztam önkéntesként a Szegedi Szabadtéri Játékokon, így volt lehetőségem beülni az előadásokra. Az összeset megnéztem. 🙂 – Úgy tudom, más szempontból is volt közöd a darabhoz. – Sok évvel ezelőtt, amikor szereplőket válogattak a darabhoz, tizenkilenc-húsz éves voltam. Szerettem énekelni, de semmi színházi tapasztalatom, múltam nem volt, csak gondoltam, elmegyek, mert szeretem a filmet, a dalokat. Akkor azt mondták: „Jó lesz, kisasszony, de tanuljon még!” Egy év múlva kerültem Színitanházba, tanultam – és most itt vagyok. Jólesik a lelkemnek, hogy pont e darab kapcsán kaptam lehetőséget a Madách Színházban. – A mi Made in Hungáriánkkal párhuzamosan próbáltál, játszottál Pesten. Hogyan szervezted meg? – Sok segítséggel. Nagyon hálás vagyok, hogy elengedtek, hogy mehettem. Amikor megkaptam a szerepet, felhívtam Seregi Zoltán direktor urat, aki egyből a megoldást kereste, Halasi Imre rendező úr pedig áldását adta, így lett kettős szereposztás a Made in Hungáriában. Nagyon jót tesz az, ha új impulzusok érnek, új emberekkel találkozom, dolgozhatok. Nagyon sajnáltam volna, ha bármelyikről le kell mondanom… Másfél hétig úgy próbáltam, hogy délelőtt Budapesten, délután Békéscsabán voltam, úgyhogy ebben a két szerepben van kilométer. – Mesélj a próbafolyamatról! – A darab hét-nyolc éve megy már a Madách Színházban, így egy összeszokott társaságba, egy nagyon olajozott gépezetbe álltam be. Rengeteg tánc van benne, úgyhogy sokat kellett fejlődnöm, a Made in Hungária próbái után még este 10-kor itthon gyakoroltam. De minden fáradság megérte. Megtapasztalhattam, hogyan próbál a Madáchban – egyébként iszonyatos logisztikával – három szereposztás, hogyan működik egy ekkora zenés színház. Igyekeztem Szirtes Tamás Igazgató úr minden instrukcióját legjobb tudásom szerint teljesíteni, bizonyítani, és megköszönni a belém fektetett bizalmat. – Sok sikert kívánunk! Szilágyiné Szabó Ágnes  

– Egy házasság tizenöt évét ismerjük meg, sőt annál is többet, hiszen előre haladunk az időben, de megismerjük a múltjukat is. A recept ismerős: egy férfi és egy nő próbálja átbeszélni, feldolgozni a kapcsolatát. Mi ebben a darabban a különleges, mitől egyedi? – Azt gondolom, nem sok olyan darabot ismerünk, amelyik a válás utáni időszakot mutatja be, nem azt, amikor még egymással élnek. A Váratlan találkozások nem egy szokványos szerelmi történet, ahol lineárisan haladunk, megismerik, megszeretik egymást. Michael és Amy, a Váratlan találkozások hősei elváltak, aztán rendezik a kapcsolatukat. – A műfaj lírai komédia – mire készüljünk? A nevetéstől fog zokogni a nézőtér vagy a meghatottságtól? – Mind a kettőtől el tudok érzékenyülni, nagyon jól játszik Ági és Tóni (Földesi Ágnes Villő és Tege Antal – a szerk.). Vannak megható és szórakoztató részek is a műben. Aki lelki szórakozásra vágyik, az mindenképpen jól fogja magát érezni! Tizenöt év házasság és tíz év különélés – az egy negyedszázad, és a nevetés is néha meghatja az embert. Vannak olyan pillanatok a darabban, ami után csend van. – Nagyon szerény díszletezéssel, inkább a mostani stúdióelőadásokra jellemző minimalitással képzelted el a Váratlan találkozásokat. Mi volt ennek az oka? Ki akartad emelni a korszakból a történetet? – Mondhatnám azt, hogy így kortalanná tud válni a darab. A kellékek úgyis korba helyezik a történetet. Ez nem az Egri csillagok, ahol a látványt kell nézni, most erre a két emberre kell figyelni. Ismered Malevics képét, a Fekete négyzetet. Az életünk is olyan, mint az a festmény. Beszippantja az embert, eltűnnek alakok, aztán megjelennek. Te mit látsz bele a fekete négyzetbe? Megleled a csodádat – mint a fekete négyzetet. Lehet, hogy gondolatok, emlékek jönnek elő. Nekem ilyen ez a darab. A díszletezésbe nyilván a praktikum is beleszól. Két színész, két szék, fésülködőasztal, karácsonyfa. Erre a két emberre kell figyelni, róluk kell szóljon a történet. – Ha jól tudom, ez az első stúdiórendezésed. Hogy élted meg ezt a munkát? Könnyebb kevés szereplővel dolgozni, vagy épp nehezebb? – Mind a kettőnek megvan a maga nehézsége és szépsége. Míg egy nagyszínpadi előadásban a látványra, a mozgásra, a zenére, ebben az előadásban a két színészre helyezem a hangsúlyt. Ez egy színészközpontú előadás. Nagyon jól teszik a dolgukat a kollégák: Tege Antal és Földesi Ágnes Villő. Szilágyiné Szabó Ágnes Az előadást decemberben négy alkalommal tekinthetik meg Stúdiószínházunkban. Jegyét néhány kattintással megveheti itt: https://jokaiszinhaz.jegy.hu/program/varatlan-talalkozasok-127355

A Bárka szerkesztősége, a Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2021. november 30. (kedd) 18 órára, a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójába vendégünk: Zalán Tibor A lovak reggelije címmel jelent meg Zalán Tibor legújabb, közel egy évtized verseit tartalmazó verseskönyve. Az összegző jellegű, súlyos kötet nem akármilyen kalandra invitálja olvasóját – tájak, idők, arcok elevenednek meg, tűnnek el, s bukkannak fel újra, a sokféle formában írott versek pedig csak mondják és mondják a magukét, a költőtől megszokott hangon és nyelven: szókimondón, szépen. Zalán Tibort költői szerepekről, könyvekről és versekről, nagy utazásokról és még nagyobb hallgatásokról Kiss László, a Bárka szerkesztője kérdezi. S hogy a beszélgetés még emlékezetesebb legyen, arról az est zenei közreműködőjeként Zalán Tibor alkotótársa, Huzella Péter gondoskodik Portréfotó: Stekovics Gáspár

A Nemzeti Összetartozás újkígyósi emlékművének adománygyűjtést indtó rendezvényén vettünk részt az elmúlt szombaton. Ez alkalom egyben az Újkígyósi Advent nevet viselő rendezvénysorozat első programja volt. Trianon című előadásunkból, alkalomhoz illően, készültek színészeink részletekkel. A jótékonysági estnek az Újkígyósi Szűz Mária Szent Neve római katolikus templom adott helyet. Fellépők a fotón: Lévai Attila, Kiss Viktória, Nagy Róbert, Liszi Melinda, Puskás Dániel, Galambos Hajnalka, Ormándy M. Keve Sallai Zsóka