Neil Simon: Mezítláb a parkban Fordította: Vajda Miklós Játékidő: 135 perc, két szünettel Corie Bratter Gubik Petra Paul Bratter, a férje Czitor Attila Mrs. Bank Fehér Tímea Victor Velasco Katkó Ferenc Telefonszerelő Tomanek Gábor Áruházi kihordó Hodu József Súgó: Kiss Kata Ügyelő: Szepsi Szilárd / Kadelka László Díszlet: Egyed Zoltán Jelmez: Kiss Kata Rendezőasszisztens: Kiss Kata Rendező: Tege Antal Olvasópróba: 2015. október 9. Bemutató: 2015. december 8.
A Bárka szerkesztősége, a Békéscsabai Jókai Színház és a Napsugár Bábszínház tisztelettel és szeretettel hívja az érdeklődőket a Bárka 2015. 6. számának bemutatására 2015. december 9. (szerda) 18.00 órára a Napsugár Bábszínház próbatermébe. A szám tartalmából: Józsa Péter: Elhagyni Rómát Kiss László: Beszélgetés Ferdinandy Györggyel Lenkefi Zoltán: A napjainkat mostanában a víz alatt töltjük Ibos Éva: Beszélgetés Lenkefi Zoltánnal és Lenkefi Rékával Farkas Wellmann Éva: Háromnapos varázslat, bábokkal Benedek Gábor István – Tóth Emese: Jegesmesék Orbán János Dénes: Szabadság, kolbász, szerelem Az est íróvendégei és szereplői: Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Józsa Péter, Kiss László, Kiss Ottó, Lenkefi Zoltán, Lenkefi Réka, Lovász Andrea Közreműködik: Bartus Gyula színművész
A Légy jó mindhalálig című musical bemutatója januárban lesz a Jókai Színházban, ehhez kerestük a legjobb gyerekszínészeket. Szeptembertől nagyszabású szereplőválogatást tartottunk, melyen a kamerák is végig forogtak. Az első adás most szombaton 20:20-tól látható a 7.TV műsorán. A Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumban zajlott első kihelyezett válogatás legjobb pillanatai láthatók szombaton a 7.TV-n, melyből kiderül, hogy melyik dalt énekelték a legtöbbször a jelentkezők a zsűrinek, hogy miért kérdezgette Seregi Zoltán a gyerekeket arról, szoktak-e hazudni, mit jelent az instrukcióérzékenység, melyik srác tartott önálló show-t, mi volt a helyzet a lányokkal, kik jutottak tovább a döntőbe és hogy hány éves volt a katica, amikor meghalt! Az adás az alábbi linken is megtekinthető: http://behir.hu/tv
Neil Simon Mezítláb a parkban című, világszerte sikeres vígjátékának premierjét láthatja a Békéscsabai Jókai Színház közönsége december 8-án, kedden este a Vigadóban. A népszerű amerikai dráma- és forgatókönyvíró darabja Tege Antal javaslatára került repertoárra, az előadást a színművész rendezi. A produkcióról főpróba előtt beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin interjúja) – Mit lehet tudni bemutató előtt a darabválasztás körülményeiről? – Az előző évben azt kértem Fekete Pétertől és Seregi Zoltántól, hogy – szakítva a korábbi hagyománnyal, legutóbb a Toldit rendeztem -, most szívesen belekóstolnék a bulvár világába, vagyis a szórakoztató műfajba, így esett a választás a Mezítláb a parkban című darabra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Neil Simon nem igazán bulvár, sokkal több annál. Számomra az volt érdekes, hogy miként lehet a vígjáték keretein belül megmaradni embernek, igaznak, valósnak. Nevessen a közönség, de ne minden áron, inkább mosolyogjon egy-egy poénon, akár sírjon, és főleg gondolkodjon el azon, amit lát! Tehát bulvárt játsszunk, de komolyan vesszük a humort, a viccelődést, azt szeretnénk felmutatni a színpadon, hogy az életben nem árt néha egy kis bolondozás. – A szerző neve, a darab címe, a szellemes történet és a szereplők – a fiatal ügyvéd és felesége, az anyós és a nőcsábász – mind garancia a sikerre. Neil Simon figurái remekül demonstrálják az író felfogását, hogy az életünk valóban egyszerre szomorú és vicces, attól függ, honnan nézzük. Az ígéretes adventi premier a négy főszereppel és két kisebb figurával tulajdonképpen kamaradarab is lehetne. – Ennek ellenére igen sok színház nagyszínpadon játssza a darabot, az író neve, a dráma önmagában megelőlegezi a sikeres történetet, a sok nézőt. A bemutatót a Vigadóban tartjuk, később játsszuk nagyszínpadon is, mert a nézők közül sokan ezt az előadást választották. A tervek szerint 24-szer megy majd a Mezítláb a parkban a nagyszínpadon, ami azt jelenti, hogy akár háromezren is láthatják az előadást. Olyan értékes produkciót szeretnénk létrehozni, ahol a vicc, a humor mögött ott a komolyabb tartalom. S a helyzetek nagyon ismerősek lesznek a nézők számára, férj-feleség kapcsolata, egy házasság hétköznapjai, anya-lánya viszony, egy különös szomszéd, egy telefonszerelő – tehát csupa hétköznapi, ismerős figura. – Corie Bratter, a fiatal feleség szerepét Gubik Petra játssza, a férjét, Pault Czitor Attila. Fehér Tímea Mrs. Bank, az anya alakját kelti életre, Victor Velascót pedig Katkó Ferenc. A telefonszerelő alakját a rendező Tomanek Gáborra, az áruházi kihordóét Hodu Józsefre bízta. A szereposztásból úgy tűnik, időnként lehetőséget kapnak a régi kollégák… – Igen, ez tudatos választás. Meggyőződésem, hogy gondolni kell azokra a művészekre, akik húsz éve nekem tanították a színházat. Amikor az ember új feladatokat kap, nem teheti meg, hogy nem törődik a múlttal, a régi kollégákkal, akiknek sokat köszönhet. Gubik Petra és Czitor Attila két szép, boldog embert játszik, Fehér Tímea színészete beérett az anyaszerepre, Katkó Ferenc kiemelkedő lesz a másik világból a polgári életbe érkező szomszéd alakjában. Neil Simon darabját Vajda Miklós fordította, az előadás díszletét Egyed Zoltán tervezte, a jelmezeket Kiss Kata. A vígjátékot a premier után, karácsony előtt még nyolc alkalommal tűzi műsorra a Jókai Színház. Niedzielsky Katalin
BEOL | Adventi, karácsonyi hangulatban telt kedd este az immár 106. alkalommal megrendezett irodalmi est a városháza dísztermében. Átadták az irodalmi estek életműdíját, amit ezúttal Presits Tamás, a Jókai színház színművésze érdemelt ki. ► Tovább
A Mindentudás Színházi Egyeteme rendezvény sorozat következő előadására december 7-én kerül sor, 18 órától Lila ákác címmel az Ibsen Stúdiószínházban. Az est vendége Rákai Orsolya, az MTA Tudományos főmunkatársa. A Lila ákác Szép Ernő talán legismertebb műve, ami a belőle készült filmeknek is köszönhető. De vajon melyik Lila ákác: a regény vagy a színdarab? Lényeges-e egyáltalán, milyen formában találkozunk egy történettel? Ez a kérdés ma, amikor sokan hamarabb ismernek meg történeteket dramatizálva, filmen, mint regényformában, talán érdekesebb, mint valaha. A Lila ákác című regényben az eseményeket, a figurákat egyetlen elbeszélő szemén át látjuk, egyetlen hangon halljuk – a színdarabban minden figura önálló, "körbejárható" alakként jelenik meg. A szerelem elérhetetlenségéről, megragadhatatlanságáról, illékonyságáról szóló történet maga is elrejtőzik a két műfaj, a két médium közötti különös világban.
Neil Simon azt nyilatkozta egyszer: „az én nézőpontom, hogy az élet mennyire szomorú és milyen vidám. Nem tudok elképzelni olyan humoros helyzetet, amelyben ne lenne valamilyen fájdalom is. Régebben mindig azt kérdeztem: milyen egy vicces szituáció? Ma azt kérdezem: milyen egy szomorú szituáció, és hogyan tudnám azt humorosan elmesélni?” A mi feladatunk szintén ez volt. Létrehozni egy előadást, amiben a mondatok, a szituációk ismerősek a néző számára. Házasság, anya-lánya viszony, egy különös szomszéd, egy „beavatott” telefonszerelő. Szóval viszonyok! Szereplőink könnyedek, de nem fogják föl dolgukat könnyelműen. Derűsek, de nem viccelődnek. Komolyan veszik a humort. Nem több ez, mint arra való biztatás, hogy időnként le kell vetni a hivatali szűk gallért meg a nyakkendőt. Az élethez szükség van egy csipet bolondságra. Arra, hogy minden ok nélkül mezítláb járkáljunk a parkban.
„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl…”. Ugye, mindenkinek ismerősek ezek a sorok? Egy varázslatos utazásra hívjuk az ifjú – és már nem is annyira ifjú – közönséget a régmúltba, a mesék meghatározhatatlan idejébe . Nyissuk ki együtt a nagy meseládát, és engedjük abból kiszabadulni a már jól ismert szereplőket: a gonosz boszorkányokat, a félelmetes Sárkányt, Szusznyavári Bercebúzt, az álomszuszék királyt feleségestől, és gyönyörűséges lányát, Dorottya királykisasszonyt, a látszólag bátor, de valójában anyámasszony-huszárokat, a tréfás kovácsmestereket, valamint magát a láda fiát, Szerencsés Dánielt. Táncoljuk végig Dániel kalandjait a sötét erdőtől a királyi udvaron át a félelmetes Sárkány birodalmáig, hogy aztán a végén… De ez már legyen meglepetés – akkor is, ha tudjuk, a mesék általában jól szoktak végződni! Bízzunk benne, hogy most sem lesz ez másként! Pörgős zene, dinamikus táncok, gyönyörű jelmezek, ötletes díszletek. Felhőtlen szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Igazi családi esemény december 6-án, 18 órakor a Jókai Színházban.
A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság, a Bárka és a Békéstáji Művészeti Társaság szeretettel meghívja az érdeklődőket 2015. december 2. (szerda!) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozat következő estjére. Vendégeink: Farkas Wellmann Éva és Megyeri Horváth Gábor. Sorozatunk új állomásaként két olyan alkotót ismerhetünk meg, akiknek élettörténete ugyanabban az évben indult, 450 kilométernyire egymástól, aztán szakmai-művészi pályájuk, néhány földrajzi kacskaringó után, Békéscsabára vezette őket. Még csak egy-két éve ismerkednek egymás művészetével, de máris sok olyan közös témát találtak, amelyet egyikük versben, másikuk a formák nyelvén beszél el. Az esten versekkel és képekkel is mesélni fognak az idáig vezető útról, a jelen kérdéseiről, a hogyan továbbról. Szeretettel várják az ismerkedni vágyókat!
Ez is negyvennyolc címmel Bartus Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház művésze színdarabot írt 1848-49 Békés megyei eseményeiről. A drámát felolvasószínházi keretek között szerdán mutatják be a Csabagyöngye Kulturális Központban. A drámaszerzőnek tett föl kérdést a Présház Hírportál. – Művész Úr, Ön eredetileg 2008-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára szerette volna megírni a darabot, ám akkor nem írtak ki egyetlen pályázatot sem ilyen témájú darabok bemutatására. Miért érdemes ma tisztáznunk, hogy az akkori politikusi garnitúra mely okokból szégyellte 1848-at? Az Ön drámaírása már menet közben közösséget alkotott. Miért vonz ma is embereket, s késztet erőfeszítésre Petőfiék szabadságharcának emléke? Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Található-e még Békésben olyan művelődési kincs, amelyet ki kell emelni a feledés homályából? – Úgy gondolom, hogy egy nagyobb közösség, egy ország, egy nemzet becsülete azon múlik, hogy önmagát mennyire becsüli. Mennyire van tisztában a saját, múlt-béli tetteivel, művészeti, tudományos, kulturális értékeivel. Mennyire büszke önmagára és mindarra, amit az emberek, az emberiség javára cselekedett. Mennyire értékeli a saját történelmét, dicsőséges korszakait avagy mennyire becsüli meg a holtakat akkor is, amikor a győztes utókor átszínezett történelemtanításaiban lejáratni akarja, önmaga győzelmének igazolása végett a nemzetvesztő időszakainkat. Ugyanezt lebontva egyénekre: Ha egy nemzet fia öntudatos és büszke a tetteire, ha önmaga előtt becsületesnek érzi magát, akkor mások is, a Nagyvilágban úgy tekintenek rá, mint egy büszke és öntudatos nemzet képviselőjére.De ha egy nemzet képviselője csakis ármánykodásairól ismeretes, akkor természetszerűen úgy tekintenek rá, mint egy ármánykodó nemzet, ármánykodó egyénére. Ezért legyünk büszkék arra, amit a múltban teremtettünk, amit az emberiség szolgálatában cselekedtünk. Természetesen az 1848-as eseményekről nagyon sokféle értékelést lehet már manapság olvasni és így, megírni is. Lehet arról olvasni, hogy az 1848-as, magyarországi és bécsi események azt a célt szolgálták, hogy a Monarchia szétszakadhasson, darabjaira hulljon… amit akkor, ugyan a külső erőknek nem sikerült elérniük, mert leverték a forradalmat. De később, az I. világháború és az azt követő Trianon, már beteljesítette ezt a célkitűzést… De mégis, nagyon sok egyszerű ember életébe került addig is mindenféle, első sorban pénzügyi és kereskedelmi és az azzal összefüggő politikai eseménysorozat. De, lehetetlenség, hogy a saját hősi halottaink előtt ne tisztelegjünk, és ne emlékezzünk meg arról, hogy a saját nemzetünk fiai az életüket áldozták a nagy politikai játszmákban. Lehetetlenség, hogy ne kerüljenek haza Itáliából a hősi halott fiaink a pincék mélyéről, akik az I. világháborúban életüket adták ezért a hazáért. És, életüket adták fiaink az 1848-as forradalmi eseményekben is, akik, például Arad ostrománál szolgáltak. Sohasem fogok egyet érteni olyan politikai hatalmasságokkal, akik titkolni akarják előttünk a múltunkat, történelmünket és lejáratni akarják a nemzet fiainak életét, akik, most mindegy milyen küldetéssel, de életüket áldozták és föláldozták őket a hazáért. Forrás: Présház Hírportál
Még több képet talál előadásainkról a galériában
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
5 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
3 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
3 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
8 0
Értesítések
