Új műfajt és új színpadot avatott Az utolsó hősszerelmes premierjével a Békéscsabai Jókai Színház. Neil Simon darabját kávéházi vígjátékként mutatták be április 1-jén a Művész Kávéházban, az előadást Csurulya Csongor rendezte. (Niedzielsky Katalin kritikája) A nagyszínpadi és kamarabemutatók mellé desszertnek kapott a közönség még négy stúdióelőadást az idei évadban, a sorozatban Az utolsó hősszerelmes volt a negyedik darab és az Intimtér után a kávéház a második új játszóhely. Díszlettervezőre és kellékesre nem volt szükség, a berendezés és az atmoszféra szolgáltatja a komplett színpadképet, amelyben jól megfér, otthonra lel a tavaly elhunyt amerikai drámaíró világszerte népszerű műve. Tipikus Neil Simon darab, semmi világrengető, „csak” kisemberek, jókat lehet röhögni, „csak” közben a képünkre fagy a derű, mert emberi sorsok tárulnak elénk, s milyenek! Férfi és nő közti örök téma: szerelem, csalódás, élet és halál, vereség, győzelem, áldozat, újrakezdés. Mennyi kockázatot ér meg a házasembernek egy randi, és minek vagyunk a világon addig, amíg be nem kerülünk az újság gyászhírrovatába? Ilyen kérdések zúdulnak felénk, miközben kapkodhatjuk a fejünket. Jókat nevetünk, pedig ez az egész nem is olyan vicces. Helyzetkomikum, poénok, egészen abszurd szituációk, de közben kiderül, hogy ez csak a felszín, alatta full dráma, megrázó sorsok, elfuserált életek, itt mindenki menekül, otthonról, a férjétől, a kurdarcai vagy önmaga elől. Ez nem az önfeledt kacagás helye, itt gondolkodni sem árt, sőt kötelező, méghozzá leginkább a saját dolgainkról. Csurulya Csongor az 1969-es tengerentúli darabot úgy állította színpadra, hogy a lehető legközelebb hozza a mai csabai nézőhöz. Ütős poénok, intim közelség, itt nem lehet kívül maradni, együtt kell jönni a színészekkel, gondolkodni, kombinálni, asszociálni kell. Na, és akkor velünk mi van? Nálunk ez hogyan is működik? A darab középpontjában Barney Cashman New York-i halvendéglős áll, akinek szerepét Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész játssza nagyszerűen. Nekem Bartus nem egy hősszerelmes, charmeur, szívhódító, nőcsábász típus, de hamar rájövök, nem is az kell, remek választás a szerepre. Nem is a szépfiúk hódításait akarta megénekelni Simon, megrendezni Csurulya, nagyon is hétköznapi figurát akartak mindketten elénk állítani, és ez Bartussal sikerült. Életkorban, házasságban eltöltött évek szerint is nagyjából stimmel, de ami a legfontosabb: értelmes, érzékeny emberek elgondolkodnak 50 körül, hogy éltek-e már eleget, és mi várhat még rájuk a hátralévő időben. Ezt a Barneyt is elkapja a harctéri frász, amikor a gyászhíreket böngészi és rájön, hogy a feleségén kívül nem ismer mást. Hirtelen tudni akarja, milyen férfi ő, elérhet-e sikereket még a nőknél. Igaz, igyekezetében elég fura nőket invitál meg anyja lakására, a három randi együtt véve sem kínál túl sok élvezetet, de annál több leckét ad az ügyetlen, esetlen próbálkozónak. Arra legalább jók a kísérletek, hogy rájöjjön: a felesége a legjobb partner. Az előadás különlegessége, hogy mindhárom nőt ugyanaz a színésznő, Tarsoly Krisztina alakítja, és persze kiváló partnere Bartusnak. Elaine Navazio, a fekete ballon alá rejtett prostituált, a kövér férje elől menekülő feleség, az életének értelmet, tartalmat alkalmi szexszel kereső nő az első kudarcra ítélt kísérlet. Barney és Elaine látszólag vicces találkozásának legfőbb jellemzője, hogy mindketten a drámát hozzák ki a másikból. A bugyuta, narkós Bobbi Michele talán még röhejesebb csajszi, de a felszín alá ásva még belőle is születhetne drámai figura. Jeanette Fisher, a régi jó barát depressziós felesége ugyancsak tömény tragédiát hordoz, a randi kimenetele kódolva van a fellépésében. Ami kettőjük között kaland helyett zajlik, az mélylélektan, élve boncolás, görög sorstragédia. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy tényleg végig lehet nevetni az egész darabot, pedig nem vicces. Inkább szomorú, elgondolkodtató, hogy mennyi boldogtalan ember szaladgál körülöttünk a világban. S tényleg kell valami apropó – talán éppen egy gyászhír – ahhoz, hogy megálljunk egy percre és megvizsgáljuk saját kapcsolatainkat, életminőségünket. Csurulya Csongor azon kívül, hogy a kávéházi környezettel és Bartus Gyula nézők közötti vallomásával, számvetésével nagyon közel hozza ezt a tükröt, még valamit belerendezett az előadásba. Tarsoly Krisztinának nyilván nem gond három nő után egy kicsit a negyediket is eljátszani, habár némán, mert nem szól bele a telefonba. Ez a hívás mégis világossá teszi, hogy Barney három randi, kudarc, lecke után a feleségét hívja fel, hozzá menekül, tér vissza. Az évadban a Vidám kísértettől a Nem élhetek muzsikaszó nélkülig több vígjátékot is láttunk, amelyek értékét növelte, hogy – a szórakoztatáson túl – a rendező mindegyik előadással valami maradandót is nyújtott, ötletet, mondandót adott, ami tovább tart, mint egy önfeledt szórakozás a nézőtéren. Az utolsó hősszerelmes is olyan gondolatokat ébreszthet, amelyeket hazahozunk magunkkal. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM  

Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című vígjátékát április 1-jén a Művész Kávéházban mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház. A népszerű stúdiósorozat negyedik előadását Csurulya Csongor rendezte. Az új játszóhelyen Seregi Zoltán igazgató és Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész köszöntötte a közönséget. Az utolsó hősszerelmes – a bemutató helyszínére utalva – a Kávéházi vígjáték alcímet kapta. Az amerikai szerző darabjának középpontjában Barney Cashman New York-i halvendéglős áll, akinek szerepét Bartus Gyula játssza nagyszerűen, mindhárom női figurában Tarsoly Krisztina kiváló partnere. A történet arról szól, hogy az idősödő főhős bár boldogan él a családjával, egy napon mégis rádöbben, hogy az életéből hiányzik valami, ezért randevúra hív különböző hölgyeket, hogy házasságon kívül, kalandokban is kipróbálja magát. Csurulya Csongor rendezése a mai nézőket szeretné nemcsak megnevettetni, hanem megszólítani, elgondolkodtatni is. Arra keresi a választ, hogy mi motiválja férfi-nő viszonyát, milyen minőségben élik az emberek házasságukat, mennyire tudják tartalmassá tenni párkapcsolataikat. Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM

Három szerepet játszani egy előadásban komoly kihívás a színész számára. Tarsoly Krisztina azt mondja, szép feladat, és a legfontosabb, hogy minden figurának meglegyen a saját igazsága.   – A kapcsolatunkról, férfi és nő egymáshoz való viszonyáról szól Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című darabja. Minden ember életében fontos és nagyrészt a másik fél határozza meg, hogy miként érzi magát férfiként vagy nőként a bőrében egy kapcsolatban. Szex, véleménykülönbség, szerelem, baráti közeledés vagy annál több – ezek a lényeges szempontok, amelyek alapján eldöntjük, hogy betöltünk-e egy szerepet vagy nem, hogy férj vagy feleség hogyan érzi magát a házasságban. Amióta világ a világ, ez egy fontos kérdés, ezért van helye ma is ennek a darabnak a színpadon – mondta az Elaine, Bobbi és Jeanette alakját életre keltő színművésznő.  Arról is szólt, hogy az amerikai szerző jellegzetesen fanyar humorát nagyon szereti, mert „ebből is látszik, hogy Simon jól ismeri az embereket”.      – Persze a humor nem cél, hanem eszköz. Akkor jó, ha van mondandója, ha elgondolkodtató. Ennek az előadásnak a humora biztos minden nézőnél „betalál”. Bízunk benne, hogy sok embernek ismerősek lesznek a mondatok, a párbeszédek, amiket hallanak majd.  Három nagyon különböző karaktert eljátszani nem egyszerű feladat, ezt elismerte Tarsoly Krisztina. De a legfontosabbnak azt tartja, hogy mind a három személyiség igaz, hiteles legyen, mindegyiknek meglegyen a maga igazsága.  Az évad negyedik stúdiószínházi produkcióját a Művész Kávéházban mutatják be. A különleges helyszínről a főszereplő úgy fogalmazott, hogy „az ilyen témához intimitás kell”. Valószínűnek tartja, hogy amikor a direktor elolvasta a darabot, egyből beugrott neki, hogy odavaló, s a kávéházi környezetben első pillanattól otthon érezte magát. Reméli, sikerül elérni, hogy a nézők együtt utazzanak a darabbal, tudnak üzenetet átadni, tükröt tartani, hogy az emberek magukra ismerjenek.    Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila

Biztos a legtöbb ember elgondolkodik időnként azon, milyen házasságban, kapcsolatban él, mennyire tudja, akarja annak a minőségét befolyásolni. Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművésszel új szerepéről és a közelgő Neil Simon-bemutatóról beszélgettünk.    – Az utolsó hősszerelmes című vígjáték szól férfiről, nőről, kettőjük kapcsolatáról, szexualitásról, az életről, a halálról. A főszereplő, ez a Barney, akit játszom, három nővel próbálkozik. Megcsalja a feleségét, aki diákkori kapcsolat, mert eljön az a pillanat az életében, amikor úgy gondolja, még történni kell valaminek. Az a kérdés, mennyire őszinte önmagához és másokhoz, mit mer felvállalni, mit gondol az életéről. Valami izgalmasra vágyik, ami nem a házasságához köti, ugyanakkor a családi nyugalmat nem akarja felrúgni – vélekedett Bartus Gyula a figuráról, amelyet most épít fel a készülő előadáshoz.      Azt is mondta, hogy általános érvényű dolgok kerülnek színpadra, hiszen sok házasságban felmerülhet hasonló probléma, döntse el a néző, ki mennyire őszinte egy ilyen helyzetben. Nem lehet elítélni, ha valaki úgy érzi, még vár rá valami az életben. Ez a Barney elkezdi figyelni a nőket, próbál ismerkedni, de csak egyszeri viszonyra vágyik úgy, hogy a házassága ne sérüljön, maradjon meg. Ebből meglehetősen komikus helyzetek adódnak, eléggé problematikus nőket talál magának.  – A Művész Kávéház különleges helyszínéhez igazítottuk az előadást, fontos az intim hangulat, közel van a nézőtér, a közönséghez beszélek. Ez egészen másfajta viszony, nem teátrális, mint a nagyszínpadon, itt emberibb minden, filmszerű a jelenlét, nem lehet túlkiabálni – magyarázta a színművész.  Bartus Gyula elárulta, hogy otthon azért szent a béke. Mondta a feleségének, akihez 23 éves kapcsolat fűzi – akárcsak a főszereplőt -, hogy inkább ne nézze meg a darabot. Mire Fehér Tímea színművész nagyvonalúan azt válaszolta: Miért ne?! Niedzielsky Katalin  Fotó: Rácz Attila