Tavaly óta a tánc, a mozgásművészet is „tananyag” a Mindentudás Színházi Egyetemén, és április 4-én egy igen különleges műfaj kiváló képviselői, hastáncosok kápráztatták el a publikumot az Ibsen Stúdiószínházban. Szmolinka Eszter Mahasti, a többszörös világbajnok Holdfény Lányai művészeti csoport vezetője, koreográfusa először egyedül, majd tanítványával, Rembeczki Eszterrel perdült táncra. A fantasztikus bemutatók és vetítések között az est háziasszonya, Kovács Edit esztéta szakszerű kérdéseire válaszolva a művésznők tudományos igényességgel avatták be a közönséget az orientális tánc történetébe, műfaji sajátosságaiba, szóltak színházi megjelenéseiről és ma népszerű irányzatairól. (Niedzielsky Katalin írása) Mi az a hastánc? Lenge ruházatú háremhölgyek kecses, erotikus, csábító mozgása, miközben sejtelmes, misztikus keleti zene szól, és színes, suhogó selymek, csipkék ölelik a szép testeket? Vagy bártáncosnők különös, rejtélyes fellépése évtizedek során világszerte, talán sztriptízzel kombinálva? Vagy balett a színpadon, burleszk a filmvásznon, akrobatika a cirkuszban, flamenco, néptánc banketteken? Ami biztos, mindegyikben a nő szépsége, vonzereje a főszereplő. De vajon a szórakoztatáson és a férfiak elvarázslásán túl hogyan illeszkedik ez a gazdag, változatos műfaj a nyugati kultúrába, a különböző művészetek tárházába, és a mozgáson túl milyen lelki, spirituális erőt sugározhat? „A jövő táncosnője olyan ember lesz, akinek teste és lelke összhangban nő fel, a lelkének természetes nyelve testének beszédévé alakul. Testének minden részéből értelem árad majd, ezrek üzenetét, asszonyok gondolatait és vágyait hozva el a világnak. A nő szabadságát táncolja majd el!” – idézte bevezetőjében Kovács Edit Isadora Duncan, a modern tánc egyik megteremtőjének szavait, majd bemutatta vendégeit. Szmolinka Eszter, művésznevén Mahasti nyelvész, fordító, keleti szláv összehasonlító nyelvészetből diplomázott. Három éves kora óta táncol, a tánc több formájával megismerkedett, művészi tornával is foglalkozott, a hastánc vált igazi szenvedélyévé. Neves magyar és külföldi oktatóktól tanult, 2001 óta működteti saját hastánciskoláját, 2003-ban alapította a Holdfény Lányai tánccsoportot, melynek művészeti vezetője és koreográfusa. Rendszeresen vesznek részt hazai és külföldi versenyeken, ahonnan mindig dobogós helyezéssel térnek haza, többször világbajnokok lettek. A Holdfény Lányai táncosa és oktatója Rembeczki Eszter, elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem színházelméleti szakát, a Szegedi Tudományegyetemen szabadbölcsész és filozófus szakán szerzett diplomát, majd ugyanitt elvégezte a filozófia doktoriskolát is. – A hastánc az egyik legősibb eredetű táncok egyike, kialakulása az őskorra vezethető vissza. A Pireneusokban találtak olyan barlangrajzot, amely a női termékenységet varázsló körtáncot ábrázolja, amit egy férfi körül lejtenek a kőkorszakbeli asszonyok – kezdte Kovács Edit a tánc kialakulásának történetét. Elsőként azt kérdezte, mely országokhoz, területekhez köthető a hastánc eredete. – A ma élő formának nagyon sokfajta gyökere ismert, sokféle táncból építkezik a műfaj, lényege mindig a nőiség, a termékenység hangsúlyozása – felelte Mahasti. – A termékenységi kultusz indiai eredetű, ahol a templomi táncosnők az isteneknek táncoltak, őket nevezték később „szent prostiknak”, szűz lányok szüzességét ajánlottak fel. A következő kérdés a rituális funkcióra vonatkozott, a Földanya Istennőhöz fűződő kapcsolatra, akinek a feladata elsősorban az újjáteremtés volt, nemcsak a fajok szintjén, hanem az egész univerzumban. Így a nőiség mellett megjelent a gyerekáldás fontossága, a születés kultusza is. Mahasti ezeket az állításokat azzal erősítette meg, hogy itt minden a termékenységgel kapcsolatos, ezért a jellegzetes medencemozgás. Az indiai bajadérok, az egyiptomi rabszolganők kultúrája hatott a későbbi tánc kialakulására. A születéskultusz, a gyermekáldás illusztrálására videóról megnéztük a Holdfény Lányai előadásában az Angyalokkal táncolok című művet. Az Ízisz-szárnyakról (vagy angyalszárnyakról) megtudtuk, hogy azok jellegzetes kellékek a műfaj gazdag tárházából, a hastáncosok látványos eszközöket használnak, amiket főleg az amerikaiak fejlesztettek magas színvonalra. Legtöbbször mezítláb táncolnak, ez is a Földanyával való szoros kapcsolatot jelképezi. Mahasti úgy fogalmazott: „A táncos kapocs ég és föld között, a magas sarkú cipőt csak a gazdagok engedhették meg maguknak, a táncosok, művészek pedig általában szegények voltak.” Jelentős mérföldkő volt az ókor, ekkor került ki a hastánc a templomokból a világi életbe, és létrejöttek a tánccsoportok – fűzte tovább az izgalmas beszélgetést Kovács Edit. – Görögországban a szegényebb családok lányai piactereken táncoltak pénzért, amit aztán a ruhájukra varrtak, így helyezték biztonságba, és az is fontos volt, hogy mindenki lássa a bevételüket. A pénz a ruhán szintén jellemző kellék, és ma is él a pénzdobálás szokása az arab országokban. – A görögök mindig találtak alkalmat az utcán ünneplésre, a táncos mulatságra, legismertebb a Dionüszosz-ünnep – sorolta Mahasti a történelmi példákat. – Egyiptomban sem a rituális jelleg dominált, hanem bankettekre béreltek táncosokat, akik szórakoztatták a gazdagokat, különböző szolgáltatásokat nyújtottak. A fellépésükbe akrobatikus elemeket vittek, s hogy a mozgásukat ne zavarja, nem öltöttek magukra túl sok ruhát. Elhangzott, hogy nem Egyiptom a hastánc őshazája, mint azt sokan hiszik, Indiából került oda. S az is kiderült, hogy a keleti háremlányok nagyon komoly képzésben részesültek, nemcsak táncolni tanultak meg, hanem hangszeren játszani, és megismerkedtek a különböző művészetekkel, tudományokkal is, mint a gésák. – Egyiptomban jutott viszont csúcspontra a klasszikus stílus, ami a női szépségről szól, nem a spiritualitásról. A lányok, akiknek az volt a dolga, hogy az embereket szórakoztassák, nagyon képzettek voltak a szerelem művészetében is, kimagasló volt például a perzsa prosti kultusz. Tudunk olyan berber törzsről, ahol a kislány születésének nagyon örültek, a gyermek már 12 éves koráig kitanulta a mesterséget, karavánokat kísért. Ezek a „vagány csajok” tánc közben szegecses karkötőket viseltek, hogy megvédjék magukat a férfiak fogdosásától, és sok festőt ihlettek alkotásra – árult el érdekes részleteket a műfaj történetéből Mahasti. Igazi háremhangulatot idézett a következő bejátszás, majd egy másikból kiderült, hogy az orientális táncot (Amerikában belly dance) nemcsak nők, hanem férfiak is előadhatják. A műfajból kialakult a professzionális szólótánc, amely a férfi hastánc népies és akrobatikus elemeit ötvözte. Rembeczki Eszter a látottakat úgy kommentálta, hogy az első, a felső-egyiptomi koreográfiában együtt táncolt bottal férfi és nő, folklóros elemeket használtak, a nő imitálta a férfit, aki sokkal lendületesebben, macsósabban mozgott. A második felvételen egy török fiú, aki Dívának nevezi magát, akrobatikus és földi elemekkel, aranyba öltözve jelenítette meg a kígyót. Mahasti hozzáfűzte: az orientális kifejezés az összes keleti táncot magába foglalja, ezek a macsó-férfias, a női szerep, az akrobatikus (show vagy fantázia). – A hastánchoz közel áll a flamenco – mondta Kovács Edit, felidézve a Jókai Színház tavalyi bemutatóját, a Bernarda Alba házát, amelyben a nagyon sajátos hangulatú tánc játszotta a főszerepet. – A cigányok i. sz. 1000 körül indultak el Indiából, és egyre nyugatabbra haladva Perzsiában, Egyiptomban, majd Törökországban telepedtek le, később Spanyolországig jutottak. Egyiptomban a ghawazee-k (cigányok) gazdagították az orientális táncot. A fénykorát élő Törökországban is főleg ők szórakoztatták a helyieket, fejlesztették tovább új ritmusokkal a táncot. Az előadásban a hastáncéhoz hasonló kellékek tűntek fel: legyező, kendő, csörgődob. Az eszköztár illusztrálására képösszeállítást láttunk az 1800-as évektől napjainkig, amihez Rembeczki Eszter szolgált szakszerű magyarázattal. A háremhölgyek könnyed, hiányos öltözékét a cigányok nehezebb pamutra, csipkére váltották, a képeken is megjelent a bot, a kard, a legyező, a fátyol, az ujjcintányér, a gyertyatartó, a kígyósbot (mint a női erő és a végtelenség jelképe), valamint a csörgődob. A látványos eszközökből kiállítást is berendeztek az Ibsen Stúdiószínház asztalán. A kivetített képről a békéscsabai Berill Hastánc Csoport tagjai mosolyogtak ránk, láttuk Pribojszki Csillát, és Mahasti üdvözölte a nézőtéren helyet foglaló kollégákat. Rembeczki Eszter saját koreográfiájú szóló táncával bűvölte el a közönséget, és miután kifújta magát, folytatta az élvezetes előadást. – A hastánc élő műfaj, rengeteg változata létezik, és mind hiteles, ha képzett táncosok tolmácsolják. A hét főbűn és a hét erény című táncest része a koreográfia, amit előadtam. Az volt a célom, hogy megmutassam, nem muszáj mindig tündérnőnek lenni, csak a szépet, csak a vonzót ábrázolni, hanem a negatív tartalmat is ki lehet fejezni, ezért választottam a bűnök közül a haragot. Egy újabb válogatás az 1900-as évektől, ’20-ból, ’30-ból a filmek, burleszkek, kabarék világát idézte. Mahasti hangsúlyozta: a hastánc felvirágzása és az a tény, hogy a műfaj ma is él, népszerű világszerte, Hollywoodnak köszönhető. Bepillanthattunk az ötvenes évek Szulejmán-feldolgozásába, a ’70-es évek balettjébe, Columbo ’75-ös nyomozásába egy mulatóban, hastáncosok között, akikre nem nagyon figyelt. A mai trendekről Rembeczki Eszter kijelentette: sok klasszikus elem a folklórral, a törzsi változatokkal vegyült, egyre jellemzőbbek a színpadias változatok. – Ami örök, az a női egységet, szépséget, hatalmat sugárzó műfaj. A kellékek között újdonság a táncos tekintete, ami természetesen átvisz a színpad, a színház világához is. A hastánc sok lehetőséget ad egy történet, érzés feldolgozására, igazi női műfaj, a nőiséget járja körül. Sok hölgy éppen azért jön hozzánk táncolni, mert segítséget keres saját nőisége megéléséhez. Mahasti nagyszabású nyári orientális táncszínházi rendezvényükre hívta fel a figyelmet; a Babel Sound fesztiválon július 20-ától 24-éig Balatonbogláron lesz többek között cigánytánc és flamenco is. A következő részlet pedig az Artemis volt, ahol a hold és a vadászat istennője szülésnél védelmezi a nőket és a gyermekeket, a Holdfény ezüstérmes koreográfiája. Majd búcsúzóul a két előadó közös táncát csodálhatta meg a közönség. Az emlékezetes est Kovács Edit bejelentésével zárult: Rényi András művészettörténész márciusban elmaradt előadását május 19-én, csütörtökön 18 órától tartja meg – a táncról. Niedzielsky Katalin
